https://gfycat.com/hatefulfatherlygor...rlygorilla

De van itt még Zolinak! https://giphy.com/gifs/tank-trials-ww...XMCnoSbNHa

Elnézést a Zavargásért, eddig bírtam.....
1313 #5 zoli
- 2018. december 31. 08:11:09
Zoli! Segíts már nekem légyszives, mi is az a "a honvédség civil tagozata"?
"Igazából a fõ feladat az,hogy katasztrófa helyzet kialakulása esetén bevethetõk a rendvédelmi szervek mellé rendelve,kisegítés céljából.Magyarul,ha fegyvert kapnak,õket használnák népet lövetni."
Tessék? Mesélj még, errõl a szándékról, biza érdekel:
Valahogy nem így tudom a farbát, de lehet, nekem másik könyvbõl olvasták fel az Esti Mesét.
1313 #7 zoli
- 2018. december 31. 10:03:24
"Nem,nem lõnék bele a tömegbe,az nem én lennék."
Tessék? A Parancs az Parancs, nem válogat. (mifelénk, legalábbis....) És ez?
"Ha külföldön szolgálna az ember az máshogy esne hasra."
Ez is roppant mód izgat, mit értesz ezalatt, "Bajtársam"!
Valahogy a koszóvói "bolyongásom" ugyanaz volt, mint a Bakonyban, csak a nappali -17 nem stimmelt oda, a Bakonyba....
1313 #12 zoli
- 2018. december 31. 10:40:04
"Kiválogatni lehetetlen ilyenkor,tehát lehetnek jó emberek,csak oktalanok közöttük,ezért nem lõnék beléjük."
1,: Megint lövöldöznél.... minek? Jahh, a Parancs az Parancs, ugye.
2,: Jópár fegyvert, és lõszert, lövedéket ismerek, de a kurva anyjukat, egyik se válogat, Parancs ide vagy oda.....
zoli
- 2018. december 31. 11:27:03
"...de mi van akkor ha a Te,vagy az én rokonom is elhullik a lövések végett."
Na, megint nem válogat a Parancs meg az a kurva lövedék. Hallgass Imrére. Megint.
1313 #31 zoli
- 2018. december 31. 14:21:57
"Itt kis hazánkban sortüzelsz,de máshol nem sortüzelnek,akkor letakarítanak mindent,és mindenkit!Nincs fegyver,nincs hatalom ami megvédené a valódi rendszerváltókat.Magunkat nem lennénk képesek megvédeni!"
Nahh itt szakadt el a cérnám......
Parancs, Káló, járulékos veszteség ide vagy oda, Te lövöldözni akarsz, be kell lássam.
Nem ismrejük egymást, (talán jobb is....), de ha annyira lövöldözni szeretnél "ártatlan" emberekre, itthon, ha aktuális, azzal kezd a lövöldözést, aki kiadta a Parancsot.
Ha nem megy ezen a küszöbön átlépés, akkor el lehet ballagni Ukrajnába (remélem az orosz oldalon, ugye....) vagy Szíriába, oszt lehet írtani a másik embertársadat. Ha bírka, ha nem. (Állítólag, ott sem válogatnak a lövedékek, ezt sietek leszögezni. Elõre!)
Talpinak is ott a pont, szép a Liturgia! Ámen!
A "kétséges-kritikus" tömeg az nem vicces: Lásd: Critical Mass, Szeged.
Zoliék miért is hagyták rá? Megérne ez is egy misét, pedig egy hatalmas, nívós rendezvénye volt a városnak.
Bivalynak is igaza van: egy tisztes, tiszthelyettes, tiszt sem golyó- és robbanásálló, hacsak nem a Darpa küldte a csatamezõre.....
Itt, a Kárpát-medence Ránk esõ részében egyelõre nem áll úgy a helyzet, hogy a Kalasok (meg ezek a bohócpuskák, amiket rendszeresítenek...) ugassanak...
Imre is jól mondja, amig a Háttér át nem rendezõdik, és erre kínosan vigyáznak, hiába van lent a Fírhang, és "Mi" belátunk mögé:
Nem kell történjen semmi!
Ha katona vagy, tudnod kell:
"A Vállakozás csak megfelelõ felkészültség elsajátítása után, a lehetó legtöbb informáci bírtokában, a legcélszerûbb felszerelés megléte esetén lehet a legsikeresebb!"
Ilyen egyszerû a képlet.
Nem kérek elnézést, mert "belédálltam", nincs miért. A Többiek számomra "öreg Motorosok", ezen az Úton, az Õ gondolkodásmódjukat ismerem, szeretem, Tisztelem.
De Te, számomra kakukktojás vagy egyelõre. Kíváncsivá tettél, na. Ez? mondjuk, az én bajom.
Ha haragszol érte, ha nem. Ezmeg? Lehet a Te bajod!
Üdv.:
Sánta Róbert
(valami õrnagy-féle táán.....)

Komárom.? Igen érdekes ottanság a rend-õrség hozzáállása. Hiszen, van egy ügyük, ami súlyos közúti baleset okozása, maradandó testi károsodást okozva. Arról nem beszélve, hogy, az okozó, még a helyszínt is elhagyta, hogy az autójából az üveg cserepeket kitakarítsa. A sérültet, hagyta az úttesten, akinek még volt annyi ereje, hogy saját magának mentõt hívjon, majd, se kép se hang.
Mily érdekes, bár annyira nem, de mégis. A baleset sérültjét, abba a kórházba viszik, ahol az okozó egyik rokona vezetõ beosztásban dolgozik mint orvos, Több mûtét, majdnem amputáció, de egy fiatal doki megmenti a többszörösen szilánkosra tört végtagot. Fiatal emberrõl van szó, bár a kor ebben az esetben nem számít.
Nos, komáromi rendõrség, hogy kerül ebbe az ügybe.? Úgy, hogy a vizsgálatot folytató elõadó, érdekes mód, nagyon jó viszonyban van az okozóval, aki a gúnyhatár másik oldaláról avanzsált ide a Csonkába. A jelek szerint a vizsgáló is.
Mire alapozott a gyanú? Csupán arra, hogy jókat nevetgélnek és beszélgetnek, akkor amikor ez nem egy pletyka szintû esemény.
Folytatva. Ügyészi szak, bizonyítási kísérlet, majd a bírósági tárgyalás. Itt a bíró/nõ ?/ viselkedik elég furcsán, hiszen a szavakat a vádlott szájába adja, mi több, birságolással fenyegeti/meg is birságolja / a sértettet, újabb és újabb szakértõi vizsgálatokat kér, holott a helyszínen már az ügyész és szakértõ is megállapítja a cserbenhagyást, ha részben is. Ugyanis az elkövetõ nem a mentõket, rendõrséget hívta, hanem a férjet az esemény bekövetkeztekor, mi több, pont telefonált amikor elütötte a motorost és ezt el is mondja. Szóval? Szóval itt már tényleg zsidó-cigány uralom van teljes mértékig.
Mit is csodálkozunk, hiszen Felcsút határában elgázolt juhász esetében a bíróság nem is foglalkozik a nyilvánvaló, politikai gyilkossággal, már-már az áldozatot teszik felelõssé, mert arra mert járni, de fõleg, megpróbált politikai pályára lépni, mint tisztességes magyar ember.
Vissza akkor ehhez a bicskei dologhoz.
Nagyságos Döbrögi úr birodalma igen kiterjedt, hiszen, évekkel ezelõtt, volt ám Bicske város rendõrségén egy igen terjedelmes ügy.
Európai intervenciós gabona le volt tárolva, rettenetesen sok. Majd kiköbözték, de érdekes volt, mert a nagy kupacok alatt, szalma körbálák voltak, emelve a "nívót". Amikor ezt a nyilvánvaló, különösen nagy értékû lopást, elkezdte vizsgálni egy rendõrtiszt, azonnal felfüggesztették, méltatlanság címén vád alá fogták és elkezdõdött ellene az ellehetetlenítés.
Érdekes mód az a kapitány/telefonos segítség hatására/ volt az eljáró, akit késõbb Mé Szaros Lõ-rinc ittas vezetése miatt kibasztak a vezetésbõl.
Szóval van itt szar kérem szépen bõven,mindegy hova tekintünk.
Fejér-Komárom- vagy bár mely megye, kiemelt járás vezetése, polgármestere fogott.
Dunaújváros!? buzi a polgármester, a kapitány sáros egy emberõlésben, gyorsan távozik,/máshol lett vezír/ az egyik vádlott már szabadlábon, na jó, fityeszes és cigány is, még talán kicsit zsizsik is, ki tudja,
Van még kérdés, hol kell a Patyolat akciót indítani?
Itt,-ott, ahol a jog alkalmazók, vádhatóságok, és a vizsgálatra kijelölt szervek, felsõbb utasításra lábbal tiporják az igazságot és tesznek tönkre józan gondolkodású igaz embereket.
Persze tudom, "õk csak végrehajtók" na igaz, de a hal sem tud uszonyok nélkül haladni, vagyis, ha ezeket levágjuk, akkor azok csak vergõdnek, utána pedig, saját maguk által hozott rendelkezéseik szerint/halat már kifogáskor agyon kell csapni, aki ezt nem teszi meg szabálysértést követ el és,,,/ Szóval, akkor jól agyon kell baszni ezeket is, viszont miután, ezt a halat nem szeretjük, ott kell hagyni a faxba a parton, majd jön valami dögevõ, s ha elég éhes meg is eszi, mert azért azoknak is van gusztusuk.

Zoli!
Nos, ? akkor biztos vagy abban hogy nem lõnél? Mert ezek már tömeg, ha úgy vesszük. Csak az a baj, hogy nehéz õket össze terelni, hogy szépen álljanak egymás mögé, lévén, drága a lõszer, s tudod jobb volna eggyel kettõt,hármat megborítani. Egy jó acélmagvas megteszi.

Hajnal Fény
2017. december 11.
Csak a TISZTÁNLÁTÁS végett.....❗❗❗❗

A NETANJAHU-ORBÁN-PAKTUM: 2022-re hétmilliósra kell csökkenjen a magyarság, átadva helyét a beköltözõknek.

Miközben a média a két ország miniszterelnökeinek csúcstalálkozójáról csupa olyan kölcsönösen elõnyös tényeket közöl, melyet megnyugodva fogad a közvélemény, elhallgatják a titkos paktumot: milyen feltételek között enged Izrael egy újabb Orbán-ciklust Magyarországon? A Magyar Igazság és Élet Pártja birtokába jutott a titkos információknak, és azt Nagy Tibor pártelnök megosztotta a nyilvánossággal.

A paktum lényege: Izrael engedi az újabb Orbán-kormányzatot 2018-ban, ha az ország kiürítése nagyobb ütemben folytatódik. A megélhetési körülmények felszámolása, a devizahitel-csalássorozat anyagi és pszichikai hatásai, az egészségügyi ellátás vákuumnövekedése, az oktatásliberalizáció és mindenek elõtt a köznyomor a népességi adatok katasztrofális romlása szerint alkalmassá tette Magyarországot félmillió zsidó beköltözésére, ám a következõ ciklusban növelni kell az elvándorlás-betelepülés ütemét.

Akkor alakíthat kormányt 2018-tól a Fidesz, ha az eddig elûzött egymillió magyar létszámát felülmúlóan teljesít a következõ ciklusban. Netanjahu garanciát követelt arra, hogy nem vezetnek be az európaihoz közelítõ béreket, tehát kisebb módosítások ellenére folytatódik a bérstop. Ez alól kivétel csak az államigazgatásban lehet, hogy az állam vezetõi és az országgyûlési képviselõk a saját egymilliós havi bérüket két-három-négy-öt-tíz millió forintra emeljék. Cserébe az átlagbérek nem változhatnak lényegesen, ami által a Magyarországon dolgozó Tesco-pénztáros a jövõben is ötször-tízszer kevesebbet kell keressen nyugati társánál. Fabio Chigi

Teljesítés esetén a gyarmattartó tovább tûri a pénzpazarlást ostobaságokra - stadionépítés, nagy sportrendezvények, stb. - és a korrupciót, hiszen minden fillér amit nem a nemzet javára költenek a költségvetésbõl, az a terv megvalósítását szolgálja. A kettõs állampolgárság kérdésében Izrael elviseli a külhoni magyarok bevonását a politikába a csonka-hazából elûzött magyarok helyén azért, hogy a statisztikákból ne derüljön ki a demográfiai és exodus-botrány, ha Magyarországon a következõ ciklusban sem kerül napirendre az izraeli-magyar kettõs állampolgárok jelenlétének kérdése a gazdasági-társadalmi és politikai életben.

Az Országgyûlés kettõs állampolgárait szigorúan tilos megnevezni, mert közöttük vannak azok a közszereplõk és közméltóságok, akik garanciát jelentenek a folyamatosságra. Nagy Tibor MIÉP-elnök felvetése, hogy ha a kormány komolyan gondolja a Soros Györggyel való szembenállást, akkor zárassa be a Soros-egyetemet Netanjahu szerint napirendre sem kerülhet, mert a nyitott társadalom elve, a nemzeti hagyományok és kultúra felszámolása mindkét zsidó oldal érdekét szolgálja. Ugyan Izraelbe nem engedik be Soros Györgyöt, de az ú.n. "egyetemén" és civilszervezeteiben olyan hatékony ügynökképzés folyik, amely számos eredményt ért el, legutóbb meg tudta akadályozni a Momentum pártképzõdményen keresztül a Budapesti Olimpia tervét, és egyre hatékonyabban szól bele a nagypolitikába, kinevelve az Orbán utáni idõszak Izrael-hû vezetõit.

Miután a kormányoldal és az ellenzék egyaránt zsidó pénzpórázon tevékenykedik, a Soros-ügy megfelelõ szinten tartása Izrael érdekeit szolgálja. A lényeg a zsidó beköltözés, visszaköltözés, hazatérés és új honfoglalás, ami a zsidóság ezeréves sérelmét orvosolja. A magyarok a kazár birodalommal való szembefordulásukkal már Álmos és Árpád idején példát mutattak arra, hogy képesek a legnagyobb erõvel is szembeszállni, és ezt késõbb a török, a Habsburg, a szovjet és a globális birodalommal is megtették, ami nem maradhat megtorlatlan: a magyarságot a Kárpát-medencébõl ki kell irtani, majd pedig az emigrációban ismert módszerekkel a föld színérõl is el kell tüntetni!

Végül Netanjahu és Orbán megállapodott arról, hogy a nemzeti programok korlátozottan mûködhetnek Magyarországon, így a családtámogatási terv idõzítése a nyolcéves ciklus végén nem jelent érdemi kockázatot a beköltözõ izraeliek számára, mert a népesedéspolitikai statisztikákban nem fog érdemi változást elõidézni az elvándoroltak hazahívása, vagy a gyermekvállalás ösztönzése, elsõsorban a megélhetési feltételek hiánya miatt.

Továbbra sem lehet elszámoltatás sem a rendszerváltás elõtti sem az utáni korszakból, továbbá történelmi távlatban nem kerülhet sor a zsidó politikusok, különösen az 1919-es népbiztosok megnevezésére. Netanjahu zéró toleranciát kért és kapott az antiszemitizmus minden formájával szemben, és abban is egyetértettek a tárgyaló felek, hogy folytatni kell a zsidó kulturális kibontakozást.

A média minden ága, a kereskedelmi és a közszolgálati egyaránt felsõbbrendû kultúraként kell bemutassa ismert celebek közremûködésével a zsidó kultúrát. A híripar továbbra is döntõen rém- és katasztrófahírekkel kell hasson a magyar társadalomra, növelve a stresszt és elégedetlenséget.

Dicséretet érdemel az ország elsõ szívkórházában folytatott tevékenység, amikor a beteg azért halt meg, mert rendszerszerûen nyitott mellkassal szállították másik kórházba CT-vizsgálatra. Egy-egy ilyen hír hihetetlen arányban képes fokozni az elvándorlási hajlandóságot, aminek eredményeként 2022-re hétmilliósra kell csökkenjen a magyarság, átadva helyét a beköltözõknek.

Az afrikai és ázsiai bevándorlás megakadályozása akkor tartható fönn, ha arányuknak megfelelõ zsidó népesség szerezhet helyettük magyar állampolgárságot. Az Orbán-kormány dicséretesen megötszörözte az 1956-ban elvándorolt 200.000 magyar számát, és most a helyén maradás érdekében ígéretet tett a miniszterelnök az eddigi "eredmények" felülmúlására.

Nagy Tibor MIÉP elnök szerint az izraeli miniszterelnök örömmel állapította meg, hogy Magyarországon folytatott tárgyalásai során izraeli-magyar kettõs állampolgárokkal egyeztetett, akiknek kettõs identitását a magyar választók elõl a jövõben is védeni kell. Nagy Tibor, a Magyar Igazság és Élet Pártja elnöke kötelességének tartja, hogy a Netanjahu-Orbán paktumot megossza a nyilvánossággal, ahogyan azt több mint húsz éve Csurka István alapító elnök elõre jelezte.

Tiszaeszlár, 2017. július 20. MIÉP-ELNÖKSÉG

A Pogány Ma-Don_na

https://olkt.hu/pinter-es-a-fura-vele...6NBcK5rUXE

Csurka utolsó cikke

... A Moszad nem a Kádár-Aczél- rendszert akarja visszaállítani. Semmit sem akar visszaállítani, hanem meg akarja teremteni a feltételeit a Kárpát-medence bizonyos részében, Csonka-Magyarországon (de esetleg csak a Dunántúlon) egy új, egy másik ország megalapításának. A feltételek meg kell, hogy feleljenek Izrael stratégiai és nemzetpolitikai igényeinek. Ezek az igények Izrael mai állapotából, az arab szaporodásából és a zsidó nép túlterheltségébõl származó kifáradásából keletkeznek.


Ma, amikor a válság dübörög és a legkülönbözõbb szinteken és minõségekben érzékelõ emberek és csoportok is egyöntetûen állapítják meg, hogy nagy baj van a világgal és talán még nagyobb baj van szegény hazánkkal, amelynek hajója hánykolódik és az elsüllyedés fenyegeti, most aztán volna égetõ szükség a pontos jelentésû, s mindenki számára ugyanazt üzenõ szavakra. De ilyenek már szinte nincsenek is. Szavainkra rátette a piszkos kezét a válságcsináló pénzügyi nagyhatalom, a megnevezhetetlen elkülönülés, a nem - Thomas Mann-i Varázshegy fent Davosban vagy lent a tenger szintjén, éppen a New York-i Szabadság-szobor tövében, ahol locsog az örökös hullámzás. A világuralomhoz és a mai háborúkkal teli irányításhoz mindenképpen kibelezett, üres szavakra van szükség. A rablóháború legyen „demokrácia-terjesztés", a nyomorgó tömeget nevezzük leszakadóknak, amelyben benne foglaltatik az önhiba és az elmaradottság, sõt még a népiség is. Aki sok pénzt összeharácsolt, összeprivatizált, összeközvetített, fel- és leminõsített, az sohasem leszakadó, legfeljebb néha séta közben leszakad egy kicsit a többitõl a börtönudvaron. De akinek még ennél is több összejött, azt még ez a veszély sem fenyegeti, mert azt megvédi off-shore-ja és õkelme már a nemzetköziek csapatába tartozik, akit hivatalból megvédenek.

Velejéig hazug világban élünk, amelyben még az igaz állítás is csak félénken és magyarázkodva mer elõtörni, mert mégiscsak azokat a szavakat kell használnia, amelyeket elõzõleg már kibeleztek. Kijegecesedett szokássá vált, hogy egyes közírók, Népszabadság-tollnokok az elõzõ hazugságaikra építés módszerét választják. Beigazolt állításnak veszik, amit elõzõleg hazudtak, és ezekbõl az elemekbõl hoznak létre már szilárd igazságnak látszó állításokat. Ha egyszer egy Révész Sándor leírta már, hogy a Föld lapos, mint a pászka, és a magyar bûnös nép, benne én pedig antiszemita vagyok többmilliomod magammal - igaz vezérürüként -, akkor õ már ezeket a hazugságokat tényként kezeli. És nincs egyedül. A módszer arat, mint a halál.

Díszlik az egészben valami marxizmusból visszamaradt, azt is mondhatnók, leszakadt. A nagy marxista tévedéseket, amelyekben már az öreg sem hitt és csak Engels rendszerezõ munkája következtében maradtak fenn, majd késõbb Sztalin ordas hazugságait az állandó ismétlés tartotta életben. Göbbels is próbálkozott ezzel a módszerrel, de neki nem volt kifutása.

Most Orbán Viktor és Magyarország van soron. Miután az Országgyûlés alkotmányozott és szabályszerû kétharmados többséggel el is fogadta, kiderült, hogy a miniszterelnöknek mennie kell - mert tönkreteszi a gazdaságot. Elõzõleg ugyanis az lett hazudva. Akkor még csak a gazdaság érdekelte a nemzetközieket. Világszerte. A bankadó, a magánnyugdíj pénztárak és a Szurgut Nyeftegaz. A marxizmust különben is mindig a gazdaság hozta lázba, meg a proletariátus, amelyrõl az atyának halvány fogalma sem volt. Orbánnak tehát néhány hónappal ezelõtt még csak gazdasági ballépései miatt kellett volna mennie, sõt, eleinte csak Matolcsy tetemén keresztül, de aztán a lelépést kiterjesztették mindkettejükre. Mert volt egy bökkenõ: az alkotmányt nem tûzhették horogra, mint valami legyet. A készülõ szöveget munka közben, s az elfogadás módját, házszabályszerûségét szóvá tehették, de azt el kellett hallgatniuk és most is el kell hallgassák, hogy az alkotmányban a kereszténység, az Isten áldd meg a magyart és a magyar alapállás a bajuk. Nekik és nemzetközi tartozékaiknak. Ezt egyszerûen nem lehetett kimondani.

Most már azonban megváltozott a helyzet. A nemzetközi támadások olyan nagyzenekari erõvel szólnak, bombardon, üstdob, cintányér, s távolról még a lánctalp-csörgés is - mint modern effekt - be van vetve, hogy most már az alkotmány életbe léptetésének igényével is elõ mertek állni, noha magát az Istent és a hazát még talán nem hozták szóba. Óvatosan hazudnak, erõteljesen szervezkednek. A szervezés ereje, nagyságrendje akkora, hogy nevetséges dolog mögötte csupán a hazai ellenzéki pártokat vagy a liberalizmus berlini, New York-i Konrád Görgyeit vagy Kertész Ákosait megtalálni. Õk ott feszítenek természetesen, de csak segédcsapatként, sokszor elõretolt egységként. Kiteszik a seggüket az ablakba, hogy az arra járó rácsaphasson. Nem, ehhez a szervezéshez, amit itt mûködésben látunk, õk édeskevesek. Itt a Moszad dolgozik.

A cél világos. A magyar gazdaság rendben van és senkit sem érdekel, mert nem tétel. Akinek a magyar munkaerõ olcsó, az idejön és befektet, dolgoztat. Az Orbán-kormány a tisztességesnek tisztességes hasznot szavatol. Az alkotmány életbe lépésével és más magyar intézkedésekkel megindulhat az az évtizedes, nemzedékek munkáját igénylõ folyamat, amelyben a magyarság újra magyar, keresztény anyanemzetté válik, és a családpolitikának köszönhetõen lelassul a népességfogyás. Magyarországon így beköszönthet a magyarság senkit sem bántó uralomra kerülése, együtt a hozzá húzó, beilleszkedett, esetleg asszimilálódott magyar zsidósággal, de nem következhet be az a képtelenség, hogy egy törpe kisebbség uralkodjék egy történelmi nemzet felett. Amit a Moszad, Izrael és New York akar. Ilyen helyzet - a Kádár-Aczél-rendszerben csak részben állt fenn, mert Moszkva soha nem engedte és - csak az 1982-es IMF-be lépés után indult meg hódító útján. A nyolcvanas évek végtelenül zavaros korszak volt. Egyszerre indultak meg a nemzeti, össznemzeti, Erdélyt járó törekvések, Lakitelek és a demokratikus ellenzéknek az a liberális és kifejezetten zsidó és szabadkõmûves munkája is, amely Kis János tevékenységében összegzõdött.

A Moszad mindennek a történelmi tudásnak a birtokában van. Már akkor is itt kujtorgott hazánkban. A Moszad nem a Kádár-Aczél- rendszert akarja visszaállítani. Semmit sem akar visszaállítani, hanem meg akarja teremteni a feltételeit a Kárpát-medence bizonyos részében, Csonka-Magyarországon (de esetleg csak a Dunántúlon) egy új, egy másik ország megalapításának. A feltételek meg kell, hogy feleljenek Izrael stratégiai és nemzetpolitikai igényeinek. Ezek az igények Izrael mai állapotából, az arab szaporodásából és a zsidó nép túlterheltségébõl származó kifáradásából keletkeznek.

Izrael évtizedek óta folyamatosan háborúzik. Eleinte sorra-rendre nyert, amerikai fegyverekkel és támogatással, most már egy-két alkalommal a vereség ízét is meg kellett éreznie. Amerikát is sorozatos kudarcok érik arrafelé. Az amerikai vezetés egyes részeibõl is sugalmazhatják és pártolhatják egy nyugalmasabb sziget megszerzését.

Ez a körülmény vezet engem arra a következtetésre, hogy a Magyarország és Orbán elleni világméretû, összehangolt fellépés mögött egy nagyobb méretû, ezerszer hatékonyabb szervezõerõnek kell állnia, és az csak a Moszad lehet. (Persze a CIA-val karöltve.) Ide nem elég egy Charles Gati vagy egy Dallos György Berlinbõl, és még egy német szociáldemokrata miniszter vagy maga a francia külügyminiszter is kevés. Ebben az esetben most egy hatalmas hálózat mûködik, amelynek kiterjedése a különbözõ befektetési alapoktól a különbözõ csoportokig - Bilderberg, Foreign Affairs, stb. - terjed és amelynek a középpontjában a Moszad van. Már az egész világsajtót megmozgatták. A világ minden részébõl meg-megszólalnak sose hallott személyek. Az ilyen sok-sok helyrõl szóló támadó kórus, a sajtó, a tévék és a kisembernek látszó hozzászólók megszervezéséhez olyan erõ kell, amellyel csak az említett szervezet rendelkezik. Amellett a megrendelõ is erre mutat.

Mi az esélye a magyarságnak és kormányának ebben az egyenlõtlen harcban? Nem sok, de több, mint a felsorolásból kitetszik. Talán sokkal több is. Az európai társadalmak közvéleményének többsége velünk érez. Keveset tud a dologról, s a fenti erõs megvilágításból még kevesebbet, de igazsága terjed. Nagy szolidaritási kiállásokra nem számíthatunk, s azt magunknak kell élesztgetnünk a saját kiállásainkkal. A Wall Street elõtt állandóan tüntetés jön össze. Fiatalok el akarják foglalni a bankárközpontot. Ilyen még nem volt. Nem hoz-e borús idõt a világkapitalizmusra Magyarország ilyen módon való leigázása, nem lázítja-e fel a már félig leigázott és rejtélyes megbízottak kezére adott országok, Görög- és Olaszország népét a magyar bukás és a magyarországi mesterséges mannaesõ? Ezek világpolitikai kérdések. Meddig lehet elmenni egy ártatlan ország, egy csonkolt ország és egy többször tönkretett nép további tönkretételében?

Ezek most nem erkölcsi mentõkérdések, ezek most a leggyakorlatibb felvetések. De van más is. A magyarság, a kormány, Orbán és az egész java-nép elõtt nincs másik lehetõség, csak az ellenállás. A szembeszállás. Ez természetesen nem jelenthet visszapofázást, heccelést és frázisokat. Hanem józan végiggondolást. Ha nem állunk ellen, gyorsan bevonulnak - már a spájzban vannak -, nyélbe ütik és a világ észre sem veszi, hogy már nem vagyunk. Ha okosan, esetleg valamilyen fél-csárdás koreográfiával ellenállunk és idõre játszunk, talpon maradhatunk. Az idõ most nem az USA-nak és kapcsolt részeinek dolgozik.
Éppen azért, mert egy ekkora világerõvel állunk szemben, amellyel nem tudunk sem gazdasági, sem katonai, sem hatékony pusztán politikai erõt szembeállítani, csak a belsõ lelki, erkölcsi és kulturális összefogás, azaz egy belsõ magyar keresztény megmozdulás-sorozat, egy igazunk tudatából fakadó, kitartó ellenállási mozgalom szegezhetõ szembe. Mindenkit meg kell szólítani. Nincs kisember és nagyember. A sekrestyésre éppen úgy szükség van, mint a papra. A harangozók pedig harangozzanak.

A magyarságon 1956 óta nem futott végig semmilyen szent láz. Most fusson, mert a veszély végsõbb, mint akkor volt. A húzódozókat meg kell gyõzni, a trombitásoknak meg kell fújniuk a harsonákat, az értelmiségnek szép szóval, hittel kell megszólítania a társadalmat, félre a sehová nem vezetõ vitákkal, aki fél, inkább hallgasson. A máris átállókat arcul kell legyinteni. Ez a vagy-vagy korszaka: vagy megmaradunk vagy nem.
Az országmentõ mozgalomnak szépnek kell lennie. Mindenki megérezheti ezt a felemelõ új tartalmat, a végsõ magyar összefogás szépségét, aki besorakozik és végigkanyarog, hullámzik vele és benne a kicsi országon: A miénken.

A fenti cikk is igazolja,
"újabb és pusztítóbb Trianon van kialakulóban". Tegnap a "Vezír" már le is pacsizta Nemzetünk utolsó harcát.
Galád és aljas mód eladta az országot, hogy harácsolt vagyonát, a "júdás" pénzt megtarthassa.
Nos, kedves Bajtársaim és Bajtársnõim, maradék Hazafiak, úgy gondoljátok? még mindíg halkan sóhajtozva kell ülnünk, vagy üvöltsön kinek hangja van!?
Üvöltsünk, de ne feledjük, hogy közben egy-két torok legyen mindkét kezünkben, kikbõl a nem létezõ lelket kiszorítjuk.

imre már 2012-ben hozta,kitette..
Zsidó betelepítés Magyarországra

Csurka István Magyar szemmel 2001. június 28.-augusztus 02.
Sorozatot kezdek el ma. A közlendõ anyag terjedelme nagy, megmondani sem tudom, hogy ennek az írásnak hány része lesz. Az Izraelbõl Magyarországra irányuló tõkebefektetés útját, módját, célját kívánom végigkísérni, különös tekintettel az "ingatlanfejlesztésekre". Ez a szó azért van idézõjelben, mert új keletû, és talán szándékosan is homályos tartalmú. A magyar fül még nemigen érti, hogyan lehet egy ingatlant fejleszteni. Hiszen, ha ház, történetesen, akkor még csak hagyján, akkor lehet tatarozni, emeletet ráépíteni, szebbíteni, s ezt lehet ugyan "fejlesztés"-nek mondani, de már ebben az esetben is eltérünk nyelvünk tárgyias szellemétõl, amely szereti megnevezni a dolgokat és a tatarozást tatarozásnak, a ráépítést ráépítésnek mondja. A legegyszerûbb ingatlanfejlesztés egyébként húsvét elõtt történt, annak idején, amikor a gondos gazdaasszony kimeszelte a házát. Szép fehérre.

Manapság nem ilyen meszelések vannak. Elõször papíron meszelik, minõsítik át a földet, mezõbõl, szántóból belterületté, alácsövezik, villanyt, gázt, csatornát építenek bele, s ez már kétségtelenül fejlesztés. A baj csak az, hogy ez-után a fejlesztés után rendszerint megváltoznak a tulajdonviszonyok. Érkezik egy vevõ valahonnan -, megveszi a telket. No, nem éppen azon az áron, amit mezõkorában ért, de nem is azon, amit alácsatornázva ér. S ekkor kezdõdik, az új, tõkeerõs tulajdonos jóvoltából az igazi fejlesztés: rövidesen elkészül a plaza vagy a "gyógycentrum". Az Ingatlanbefektetés címû újság írja: "1995-ben és 1996-ban a befektetéseknek újabb lendületet adott az izraeli gazdaságban bekövetkezett belsõ válság, amely a külföld felé terelte a pénzembereket, és az, hogy akkorra Magyarországot a térség egyik legstabilabb, befektetésre alkalmasabb piacaként tartották számon." - Itt azért álljunk meg egy szóra. Milyen stabilitás volt akkor hazánkban? A Bokros-féle stabilitás éveit éltük, mindenki - mármint a Bokros-Suchman-Medgyessy-féle bankárkaszt kivételével - sokkal szegényebb lett, minden eladóvá vált, minden leértékelõdött, gyorsan elkelt a villany, a gáz, a belterületi földek és Tocsik nemsokára elkezdte felvenni a sikerdíjait. Demszky a Vector 2000-nek fizetett, harmonikusan együttmûködött a Horn-Kuncze-kormánnyal, benne majd a Bokrost váltó Medgyessyvel és a mögötte álló Fekete Jánossal. Még itt van a Leumi Bank, de már szedelõzködik. "1998-ra az izraeli befektetések elérték a 250 millió dollárt, és az elõzetes adatok szerint 1999-ben mintegy 300 millió dollárra becsülhetõ a Magyarországra érkezett izraeli tõke nagysága." Azóta a befektetések összege elérte, sõt meghaladta a 900 millió dollárt, s így a kicsiny Izrael bekerült a legnagyobb külföldi befektetõk körébe. Nem sokkal maradva el a hatalmas Németországtól vagy a még nagyobb USA-tól. "Célterületeik közé tartoznak az ipar, a telekommunikáció és legnagyobb mértékben az ingatlanfejlesztések." (Ingatlanbefektetés) Késõbb majd tételesen felsoroljuk ezeket a fejlesztéseket.

Most azonban álljunk meg egy pillanatra. 1995-96-ban adva van egy "belsõ válsággal" küzdõ ország, ahonnan kimenekül a tõke, amint azt az Ingatlanbefektetés a liberális sajtó szóhasználatát idézve írja, meg egy stabil, ahol éppen ennek a stabilitásnak a következtében minden eladó. Itt mindenki szegény, s a napi fennmaradás érdekében mindent el kell adni. Legalábbis ezt mondják azok, akik a gyors privatizációt szorgalmazzák, intézik. Kik ezek? Az egyik Bokros Lajos, aki "Riccardó" álnéven írt a Beszélõbe gazdasági értekezéseket a rendszerváltás elõtt, de ezt soha nem rótták fel neki szocialista elvtársai, sem elõtte, sem utána, és akik magát a Beszélõt állítólag üldözték, a másik pedig Suchman Tamás, a marcali zsidó hitközség tisztségviselõje, egy marcali zsidó fuvaroscsalád sarja. Történik még ekkor az országban, hogy folytatják a megkezdett bankkonszolidációt, azaz pénzt nyomnak bele olyan bankokba, amelyek elõzõleg nagy hiteleket adtak soha meg nem nevezett egyéneknek, cégeknek, és emiatt elvesztették tõkéjük nagy részét, a Nemzeti Bank élérõl eltávolítják a református magyar család történelmi nevû Bod Péter Ákosát, és helyére visszateszik a zsidó származású kedvencet, Surányi Györgyöt, s a stabilitás nagyobb dicsõségére a kormány elkezdi tönkretenni, becsapni, elszegényíteni az államszervezet alapsejtjeit, az önkormányzatokat, visszatartva a korábban elprivatizált belterületi ingatlanaikért járó pénzeket, és sikerdíjat ajánlva fel annak, aki rá tudja beszélni õket, hogy fogadjanak el sokkal kevesebbet is, érjék be egykori vagyonuk töredékével. Az ügylet egyik lebonyolítója, aki még ma is bíróság elõtt áll: Tocsik Márta. A fõbûnösök azonban különbözõ kitüntetések birtokosai. Itt, a stabil országban, ahová a válságövezetbõl menekül a tõke, a bankárok havonta leértékelik a nemzeti valutát, s így a menekült ingatlanfejlesztõ egységnyi dollárjáért minden nappal nagyobb területre teheti rá a kezét. Bankárjai jóvoltából a magyarnak, legyen akár paraszt, kárpótolt, akár önkormányzat, minden órával több földet kell ingatlanfejlesztés alá bocsátani, hogy ugyanazt az összeget kapja meg érte, mint amit tegnap kapott volna.

1996 elején születik meg a médiatörvény, aminek a következtében gyorsan megalakult a két kereskedelmi csatorna, anélkül, hogy kifizetné az ügylet alapján járó áfát, és egyidejûleg rendszeres pusztítás áldozatává lesz a Magyar Televízió, és a nemrégiben alakult Duna Tv is a létéért, a fennmaradásáért küzd. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, természetesen, hogy mindkét kereskedelmi televízió, de elsõsorban a Tv 2, a ma már "mosógép"-tévének nevezett, a Bronfman család tulajdonában van, és az irányítása is ennek megfelelõ. Edgar Bronfman úr tudvalevõleg a Zsidó Világkongresszus elnöke. A Horn-kormány mindjárt hivatalba lépése után magas állami kitüntetéssel jutalmazta. Göncz Árpád elnöksége elsõ ciklusában, a forró napokban, amikor sok jó tanácsra volt szüksége, hét- vagy nyolc ízben járt Amerikában, ennek a világszövetségnek a vendégszeretetét élvezve. Ennek egyik leányvállalata, az Emanuel Alapítvány - és a Soros rendezte meg ott egyik darabjának a bemutatóját, amirõl a Magyar Fórumban tudósítottunk.

Vessünk azonban egy pillantást a válságban lévõ országra is, ahonnan magyar ingatlanfejlesztésekbe menekül a tõke. Ott háború van, pontosabban háború volt, háború dúl jelenidõben, és háború készül a jövõre. A hadsereget állandóan készenlétben kell tartani. Idõnként mindenki katona. Senkinek nincs fogalma róla, hogy mennyibe kerül ennek a mindig gyõztes és mindig számszerû túlerõvel szemben gyõztes hadseregnek a fenntartása, de hogy ez olcsó nem lehet, az nyilvánvaló. A tõkének mégis van útja kifelé. Idézzük újra az Ingatlanbefektetést.

"A Magyarországon megjelenõ külföldi befektetõk közül talán az izraeliek vannak a legspeciálisabb helyzetben. Míg a nyugati országok befektetõi a rendszerváltást követõen érkeztek hazánkba azért, hogy megismerjék az országot és felmérjék a lehetõségeket, addig az izraeli üzletemberek számára Magyarország sok esetben a születés helyét, rokoni, baráti kapcsolatokat jelentett. Ma már kicsit más a helyzet. A Magyarországon jelenlévõ legnagyobb izraeli befektetõk közvetlenül általában nem kötõdnek az itt élõkhöz - ezeket talán az itt dühöngõ antiszemitizmus és a velük született mazochizmus vonzza ide -, de szinte minden esetben olyan képviselõt delegálnak üzleteik élére, aki jól ismeri ezt az országot. Így a befektetések és a magyarországi üzletek hátterében valóban dominálnak a közvetlen, személyes kapcsolatok." Fordítsuk le, értelmezzük az Ingatlanbefektetés ezen mondatait? Miért is ne? Még akkor is, ha ez antiszemitizmusnak minõsül majd. Az izraeli befektetések zsidók számára létesülnek, azokat magyar zsidók irányítják, akik jól ismerik a terepet. Ennyi. Nincs ez másként a másik befektetési ágazatban, a telekommunikációban sem. Ahol pedig ez csak foghíjasan mûködik, mint az Állami Televízióban és Rádióban, a foghíjak betömése céljából ezeket állandóan kereszttûz alatt tartják. Addig, amíg olyan homogén nem lesz a vezetés, mint az izraeli üzletek élén, az ingatlanfejlesztésben. Izraelbõl nézve tehát Magyarország nem egyéb, mint egy nagy ingatlanfejlesztés.

Jó üzlet ez? Igen, de egyelõre csak azért, mert potom pénzért lehet hozzájutni a magyar földhöz, ingatlanhoz. A haszon egyelõre csak a világbanki parancsok szerint tönkretett, elszegényített magyar talaj megvételében jelenik meg. A nagy üzlet majd akkor valósul meg, ha az új áron eladják ugyanezeket a fejlesztett telkeket. De eladják-e?
Lehet-e feltételeznünk, hogy más céljuk is van ezekkel az ingatlanokkal, a fejlesztésekkel, az üzletláncok felépítésével, a plazákkal, mint a késõbbi továbbadás? Gondoljunk bele: a pénzt háborús térbõl hozták ki, egy válságövezetbõl, ahol a legnagyobb tõke tulajdonosai sincsenek teljes biztonságban, s ahol gyakran a saját rendõrségüknek is szembe kell szállniok, sokszor véresen össze kell csapniok azokkal a telepesekkel, akiket az egykori Szovjetunió területérõl hoztak ki. Ezek követelõznek és ezek nem látják be, hogy ott, a volt Palesztina területén már jóformán nincs számukra hely. Már Amerika is szót emelt a további telepítések ellen. Még ha ez meglehetõsen hatástalan maradt is.

A volt Szovjetunió területén, az egykori pogromok helyén államilag fedezett, lappangó antiszemitizmus van, nincs és nem is lehetséges semmilyen ingatlanfejlesztés. Ha ott lakóparkokat építenének és üzleteik élére csak olyan embereket neveznének ki, aki az Ingatlanbefektetés szavaival "jól ismeri az országot", a helyiek szétvernék a berendezéseket és nem tûrnék el a vezetõket, mert õk meg azt ismerik jól - vagy nem jól -, aki a befektetõ szerint jól ismeri az országot. A cionista összegyûjtés programja tehát megfeneklett, mégpedig elsõsorban az arabok nagyarányú szaporodása következtében. Nincs hely, s egyelõre nem lehet annyit kiirtani közülük, hogy legyen. Más hely kell. Azok tehát, akiket a befektetõk megbíznak a fejlesztések vezetésével, akik rokonok és barátok, nem arra figyelmeztetik a terepet nem ismerõ sorstársaikat, a pénzembereket, hogy ne gyertek ide, mert itt tombol az antiszemitizmus, hanem éppen ellenkezõleg, azt mondják, azt kell hogy mondják, hogy itt a pénz is és az ember is biztonságban van, mert a nép - hála Istennek - türelmes, és csak a sajtónk írja azt, hogy itt antiszemitizmus tombol, meg kirekesztés, és üldözik a cigányokat meg a zsidókat. Valószínûleg megmondják nekik nyíltan: - Nézzed, elvtárs, ezt csak a mi sajtónk írja, hogy olcsó legyen a telek. És jön a pénz. Épülnek a plazák, a lakóparkok, a földeket átminõsítik az önkormányzatok, mindenki elõzékeny, és kalapot emel a tõke elõtt.

Bizony, szálláscsinálás ez, mégpedig olyan, amihez a médiumoknak és a pénznek százszázalékos összedolgozására van szükség, mert a gazdanépnek, a fejlesztés elõtti földtulajdonosoknak nem szabad észrevenniök, hogy mi történik. A folyamatnak rejtve, a demokrácia és az Európához való csatlakozás jegyében kell lejátszódnia. Kenyeret keveset kell adni a népnek, de cirkuszt annál inkább. A cirkuszt az ingatlanfejlesztésekhez már évek óta Torgyán szolgáltatja, s ezzel teszi a legnagyobb szolgálatot az ingatlanfejlesztõknek, nem pedig azzal, hogy idõnként kipát tesz a fejére. Cirkusz az is, amikor "komonistázik", és harag napját tart, s cirkusz az is, amikor letartóztatott mindenesét, államtitkárát védi, holott tudván tudja, kicsoda, micsoda.

A következõ részletben az ide érkezõ pénz útját, esetleges eredetét kísérelem meg nyomon követni.

Az elõzõ részben megállapítottam: az Izraelbõl Magyarországra irányuló tõkebefektetés aránytalanul nagy része ingatlanbefektetés. Megkérdõjeleztem, hogy ennek a hátterében csupán az a cél áll, hogy a magyar ingatlanokat megszerezve, a különbözõ izraeli cégek extra-profitokra tegyenek szert. Ehhez ugyanis egy idõ múlva el kellene adniok ugyanezt az ingatlant. Ennek azonban semmi jele nincs most. Feltettem továbbá azt a kérdést is, hogy elegendõ magyarázat-e erre az egyirányú, s jellegzetes mozgásra az a tény, hogy a magyar föld igen olcsó, s az ingatlanba befektetett pénz oly csekély, hogy nem is kell törõdni azzal, mi történik késõbb. Vagyis egy ismeretlen befektetési cél fennforgását sugalmaztam. Idáig elérve még mindig nem akarok többet, mint újabb tényekkel, tények csoportosításával, okok és összefüggések keresésével tovább kérdezni.

Az eddig feltártakból egyelõre csak annyi világos, hogy valami különös, a szokványos tõkeáramlástól eltérõ dolog történik. Miként már más helyen is, ezúttal is "szálláscsinálás"-nak neveztem a mûveletet. Meglehet, kissé korán és mintegy megelõlegezve valamit, ami ennyire súlyos kérdések esetében megengedhetetlen, tudománytalan eljárás, legalábbis akkor, ha nem következik az okok feltárása. Hát következzék!

Az ingatlanfelvásárláshoz és az ezekkel összefüggõ nagyarányú plazaépítésekhez elõbb meg kellett teremteni a pénzügyi feltételeket. Az az elõfeltétel ugyanis, amelyre az elõzõ részben hivatkoztam, tudniillik a Bokros-csomag és a magyar társadalom vészes elszegényedése, a "minden eladó" állapota maga is következmény. Olyan szerencsétlen állapot, amelybe el kellett jutni. Hogyan jutott a magyar társadalom és a magyar gazdaság a Bokros-csomag állapotába, a "minden eladó" állapotába? Vajon a rendszerváltásnak szükségszerûen kellett ide vezetnie, vagy voltak külsõ és belsõ rásegítõ körülmények, és ezt a magyarságra nézve káros, veszélyes irányt szorgalmazó emberek? Terelõk és elterelõk. Mindenekelõtt meg kell állapítanom, hogy ilyen vizsgálódásokat, amelyek a rendszerváltozás esetleges hátsó céljainak vizsgálatára irányultak, még senki nem kezdeményezett. A rendszerváltás egy üdvös jelenség, amit nem illik egyes körök hátsó szándékaival bemocskolni. Aki így kérdez, gyanús. Az okság különben is, mint olyan, eleve ki van hagyva mai társadalmi kérdésfeltevéseink körébõl. Ma nem szokás megkérdezni, hogy valami vagy valaki az-e, ami, olyan-e, amilyennek látszik, tettével, bûnelkövetésével van-e valami célja, sõt még a törvényeket is úgy hozzák, hogy a következményeivel, a távolabbiakkal különösen nincs tisztában minden törvényhozó.

Akkor, amikor a tudomány, a biológia, az agykutatás, a fizika és a kibernetika egyre több, eddig nem sejtett okra világít rá, addig a társadalmi gondolkozás megreked valami felszínes tudomásulvételben. Az "állam rossz tulajdonos" mondták ki a rendszerváltás hajnalán a liberálisok, és az állítást senki nem kérdõjelezte, vagy nem merte megkérdõjelezni. Mindenfajta állam, minden körülmények között rossz tulajdonos? Továbbá, nincs-e, nem lehet-e érdeke, sõt létérdeke egy közösségnek éppen az állami tulajdonlás esetleg megváltoztatott tartalmú - fenntartása egy adott történelmi szakaszban? El kell-e jutni az állam rossz tulajdonos elven maradva addig, hogy a vízmûveket, a csatornázást, a temetkezést és az energiaipart és kereskedelmet is el kell adni külföldi tulajdonosoknak? Mi az oka annak továbbá, hogy azokat a kivételes személyeket, akik mégis rákérdeztek ezeknek a privatizációknak az okára, rámutattak a helytelenségükre, rövid úton kipenderítették az állásukból, s lehurrogták, majd elhallgattatták õket? Közelmúltunk története, kinevezései és leváltásai, egyes elemek szélsõségesnek és szalonképtelennek nyilvánítása, egyáltalán: az érvelés és érdemi vita nélküli megbélyegzés gyakorlata arra enged következtetni, hogy mindebben megnyilvánul valami erõszak, valami hátsó szándék, amelyrõl a népnek nem szabad tudomást szereznie.
Társadalmunk még ma is egyeduralmi jellegû, erõszakra épül, csak ez az erõszak másképpen van elõadva. Ez nem fizikai erõszak, noha sokszor az is, hanem szellemi. Gúzsba köti a gondolkodást. Ezt az is bizonyítja, hogy arra sem irányul kérdés, hogy miért bélyegzik meg a kérdezõket és miért nem engedik kérdezni a tudományt.

Miért csak egyfajta, lényegében véve marxista és marxistából liberálissá lett közgazdaságtant tanítanak az egyetemen, miért állapítják meg önkényesen és a sajtómonopólium reklámfogásaival az új irodalmi értékeket, miért nem tanítják a történettudomány mindegyik irányzatát, miért van egyoldalúan liberális tájékoztatás és tömegkultúra? De az alapkérdésünknél maradva: miért nem kérdez vagy kérdezhet rá a tudomány a rendszerváltás körülményeire, okaira, esetleges rejtett, feltáratlan céljaira, a rendszerváltást irányítók, vagy azok egyes köreinek kapcsolatrendszerére, függésére, külföldi elkötelezettségeire és a sorsunkat eldöntõ globális erõk velünk kapcsolatos céljaira? Miért nem lehet megkérdezni, hogy valamely tõke honnan jött, mibõl származik és mit akar itt? A gondolkodás megreked ott, hogy a piacgazdaság, amelyet a Nyugat telepít ide, jobb, mint a szovjet szocializmus ami kétségtelen -, de azt már, hogy az ide beérkezõ tõkének valami más, esetleg politikai, netán etnikai célja is lehet, azt szégyenlõsen nem kérdezi senki. Arról már beszélnek a nemzeti radikalizmus körébe tartozó közgazdászok, hogy egyes piacvesztéseinknek, tulajdonvesztéseinknek akár tragikus következményei is lehetnek nemzetünk számára, de a hátsó szándék, a kiszámított kártétel és a "tudatos ingatlanfejlesztés" gondolatáig nem jut el senki. A privatizációnak a nemzeti sorssal való összekapcsolása nacionalizmus, és természetesen tabu. Erre nincs ösztöndíj. Amelyik kutató pedig mégis erre vetemedik, az félredobódik, és mûve nem épül bele a tudományos és a közgondolkodásba. Elhallgatással van eltiltva.

Huszonöt-harminc éve arról esik a legkevesebb szó, mi az érdeke a közösségnek. Ezzel ma már csak idõs, megviselt emberek, hatalom nélküli hagyományõrzõk, maradék ötvenhatosok, megbélyegzett horthysták vitézkednek. Meg újabban, hála Istennek és a mi tevékenységünknek, az ifjúság táguló körei, amelyek még úgyszintén nincsenek hatalomban. Megtartani egy üzemet, egy birtoktestet és jól mûködtetni, vagy pedig gyorsan eladni? És ha eladni, kinek és mennyiért? Ezt, a nemzeti sors számára legfontosabb kérdést senki nem vizsgálja. A liberális élcsapat, az SZDSZ ehhez már 1989-ben azt is hozzátette, hogy nem szükséges az állami tulajdont kezelõ személyeket, a rosszul mûködtetõket lecserélni, mert ha megváltozik a tulajdonforma, ha az állami vállalatból részvénytársaság lesz, akkor mindjárt, sõt szükségképpen jól fog mûködni. Az állami tulajdont a régi, szovjetes formában rosszul mûködtetõk mind a kommunista nómenklatúra tagjai voltak, de hogy miért ragaszkodott hozzájuk a liberális élcsapat, arra most az Ingatlanbefektetés címû honlap már idézett mondatai vetettek valami sivatagian szikrázó fényt, megállapítva, amit már idéztünk, hogy az izraeli befektetõk, akik nem õshonos magyarországiak, szeretik rokonokra, barátokra, olyanokra bízni a megvett üzemet, akik elõtte is vezették, irányították. Természetesen nemcsak azoknak az üzemeknek a vezetõi maradtak a helyükön, amelyeknek most izraeli tulajdonosa van, hanem a többi is. Ehhez viszont azt kell nyomban hozzátenni, hogy egyetlen külföldi cégrõl sem tudható pontosan, ki a tulajdonosa. Végsõ soron.

A kádermentésben akkor, 1989-ben, 90-ben csak politikai hatalomátmentést látott az ember, s undorodva fordult el az SZDSZ-tõl mint párttól, hiszen ez korábban ennek éppen az ellenkezõjét hangoztatta, most, tíz év múltán azonban egy céltudatos és rendkívülien elõrelátó szálláscsinálást is fel kell felfedezni benne. Mire kellett és mire nem kell ma már az SZDSZ? Kezdetben a szálláscsinálásra és az átmentésre szervezték, arra tartották fenn, most azonban, hogy már itt vannak azok, akiknek szállást csináltak, nem kellenek, mert megszokott, beléjük rögzült hangoskodásukkal felhívják a figyelmet az eddig sikeresen elrejtett hátsó célokra, az ingatlanfejlesztésre. Ez áll a Kuncze-Demszky-váltás mögött is. Remélik, hogy Kuncze arcával el lehet takarni Bauert és a többit.

Merész feltételezés, de teljesen kizárni nem lehet, hogy a '90-es, '91-es átmentésekben, görcsös kádermentésben, magában az Antall-Tölgyessy-paktumban valakik már látták a mai plazák helyét, sejtették az árát, ismerték a helyrajzi számát. Az azonban kétségtelen, hogy a magyar rendszerváltás akkori, hirtelen elkanyarításában, visszafogásában benne volt az egész nómenklatúra burzsoává válása, a piacszerzés és az egész Magyar Ingatlan sorsának ilyen látomása, az aligha lehet vitás. A paktum csak a tévék, rádiók sorsáról intézkedett. A többi aztán jött magától. Mindezt a bekövetkezett eladások és vásárlások bizonyítják. A beszédes tények. Az eladók köre és a vevõk köre. Ha az MSZMP KB hatásköri listájáról kinevezett elvtársnak nyomban mennie kellett volna, akkor nem lett volna lehetõsége késõbb, a Bokros-csomag után mint "jó rokonnak" aláírni az egydolláros eladási szerzõdést. És esetleg a dolgozókat sem kellett volna mind szélnek ereszteni. De hát 1988-89-90-ben az egész társadalom át volt itatva liberalizmussal, ami akkor egyedülien, kizárólagosan jelentette a szabadságot a Kádár-rendszer kissé már megszokott, áporodott, rossz levegõjével szemben. Más lehetõség nem volt? Harmadik út nem létezett? Ez volt a nagy csalás. Aki a harmadik úttal próbálkozott, azt nyomban szélsõségesnek minõsítették, kirekesztették, és most itt vagyunk a plazák tövében, az "ingatlanfejlesztésben".

A nyolcvanas években, amikor Reagan elnök olyan fegyverkezési versenyre hívta ki az oroszokat, amit azok gazdasági fejletlenségük következtében nem bírtak követni, és megindult a glasznoszty, s Gorbacsov elkezdett tárgyalni, egyszerre több jövõkép alakult ki.

A szovjet hatalom teljes és radikális megdöntése nem szerepelt az amerikai tervek között, mert egy esetleges lázadás az atomerõ indítógombjait is veszélybe hozta volna, és Kína számára óriási elõnyt jelentett volna. Tehát a lassú átgyúrást és a gyors Coca-Cola-benyomulást választották. Ezenfelül valószínûleg csak Németország egyesítésérõl döntöttek, de a német gazdasági és politikai erõ megnagyobbodását Németország európai körbevételével és gazdasági leterheléssel kívánták ellensúlyozni. Magyarország, ha szóba került egyáltalán, csak mint opciós terület kerülhetett szóba. Kézenfekvõ volt, hogy Ausztria és Németország kapjon opciót Csonka-Magyarországra. Ez részben meg is valósult, már csak a történelmi körülmények folytán is. Magyarországra azonban, most már látjuk, mintegy hátulról vagy alulról Izrael is opciót jelentett be. Washingtonban, hogyan, hogyan nem, helyt adtak ennek az opciókérésnek. Persze a német opció sincs kizárva, különösen ha olyan a cég tulajdonosi szerkezete, hogy a másik opciót is érvényesíti (Deutsche Telekom-Matáv).

Magyarország 1982-ben lett tagja az IMF-nek, a Nemzetközi Valutaalapnak. Az ügyet szovjet engedéllyel, PB-hozzájárulással, Kádár rábólintásával az akkori pénzügyminiszter és az akkori AMNB-elnök mellett, pontosabban elõtt az a Fekete János MNB-elnökhelyettes intézte, aki késõbb, a kilencvenes években megcsinálta, igaz, csak egy rövid szívásnyira a magyarországi Leumi Bankot, és aki ma már bevallottan izraeli-magyar kettõs állampolgár. A Leumi a Moszad, az izraeli titkosszolgálat kezében lévõ bank. A legfontosabb értesülésekhez való hozzájutás szála tehát adva van. Soha senki nem fogja megtudni, hogy valójában milyen információk kerültek be ezen a szálon és egy-két továbbin, melyekre majd még kitérek, és milyen állapotrajzok, kérések, ajánlatok kerültek ki ugyanakkor. Egy szép, jól záródó aktatáska nem csupán dollárkötegek Moszkvába kiszállítására alkalmas. Mi arra vagyunk utalva, hogy a megtörténtekbõl, a privatizáció lebonyolítási módjából, kedvezményezetti körébõl, illetve kárvallottaiból, valamint egyes politikai lépésekbõl következtessünk.

Kezdem magammal, mert ez a legegyszerûbb. Már a közösen kiküzdött és Aczélék által árgus szemmel figyelt Hitel egyik elsõ számában leírtam, 1986-os amerikai élményeim, valamint az 1988-ban már erõsen fújó rendszerváltó szél hatására, hogy "nekünk, magyaroknak ügyelnünk kellene, nehogy a moszkvai húskampó után most egy New York-i húskampóra akasszanak bennünket". A mondatot természetesen megértették. 1989 végén Kis János, az SZDSZ akkori elnöke Amerikából hazajövet kijelentette, hogy a két párt, az MDF és az SZDSZ között lehetséges az együttmûködés, a szövetség, ha engem kihagynak belõle. Mert antiszemita vagyok. Én persze tudtam, hogy a húskampókról van szó. Nem lehet a vezetésben olyan ember, aki ezt így látja. Még csak nem is washingtoni, hanem New York-i húskampó? New York a világ legnagyobb zsidó városa. Mirõl beszél ez az ember? Az átakasztás megtörtént, és az MDF-bõl való kizárásom is. Sorsom további részletei meglehetõsen ismertek, ma az Orbán-kormányt óvják a velem való együttmûködéstõl, pedig brüsszeli húskampóról még nem is írtam. Lehet, hogy ott már nem is árulnak bontott sertést, marhát, csak csomagolt darabokat, tehát a hasonlatot keresõnek pultra kitett és vákuumcsomagolt országokkal kell példálóznia. A vákuumot mi magunk, a hûtést a kereskedelmi tévék állítják elõ.

Izraeli beruházásban felépült budapesti irodaházak
Cím Ker. Év Beruházó/fejlesztõ
Business Center 99 (Váci út 99.) XIII. 1996 Business Center 99
DUNA PLAZA (Váci út) XIII. 1996 Transelektro, majd Ofer Brothers
Metropol Vision XIII. 1997 nemzetközi befektetõcsoport
Metropol West (Tüzér u.) XIII. 1997 nemzetközi befektetõcsoport
Metropol South (Hun u. 2.) XIII. 1996 nemzetközi befektetõcsoport
Metropol Center (Tüzér u. 2.) XIII. 1995 nemzetközi befektetõcsoport
Metropol East XIII. 1999 nemzetközi befektetõcsoport
Business Center 22 (Baross u. 22.) VIII. 1999
Business Center 99 Kft.
Lotar center (Baross u. 52.) VIII.
1999 nemzetközi befektetõcsoport
Fogarasi út 3. XIV. 1999 Business Center 99 Kft.
Pálya utca XII. 1999 Bes-Net csoport
Hermina Towers XIV. 1999 Bes-Net csoport
http://www.ingatlanbefektetés.hu/szam2/c08.html

Más is történt azonban, ami az ingatlanbefektetés irányába mutat. 1989 nyarán öt idõközi választást tartottak, amelyek közül négyet az MDF nyert meg; egyben, Kiskunfélegyházán érvénytelen volt a választás. Ezekre mindegyikre úgy került sor, hogy az MDF kezdeményezte aláírásgyûjtéssel a régi kommunista képviselõt visszahívták, vagy az a visszahívás elõl menekülve lemondott. S a helyére újat választottak. Így került többek között Pest megyében a hírhedt Cservenkáné helyére Roszik Gábor, aki késõbb, már mint MDF-es képviselõ, a hírhedt Dunagate-aktákat nem a saját pártjának, hanem a Fidesz-SZDSZ-nek adta át. Kecskeméten Debreczeni József, Szegeden Raffay Ernõ lett megválasztva, Zalaegerszegen pedig Marx Gyula. A megválasztottak késõbbi elirányulásától eltekintve ez óriási siker volt, elõrevetítette az MDF esetleges késõbbi abszolút gyõzelmét, amit éppen a Dunagate-tel felhozott SZDSZ akadályozott meg. A sikeren felbuzdulva, s az erõs pécsi szervezettel együttmûködve éppen a következõ áldozatra nyomultunk volna rá. Pécs I. kerületének képviselõje, az egykori Baranya megyei elsõ titkár, Aczél György volt. Antall azonban ezt a visszahívást - többedmagával - leállította, mondván, hogy Aczél szívpanaszokkal kórházba került. Halálát mégsem okozhatjuk ezzel az ingerrel. A pécsi szervezet meghátrált. Aczél megmenekült a megszégyenítõ visszahívástól, s vele az MSZMP-nek az a szárnya is fennmaradási engedélyt kapott, amelyik késõbb eljutott az ingatlanbefektetésekig és a tõkés létezés gyönyöreiig. Aczél vonalát a pártban és az MSZP-ben Nyers Rezsõ vitte tovább, a stafétában õ még közre tudott mûködni. Aczél 1991-ben halt meg, minekelõtte részt vett az MSZP megalakulásában, és funkcióitól megszabadulva irattárának rendezgetésével foglalatoskodott, immár Bécsben. Utolsó pártmegbízatása a Kádár-irattár rendezése.

Végelszámoláskor nincs ennél fontosabb. Életrajzírója, Révész Sándor vaskos könyve végén megállapítja, hogy 1990-ben valószínûleg az SZDSZ-re szavazott. Arra a pártra, amelynek a magját, a "demokratikus ellenzéket" állítólag éveken át üldöztette, és amelyik elsõként mondta ki, még Kádár életében, hogy "Kádárnak mennie kell!". Akkor, amikor õ még Kádár jobbkeze volt! Bajuk semmi nem lett ebbõl a nagy kijelentésbõl. Késõbb pedig képviselõik minden kádert, különösen azokat, akiket rokoni, baráti szálak fûztek a késõbbi befektetõkhöz, a helyükön kívántak hagyni. Céljukat el is érték. Ez pedig azért tartozik ide, a mostani ingatlanbefektetési elemzésbe, mert Aczélról közben kiderült, hogy már politikai bizottsági tagként is kétfelé játszott. Mindezt az a Lovas István hozta nyilvánosságra, akit most minden képzeletet felülmúló aljassággal, magánéletében való vájkálással akar megsemmisíteni két Soros-komisszár, anélkül természetesen, hogy közéleti-politikai cikkeibe foglalt állításaival vitába szállna, azokat idézve cáfolná. Most fény derült arra, hogy Aczél titokban már a hetvenes években találkozott a Szabad Európa Rádió magyar osztályának vezetõivel, és azokkal a reformkommunisták SZER általi támogatásában egyezett meg. Errõl a találkozásról, mint döntõ fontosságú és a szocialista rendszert lényegében véve eláruló megegyezésrõl most is kevés szó esik. Nem állították be ezt abba a folyamatba, amelyik szükségképpen elvezetett a mai helyzetbe. Elfelejtették, hogy a SZER-t ezután fokozatosan a demokratikus ellenzék szolgálatába állították. Puddington úr, akinek visszaemlékezését Lovas felidézte, nem ír a késõbbi, már nem Aczél, hanem jó emberei által megejtett bécsi találkozókról, a nyolcvanas évek fellazulásairól.

Azt természetesen nem állíthatjuk, hogy Aczél és társasága már ezen az elsõ találkozón megállapodott abban, hogy idõvel Konrád György elvált felesége is a Rádió munkatársa lesz, mint a vákuumosodó Magyar Ingatlan viszonyait jól ismerõ, megbízható személy, s az sem következik mindebbõl, hogy Konrád György ezen a rádiós, vagy talán Aczél-csatornán kapta az értesülést: fel lehet vetni a két Németország egyesülésének kérdését, mert már nem eltiltás jár érte. Mi a tényt közölhetjük: felvetette, mégpedig akkor, amikor Walter Ulbricht elvtárs fala a két Berlin között még állt és a fal tövében még lõttek. Nem tudott õ valamit, amit mások nem?

Aczél természetesen nemcsak a müncheni liberálisoktól szerezhetett híreket a világ változásairól, hanem az utazó és világbanki konferenciára járó kettõs állampolgár elvtársától is. Kétségtelenül szükségük volt egymásra, mert itthon a vaskalaposok hevesen támadták mindkettõjüket és egy véd- és dacszövetségben semmi sem jelent többet a bizalmas információknál. Õk egyébként is összetartoztak. Ha egyszer a világ legerõsebb hatalmi központjában és annak is a pénzt osztó kemény magjában az a vélemény - folyosón, vacsorán, s esetleg döntéshozatalkor is -, hogy a szovjet rendszer napjai, jó, mondjuk évei meg vannak számlálva, akkor az okos ember, s az, aki tudja hová tartozik, nyomban az átmentésen kezd gondolkodni. A vezetõ pozíciókba kinevezni, ott megerõsíteni a saját embereket, s a rendszeren belül egy olyan alrendszert képezni, amelyik úgy hajtja végre az átmentést, hogy közben megszerzi a hülye nép bizalmát, és a rendszer legnagyobb, legradikálisabb ellenzékének kitüntetõ címét is. Szamizdatokat ad ki, amelyeket mi üldözünk, miközben biztosítjuk a következõ számok megjelenését és az egész világon való szétterjedését: SZER. És ellátjuk õket olyan információkkal, amelyekhez a rendszerünk - a közös rendszerünk! népi-nemzeti ellenzéke nem jut hozzá. Amelyhez természetesen maga a nép soha nem jut hozzá. (Vagy legfeljebb most, 2001-ben, amikor ezeket a levezetéseimet közreadom.) Nem tudjuk mirõl tárgyalt Aczél Rómában a SZER vezetõivel, de azt tudjuk, hogy a SZER a CIA intézménye volt és a magyar osztály vezetõi úgy, hogy a fõnökök ne tudjanak róla, semmiképpen nem tárgyalhattak egy olyan magas rangú kommunista vezetõvel, mint amilyen Aczél volt. Ha pedig a CIA vezetõi tudtak errõl, akkor tudniok kellett a Moszad illetékeseinek is, annál is inkább, mert õk Aczélt másként is számon tartották. Hogy miként, azt azonban csak 1989-ben tudhatta meg egy szûk kör. Errõl Révész elvtárs, az életrajzíró így ír: "Ezután Aczél egy rövid közbeszólást leszámítva, négy hónapig nem szólal meg a központi bizottság ülésein. Jelen van, de hallgat. Azon az április 12-ei ülésen is, amelyen Kádár elmondja utolsó, zavarodott beszédét. Egy KB-ülésrõl maradt távol (izraeli útja miatt), a május 8-airól, amelyen Kádárt felmentették pártelnöki beosztásából. Errõl Aczél Izraelben szerez tudomást, és felháborítja, hogy ezt teszik egy "haldoklóval".

Az egyik fõvezér, a kulturális és információs fõember rendszer végi, a kétségtelen bukás elõtti izraeli útját nem szabad csak menedékkérésnek tekinteni, és nem szabad csupán vezeklésként felfogni. Ennek az utazásnak, amelyet sokáig titkoltak a nagyközönség elõtt, jelképes értelme, jelentése volt, amelyet csak azok a beavatottak értettek meg, akikre tartozott. Kétségtelenül Aczél ezen az úton vezekelt is, amiért elhagyta kora ifjúsága cionizmusát, zsidó hitét, és kommunista lett, Appel Henrikbõl Aczél György, ahogy Dzsugasvilibõl, a grúz postarablóból Sztalin, azaz szintén acél. A vezeklésrõl és a megbocsátásról, az újra befogadásról késõbb meleg hangú cikkben írt a Szombat címû zsidó kulturális hetilap, csak arról nem írt senki, sehol, hogy mi volt, mi lehetett Aczél poggyászában. Mit vitt ki, mit adott át és mit hozott haza, esetleg üzenetként. Mert egy ilyen hirtelen feltámadt vágyakozást a Sion hegye és a Város iránt nem magyaráz meg kielégítõen az ifjúkori elkötelezettség. Aczél minden lépését politikai célok vezérelték. Gyávának sem lehetett - nem is volt annyira gyáva, ahogy látva a kétségtelen bukást, most ott keressen magának menedéket. Nem, ez politikai utazás volt, üzenet, iránymutatás és nyilván elõ is volt készítve, azaz valószínûleg hívták.

Izraelnek, a mai ingatlanbefektetõknek, s azok elõdeinek szükségük volt azokra a tájékoztatásokra, amelyeket csak tõle, a megtérõtõl kaphattak meg. Tudni kellett, kire számíthatnak, és kire nem. Kiket kell otthagyni a helyükön és kiket nem, kik tudják megvédelmezni a maguknál kisebbeket, és kik tudják megteremteni a privatizáció elõfeltételeit, kire szabad bízni a bankrendszert stb. Ostobaság volna feltételezni, hogy mindezt két hét alatt forgatókönyvszerûen megbeszélték a már betegeskedõ Aczéllal odakint. Ezt természetesen nem is állítom. De azt már igen, hogy ez is egyik fontos állomása volt annak, hogy ma az Ofer család a legnagyobb plazaépítõ. A Váci úti Duna plaza mellett még tizenvalahány plaza épül, vagy tervezõdik Magyarországon, mégpedig a legfontosabb, legnagyobb magyar városokban. Zalaegerszegtõl Nyíregyházáig. A Duna plaza mögött - már hogyha a Váci út felõl nézzük -, pedig most folynak az elõkészületei egy óriási hajó- és jachtkikötõ, szállodasor és lakópark építésének, amelyik a plazával együtt egy új, soha nem látott minõségû városmag kialakulásával fenyeget.

Ez az új luxuskikötõ a haldokló Csepeli Szabadkikötõ fölött épülne akkor, amikor a magyar tengerhajózás és a Duna-tengerhajózás már el van adva. Már nincs magyar hajó a tengeren. Akadt olyan hajó is, amelyet 1, azaz egy dollárért adtak el, hogy aztán új tulajdonosa röviddel ezután egy, azaz 1 millió dollárért dobja oda a hullámok hátára. A pénz sorsáról semmit nem tudunk. Feküdhet Cipruson, az off-shore-paradicsomban, fél lábbal a Közel-Keleten, de megbújhat az ingatlanbefektetést jól ismerõ jachtkedvelõk zsebében is. Mindenesetre ahhoz, hogy mindez létrejöhessen, hogy egyáltalán ezeket el lehessen képzelni, fel kellett számolni többek között az Óbudai Hajógyárat is, amely eladdig a közismerten rossz tulajdonos Magyar Állam kezében volt, utána csõdbe kellett juttatni a magyar hajózást, és a hajókat el kellett adni, létre kellett hozni az adót sehol nem fizetõ cégek sorát, és ki kellett választani azokat a vezetõket, akik mindezt, természetesen nagy egyéni haszonhoz jutva végrehajtják. Ez mindegyik önmagában álló mozgásnak, ténynek látszik, eddig legalábbis senki nem kísérelte meg sorba állítani mindezeket és megkeresni az esetleges összefüggéseket.

Az elõzõ részben megkíséreltem felvázolni Magyarország rendszerváltás utáni átalakulásának általam leglényegesebbnek tartott elemét, az állam státusváltozását. Az államot már a Kádár-korszakban elkezdte megszállni a liberalizmus, mint elõõrs, és nyomban utána mint zöm: a pénzhatalom. Nem tévedünk nagyot, ha ezt a banknyomulást, a Világbank és az IMF beleszólásának megnövekedését tekintjük a rendszerváltás elõkészületeinek. A Kádár-korszakban az egypárti parancsuralomba beleillesztett liberalizmus látszólag szocialista reform volt, s mint ilyen, rokonszenvet váltott ki, s máig nem leplezõdött le, mint szálláscsinálás. Mert ebbe az irányba, a kérdésfeltevésnek eddig a köréig senkit nem engedtek és senki nem merészkedett. Csak most, hogy megjelent Révész Aczél-életrajza, tárult föl az a képtelenség, hogy Aczél György, életrajzírója feltételezése szerint, a kilencvenes választásokon nem egyik vagy másik utódpártra, azaz az MSZP-re, vagy az MSZMP-re, hanem az SZDSZ-re szavazott. A párt második embere. A reformok atyja, a sztalinisták üldözöttje, a kultúrember. Még akkor is, ha ez csak feltételezés, döbbenetes erõvel mutat rá az irányra, a szándékokra, annak a történetnek a lényegére, ami a magyarsággal történik. Ha ez igaz, akkor Aczélnak és a kései életrajz-írónak tudnia kellett a következõket: az SZDSZ nem az, ami, nem radikális rendszerváltó párt, hanem a mi pártunk. A késõbbi ingatlanfejlesztõké.

Miben foglalható össze eddigi elemzéseim lényege? A fentiek mellett talán a nagyon tudatos személyzeti politikában. Már a nyolcvanas években elkezdõdött, Aczél káderkiválasztásaival, kinevezéseivel, elhallgattatásaival, eltiltásaival. A kulturális és a tudományos élet vezetõ helyeit saját embereivel szállta meg, számukra a párt által uralt sajtóban nyilvánosságot teremtett, hangadóvá és mértékadóvá tette õket, s a már korábban is birtokba tartott pénzügyi rendszer után a gazdasági kulcspozíciók többségét is megszerezte. A rendszerváltás elõtti években és a következõkben is ezt a megszállást sikerült az állandóan magas lángon tartott népi-urbánus vitával elfödnie, s mire a rendszerváltásra sor került, már meg volt szervezve a reformer sajtócsapat - Mester Ákos és csapata -, amelyik ezeket a korábban kinevezett liberálisokat, oda származottakat a jövõ embereinek, a demokrácia bajnokainak tüntette fel, és a nem ilyenek iránt legalább fanyalgást mutatott, vagy egyenesen lefasisztázta õket. Igyekeztek olyan politikai körülményeket teremteni, amelyben a rendszerváltás leegyszerûsödött volna az MSZMP vaskalaposainak, Biszku Béláinak, Berecz Jánosainak eltávolítására. Az irányítás pedig kerüljön az Aczél-körbe tartozó, egyébként ugyanúgy kommunista múltú, KB-tag és PB-tag kettõs állampolgárok, vagy lehetséges kettõs állampolgárok körébe. Ez a mûvelet mégis csak részben sikerült nekik. Az MDF népi szárnyának, az e sorok írója mögött tömörülõk MDF-en belüli elégedetlenségének volt ez köszönhetõ. Az "Apák és fiúk" megjelentetése éppen a csomagterv titkosságát vágta szét. Azért is voltak annyira dühösek érte. Az SZDSZ nem nyert, nem jutott kormányra, paktumot kellett kötni, s ez idõveszteséget jelentett nekik.

Aczél kiestével ez a politikai nyomulás nem szûnt meg. A korábban Amerikába kihelyezett emberek, a kiüldözöttnek látszó lukácsisták, az USA-ba kitelepülõ s egyetemeken szállást és némi katedrát kapó emberek - köztük az Akadémia volt elnöke, a Kádár-korszakról egyetemi dicshimnuszokat zengõ Berend T. Iván (Gólyavári Esték) -, szorgalmasan szõtték a kapcsolati hálót. Politikai életbiztosításokkal kellett az otthonmaradt ingatlanfejlesztõknek védelmet és elõmeneteli lehetõséget szervezni, a nemzeti kormányt rákényszeríteni az alkalmazásukra, és megakadályozni a nem a körükbe tartozó nemzeti középosztály tõkéssé válását. Elfoglalták például a privatizációt felügyelõ, intézõ auditáló, a vállalatokat felmérõ és a vevõket kijelölõ nagy nemzetközi cégeket, mint a Deloitte and Touche, a Procter and Gamble és a Baker et McKenzie. De már ekkor is érkeztek szép számban a közvetlenül Izraelbõl ideküldött emberek. Még a tõkét õk nem hozták, hanem csak a helyet keresték neki. Néha egy-egy gikszer is becsúszott. A rendszerváltáskor amerikai nagykövet nyíltan és diplomáciai hatáskörét túllépve beleszólt a dolgokba, ezért el is kellett innen vinniök, s átkerült a bankszakmába.

A kulcspozíciók megszerzésével egyidejûleg folyt és folyik ma is az állam leépítése, gyengítése és a mindenkori kormány hatókörének a szûkítése. A liberális állam ma már nem állam és nem hatalom abban az értelemben, amilyen hatalommal hatvan, hetven évvel ezelõtt rendelkezett. Ez fejlõdésnek van feltüntetve, a szabadság nagyobb fokának, egyes ember cselekvési területe megnövekedésének. Holott nem így van. Az államtól és a kormánytól elvett hatalmat, jogosítványokat, vezetési készségeket nem a köznek, a népnek, még csak nem is a civil társadalomnak adták oda, mint ahogy mondják, hanem ez ma mind, szõröstül-bõröstül a pénz, a pénz hatalmasainak, a nemzetközi tõkés társaságoknak, a bankoknak és a bankároknak a kezében összpontosul. Ez a globalizmus. Ezt David C. Korten írta le mindeddig legtökéletesebben és a legnagyobb erõvel a Nemzetközi tõkés társaságok címû könyvében, s ugyanezt fejtegeti filozófiai síkon, egyedülállóan magas színvonalon a mi legnagyobb szétnézõnk és legmélyebben látó magyar filozófusunk, Molnár Tamás is. A globalizmusba vezetõ történelmi utat összeköti az állam és az egyház viszonyának tárgyalásával, az értelmiség háttérbe szorításával. Az egykor dicsõséges polgár, a szabadpiac megteremtõje, éppen most nyomorodik bele a globalizmusba. Természetesen ma már a globalizmusnak, a globalizmus ártalmainak s a jövõféltésnek óriási irodalma van, amelyik mégis, minden túlerõ ellenére, azzal kecsegtet bennünket, hogy az emberiség kilábal ebbõl az új világuralomból, pénzügyi zsarnokságból.

Az úgynevezett liberális demokrata állam kétosztatú. Egyik oldalon van maga az állam a kormányával, amelyet minden negyedik évben szabad választásokon kell megválasztani, hogy végezze el az adminisztrációt, és egyengesse az utat a tõke szabad áramlása elõtt, vezesse az anyakönyveket, már amennyire az adatvédelmi ombudsman megengedi, lehetõleg tartson rendet, "biztosítsa a stabilitást", de vég-eredményben a lényeges dolgokba ne legyen beleszólása. A pénz dolgait egy, a választott kormánytól igen, de a nemzetközi pénzvilágtól korántsem független jegybank intézze. Majd minden jegybank legyen csupán fiók, mert a minden államban bevezetendõ közös pénz ügyeit egy központi bank intézi. Ez dönt minden, még meglévõ nép sorsa felõl. Ha 2002 elején Európa tizenöt államában bevezetik az eurót, megtörténik a nagy lépés ebbe az irányba. A globalizmus számára kiemelkedõen fontos, hogy a legtagoltabb földrész, a kereszténység és a világot megváltoztató racionalizmus együttes kultúrájának bölcsõje, a legtöbb egykor nemzeti államot magában foglaló földrész kerüljön bele elõször a pénzügyi karámba. A közös pénzzel gyakorlatilag megszûnnek a nemzeti függetlenségek. A szó mindenütt és állandóan a választásokról esik, de a megválasztott, önmagát belterjesen és titkosan újratermelõ pénztulajdonos kör uralkodik. Magyarország még az uniónak sem tagja, s az euró bevezetésétõl még messzibb van, a pénzügyi hatalom azonban már ugyan-azoknak a nemzetközi erõknek a kezében összpontosul, mint az eurós országokban, és a következõ vázlatban, elemzésben éppen azt kívánom bemutatni, hogy a mára sikeresen meggyengített magyar államba hogyan nyomul be egy Magyarországra specializálódott tõke, az izraeli tõke, hogyan veszi át a tényleges hatalmat, nemcsak a gazdasági élet nagy vonalakban való irányítását tekintve, hanem akár az apró élettények meghatározásában is. A liberális állam, a kétosztatú tér egyik felén Magyarországon a gyenge kormányok és állandóan gúzsba kötött állam mellett, a másik terebélyesedõ, terjeszkedõ, hatalmi teret a nemzetközi tõke, a pénzvilág, az izraeli cégek és embereik töltik ki.

A következõkben ezeket a cégeket, a köztük lévõ összefüggéseket fogom elemezni. Ha alcímet adnék ennek a résznek, azt írnám: Plazaország tulajdonosai. Mindenekelõtt egy érdekes, senki által nem tudott és nem közölt tény: Budapesten jelenleg 167, azaz százhatvanhét olyan izraeli tulajdonban vagy döntõ izraeli befolyás alatt álló cég, kft., rt., bt. mûködik, amelyik vagy kizárólag, vagy részben ingatlanügyletekkel foglalkozik. Ennek az adatnak a fényében hirtelen megvilágosodik a Grespik László elleni hajsza célja is. Grespik László, a Fõvárosi Közigazgatási Hivatal vezetõje, tehát hivatalból felügyelõje a külföldiek ingatlanvásárlásainak, a fõvárosban elsõsorban lakásvásárlásainak. Belenézve a hivatali aktákba, feltûnt neki az évente több mint kétszáz izraeli ingatlanvásárló és az aránytalanság. A négy-öt milliós Izraelbõl több igény érkezik, mint a szomszédos, nyolcvanmilliós Németországból? Nyilvánosságra hozta az adatot. Második "Apák és fiúk".

Majdnem agyonütötte a sajtó, gúny tárgya lett minden mondata, személye. Üldözik ma is. Az izraeli vagy izraeli többségi tulajdonban álló ingatlanfejlesztõ cégek jegyzéke természetesen rendelkezésre áll, és ha majd ez a cikksorozat különkiadásban, együttesen is megjelenik, a jegyzékben ezt is közreadom. Most csak a valóság és a felszín, a sajtó által felrajzolt hazug világ és a valóság közötti szakadékra kívánok rámutatni. Ez a 167-es szám még akkor is elképesztõ, ha nem mindegyik cég foglalkozik csak ezzel, és hogyha többnek csak az ezzel kapcsolatos kutatások, felmérések, és egyáltalán a magyar állam ellenõrzése lehet a feladata, mások pedig egyéb tevékenységük mellett foglalkoznak ezzel is. De 167 cég, amelyeknek mégiscsak módjukban van izraeli pénzelõik megbízását teljesítve onnan, vagy máshonnan, de ott is jóváhagyott személyek számára ingatlant vásárolni, a nagyobbaknak a plazaépítésekbe és más városátalakító tevékenységekbe belefolyni, ez bizony már szignifikáns. Ez már megszállás, vagy legalább elõkészület arra. Kétségtelen, hogy egyidejûleg megkezdõdött a város, Budapest átalakítása. A plazaépítések, a bevásárlóközpont-telepítések és a lakóparképítés, a banküvegpaloták köré új városközpontok szervezése és a lakásvásárlások új városszerkezet, tehát új, más kultúra megteremtését célozzák. Az új csak úgy léphet a régi helyébe, ha a régit eltörlik. Budapest sok régi szerkezeti eleméért, elkorhadt részéért, eldzsumbujosodott negyedéért természetesen nem kár, ha lenne egy saját magyar terv arra, hogy ezeket mi váltsa fel. Ha az végre megfelelne a magyar nép ízlésének és nemzeti igényeinek, ha magyar fõvárost és benne magyar kultúrát tervezne, álmodna akárki is a régi helyébe. Budapestet Kádár körülrakatta alvónegyedekkel, tömbökkel, kockalakótelepekkel, amelyek többsége már elöregedett. Ez a lakótelep-kultúra, vagy inkább eltömegesedés sokat ártott az egész városnak, de kétségtelen, hogy megoldotta a harminc évvel ezelõtti iszonyatos lakáshiányt, és sokaknak, akik ezeken a telepeken jutottak elfogadható áron lakáshoz, kicsihez és szûkhöz, családi életre alkalmatlanhoz, mégiscsak nagyon sokat jelentett. Százezreket ma is ez köt a kádárizmushoz, holott már régen nincs meg az a munkájuk, amiért a lakást kapták.

Ezek helyett a telepek helyett is mást és máshogyan kellett volna építeni, s már most gondoskodni kellene arról, hogy mi lesz azokkal az emberekkel, akiknek jelenleg vagy nemsokára el kell hagyniok a kockaházakat, mert összedõlnek. Õk fognak a lakóparkokba költözni? Vagy a romok alá kerülnek? A bevásárlóközpont- és plazakultúra nemzetidegen, de ne gondolja senki, hogy csak üzleti célokat szolgál. Igen, elsõsorban és jelenleg még azt, de a teljes feltöltõdés után ezek a nemzetközivé lett város legfontosabb közterei lesznek. Az ide érkezett idegen, akinek nincs magyar kultúrája, csak a nemzetköziben érzi jól magát. Õ még nem tud kutyaeledelt kérni a kutyájának, neki az a jó, ha le tudja venni a polcról. Neki az otthonosság érzetét nem a magyar kultúrába való beleilleszkedés, a magyar világhoz való alkalmazkodás jelenti majd, hanem a nemzetközies ûr, illetve a saját otthon hagyott kultúrájának a jelenléte. Ezért mindent, ami a régi magyarra, a magyar történelemre utal, el kell sorvasztani, el kell felejteni. Nem azért, mert az ide érkezõ netán eleve ellenségesen viseltetik iránta, hanem egyszerûen azért, mert a megtanulása kényelmetlen, és mert az érvényesüléshez, a megélhetéshez nincs is szükség magyarságra, magyar kultúrára. A város nemzetközi, a vezetõi zsidók, a tulajdonosok, akik az õrzött lakóparkokban laknak. Mi pedig, akik kint lakunk, és fõ örömünk egy félnapos ténfergés a plazában, elvagyunk itt. Jó kis ország ez! Mi is volt a neve azelõtt?
postaimre - 2012. november

https://merce.hu/2019/01/02/a-magyaroknak-es-a-franciaknak-nagyon-eleguk-van-egy-uj-felmeres-szerint/