Bejelentkezés

Felhasználónév

Jelszó



Elfelejtetted jelszavad?
Új jelszó kérése

Végstádiumban a magyar kultúra

KultúraA kép csak illusztráció a helyi fidesz-álmagyar nemzeti zsió-cigány banda "újságából". Kultúra?Végstádium? Néha rittyentenek egy magyaros táncos csuhajkodást, de egyébként zsidó-cigány fosadék ömlik már a fejekbõl. Ez már nem csak meghótt, de ki is hûtt!



A virtuális Frankenstein-szörnyfigura életre kel majd egy mindent elsöprõ kataklizma formájában

Sorozatunk huszadik részével mérföldkõhöz értünk. Témánk legfontosabb epizódja következik. Egy évvel korábban ezzel kellett volna kezdenünk, de akkor önök teljesen máshogy látták volna mondanivalónk lényegét. Most viszont összeáll majd a kép.

Eddig egy könyvet megtöltõ tényözönre hivatkozva ismertettük a kulturális élet területein uralkodó állapotokat. Sokan meglepõdtek, még többen megdöbbentek. A sorozatunk nyomán az elmúlt évtized leghangosabb vitája pattant ki, a nemzetközi sajtóvisszhangot is kapott polémia olyan témákat hozott a felszínre, amelyek régóta a szõnyeg alatt gyûltek. Sok minden olyannyira kitüremkedett, hogy már sem átugrani, sem megkerülni nem lehet, a magyar kultúra áporodott levegõjében pedig már alig van oxigén. Elõször ablakot kellett tehát nyitni, de a reakciókból láthatták, ez sem egyszerû, hiszen annyira berozsdásodott a szerkezet, hogy félõ, tokkal együtt kiesik, esetleg csak még több kárt okozunk ezzel a mozdulattal.

Pedig nincs más út, mint hogy nyissuk ki végre kulturális életünk ablakait, szívjuk tele a tüdõnket friss levegõvel, nézzünk körül, ne kerülgessük a forró kását, nevezzük nevén a dolgokat, mondjuk ki, mi történt, és arra miért került sor! És a legfontosabb: legyünk õszinték!

Kínos, kellemetlen kérdésekrõl van szó, felvetésüktõl rengetegen ódzkodnak ma is – részben jogosan, hiszen kulturális téren olyan az egzisztenciális terror, amilyen más vonalon elképzelhetetlen.

Mielõtt továbbmennénk, a sorozat eddigi tizenkilenc része alapján le szeretném vonni a következtetést: az elmúlt nyolc évben a jobboldali kultúrpolitika tevékenysége abban merült ki, hogy finanszírozta és elõsegítette a balliberálisok kultúrpolitikáját.

Létrejöttek a jobboldalhoz köthetõ intézetek, de jobbára ezek is a balliberális oldal érdekeit szolgálják. A balliberális kulturális dominancia érdemben nem csökkent, annak ellenére, hogy a kormány ennek megváltoztatására érezhetõ törekvéseket tett. (A terjedelmi korlátok miatt itt és most nem tudjuk történelmi kontextusba helyezni a kérdést, és lehetõségeink korlátozottak a mostani állapotok okainak mélyebb feldolgozásában is, viszont hamarosan egy külön könyvet szentelünk a témának.)

A szerzõ Kinek a kulturális diktatúrája? c. cikksorozatának eddigi részeit ide kattintva olvashatja el.

A magyar konzervatív oldalnak – hetven év örökségét hordozva – az elmúlt nyolc évben sem volt saját kulturális politikája, kulturális jövõképe, víziója, stratégiája, folyamatosan ötletelt, improvizált, alkalmazkodott, sodródott, ide-oda csapódott. Az a kultúra, amelynek nemzeti identitásunkat kellene jelentenie, ma már csak nyomokban tartalmaz magyar jelleget, magyar sajátosságot, magyar identitást. Ez is csak azon keveseknek köszönhetõ, akik eddig kitartottak a hihetetlen ellenszélben.

Hajdani dicsõséges forradalmainkat eszmeiségben elõkészítõ színházi és irodalmi világunk nagyrészt kozmopolita semmitmondásokról szól, posztmodern keveréknyelven, képzõmûvészetünk a legaberráltabb exhibicionisták terepe, filmiparunk egyre inkább értéktelen olcsó amerikai utánzat.

De vajon miért?

A jelenlegi kulturális helyzetet döntõen négy személynek köszönhetjük: Szabó Ervinnek, Lukács Györgynek, Révai Józsefnek és Aczél Györgynek. Szabó és Lukács kulturális területen, a baloldal és a bolsevizmus hazai terjesztésében, hálózatrendszerének felépítésében, Révai és Aczél pedig a gyakorlati kivitelezésben szerzett elévülhetetlen érdemeket. Terjedelmi okok miatt csak felületesen tudunk ezzel foglalkozni. A lényeg: õk voltak azok, akik tökéletesen felismerték, hogy semmilyen kultúrpolitikát nem lehet megszervezni a globális hálózatrendszerek figyelmen kívül hagyásával. Nemcsak országon belül, hanem globális szinten is minden összefügg mindennel.

A globális érdekek ugyanolyanok, mint az idõjárás szélsõségei, elõbb-utóbb valamilyen formában mindenhová megérkeznek, csak nem mindegy, hogy az ott élõk tudnak-e ellene védekezni. 1789, a „nagy francia forradalom” óta pedig már globális érdek a balliberális világ megteremtése, az ateista, szellemi kozmopolitizmus, majd bolsevizmus dominanciájának létrehozása.

A magyar kultúra a nemzetközi kapcsolathálózat része, szószólói ezen keresztül kommunikálnak. Ezen belül pedig a magyar érdekeket, identitást, értékrendszert hátba támadják. Pontosan ezt mutattuk be rengeteg példán keresztül, így érthetõ meg minden. A hazai balliberális értelmiségi holdudvar a minden értéket, hagyományt, identitást lerombolni akaró globális törekvések szolgája. Arra használja fel a kultúrát, hogy céljait ezen keresztül valósítsa meg.

Sorozatunk 16. részében foglaltuk össze azt, hogy egy társadalom lerombolása szinte mindig a kultúrán keresztül kezdõdik. Az állam tradicionális tartópilléreinek szétverése, erejének meggyengítése, erkölcsének megsemmisítése a kultúrán keresztül ugyanolyan stratégiai mûvelet, mint a hadászatban alkalmazott egyéb taktikák. Magyarán: a kultúra és ezen keresztül az életstílus és a világlátás átalakítása is egy módszer a sok közül.

A kultúra felkészíti a társadalmat a változásra, hozzászoktat ahhoz, hogy a rossz tulajdonképpen jó, az aberrált szép, a bizarr gyönyörû, a deviancia kívánatos, a nemi identitás káros. Pontosan ez zajlik most le Nyugaton, és a veszély sokkal közelebb van hozzánk, mint gondolnánk. Rengeteg példán mutattuk be, hogy a kultúrában, a nemzet immunrendszerében mindenhol ott található már a globális tumor. Még nem látszik semmi, a test funkciói jól mûködnek, de a legfontosabb szerveket már behálózták.

Magyarországon ma a balliberális világkép átnevelési programja zajlik, ezt segíti a kultúra minden területe. Film, képzõmûvészet, könyvkiadás, könyvterjesztés, elõadó-mûvészet, a vizuális kultúrák, a színház, a zene, a fesztiválok stb., egyszóval minden területen naponta sulykolják a migrációt, a gender- és homoszexuális meg egyéb „másság” propagandát. Kõkemény módszerekkel készítik elõ a kereszténység, a maradék nemzeti tudatunk és gondolkodásunk megsemmisítését. Mindezt majdnem teljes egészében a magyar állam finanszírozása által.

Minden mûvészeti ágnak kiemelt feladata, hogy reflektáljon a napi folyamatokra, a minket körülvevõ világra. Csak amire a balliberálisok reflektálnak, az nem a valóság, hanem csak egy félelmeikbõl és szorongásaikból összetákolt látomás, egy saját maguk által kreált gólem árnyéka gondolataik ócska vermének a falán.

A balliberális világnak, beleértve a kulturális vonalat is, nincs igazi jövõképe. Csak a messianisztikus vágyálmok mozgatják õket. A nihilizmus, az ateizmus mindent kiölt, lelketlen kufárai, zsoldosai õk a rombolásnak.

Sõt az okokat se keresik. Még mindig nem válaszolták meg azt a kérdést, hogy miért üresedett ki szellemi értelemben a baloldal Magyarországon? Ez az õ bajuk, az õ problémájuk. Viszont fontos kérdés, hogy rászorulunk-e ezeknek a bukott ideológiájú önjelölt kulturális megmondóembereknek a tanácsaira? Tényleg azt hisszük, hogy õk tudják, mi a minõség, az érték?

A kortárs balliberális kultúra egy lejárt szavatosságú termékhez hasonlít. Valamikor fogyasztható volt, de ma már nem az. A marketing még tökéletes, de a termék nézhetetlen, élvezhetetlen, fogyaszthatatlan. Olvassák vissza sorozatunknak csak az utolsó négy részét.

De vajon hogy kerülhet erre sor?

A balliberális oldal mintegy 140 éve tudatosan, hálózatrendszer-szerûen építette fel saját pozícióit. Önmagától persze nem mûködött volna, kellett ehhez a rengeteg pénz és sokszor az ellenfél erõszakos megsemmisítése. Mindkettõt megkapták a kommunista diktatúrától. A hálózatuk elõnye, hogy olyankor is mûködik, amikor megbukik a politikai rendszerük.

Ha valaki például színházigazgatóként kiesik egy ideológiaterjesztõ pozícióból, minden gond nélkül jelen lehet máshol: kiállítást nyit meg, rendez, elõad, forgatókönyvet ír stb., tehát a kultúra egyéb területein kiemelt életszínvonalon tud dolgozni. A kultúrában tehát csak nyerhet valaki, ha a balliberális oldalt választja. Ott kínálják az igazi perspektívákat, a tehetség nem elsõrangú tényezõ, a marketing sulykolása majd zsenivé tesz mindenkit, akiben fantáziát látnak.

A magyar kulturális igazgatás egyáltalán nem fogta fel a kultúra hálózatrendszerének jellegét, mûködését. Sõt a jobboldali kultúra irányítói elfogadták és legitimálták azokat a struktúrákat, amiket a másik oldal hozott létre, legfeljebb azokba saját embert küldött, aki hamar elveszett a labirintusban, gúzsba kötötték, megvezették, majd megbuktatták. Vagy az illetõ átállt.

Közben rekordgyorsasággal fogyott azoknak a száma, akik alkalmasak lettek volna a változás kivitelezésére. És jöttek az új, a konzervatív oldalhoz kötõdõ intézményalapítások, alkalmat adva a balliberálisoknak arra, hogy még több pénzt követeljenek, amit ki is fizettek nekik. Tehát még ebbõl is õk profitáltak.

Ezalatt a jobboldali kulturális intézményvezetõk jelentõs részétõl jött a sok gesztus: legyen béke, ne menjünk ölre, mindannyian a magyar kultúrát szolgáljuk. Skizofrén helyzet állt elõ, és ez mûködik folyamatosan.

Mert mi történik majd, ha ezek még egyszer visszajönnek? Ez a gondolat van minden gesztus mögött. Sõt, mintha a jobboldali értelmiség pozícióban lévõ része jobban várná a balliberális világ visszajöttét és kívánná a balliberálisok megvetéssel odadobott könyöradományát. A jobboldali értelmiség jelentõs része ezzel a Stockholm-szindrómával fertõzõdött meg.

Hölgyeim és Uraim! Van egy jó hírünk: ezek soha többet nem fognak már visszajönni! Természetesen van egy rossz hírünk is: ezeknél sokkal rettenetesebb kataklizma kopogtat a határon, Nyugat-Európában már azt kóstolgatják nagy kanállal. Amikor valaki a magyar identitásunk, a magyarságunk megerõsítése, kultúránk, értékrendünk kárára tesz gesztusokat, akkor elõtte jól nézzen a gyerekei, unokái szemébe, mert õk fizetik majd meg az árát. Mert mindennek ára van, a jó döntésnek is, a rossznak is. Most még van pozíciónk, van esélyünk. Ezekre mondja a Szentírás: akinek van, annak még adnak, hogy bõségesen legyen neki, de akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van.

De hogy miért is vagyunk ilyenek, arra is van magyarázat. Beleépült a tudatunkba. Talán a biztos, ami biztos szavunk járása fejezi ki legjobban ezt a kétkulacsosságot, a mindennapi kállai kettõs-féle igazodást. Összefüggésben áll ez sok mindennel.

A magyar konzervatív politika egy kívülálló testként kezelte a kultúrát. Amikor politikai felhatalmazást szereztünk például egy-egy megyében, akkor az illetékesek a politikai és gazdasági hálózatrendszert professzio­nálisan újjászervezték, becsatornázták az össz­magyar politikai akarat rendszerébe, a kultúrában viszont minden maradt a régiben. Múzeumok, levéltárak, könyvtárak, galé­riák, különbözõ oktatási és egyéb kulturális rendszerek teljes hálózata érintetlen maradt.

Ezeket vagy a régi rendszer hívei vezették – mert hát a hamis érvek szerint mégis õk értenek hozzá –, vagy az általunk kinevezett, gúzsba kötött vagy átállt személyek. Ebben a langymeleg, minden úgy van, mint régen rendszerben egyéni szinten csak a „biztos, ami biztos”, „egyet ide, egyet oda” cselekvési elv fejlõdhetett ki. Miért ugráljon bárki? Csak kitörik a nyakát!

Van egy másik ok is a kettõsségre, és errõl is szólnunk kell: ha megfigyeljük, a jobboldal politikai rendszer teljesen mentes a nyílt torzsalkodásoktól, hatalmi harcoktól, mindenki tudja a helyét, tudja a kötelességét, mert minden meg van szervezve. A kultúrában viszont semmi sincs megszervezve, nincs egy igazodási pont, nincs egy olyan erõ, ami képes lenne a maradék sereget legalább egyben tartani, egy cél felé vezetni, így aztán még azok is egymást kaszabolják, akiknek erre semmi okuk. Ráadásul a politikát folyamatosan mozgásban tartja valami, egy új cél, egy új program, egy új helyzet és a rengeteg elvárás. Az elmúlt nyolc évben viszont senki nem tartotta mozgásban a kultúrát, még elvárás sincs, ami a választói felhatalmazásból következne.

Ugyancsak a kialakult helyzet részbeni okozója, hogy a kulturális igazgatást a politika hatalomtechnikai logikája uralja. A legbefolyásosabb megpróbálja úgy irányítani a területet, hogy ne legyen kihívója. Amikor az egyik oldal megerõsödik, akkor meggyengítik más területen. Tökéletes stratégia, csak pont itt kellene nélkülözni. Mert hiába tartjuk karban egészséges életmóddal a testet, ha közben alkohollal mérgezzük a májat. Minden erõlködésünk dacára a test hálózata kiszámítható módon összeomlik.

A másik politikai varázsszó a helyzet fenntartására, hogy a kultúra egy feszültséglevezetõ terület, itt aztán ki lehet engedni a gõzt, ezért kell mindent úgy hagyni. Csakhogy ez a pára ugyanolyan halálos idegméreg, mint a doberdói fennsíkon kiengedett gáz, amikor azt visszafújta a szél a saját állásaink felé.

Ezekben a kulturális hálózatrendszerekben épült újjá egy állam az államban. A politika vezeti az országot, de a kultúra hálózatrendszere gõzerõvel készíti elõ a bukást. Ez a kívülálló test, a sok-sok darabból összerakott hálózati tér egyelõre úgy néz ki, mint egy virtuális Frankenstein-szörnyfigura. Létezik, és higgyék el, életre kel majd, ahogy az egyszer már megtörtént, csak most a már említett mindent elsöprõ kataklizma formájában.

A szerzõ újságíró
Link

Hozzászólások

4 #1 Posta Imre
- 2018-12-16 12:15
Ha járénk "étterembe" se a cigányokkal akarnám telezsongatni a fejem, mert úgy is tele a tököm is velük. A kelzmeres fos is ez a szint...de tudjátok át van már itatva a fengsuhis zsidó nyúédzsel a pincétõl a padlásig a teljes "kultúrökör".


A cigányzene is jobban teljesít

Fõleg, ha a kormány majdnem egymilliárdot áldoz az éttermek újrabenép(í)esítése érdekében. A cigányzenészek foglalkoztatását támogató pénzekért már bejelentkeznek a NER-barát vendéglátósok is – errõl szól az e heti HVG cikke.

Közel egymilliárdot ad a kormány a cigányzene népszerûsítésére, konkrétan arra a programra, hogy éttermeket, vendéglátóhelyeket támogat, ha azok élõ cigányzenét játszó bandákat foglalkoztatnak. A friss HVG cikke szerint az ötlet Kerényi Imre fejébõl pattant ki, aki egy vendéglõben cigányzene helyett csak silány gépi zenét talált. A programot meghirdették, és rengeteg étterem jelentkezett, többek közt Zsidai Roy vagy a szintén zenész Kovács Ákos-féle helyek is. A cigányzene hagyomány zeneileg inkább vita tárgya, de tény, a 19-20. század fordulóján kialakuló, népies mûdalokat játszó együttesek nagyon népszerûek voltak a virágkorukban. Ahogy népszerû a mostani népszerûsítési program is, amelynek várható folytatásával is foglalkozik a hetilap cikke...https://hvg.hu/ku...n_teljesit
684 #2 atacama
- 2018-12-16 14:31
Imrém egymiliárdot azt csak a gyantára:Ds_vigyori
https://www.youtu...dpK0aimAH0
267 #3 Perle
- 2018-12-16 16:54
Majdnem úgy járt Zsanklód is, mint Kerényi. Neki szerencsére találtak Kisgrófót.:D
https://www.youtu...6IS-6572C0

Nem csak a cigányzenét támogatják itthon, hanem magának a cigánynak zenéjét is. Röpködnek a százmilliók.
https://hvg.hu/ku..._Zoltanhoz
80 #4 monguzking
- 2018-12-16 17:11
papp gábor irt jo esszéket hogy rombolja le nemzetet s benne embereket az sátáni zene...valamikkor hittem abban hogy vizöntö korral eljön az megvilágosodás s spirituálissá válnak emberek-végül is pont fiatalok miatt(--ahelyett hogy felemelkedettek lennének-mélységesen elállatiasodtak) ábrándultam ki ezoterikábol s már nem tanulmányozom mégha magamat továbbra is spirituálisnak gondolom
4 #5 Posta Imre
- 2018-12-16 18:25
Pörzsölõ, 2008-12-8 /1; Posta Imre, Cigánybûnözés
https://www.youtu...5pes5j3wwE
267 #6 Perle
- 2018-12-16 19:09
"A kultúra felkészíti a társadalmat a változásra, hozzászoktat ahhoz, hogy a rossz tulajdonképpen jó, az aberrált szép, a bizarr gyönyörû, a deviancia kívánatos, a nemi identitás káros. Pontosan ez zajlik most le Nyugaton, és a veszély sokkal közelebb van hozzánk, "

A veszély már régen itt van nálunk. Megmutatkozik ez az izléstelen, igénytelen öltözködésben. A tépett , szakadozott ruhadarbok viselelése lett a menõ, az eldeformálódott , elhájasodott test mutogatása a trendi, újabban pedig a fodrászok alkotnak olyan frizurákat, amelyekhez hasonlót néhány évtizede még zártosztályokon sínylõdõkön láthattunk.
Divat lett a szürkéskék tépett haj, melynek viselõje mintha egyenesen a kriptából lépett volna ki . Büntetni kellene azokat a fodrászokat, akik ezt az ocsmányságot emberi ??? fejen elkövetik.
Már szinte nincs egyetlen gyerekekenk szóló mesefilm sem anélkül, hogy annak fõszereplõi nem azonos arányban fehér és színesbõrûek lennének. A gyerekeink unokáink számára lassan természetes lesz, hogy egy szõke anyukának nagydarab fekete férje kell, hogy legyen.
Már a Lassie címû kutyás film animációs változatában is szõke kislány + néger fiú a körül játszódik a cselekmény.
A német divatlapok már évtizedek óta elkezdték a gyerekruháikat fekete gyerekekkel bemutatni, reklámozni. Már akkor így volt ez, amikor Magyarországon elvétve láthattunk fürtös fekete gyereket. Mire már itt vannak számolatlanul, már fel sem tûnnek senkinek.
Hiába, a szoktatás nagy úr.
4 #7 Posta Imre
- 2018-12-16 19:20
Perle, nem az a baj, hogy elmondják (de nem mondják el), hogy a jewropai jólét (mármint a nyugati) a sárgák, feketék és rézbõrûek, no meg a fehér "góyok" vérén született...így tán nem baj, ha a feketék Afrikában a sárgák Ázsiában...és..., de még az sem baj, hogy van keveredés, mert egyenrangú felek közt és a szerelem meg ilyesmi....de ez itt egészen más. Ha csak az általunk megismert cigányszaporítás és zsidóbetelepítés, no meg egyéb sumák keveredési és betelepítési, no meg erõszakos magyar-kiûzés, szétszórattatás és gyilkolászás zajlik, miközben "migránsdadusgatás van. Nem megyek bele, bonyolult és ma már kultúráról úgy, mint "nemzetrõl", csak mint "folklór" beszélhetünk. Megtartott hagyományaink, melyek csak nyomokban azok, nem azok. Izgi nem ilyen mocskos gané "világban" a tisztát keresni.
116 #8 livia
- 2018-12-16 19:26
Perle! Jól látod! Az a baj, hogy a kultúra csak a saját berkeikben, no, de abból nem kérünk. Csak a fiatalokat sajnálom, mert részükre dõl a silányság.
116 #9 livia
- 2018-12-16 19:54
Imre! Kiábrándultság. Lenne mit tenni, de kevesen vagyunk, és lássuk be, ha pillanatnyilag is, de velünk lázadnak. No, ezt az unokákon érzékelem, mert a gyerekeim szerintem mögém sorakoztak, bár nem kérdeztem. Látják, amit már látni engednek, sõt már dicsekvésbe megy. A jövõ eldönti, mert a hatalmi gõg dübörög, és ideje elválasztani a búzát az ocsútól!
4 #10 Posta Imre
- 2018-12-16 20:04
Livia, nincs mit tenni! Csal-ádodért tán, de csak ha nem degenerált barmok. Ha igen, ott se sok. Nem neked írom, hisz tudom rád ez nem vonatkozik. Istenben nem hiszek már jó ideje, hanem tudom, hogy bábként szórakozik velünk és nem csak nem tisztelem ezért, de inkább....hagyjuk. Ez emberiség meg mint olyan, egy fángli xart sem ér.
75 #11 talpi
- 2018-12-16 20:25
Livia!
Most válik a "búza-az ocsútól"/vagy nem?/ kérdés, mennyien eszik a "maszlagot"?
Maradjon mindenki az alfelén, ha jól gondolom, ezek, szép lassan/sajnos/ eszik egymást.
Arról szól a történet, hogy ha már "pucolni kell" /amiért a repcsiket vásárolták, bár, ha meggondolom sokan lemaradnak róla/ akkor, pucoljunk és vigyük a cuccost is, mert itt hamarosan a falhoz leszünk állítva.
Dobálhatjuk a szaros pelenkát Horvát országban, itt már nekünk leáldozott.
Nos, " Isteni színjáték" zajlik egész judewurópa szerte" csak a közönség, nem minden tagja "bérletes"-. Sajnos, vagy /szerencsére/ ezt kurvára benézték. Kérdés, mennyire lesz okos a másik oldal,az egyszerû ember?
Viszont ahogy látom, nem igazán a forgatókönyvük szerint mennek a dolgok :)
267 #12 Perle
- 2018-12-16 20:51
A keresztény ünnepek is meg vannak csúfolva. Már csak arról szól az ünnep, ki mennyit költ , mennyire adósítja el magát karácsonyra. November eleje óta bömbölnek az amerikai karácsonyi dalok az áuházakben, tele a város mikulásokkal, mû szarvasagancsos , mikulás-sapkás emberekkel. Majmoljuk a jenkiket. A boltok zsúfolva mindeféle értéktelen csillogó-villogó, ajándéknak szánt mûanyag kacattal.
Azoké ez az ünnep, akiknek ereiben kereskedõ vér csörgedezik. Raktár kiseprés ideje ez az idõszak, és az áremelésé, a kereskedõk meggazdagodásáé. Azokat tovább nyomorítja akik üres kosarakkal kétségbeseve rohangálnak a gondolák között még a karácsonyi vásár utolsó perceiben is. Nem is ünnepi készülõdés ez már, hanem egy vad hajsza, a minden áron való vásárlásra késztetés, ahelyett, hogy kevesebb ajándék, szegényeb asztal mellett békésen összejönne, elbeszélgetne egy-egy család. Lassan félünk már a karácsánytól, ahelyett, hogy örömmel várnánk. Szinte jó lenne már túllenni rajta, gondoljuk néha.
99 #13 MORMOTA1968
- 2018-12-17 18:38
Kedves Perle! Bár apámmal sokszor eszük egymást, még is számomra az a legnagyobb, megfizethetetlenül drága ajándék, hogy még a szüleimmel lehetek. Tavaly csak kétszer élesztettem újra az aput idehaza és egyik szülöm sincsen a legjobb bõrben, szóval nekem mindennél nagyobb ajándék, hogy még velem vannak. Egyébként minden szavaddal csak egyetérteni lehet. Ugyanezen gondolatok már bennem is megfogalmazódtak. Én is minden decemberben voltam olyan hülye, hogy vettem fel a hiteleket, egyiket a másik után, egész jövõ évre elintézve magam anyagilag. Rohadtul nem érte meg!
99 #14 MORMOTA1968
- 2018-12-17 19:10
Most néztem újra a napokban az "Uz völgyében" élõkrõl készült dokumentumfilmet. Trianon minden igaz magyar ember számára nemzeti tragédiának számít, de talán nem köveznek meg érte, ha azt mondom, minden rosszban van valami jó is. Mert az ország szétdarabolásával megmaradt valami a régmúltból, országhatárokon kívül. Igazi magyarul beszélõ, jó magyar emberek ragadtak az idõ fogságában. Jó érzés volt hallgatni a dokumentumfilmben megszólaló magyarokat. Ízes, igazi magyar nyelvünket, amit még nem rontott meg a zsidó nyugat. A film készültekor várták az áram és telefon bevezetését az Uz völgyében élõ emberek. Én azt mondom, addig jó nekik, míg nincs áramuk, se tévéjük, addig még igazi közösségként élhetnek, tisztán és romlatlanul. Zsidó azon a környéken egy sem élt, hisz melyikük szeretne 8 hónapnyi télben élni? Nézzétek meg ezt a filmet, ha még nem láttátok, ha igaz magyar embereket szeretnétek látni! Romlatlanok, õszinték, nem túl beszédesek, de valamikor ilyen volt a legtöbb magyar ember. Mi már cseszhetjük itt Zsidóországban! Elvesztettük azt a szûziességet örökre, amit az Uz völgyiek még nem! Mi már fertõzöttek vagyunk, ha bevalljuk, ha nem! Sajnálom, hogy ezt az utolsó Paradicsomi Édenkertet is elfogja érni a modernizáció, sõt, azóta már biztos el is érte. Nem lesz több esti kártyázás, beszélgetés, danolgatás, együtt töltött idõ, se petróleum lámpa melletti olvasgatás, mindezen helyét átveszi az "ÚJ" kultúra, a televíziókból ömlõ, többnyire cion mocsok, moslék mûsorok tömkelege. A néphülyítõ doboz. Addig jó egy közösségnek, míg nem kap a civilizáció áldásaiból! Mert abban nem lesz sok köszönet. Az egyik igen idõs nénit kérdezték a filmben, hogy: És hogy tetszett megszülni egyedül bába segítsége nélkül? Hát! Isten segedelmével. Most nem szó szerint idézve. Még a köldökzsinórt is maga vágta el ollóval. Belegondoltam egy pillanatra, hogy vajon itt Gyarmatországban élne még ez a néni vajon? Vagy már õt is levadászták volna a megélhetési bûnözõk, mint megannyi hozzáhasonló idõs embert. Jó volt látni a csúzlit faragcsáló gyerekeket, akik hallomásból tudták csak, hogy léteznek rajzfilmek. A nénit is kérdezték, hogy látott e már tévét életében? Hát! Nem nagyon tudott rá válaszolni. Egyszerû, hétköznapi, igaz magyar emberek voltak. Csak a tanárnõ, aki Gyarmatországon tanult, csak õ nem beszélt tájszólással, de õ is azt mondta, hogy ha bevezetik az áramot, telefont, megfog szûnni az-az õsi közösség, az összejárás, ami addig jellemzõ volt az ott élõ emberekre. Én még emlékszem rá, milyen volt rég, mikor még idehaza is összejártak esténként és ünnepnapokon a rokonok, szomszédok, barátok. Az volt az igazi jó világ még! Szájtátva hallgattuk az idõsek beszélgetését, meséit a régi idõkrõl. Ezek a csúzlit faragcsáló gyerekek eszembe juttatták az én, a mi gyerekkoromat, korunkat is, mikor még mi is csúzlit faragcsáltunk, papírrepülõket és papírsárkányokat készítettünk, meg íjat, pecát cérnával, madzaggal, gombostûvel, tollúszóval, rányomott, lapított ólom darabkával, hatalmasakat játszottunk, csavarogtunk környék szerte a haverokkal, fociztunk, enyém a vár tiéd a lekvárt játszottunk, a töltésoldalban, vagy kiselejtezett tévék plexijén, illetve szétszedett papírdobozokon csúszdásztunk nyáron a rendesen lejtõ mély töltés oldalban. Április, májusban cserebogarak százait kergettük, nyáron meg piros és zöld lábú hatalmas szöcskékre, sáskákra és színes lepkékre vadásztunk. Nyáron pedig csónakkal, ami az apué volt, átjártunk a Duna túl felére valamelyik szigetre nyaralni, fürdeni, pecázni, hancúrozni. Ezt már senki el nem veheti tõlem, tõlünk, csak a mostani életünket, ami annyit is ér, amennyit!
99 #15 MORMOTA1968
- 2018-12-17 19:34
Valamelyik ismeretterjesztõ csatornán megy most egy új sorozat, ami a migránsok szemszögébõl mutatja be Európa megszállását. Mielõtt megrohamoznák a spanyol határkerítést, elõtte jól benyakalnak alkoholból, bekábítószerezik magukat, hogy más tudatállapotba kerüljenek, bátrak legyenek és úgy mennek neki a határnak. Közben egymást is megzsarolják, megvámolják és aki nem tud fizetni pénzzel vagy élelmiszerrel, azt kiközösítik maguk közül. Nem lenne ez az egész õrület, mindenki megtudna élni a saját hazája földjén, ha nem rabolná ki cion nyugat és más fejlett, civilizált kultúrnépek, USA, stb...ezeket az országokat, nem tennék tönkre a környezetüket, megélhetési feltételeiket. Õk csak eszközök cion kezében. De ki magyarázná ezt meg nekik és vajon megértenék? Minden európai nyelven el kellene mondani a fehér nemzetek maradékának, kik és miért és hogyan próbálják kipusztítani valamennyiünket! De nincs egy épp kézláb YouTube videó, amin tényleg minden nyelven elmondanák minden európai fehérnek, hogy mirõl is szólt minden elterjesztett járvány, háború, forradalom valójában! Hogy kik azok, akik ott vannak minden népbe beékelõdve és sok száz, sok ezer éve belülrõl pusztítják a fehér rasszú népeket. És, ha nem lépünk fel ellenük közös erõvel, siker is fogja koronázni sok ezer éves tervüket. A kultúra rombolás is csak egy az ellenség hatásos, ellenünk használt fegyverei közül! Egy vírust végleg kiirtani lehetetlenség, mert mindig megmaradnak a lappangó gócai, különösen, ha lesznek, vannak olyanok, akik titokban átmentik ezeket a jövõbe, lásd: pestist és más kórokozókat tároló laborok, de épp ezért kellene létrehozni az új nemzedékek steril körülmények között nevelkedett tagjaiból ellen szövetségeket, akik évszázadokon, évezredeken át adnák át tudásukat generációról generációra, hogy kikkel kell nagyon de nagyon vigyázni, hogy soha ne térhessenek vissza újra a világ leigázására!
267 #16 Perle
- 2018-12-17 20:54
Amit nem végeztek el Európában a migránsok, majd most megteszi az "Európai Tavasz". Már 4 helyszinen megy a tüntetés
Párizs után Brusszelben, itt és Grúziában.:o


.
.
116 #17 livia
- 2018-12-17 21:53
Perle! Azt olvastam, hogy a zsidók is fölvették a sárga mellényt. No, mi meg csak páholyból nézzük. N esze neked cionista liberál buzista butulista,...No! Van még.
116 #18 livia
- 2018-12-17 22:03
Csõcselék! Felforgatók. A bábjaik meg lesik. Irányított az egész csürhe! a kormány is velük. A nép csak adófizetõ, kirekesztett , no értsd tetten érhetõ bûnözõ, mert megszületett, mert van, fejhetõ, büntethetõ, levehetõ, egyenlõ: rabszolga. Potenciális kiszolgáltatott. Innentõl. No, eddig is így volt, de ez most rosszabb. No, de szerintem õk még szarabbul vannak. Félnek, és a félelem nagy úr. Rosszabb mindennél. Féljenek!
267 #19 Perle
- 2018-12-17 22:31
Lívia, naná, szolíd aratásból, vagy pedig komoly érdekeltségük lehet a mellénygyártó háziipari szövetkezet melléküzemágában.
Ha õk is viselik a láthatósági mellényt, a tüntetõ tömegben lálhatatlanná válnak. ;)

Hozzászólás küldése

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Generálási idő: 1.70 másodperc
3,951,692 egyedi látogató