imre, zárszó, vagy zárókõ.. mondom hogy találsz te még ott csudákat.. Zárszvakat azt nem mert azt mondjuk..
,iszerettem a történetbõl... folyik a szalámizás ahogy kezd komolyabbá válni,folyondár inda,légzõ gyökér levagdalva, és a nevek is beszédesek... szelektáltá válik a történet... ha nemérted nem baj...

Atacama, "attól tartok" értem. Ugye te is érted, miért és mi nem hiányzik már nekem, mióta megértettem az "univerzum" egy ránk vonatkozó alaptételét. Nem ment könnyen, sokk könnybe került. A kõ legalább nem beszél (vissza), bár szótlanul megértem. A nagyobbat meghagytam kettedmagamnak, mert az már fajsúlyosabb és ellensúly nélkül bajosan sétáltatható. Ilyen es van. Minden a helyére kerül, de alig van hely.

kiszerettem a történetbõl.. a még rejtõzködöket, az életszikrát hordozókat igyekeznek lépre csalni az ötödik hadoszlop szervezõdései,katonái,mozgalmai.. megrágtam és erre jutottam.de nem kapnak engedélyt a ténykedésre.. legyen az bármilyen mázban! nem tudják ugyanis az univerzum ránk vonatkozó alaptételét, és ismét rejtve maradt az életszikra az akasa..

Atacama a "játéknak" már rég vége van. Aki nincs összhangban, az visszhangos.

aki bújt aki nem, megyen.
állítólag vihetünk magunkkal némi tudást.

Valamikor én is ekkora, meg ehhez közeli nagyságú termésköveket pakolásztam, görgettem arrább még oda lent a Dunán, az egyik kövezés végén. Mivel éjjeli mûszakban dolgoztam anno régebben, hazaérve le se feküdtem, hanem irány a Duna. És mivel gyakran elnyomott az álom a peca spiccét figyelve, mikor van kapás, félõ volt, hogy bele bóbiskolók a vízbe, úszni meg épp annyira tudok, mint a fejsze feje nyél nélkül, bár az is hiába lenne rajta, ha a fej úgy is lehúzná. Szóval, körbe pakoltam az ülõhelyem nehéz terméskövekkel, egyfajta bástyával körbevéve magam, nehogy véletlenül felriadva félálmomból a vízben találjam magam. Így meg legfeljebb lefejeltem volna a legközelebb esõ követ. De volt, amikor olyan gyorsan áradt a Duna, hogy a lábamnál csobogott már a víz, viszont gyönyörûen kaptak a halak. Szép kis kavics Imre! Eltudnám képzelni hazaárulóink nyakába akasztva. Vagy egyszerûen csak hozzá láncolva egy kõbányában, nehogy kedve támadjon megugrani. No megjött az éjszakai front, kicsit dürög, meg villámkodik, jobb lesz lekapcsolni a gépet, mert nehéz lenne most új cuccost beszereznem, ha be köszön neki egy nem várt látogató csak úgy!

Az elõbb hozzászóltam az egyik poszthoz. Linkeltem egy Szécsi Pál énekelte dalt. Egy másikat idevalónak gondolok tõle: "A kõrengeteg árnyékában":
https://www.youtube.com/watch?v=J9-bn...9-bnyftgKc
Szeretettel!
Imre! Ne "hergeld" azt a követ, mert nagyon...

Ma reggel az esõ után fehér, habos lé volt az utakon Székesfehérváron. Ez másfele is jellemzõ vagy helyi sajátosság? Ahogy elnéztem másnak nem nagyon tûnt fel...

És akkor most lehet sírni? Temetünk? Nem akarok. Még nem!

A követ, minden követ követ.