emberek, gondoljatok arra, amit a bőség zavaraként szoktunk ( nagyritkán ) megemliteni…
nem ez van-e ma, jobban, mint bármikor?
gondoljatok arra, hogy micsoda informácitömeg zuhog ránk minden irányból és csatornából...
ember legyen aki a sok ócsó ocsú közül, bár akármilyen kevés magot is de ki tud szemezni...
mindenből túl sok van, következésképp hülyeségből van a legtöbb - na ugyan vajon miért?
talán mert abból mindig is több volt, mint értelmes beszédből, de nem ez a lényegi ok, hanem mi: az, hogy amig a múltban, legalábbis a magyarnak a legfontosabb ügyei a köz ügyei voltak, mára ez teljesen megfordult...
ma az "egyéni boldogulás" ír felül minden egyebet...na és hogy kell ezt az "egyéni boldogulást" érteni? szerintem legalább kétféleképpen meg lehet közelíteni a kérdést: boldoguljon, ahogy tud (vagyis egyedül, az istenadta, szerencsétlen) vagy úgy hogy boldoguljon anyagilag, vagyis BÁRMILYEN módszerrel vagy eszközzel szedje meg magát, gazdagodjon meg...a kettő át is fed(het)i egymást persze...
ha visszamegyünk a "tört-én-elem-be" legalábbis Árpádékig kell visszamenni igazi közös ügyek és vállalkozások (felelősségvállalás stb.) megtalálása céljából....hát csoda-e hogy egyre többet emlegetjük az őseinket..?? ők még tudtak valamit, amit mi ma már szinte elképzelni vagy elhinni is nehezen tudunk: az egyén egyedül semmi, közösségben lesz előszőr "vala ki ", és a közösségért hozott áldozatban magasztosul fel, nyer élete számára értelmet...
ha kapni akarsz, előbb adni kell, ezt már sokan észrevették, pl. Karinthy Frici is (akivel azonos naptári napon születtünk), hogyaszongya: "ne tétovázz, ne félj, ne féltsd magad; csak az kap ingyen, aki ingyen ad"...
NA MONDD EZT A BANKNAK VAGY A RABSZOLGATARTÓDNAK !!!!!

nem is folytatom, mert elönt az epe, e pedig nem jó...majd inkább máskor, de nem mást - ugyanezt...

legyetek jók, akinek még van hozzá kanala, akinek nincs, az kanalizálja (vagy kanonizálja, mit bánom én ) az energiáit úgy, hogy a lehető legkisebb kárt okozza vele ( embertársainak; vagyis kerülő úton saját magának)...

Nos, ha valakiben felmerült a gondolat, hogy ...és amennyiben, aztán ezt megkérdőjelezve mégis úgy látja, hogy miéért is ne, vagy éppen az ellenkezőjét, csak úgy, akkor az eljutott sehová. Ez lehet a végcél, ahonnan továbbléphet, ha van még lába.

Imre! Ez a napsugárzás hatására ugrott be?

Zsolt!

"Ming-huához érkezett, aki megkérdezte:
-Mit csavarogsz te annyit?
A Mester agy felelt:
-Koptatom a semmiért rongyos saruimat.
Ming -hua rászólt:
- Végre is , mit akarsz ezzel?
A Mester kifakadt:
-Ez az öreg fickó még azt sem tudja , mi az, hogy csevegni!" (Kapujanincs átjáró)

Szervusz Imre

Tegnap kaptam egy levelet, amit elolvasva - rövid töprengés után - úgy éreztem, hogy csak át kell adnom az itt olvasóknak.
Elöre megjegyezném, hogy semmi jónak nem vagyok az elrontója innen nézve csak a tagok ‘’ablaknyílásain’’ keresztül látható tájképet tudom konstatálni, ennek ellenére több ablakból kikukucskálva azt látom, hogy az idõ eléggé borús táborozáshoz.
De jobb ha ti is elolvassátok amit kaptam - nem akarok holló módra károgni - ezért nyugodtan vegyétek elõ a sörétes puskát és lõjjetek le a faágról - ha zavaró a mondanivalóm: Kár, kár!

Gerry

A levél:

Szervusz Gerry,
Az elmúlt napokban a Réka tábor kötötte le a gondolataimat, úgy gondoltam ott leszek, de ez mára megváltozott.
A jelentkezésemet elfogadták, ugyanakkor olyan feltételeket szabtak amit elolvasva, viszakoztam!
Arra, hogy nem bérelhetö fürdőszobás szoba, (mert a kiválasztottak már lefoglalták maguknak?) csak nyeltem egyet, bár koromnál fogva rég elszoktam attól, hogy nyilvános zuhanyzóba és közös WC-re járjak, de úgy voltam vele, hogy ne ezen múljon és azon se, hogy hány ágyas elhelyezést kapok, mert legfeljebb nem alszok.
Elõször is: Kötelezővé tették, hogy mindenkinek be kell nyilvánosan mutatkoznia 2 percben, de ha nem akar annyit beszélni magáról, akkor elmondja magáról a legfontosabb infókat, honnét jött és miért. A név rendben is van, de a honnan jött alatt azt kell értenem, hogy a lakcímemet mondjam meg (utca, házszám, emelet)? Névjegykártya is jó? – ezt már megkérdõjeleztem.
A következõ napon kapott, újabb levél (e-mail) viszont végleg kiverte nálam a biztosítékot.
Olyan kérdőív kitöltésére köteleztek, amin minden személyes adatomat meg kellett volna adni, a szig.számtól, lakcím, anyja neve, mikor, hol és miért születtem , az utolsó kérdést csak én tettem már hozzá, de arra is válaszolnom kellett volna, hogy van-e autóm. A telefonszámomat már előtte elkérték. Ezt a kitöltött kérdőívet két példányban kellett volna visszaküldeni, az egyiket a szállásadónak, ami ugye, elfogadható, bár nem kérdőív formájában szokás ezt kitölteni, de mindegy, a másikat viszont a reka.com-nak.
Miért, milyen alapon akarnak rólam bármit is tudni, sőt kötelezővé tenni, feltételként szabni a személyes adataim megadását egy tábori részvételhez? miután Fogalmam sincs, ahogy másnak sem arrol, hogy ki, illetve kik állnak a reka.com mögött és ki vagy mi hatalmazta fel őket arra, hogy a tábor előtt már ilyen kérdéseket tegyenek fel. Miért nem ők mutatkoznak be nyilvánosan és teszik közzé a saját adataikat?
Kérnek egyébként fényképet is és a szállást is előre utalással kell kifizetni. Aki nem teszi meg a felsoroltakat szerdáig azt nem engedik majd be a táborba, nem viselheti a (fényképes?) karszalagot sem, amit majd ott kap. Valahogy érthetetlen.
Olyan irányítást érzek már ebben az egészben, hogy köszönöm szépen, de nem kérek belőle.
Azért szerettem volna elmenni, hogy képességeimhez mérten tegyek is valamit és mert tisztelem, kedvelem Imrét annyira, hogy kiálljak mellette.
Azt hallottam, lesz olyan "renitens" személy közülünk, aki úgy megy el a táborba, hogy nem tölti ki a kérdőívet előtte, sőt utalni sem fogja a szállásdíjat. Remélem meg fogom tudni a jövõ héten az oldalon, hogy beengedték-e vagy sem. De én így nem merek próbálkozni, nem szeretném átélni azt a megszégyenítést, hogy marcona ajtónállók visszafordítsanak a bejáratnál, így szinte azonnal indulhatnék haza.
Sok(k) lenne hirtelen a több mint 200 km.

Elnézésedet kérem a zavarásért, de azt hiszem talán jó ha tudsz róla, miután úgy tudom, személyesen nem leszel ott.

Áldás
xxxxxxxxx

Nem tisztem megvédeni a tábor szervezőit, nem ismerek közülük senkit személyesen Pimin kívül. De! Amire szerveződik ez a közösség, fontos hogy a résztvevők át legyenek világítva.
A mai világban amikor drónok röpködnek felettünk és kötelező az eszemélyi igazolvány, nem ennek az adatlapnak a kitöltésén múlik a személyes adataink védelme. Aki valaha megfordult a "nemzeti oldalon" rég le van profilozva valahol. Sőt nem csak azok, mindenki meg van mérve.
Fényképet pedig csak attól kértek szerintem, aki szervezési feladatot is vállalt a részvételen túl.

Még annyit, hogy a férőhelyek kiosztása tudtommal jelentkezési sorrendben ment. Az árak pedig országos viszonylatban korrektek. Nekem legalábbis megér annyit az a pár ezer forint, hogy kezet fogjak azokkal az emberekkel, akikkel évekig raktuk itt össze a nagy nemzeti kirakóst.. De ennél is fontosabb, hogy be kell járni az utat ahhoz, ami a jövőben már megtörtént

Gerry, már csak legyintek. Aki hülye, az hülye, még ha PI-sis is. Először is nem öregek napközijét akartam szervezni. De persze nem kizáró ok a zsémbesség. Másodszor, ilyen az, amikor egy bő másfél hónapos szervezést követően egy kb. 60 főt befogadni képes komfortos úttörőtáborba valaki a jelentkezés lejártakor akar már 111-ként jelentkezni. Aztán persze a kaja is drága. Hát ne tessék enni! Én sátrat viszek és persze meg akarom kóstolni Zoliék konyháját, de szóltam panninak, hozzanak szalonnát, kenyért, hagymát és tábortüzezünk és szalonnázunk is, ha nem lenne elég. Irányítás? Eh! Tudod, mivel belelátok és időm sem energiám nem volt az ügyintézésbe belefolyni, képben vagyok, hogy mivel jár ez. Hát, azt kell mondjam, meg sem érdemlik, akik itt szipognak. Kípfaragó valahogy nehezen érti meg, hogy vagy elmegy egy szállodába, ahol előbb szobát foglal, majd adatait letétbe helyezi és persze fizet, vagy még a sátrát se állíthatja fel közterületen. Nem mondom, hogy minden tökéletes, de a magyar emberek igen tetemes zöme egyszerűen dilinyósssá vált. Ezen nem csodálkozom és igazából már ki sem akadok ezen. Hülye-hüélye, oszt nekem így is jó, meg úgy is. Ő dolga, mikor tér észhez. Tegnap hívott egyx néne, hogy ők kollektíven adták be a jelentkezést az emilcímre és választ sem kaptak rá és most a libatábor ki van akadva, hogy ez milyen sértés. Mondom, és mi van akkor, ha az a levél meg sem jött? A net már csak ilyen. Én láttam olyan kinyomtatott levelet, amely más szöveget (érthetetlen és ellentmondó) tartalmazott, mint amit én kaptam tájékoztatást. Szóval megértem a felháborodást, de ha őszinte akarok lenni, lexarom. Aki tudja jobban, szervezze meg! Vigye magához a találkozót, biztosítson elegendő tisztálkodási helyet, wc-t és ami kell, már ha nem egy előadás erejéig akarja a bandát összetrombitálni. Dilinyósak lettek, tökkelütöttek. Hja, ettől még a "tábor" nekem is gyanús. Valakik itt irányítanak és pénzt szednek és még az ágyneműért is pénzt kérnek pofátlanul és nincs ingyen vacsora se vízhasználat...és adatokat kérnek (pont mint máshol)....szóval, xanaxot javaslok.

Itt pedig a válaszom egy ma reggel érkezett levélre – a feladó ugyanaz akinek a levelét tegnap este ide másoltam

Szervusz Gerry




Nem tettél senkinek keresztbe – én vállaltam - önként - helyetted. Nem leszel képben.

Az írás már fent van...

Amit most látok tõled – megint a «szokásos». Az emberek többsége nem tud dönteni és tétovázik. Visszalép, majd megmagyarázza önmagának miért döntött így.

Nem döntöttél.

Évek óta azt bizonyítja minden egyes Hír-felrakásával Imre, hogy nyugodtan tudja meg mindenki, amit valaki neki mondott... Nem egyszer, de százszor hozott «kellemetlen helyzetbe» olyanokat, akik bizalmat szavaztak neki, de ‘’arra már nem gondoltak», hogy Imre "visszaél" a rábízott információval.

Imre élt, de nem élt vissza a kapott információkkal.

Azért mondták meg, írták le neki a hasfájásukat, mert õk nem merték nyiltan megmondani, de nem bírták magukban tartani így «valakinek» át kellett adni aki átveszi a vállát húzó súlyt.
Ezt nem azért írom, hogy megbántsalak – sokan vagytok ilyenek, jó emberek, jóra hivatottak, de egész életetekben visszahúzódó, idönként magatokban megfogalmazott – önmagatokat, igazságérzeteteket megnyutató reagálással... és nem változik semmi, se az életetekben, se az akaraterõtökben. Tudom, hogy nem mindenkiben van meg a lázadó szellem se a - váratlan változást - valójában elfogadni képes szellemiség. Ez is normális, én is nyugdíjban vagyok, jól érzem magam a napok egymásutániságában, nem is unatkozok, minek idegeskedjek mások miatt, mi közöm hozzá. Akarva akaratlanul kaptam elég pofont – adtam is, de jobb a béke.

Ma – tegnapi leveled után másként gondolod amit írtál. Lehet, hogy igazad van (önmagaddal szemben) de azt írod, hogy Imre érdekében? Ez a magyarázat.

Imrét nem kell félteni.

Azt kérdeztem írásban töled; mit szólsz hozzá, ha továbítom a leveled tartalmát? – Némi «finomítás» után csak arra kértél, hogy pontosítsak itt-ott nehogy megkérdõjelezzék a leírtak valóságtartalmát. Aztán – miután a javítgatásokat úgy értelmeztem, hogy nem bánod – ezt mindenkivel így játszottam le akik nekem írtak és nem Imrének... röviddel lefekvés elõtt ki is tettem az oldalra, tudva, hogy ezzel az egyik tagunknak a gondolatait teszem közzé érdemi változtatás nélkül.

Ha valaki - azért nem megy el a táborba, mert a leveled hatására meggondolta magát – az nem is hiányzik onnan.

"Sok idõ kellett ahhoz, hogy ennyi ember összejöjjön" - írod... ez így van. De ebben a mai helyzetben toborzott emberekre vagy meggyõzõdéses és döntésképes emberekre van szükség?

Az írásod se több se kevesebb mint egy vélemény a sok közül – ráadásul nem is egyedi, csak egy kicsit összefogottabb mint a «hát nem is tudom...»
Igen – mindenkinek volt lehetõsége átgondolni, hogy dönt, elfogadja -e ezekkel a feltételekkel a jelentkezést.
Juhász Zolit ismerem, semmi bajom vele, Saláta Janival és Imrével – meg még jó néhány emberrel kapcsolatban vagyok. A véleményemet (ami egyesek szemében hülyeség mások úgy érzik, hogy megfontolandó,) ugyanúgy írom fel a weboldalra mint bármegyikünk. Tisztában vagyok azzal is, mint «admin», néhányan jobban figyelnek rám – könnyebben azonosulnak a véleményemmel mint egy tagtársukéval ezért megpróbálok nem visszaélni a pozíció adta elõnyömmel. Mások meg idõnként olyan vehemensen támadnak nekem, hogy csak kapkodom a fejem! /Nem tisztelik a «feljebvalójukat» /
De nem vagyok Imre árnyékában, soha nem is voltam és nem is leszek. Saját akaratomból vagyok mellette több mint tíz éve és azért, mert hiszek abban amit csinál és talán értelmezni is tudom a cselekedeteit.
Ebben – a tõled kapott levélben szó sincs Imrérõl.
Egy tábor, megszervezése nem egyszerü se anyagilag sem technikailag. Amit írtál – nem csak a te szemszögedbõl «fura» hanem azért is mert olyan megoldásokkal próbálkoznak a szervezõk, ami – és ez most az én véleményem – semmilyen elörelépést nem fog produkálni.

A jövõ héten – de ne legyen igazam! – azt fogjátok tapasztalni, hogy az odal’atogató emberek csalódottsága elsöpör minden pozitívumot. Mégegyszer: Adja Isten vagy a lázadók láthatatlan vezére, hogy tévedjek. Nagyon jó lenne.

Az a néhányszáz ember – akiknek egy része az évek alatt megbízhatónak találhatott a hatalom szemében lázadó ellenzékinek nevezett weboldalakon sajnos kevés és érõtlen ahhoz, hogy valós segitõ erõ nélkül döntõ változást kényszeríthessen ki Magyarországon.
A «fekete bárányok» száma véges és erõtlen. Hihetõ a számomra, hogy a R.É.K.A. szervezõdés összefogást szervez és eredményeket szeretne elérni, de a szervezés – ilyen szinten ilyen helyzetben csak szélmalomharc (Mielõtt valaki felhorkanna – hozzátenném, hogy ezek az általam leírt gondolatot nem egy prófétai megnyilvánulás, hanem saját, mi több megalapozatlan – ezést szubjektív, egyoldalu véleményem).
A meghívottak között Imre azért lett beválasztva, mert jó elõad’oképességekkel rendelkezik, sokoldalú és nem papapirb’ol olvassa fel amit közölni akar a hallagatóknak, meghívottaknak. Nem õ az egyetlen ismert, félkészült ember, bár talán ö az aki töretlenül (vagyis majdnem) hosszú ideje pódiumon áll.
Halász Jóska – aki évek alatt iszonyú mennyiségü információt összeszedve és azt rendszerezve, majd könyv formában is megjelentetve (útmutató 2015 címmel) átadta nekünk, Magyaroknak a Szent Korona Értékrend-rõl írt összefoglalóját, vagy Jásdi Kiss Imre, aki – szó szerint Cervantes által megálmodott Don Quijote szellemiségével megáldva lázadt, harcolt - végül sajnos fizikailag bele is rokkant - a regnáló, hazug, csaló hatalom ellen... és még néhány tucat, akik a rendelkezésükre álló eszközökön (WebTV /-k/, Weboldalak, Fórumok, Elõadások, Tanulmányok megjelentetésén néhány nagyobb szervezésen aktíválódva) ... próbálták a magyarokat gondolkodásra bíztatni, erõt, jõvõképet mutatni... Megmondaná valaki nekem mekkora hatásfokkal?
Nem vagyok egy Kasszandra tipus, ink’abb optimista, de az a ‘’fajta’’ aki a realizmusba, a valóságba kapaszkodik.

Te, kedves levélíró sem tettél mást – leírtad a gondolataidat a saját nézõpontodból. Tarts ki! Nem tettél semmi rosszat.
A rosszabb lehetõség az amikor vágyálmokban hisz valaki. Amikor tudja de nem akarja elhinni a valóságot. Amikor visszaretten attól, hogy a gondolatai nem túl szépek és a mások megbántódhatnak ha közhirré teszed.

Az álomvilág nem reális, de megnyugtatóbb. Te se menekültél bele de azért ott is vagy, kilépni se szeretnél belõle, kilépni a fényre, ami elviselhetetlen szürõ nélkül.
Imre oldala - pontosan ez – összeköt a szabad térrel és bizonyos védõgyõrüt is köréd épít.

Sajnos a magyarok többsége ennyivel megelégszik, ha nem Imre akkor valamelyik párt, elõadó, esetleg a TV elõtti fotel vagy a megalkuvás és beletörõdés elfogadásával.
A nyughatatlan lelkek osztályrésze meg az önmagukra kényszerített közmunka, Augiász istállójában Héraklészre várva. Persze ez a többség számára nem túl vonzó lehetõség.

Ahogy olvasom, Valahun másként értelmezi – lehetséges, hogy neki van igazsága, nem a károgóknak... (ebbe -részben - én is beletartozok). Közben Imre is hozzászólt – aminek örülök, most beteszem alá az eddig írtakat – amit külsõ hatás, nyomás nélkül fogalmaztam meg és a felelõsséget is vállalom a saját eszmefuttatásomért.

Valahunnak "igaza" van és ez nem is kérdéses.

Gerry, szeretem a higgadtságod. Remélem megérjük még együtt azt a másik" világot", ami minden nap az építőiparban most is építek, vagy legalább állványozok és szigetelek.

Sok dolgot megéltünk már közösen. Ez sem más. Bár vannak tervek, voltak elképzelések, de én azt "lefújtam". El sem mondom miért, úgy is értenéd. Vezető kell! Ezt én is tudom, de...vagy nincs de! Ha elszántam magam rá, hogy "vezető" legyek, olyan csapatra van szükségem, akik már nem a problémák számát szaporítják, hanem könnyítik, vagy legalább színezik a palettát. Nos, nincs kőbe vésve semmi Szob-on, csak a keretek. Aki ott lesz, ott lesz. Nem ígértem semmit és nem várok tőle semmit. Ha valaki volt oly bátor és eltökélt, hogy eljön egy ilyen szervezésre ennyi akadályt áthidalva és meg is látja ennek értelmét (szerintem nagyjából 10%-lesz erre képes) és abból akad két-három olyan személy, akiért érdemes volt összerakni ezt az egészet, nekem már megérte és nektek is. Lehet, hogy Zolinak is rossz szájizéje lesz végül, de lehet nem. Ő sem értette a miérteket, de talán mostanra kapizsgálja, ugyan a munka dandárja is a vállán nyugszik, így mindenképpen sikerre kell számítson. A dolgok kicsit bonyolultak, de nem érthetetlenek. Én kész vagyok....bármire. Azt nem érzékelem, hogy a "csapat" is készen állna, de ez sem akadály. Ha akadnak ott olyanok akikkel érdemben is lehet folytatni, szűrni és akár felkészíteni szereplésre és a zászlóvivésre, én nem vagyok irigy. Segítek nekik "befutni".

Ami a levélírót és a hisztit illeti, legyen szó régi bajtársról akár, nem tudok magyarázkodni. Egyre kevesebben alkalmasak a megértésre, főleg azok, akik nincsenek nyakig benne, csak képzelik, hogy ez megérthető kívülről. Sokszor még belülről sem.