Ki ne mondjad, hogy "mocskos holokauszt-töltelék buzi zsidó" mert akkor ...na mi lesz akkor? Sémi!
Nézzük meg a legfontosabb területeteket, ahol tökélyre vitték a kulturális diktatúrát.

Kollaborációnak, az értelmiség árulásának minõsül-e, ha a balliberális írók, mûvészek pénzt fogadnak el „a kultúrát is diktatórikusan” vezetõ Fidesz-kormányzat intézményeitõl? Ezen a kérdésen vitatkozik hónapok óta a balliberális holdudvar. A Fidesz uralmának egyszer vége lesz, és „számon kell tartani, kik és miként segítették a katamarán külsõ támasztékaként siklani a pusztító és pokoli hajót” – vizionálja a Népszavában Vágvölgyi B. András, aki kollaboránsoknak, a vazallus csicskájának nevezi azokat a balliberális mûvészeket, akik bármilyen együttmûködést is tanúsítanak a konzervatív kormányzat intézményeivel. A listázó Vágvölgyinél is Stohl András lépése verte ki a biztosítékot, aki busás összegért mûsort vállalt az Andy Vajna által tulajdonolt TV2-nél.

Közhely lenne, ha akár röviden is bemutatnánk a balliberális hangadók 2010 óta tartó kulturális hadjáratát. A Fidesz kormányra kerülése óta küzdenek minden ellen, ami nem baloldali és nem liberális. Jelentékeny és jelentéktelen személyek tömegének rikoltozása tölti meg az étert, amivel az elnyomásukra, elhallgattatásukra hívják fel a figyelmet. Szerintük a Fidesz diktatúrája nem tûri a másként gondolkodókat, megpróbálja õket féken tartani, mert a „hatalom fél a szabad szellemtõl”, amit ugye csakis õk képviselhetnek.

Vajon van-e kulturális diktatúra, és ha igen, akkor az hogyan és miben nyilvánul meg? Vajon igaza van-e a balliberális holdudvarnak? Jelen esetben miért ne lehetne igaza? Mert ebben a vitában rátapintottak a lényegre: el kell ismernünk, hogy nagyon sok igazság van abban, amit írnak, mondanak. Lássuk be, a Fidesz-kormány alatt tombol a kulturális diktatúra, a más véleményének kiszorítása, a más értékeket valló emberek háttérbe szorítása megtörténik nap mint nap. Csak nem úgy, ahogy azt õk híresztelik!
Kinek a kulturális diktatúrája? (II. rész)

Szakács Árpád írásának második része ide kattintva, a harmadik része pedig ide kattintva olvasható el.

Nézzük meg a legfontosabb területeteket, ahol tökélyre vitték a kulturális diktatúrát. A filmes világ, a filmipar hetvenéves balliberális dominanciája unásig ismert közhely, kár is szót vesztegetni rá. Havonta ömlenek a milliár­dok, a balliberális holdudvar több ezer hangadóját tartják el ebbõl a költségvetésbõl. A magyar nemzeti múlt, a magyar nemzeti büszkeség témakörébe tartozó alkotások tabunak számítanak, a balliberális hegemónia továbbélteti a kádári kommunista folyamatot, ma is a nemzeti múlttól, a „magyarkodástól” való zsigeri viszolygás, a lenézés és gyakran a leplezetlen gyûlölet nyilvánul meg a filmiparban, ahol mindig mindenre volt pénz, csak magyar témákra nem. Ezért nem készültek látványos, népszerû történelmi filmek nagyobb számban, és ezért nem készülnek most sem.

A színházi világban meglévõ balliberális dominanciáról is felesleges hosszabban értekezni. A könyvkiadás és a könyvterjesztés terén ugyanez a helyzet. A legnagyobb kiadók és terjesztõk plakátokon hirdetik magukról, hogy csak és kizárólagosan a balliberális világhoz tartoznak. Dragomán György, Bartos Erika, Török Gábor, Szabó T. Anna, Nyáry Krisztián, Lakatos Levente, Tóth Krisztina – õk a plakátokon a Líra & Lant karácsonyi sztárjai. A Librinél, a Bookline oldalán a fekete öves libsi Lovasi András és Hajós András a visszatérõ reklámarc. Ezek a kiadói hálózatok természetesen csak és kizárólagosan a saját holdudvaruk termékeit, személyeit adják ki, reklámozzák. Ezek kerülnek be a könyvtárhálózatokba, aminek legnagyobb egysége Szabó Ervinrõl, egy szélsõbaloldali aktivistáról van elnevezve a mai napig.

A Magyar Tudományos Akadémia társadalomtudományi részlegeit a balliberális ideo­lógia tartja megszállva. Több mint hetven éve ugyanazt a rendszert mûködtetik, mint amiért küzdöttek a kommunista diktatúrában. A rendszerváltozáskor ugyanis autonómiát kaptak a diktatúra kegyeltjei által feltöltött tudományos mûhelyek, amelyek mindmáig meghatározhatják, hogy kik gazdagíthatják sorai­kat, és természetesen befolyásoló tényezõk a magyar történelem, irodalom és filozófia terén.

Állami intézmények egész sora finanszírozza a balliberális holdudvar könyveinek a megírását, kiadását, sõt a „Fidesz-diktatúra” alatt Krausz Tamás Lenin-monográfiájának angol fordítására is jutott az adófizetõk pénzébõl, ami egyszerûen elképesztõ.

A magyar állam évente sok milliárdot költ hazánk nemzetközi kulturális értékeinek a képviseletére és a magyar kultúra külföldi bemutatására. Ennek letéteményese a Balassi Intézet. A szervezet magyarországi vonatkozású témák kiállítását bonyolítja le, illetve hazai írók, költõk kiutaztatásával és elõadókörútjaival mutatja be a magyar kultúrát. A szervezet mil­liárdos költséggel sok európai fõvárosban kihelyezett részlegeket mûködtet. Ha valaki végignézi a Balassi Intézet által meghirdetett programokat és a meghívott mûvészek listáját, arra a megállapításra juthat, hogy Magyarországon ma az SZDSZ a vezetõ kormányzó erõ.

„Hat magyar író képviseli idén Magyarországot a november 9. és 12. között zajló Buch Wien nemzetközi bécsi könyvvásár Donau Loun­ge programjában, amelynek keretében immár hatodik éve találkozhat a bécsi közönség a Duna menti régió íróival” – közölte a Balassi Intézet a napokban az MTI-vel. Hozzátették: 2017-ben Bartis Attila, Szõcs Petra, Selyem Zsuzsa, Molnár T. Eszter, Bencsik Orsolya és Kiss Tibor Noé képviseli Magyarországot. A Publi­shing Hungary program által elindított irodalmi sorozat célja, hogy a könyvbemutatókkal és az író-olvasó találkozókkal új, értékes darabokkal egészítse ki a térség kulturális mozaikját – írja az intézet.

Valóban, a meghívottak listája szépen kiadja a balliberális világ mozaikját, egy kis aberrációval fûszerezve: a férfitestbe zárt nõ, Kiss Tibor Noé transzszexuális egyedi témáinak a megismertetése mint magyar kulturális jelenség tényleg unikum. Lehet, hogy hamarosan felkerülhet a hungarikumok listájára Kiss Tibor Noé életmûve mint a magyar kultúra tökéletes megtestesítõje. Mostanában õ a nagy magyar író sztártípusa, mindenfelé turnéztatják, természetesen a magyar adófizetõk pénzén. Legutóbb a világ egyik legfontosabb kulturális eseményén, a Frankfurti Könyvvásáron is Magyarországot képviselte.

A Balassi Intézet párizsi kirendeltsége is egészen egyedi meghívottakon keresztül ismerteti meg, hogy pontosan milyen is a magyar kultúra Magyarországon. Az elmúlt hetekben egy sor kulturális mûsort szerveztek. Pálfi György-filmbemutató, Rozsda Endre tárlata, Bánkuti András-kiállítás stb. Róluk csak annyit, hogy Pálfi György minden bizonnyal pályázhatna a hazáját legjobban ócsárló díjra, ha lenne ilyen, Rozsda Endre közismert balliberális mûvész, a legszélsõségesebb szabadkõmûves szervezet, a Martinovics-páholy ugyancsak ismert tagja volt. Minden bizonnyal Bánkuti úr is megsértõdne, ha polgári értékrendet vallónak nevezné bárki, hiszen Szebeni András fotómûvész nagy tanítványa, aki a Népszavában szokott rettegtetni a Fidesz kulturális diktatúrájától.

A párizsi intézetben idén sem találtak alkalmasabb szónokot az 1956-os forradalom megünneplésére, mint Gyáni Gábort, aki az SZDSZ-en kívül ma sem ismer más pólust. Nincs olyan téma, amivel konzervatív embernek esélye lenne Párizsba kiutazni a magyar kultúra képviseletére. Ha középkori konferenciát rendeznek, netán Szent László a téma, akkor is csak a Soros-egyetem oktatója a legalkalmasabb a feladatra. Természetesen ugyanez a helyzet más Balassi-kirendeltségekben is, például Szófiában is a Soros-egyetem tanárát tartották a méltónak arra, hogy a magyar kommunizmusról beszéljen november 5-én.

Nemzetközi Isztambuli Vers- és Irodalom Fesztivál? Természetesen a Balassi Intézet szervezésében csak hármas balliberális trió lehet ott, akik közül ketten országos hírû rettegõk. Szõllõssy Balázs és Potozky László ugyanis országosan ismert módon fél a Fidesz kulturális diktatúrájától.

És vajon hogyan viszonyul a balliberálisok szerint a „Fidesz által cenzúrázott” közmédia a rettegõk holdudvarához? Tudósítások özöne, hírek szinte minden eseményrõl, ami hozzájuk köthetõ. Kiemelt reklám nemrég a Margó Irodalmi Fesztiválról, ahol „hetven új címet ismerhet meg a közönség, Parti Nagy Lajos, Grecsó Krisztián, Szécsi Noémi, Gerló­czy Márton, valamint Al Ghaoui Hesna, Kara­fiáth Orsolya és Szentesi Éva is új könyvvel jelentkezik, de fellép az idei Aegon-díjas Krasznahorkai László és irodalmi stílusparódia-kötetével Bödõcs Tibor humorista is”. Ezt a száz százalékban balliberális kört szólaltatják meg, ennek kérik ki a véleményét bármilyen kulturális kérdésben.

Az adófizetõk pénzén mûködõ MTI-ben szinte nincs nap, hogy ne számolnának be valamilyen balliberális mûvész munkájáról: „Péterfy Bori & Love Band: új lemez és jubileumi koncert” (november 6., MTI), „Budapest Bár: jubileumi lemez új dalokkal, Presser Gáborral”. (november 7. MTI). Annak tükrében jelezzük ezeket, hogy a hihetetlenül népszerû, az ország nagyobb részét érdeklõ Ismerõs Arcok új lemeze már nem fért bele az MTI szerkesztési ideo­lógiájába, sem a P. Mobil, sem FankaDeli Kõházy Ferenc, sem a lengyelországi sikereket felmutató Hungarica és még hosszasan sorolhatnánk a sokkal fajsúlyosabb és értékesebb zenekarokat. Nem túlzás kijelenteni, hogy az adófizetõk pénzén mûködõ Petõfi rádió csak a balliberális holdudvar zenevilágát sugározza, ezáltal hihetetlenül sok jogdíjjal támogatja õket.

Nincs hely és tér tovább sorolni az elképesztõbbnél elképesztõbb példákat. Mostani összeállításunkban adataink tizedét sem írtuk le. (Megállapításokat azonban ezek alapján is tehetünk.) Következtetéseit – mindezek alapján – bárki levonhatja.

A szerzõ újságíró
Link