Fura, hogy mind egy szálig zsidók és a titkosszolgálatok, vallási paraziták, "civilek" és bankárok...politikusok...ám kivétel nélkül zsidók és sábeszgolyósok, jezsuita-máltais "keresztény", "muszlim" vagy valamelyik agymosodás zsidó cég bérencei. Trump, Brexit, a török puccs utáni leszámolások. A legfurcsább, hogy az események nagy része mögött egyetlen népcsoport áll. Egy homogén, külsejében és életvitelében jellegzetes, hangos csoport, amelynek a tragédiák jó részét köszönhetjük. Ideje leleplezni ezt az iszonyatos károkat okozó szektát, ami feldúlja a második világháború utáni kényes egyensúlyt:

a dühös, fehér, középosztálybeli férfiakat.

Mert az események mögött tényleg õk állnak, nem az illuminátusok. Vegyük szépen sorra!
Donald Trump felemelkedése

Nem tudni, hogy az amerikai politikai establishmentet, vagy az épeszû szavazókat rázta-e meg jobban, hogy Donald Trump lett a republikánusok elnökjelöltje. Egy évvel ezelõtt talán egyedül saját maga hitt ebben az egészben, de esélyes, hogy még õ sem gondolta teljesen komolyan. De az õszintének tûnõ, jól beszélõ üzletember beletenyerelt valami nagyba: egy magára hagyott réteg dühös energiáiba.

Trump az amerikai szavazók egészét tekintve kifejezetten népszerûtlen. Hatalmas szerencséje, hogy nemcsak õ, hanem minden vetélytársa is az. Trumpnak ugyanis egy igazán kitartó és lelkes tábora van: az alsó-középosztálybeli, dühös, fehér férfiak. Amit mond, az pont õket szólítja meg igazán. Az észérvekkel és statisztikákkal szemben az érzelmek és féligazságok politikája remekül fog meg egy olyan réteget, akik hátrahagyva érzik magukat egy kifejezetten progresszív világban.

Ez pedig egy csomó indulatot szül. Ráadásul Trump képes olyan dolgokat is megkérdõjelezni, amiket ez a réteg igazán soha nem értett, és nem is tartott fontosnak, de a jobboldali establishment soha nem tenné szóvá, például az iraki háborút és a NATO szükségességét.
Nagy-Britannia kilépése az Európai Unióból

Ugyanez az érzelmekre és féligazságokra építõ politika mûködött a Brexitnél is. Tök mindegy, mit mondtak a szakértõk, mert a döntés valójában arról szólt, hogy valakit gyûlölni kell azért, mert a világ és annak gazdasága elhaladt mellettünk. A kilépésre szavazók túlnyomó többsége alsó-középosztálybeli, idõsebb, vidéki férfi volt, miközben a maradásra nagyrészt városiak, fiatalok és nõk szavaztak. Azok, akiket nem hagyott maga mögött a haladó társadalompolitika.
A török puccs utáni megtorlások

Sõt, írhatnánk azt is, hogy nemcsak a megtorlások, hanem már Erdogan hatalomra jutása is nekik köszönhetõ. Nüansznyi különbségek persze vannak a nagy társadalmi változások között, de Erdogan szavazói elsõsorban konzervatív, vidéki, alsóbb osztálybeli férfiak.

Maga Erdogan is az, pont ez jelenti az egyik legfontosabb ellentétét a városi török elittel szemben. A szavazói pedig nem is egyszerûen szavazók, hanem rajongók. Miniszterelnökként elképesztõen népszerû a vidéki középosztálynál, ezért tudta szinte azonnal az utcára hívni azt a hatalmas tömeget, ami végül leverte az ellene szervezett puccsot.

Természetesen amellett, hogy a puccs nemcsak, hogy rettenetesen volt megszervezve, de igazán még Erdogan ellenfelei sem támogatták. Ez viszont lehetõvé tette számára, hogy szinte minden vélt, vagy valós ellenfelével leszámoljon. Emberek tízezreit rúgták ki a munkahelyérõl, sokakat meg is kínoztak vagy erõszakoltak. Mindezt Erdogan annak a dühös, vidéki tömegnek köszönheti, akik hatalomban tartották.
Murszi, Sziszi, Bibi

Ez a tömeg nagyon fontos szerepet játszott egy másik puccsban is, ami viszont sikerült, bár ez kevésbé aktuális, úgyhogy csak tömören érdemes kitérni rá. Mohamed Murszi elüldözésében és Abdel Fattah el-Sziszi hatalomra emelésében pontosan ugyanekkora szerepe volt a dühös középosztálynak.

Ahogy egyébként Benjamin Netanjahu megválasztásában is a dühös középosztály volt a döntõ. Netanjahu a kampány második felét szinte teljesen a középosztály félelmeire építette, többek között azzal, hogy az izraeli-palesztin békének még az ígéretét is eltörölte. Ez vezetett végül a kések intifádájáig, ami a konfliktus palesztin részének eddigi legelkeseredettebb fejezete.

A dühös, fehér középosztálybeli férfiak 2016-ban sokkal hatékonyabban alakítják a világpolitikát, mint bárki más. És egyelõre nincs megoldás az indulataikra a populizmuson és az opportunizmuson kívül. Ezeknek a indulatoknak egy része teljesen érthetõ. Sokszor még a kirekesztõ, gyakran rasszista megmozdulások is, mint amiket Trump és a Brexit támogatói mutatnak.

A világ a baby boomer-generáció, a második világháború utáni nagy népességrobbanásban születettek életideje alatt sokkal többet változott, mint amennyit egy konzervatívabb ember fel tud dolgozni. Ráadásul pont ez az a réteg, a középosztály, amelyik a legjobban megszívta a gazdasági világválságot is.

Vagy legalábbis úgy érzi, hogy megszívta, és igazán ez a fontos.
Link