Tisztelt Honfitársam, Farkas Gergely, országgyûlési képviselõ úr!

A mai napon Ön ismét egy utca fórumra invitálja egy település lakóit. Biztos lesznek erre vevõk, de ne haragudjon meg, ha én azt mondom, hogy a ma világában semmi se szent, amibe bõven belefér embertársaink becsapása is. Miért feltételezek én becsapást, a jobbik egyik kezdeményezésével kapcsolatban, nevezetesen a béruniós javaslatával? Milyen szép is volna, ha ez a törekvés pusztán egy tollvonáson, vagy sokak aláírásának engedve mûködõképes lehetne. Tudom jól, hogy ez a rendszer, amiben kénytelen vagyok tengetni az életemet analfabétának tart. De én tudok írni, legfõképpen pedig le tudom írni a nevemet. Ezt csak azért tartom szükségesnek megjegyezni, mert amikor választásra (?) kerül a sor, a rendszernek pusztán az az elvárása, hogy egy „X”-et rajzoljak valamelyik rubrikába. Szeretném a tudomására hozni, hogy le tudom írni a nevemet. Élettapasztalatom azt mondja, mutatja nekem, hogy ostobaság lenne, ha képviselõre bíznám a magam dolgainak a képviselését, hisz belátható, hogy legjobban önmagam tudom képviselni a dolgaimat. Gondolom ebben a kérdésben egyet érthetünk. Persze jöhet ön a többség által képviselt dolgok, az egyén számára kötelezõ érvényû elfogadásával. Ezzel kapcsolatban nekem csak egy problémám van, hogy a többséget képzõ egyének sohasem az ismeretek megszerzésébõl, egy adott helyzet széles körû tanulmányozásából születõen hoznak döntést, hanem befolyásoltságból. Természetesen ezzel kapcsolatos cáfolatát szívesen veszem. Itt van mos ez a béruniós javaslat. Nagyon jól hangzik, de nem tudok csak úgy egyszerûen engedni a kérésnek, mert mégis csak ott motoszkál bennem a kisördög. Csak itt helyben (és talán országosan is), nem egyszer tapasztalom, hogy a gazda, a vállalkozó, ha bejelentési kötelezettségének eleget tesz, a munkabér egy részét zsebbõl fizeti ki. Az is köztudott, hogy Magyarország (bárhogy is nevezték azt a múltban) sohasem volt gyarmatosító, gyarmattartó birodalom. Ebbõl adódóan soha extra jövedelmet lakói számára biztosítani nem volt képes. Természetesen ezt én nem tartom elítélendõ dolognak, sõt, erénynek tartom, hogy a magyar mindig a saját erejébõl tudott megélni, és talán kimondhatom, bár adottságunk is olyan, hogy soha nem mások kizsákmányolásából, más Földrészek lakóinak megnyomorításából próbált élni, túlélni. Önök most képesek az emberek megtévesztésével olyan ígéretet tenni, amiben én a becsapásunkat látom. Számos kérdést felvet az aláírásukra invitálás. Például azt, hogy megvalósulása esetén, vajon fenntartható lesz-e egy ilyen elõírás. Mert lássuk be, hogy a Földbolygó javai korlátozottak. Ugyanakkor a megnövekedõ bérek többletfogyasztást gerjesztenek. Már így is hatalmas az emberek ökológiai lábnyoma. Nem fog az ezzel járó többletfogyasztásunk még nagyobb környezet pusztításba torkolni? Egyáltalán, fenntartható lesz ez hosszabb távon, vagy csak arról van szó, hogy jön egy párt, aki hajlandó bármire, csak hogy hatalmat kapjon, rövid távú céljainak elérése érdekében? Nagyon sajnálom, hogy gondolataimmal traktálom Önt, és én örülnék a legjobban, ha a most felvetett aggályaimmal kapcsolatban nem lenne igazam.

Tisztelettel: egy honfitársa!

Kelt: Kisszálláson, 2017. 10. 20.