Hát, sok mindenre számítottam ma, de egy ilyen tragikus hírre semmiféleképpen sem! Nagyon szomorú vagyok! Egy újabb nagyszerû ember távozott a csapatból, azok sorát gyarapítva és erõsítve, akik már tudják az igazságot, hogy mi vár ránk odaát! Én nem hiszem, hogy a halál a vég, régóta nem hiszem, ahogy õseink se hitték! Mivel az élet energia, más néven lélek nem veszhet el örökre! Ez egy körforgás és valószínûbbnek tartom azt, hogy innét egy másik életbe csúszunk át, mint hogy valami "Mennyország" vagy épp "Pokol" elnevezésû helyen dekkolnánk örök idõkig. Legõszintébb részvétem a családnak, együtt érzek velük! Sajnos Thorus-sal nem sokat beszélgethettem Õcsényben, kedves feleségével viszont igen, ahogy több ott tartózkodó hölggyel is. Javítsatok ki ha tévednék, de nekem úgy rémlik, hogy a Kulcsi találkozó elsõ napján õk is ott voltak velünk a sátor alatt és a vízparton és végig hallgatták Imre rögtönzött elõadását, mielõtt hazaindultak volna! Ha jól emlékszem, akkor az ott lévõk bizony találkozhattak vele és kedves feleségével is. Nézzétek csak meg az ott készült fotókat! Nagyon nehéz elfogadni az elmúlás gondolatát, egy kedves ismerõs, barát vagy szerettünk elvesztését, de ez az egyetlen olyan dolog, amit egyikünk sem kerülhet el. Soha nem fogunk elfelejteni kedves Thorus és még egyszer õszinte részvétem a családjának! Talán nem ártana néha megemlékezni azokról, akik többé már nem lehetnek velünk, de odaátról is üzennek, segítenek minket, itt maradottakat! Sajnos volt olyan klubtagunk is Baján, aki saját életének vetett véget, Karácsony napján. Õ rajta még lehetett volna segíteni, ha megosztja velünk ami a lelkét nyomja, de sajnos nem ezt tette! Túl sokan mentek el már eddig is közülünk, jó magyar emberek!

Nyugodjon békében a lelke!
Családjának, ismerõseinek õszinte részvétem!

Mormi! Béke van odaát! Nem akarsz már visszajönni mikor benne vagy...

Egy újabb nagy veszteség. Legyen neki könnyû a Föld! Részvétem a hozzátartozóknak, ismerõseinek.

Kedves Miskolcilaci! Akik már jártak a kapunál, de visszaküldték õket, mert még nem jött el az idejük, azt mondják, hogy hatalmas megkönnyebbülést, könnyedséget éreztek, a testük elhagyása után, amit azért nem hagytak el teljesen, hisz akkor már nincs többé visszatérés. Lehet, hogy nincs döntési, beleszólási jogunk mindebbe. Majd megtudjuk, ha ott lesz az ideje, de ígérem, nem fogok tudni elárulni már semmit se akkor az itt maradottaknak. De azért megpróbálok üzenni álmokon keresztül is. Nem szeretem a szabályokat és nem hinném, hogy odaát bármit is változnék ez ügyben!

Nyugodj Békében, Péter barátunk.

Aki ott volt a Kulcsi találkozón, az még személyesen is megismerkedhetett Péterékkel, még az elsõ napon. Olvassátok csak vissza a kommenteket az "Alszik a tábor" címû PI klub cikk alatt! Ott ülnek õk is a fotókon a társaságunkban. Sajnos ez lett egyben az utolsó alkalom is, hogy találkozhatunk vele és kedves feleségével. Ha idén is lesz újabb találkozó, meg kellene emlékeznünk azokról is, akik többé már nem lehetnek közöttünk!

Szalonna, már pár éve.

Józsi a "halál" összehozza az élõket egy pillanatra, az "élet" mög szétválassza. Azért ha testetlenül kósza szellemeket látok kóbrolni, nem biztos, hogy a reakcióim kiszámíthatóakká válnak. Mondjuk téged felismerlek úgy is.

Mormi
Lesz hamarosan Imre nemsokára tájékoztat mindenkit, a részletekrõl.

Jó utat, nyugodt pihenést !