Most már hivatalos "holokauszt-tudat" épül. 1000 cigány sem pótol egyetlen magyart sem, bármily hitvány is legyen az. Szóval a cigány országot gründol? Közpénzbõl? Mi a qvaisten! Katolikusok, jezsuiták? Majd juttassátok eszembe, hogy egy se ússza ezt meg! Tragédia, hogy a dizájnerdrogok embereket tesznek roncsokká. És az is tragédia, hogy ez csak akkor érdekli a társadalom többségét, amikor ezek a roncsok elõkerülnek egy-egy villanásnyira a nyomortelepek mélyérõl. Amikor nem fûtetlen vályogházakban feszülnek görcsbe a testek, hanem a város közepén futó villamos megállóiban. Amikor egy bekészült apa nem a feleségét, a gyerekeit veri véresre otthon, hanem egy kocsma elõtt ácsorgó középosztálybeli fiatalokat.

Mindez nem újdonság, a dizájnerek már 2010 környéke óta pusztítanak Magyarországon, de a Jezsuita Roma Szakkollégium és a Budapesti Református Cigány Szakkollégium Dizájnerdrogok a szegregátumokban címmel szombaton megrendezett konferenciáján nagyon sok szemszögbõl szembesülhettünk a magyar társadalmat felfaló, lesújtó valósággal.

A cigányok sorsáról Trianon jut eszembe: akkor sem éreztük a bajt, nem éreztük a veszélyt, nem tettünk meg mindent a nemzetiségek felemeléséért. Mintha Isten elhagyta volna az észak-kelet-magyarországi régiót. Azt mondhatják magukban az ott élõk: »Elszakadunk a hazától, nem sokat kaptunk tõle, építünk egy sajátot!« Ez egy második Trianon

– ütött meg rögtön a nyitóbeszédben nemzethalált vizionáló hangot Székely János püspök, az esemény fõvédnöke. Egyházi szereplõk, karitatív szervezetek és civil szervezetek munkatársai, kutatók, orvosok, szociális munkások mind arról beszéltek, hogy borzalmas a helyzet, az utolsó utáni órában vagyunk. Egyedül a kormány megjelent képviselõi tûntek nyugodtnak.
Dizájnerdrogok a cigánytelepeken konferencia
Székely János – Fotó: Bielik István/24.hu
Ez nem drogkérdés, súlyosabb annál

A szombathelyi püspök egyenesen kimondta, amit a legtöbb elõadó csak óvatosan kerülgetett: amikor dizájnerdrog-problémáról beszélünk, akkor igazából fõleg a cigányság problémájáról van szó.

Szegregátumokat emlegetünk, de ez eufemizmus. Ezek cigánygettók!

– mondta a konferencia vége felé Csépányi Gabriella, a társadalom peremére került fiatalokkal törõdõ Diótörés Alapítvány elnöke. A szociológus azt is kifejtette, hogy már harminc éve vesz részt hasonló konferenciákon, és semmi elõrelépést nem lát azóta, sõt rosszabb lett a helyzet.

Ezt azzal fejelném meg, hogy ha kivonjuk a képletbõl a dizájnerdrogokat, akkor az elõadókat hallgatva ugyanazokkal a problémákkal szembesülhettünk, mint amiket a kádár-kori telepfelszámolások okán már rég leírtak a korszak szakemberei.

Rendszerek, kormányok, rezsimek jöhettek, mehettek, a magyar cigányság jelentõs része azonban megrekedt a társadalom legalján. És az évtized elején a kezükbe kerültek a dizájnerdrogok, ami az utolsó szeg lehet a kilátástalan szegénység feliratú koporsóban.
Dizájnerdrogok a cigánytelepeken konferencia
Topolánszky Ákos – Fotó: Bielik István/24.hu

Topolánszky Ákos, a Budapesti Református Cigány Szakkollégium lelkésze, a konferencia egyik házigazdája foglalta össze a szakértõi konszenzust, miszerint a dizájnerdrog-probléma elsõsorban nem is addiktológiai kérdés, hanem egy társadalmi problémahalmaz tünete. De haladjunk sorjában, hogy megértsük mit is jelent ez! Érdemes, mert a dizájnerdrog-problémán keresztül feltárul a mélyszegénység, aminek a drog csak az egyik gyilkos fegyvere.
Eufória nincs, csak menekülés

Rácz József addiktológus szaktekintély kezdte a kutatások ismertetését. Ezekbõl hét volt az elmúlt idõszakban, több az Emmi támogatásával készült, tehát nem lehet azt mondani, hogy a kormány ne lenne tisztában a helyzet súlyával.

Az egyetemi tanszékvezetõ elmondta, hogy dizájnerdrognak alapvetõen két típusú kábítószert neveznek:

a biofüvet, vagy herbált, ami növényi törmelék bevonva valamilyen oldószerrel, a marihuánához semmi köze,
és a kristályt, vagy pentát, ami egyfajta katinon, ezt rövidítették egy idõben katinak.

A 2010-es években kezdtek el terjedni Magyarországon ezek a nagyon olcsó, nagyon erõs hatást kiváltó szerek: ezeknek a tulajdonságaiknak köszönhetõen kezdték a legszegényebbek használni õket. A gettókban a dizájnerek ezért rövid távon kiütötték az amfetaminokat, a füvet és a heroint is. Aztán bizonyos körökben az alkoholt és a nyugtatókat is, mert jelenleg nincs olcsóbb módja a kábulásnak.
Dizájnerdrogok a cigánytelepeken konferencia
Rácz József – Fotó: Bielik István/24.hu

A féllegális szerek – a vegyületek változása miatt csak utólag tilthatóak – könnyen beszerezhetõek, ennek is köszönhetõen a használóik elõbb nyúlnak hozzájuk a kutatások szerint, mint az alkoholhoz.

Minden harmadik dizájneres 14 éves koráig kezdi a drogozást, és 16 éves korukra már a felük túl van az elsõ kábítószerezésen.

Ezek a fiatalok és idõsebbek – arra nincs adat, hogy hányan lehetnek az országban – teljesen mást keresnek a dizájnerdrogokban, mint a füvezõ egyetemisták, a kokainozó elit, vagy az ecstasyval bulizók. A dizájnerdrog nem okoz eufóriát, csak a stresszt, a szorongást oldja, a menekülés eszköze, így segít túlélni a kilátástalan nyomor mindennapjait – foglalta össze Rácz József.

Abban a pillanatban elfelejtek mindent, és csak magam vagyok, a magam csendességében

– idézte az egyik kutatásban megkérdezett dizájneres magyarázatát az addiktológus.

A VIII. és a IX. kerületekben drogambulanciákon addiktológusként dolgozó Bodrogi Andrea azt mondta, hogy „már visszasírják a heroinistákat”, mert olyan gyorsan változnak a dizájnerek, hogy fogalmuk sincs mit használnak a kliensek, így a pszichotikus tünetek elõtt is szinte teljesen tudatlanul állnak.
Dizájnerdrogok a cigánytelepeken konferencia
Lannert Judit – Fotó: Bielik István/24.hu

Ráadásul a vivõanyag bármi lehet, emiatt halnak bele sokan a dizájnerezésbe. A konferencián kiderült, hogy ledarált kuplungtárcsát, halottasházból lopott balzsamot, patkánymérget, oldószereket, bármilyen mérget magukba tolnak ezek a függõk, a lényeg, hogy kábítson.

Így nem csoda, hogy mindenki arról számolt be: az az új helyzet állt elõ, hogy visszafordíthatatlan mentális problémákhoz vezetnek ezek a szerek. Gyorsan nagyon rossz állapotba kerülnek a fogyasztók, és a hatások végzetesek.
Szülõkké váltak a dizájneresek

Az egész közösségben jellemzõ valamilyen függõség, csak különbözõ formái vannak

– foglalta össze szegregátumokbeli tapasztalatait Lannert Judit társadalomtudós. Példának említette, amikor egy védõnõtõl megkérdezték, hogy ki használ Rivotrilt, mire visszakérdezés volt a válasz: „Miért, ki nem szokott?”

Lannert Judit szerint azonban „nagyon fehér ember megoldás” szétverni az olyan szegregátumokat, ahol ennyire elterjedtek a függõségek, mert az ott élõknek csak ezeken a közösségeken belül vannak kapcsolataik. Õ a kreatív oktatásban látja a megoldást, szerinte ezzel billenthetõk ki az ilyen helyeken élõ szegény gyerekek a szürke, fájdalmas hétköznapjaikból, így adhatóak a kezükbe eszközök és célok, amelyek alternatívái lehetnek a szabadidõs drogozásnak.

Megjegyezte, hogy az iskolának nem kifejezett feladata a drogprevenció, de ettõl függetlenül hatalmas problémának látja, hogy a pedagógusok teljesen felkészületlenül állnak a dizájnerdrogos gyerekekkel szemben.

A kisebb településeken pedig a szociális védõháló, a civil szervezetek is csak elvétve bukkannak fel, ami tovább növeli a bajt. Az egyházak pedig szerinte ambivalens szereplõk: a jó szándékuk ellenére sokat ártanak az egyházi óvodákkal, iskolákkal, mert ezekbe menekíti a helyi elit a gyermekeit, így valósítva meg a szegregációt.
Dizájnerdrogok a cigánytelepeken konferencia
Szécsi Judit – Fotó: Bielik István/24.hu

Szécsi Judit szociális munkás kiemelte: a kutatások tapasztalata, hogy évrõl évre egyre többen használják a dizájnerdrogokat. A klasszikus drogok már csak ritkán, akkor kerülnek elõ a szegregátumokban, amikor pénzhez jutnak az emberek hónap elején.

Ebben a terjedésben nagy szerepe van annak, hogy már szülõkké váltak azok, akik dizájnereken nõttek fel.

A rossz szülõi minták, a túl engedékeny nevelés, a túl korai felnõtté válás – ahogy egy elõadó fogalmazott: már szexelnek és drogoznak, aztán játékot kérnek ezek a fiatalok –, másrészt a jövõtõl való szorongás, a támogató kapcsolatok hiánya, az eszköztelenség a helyzet megváltoztatására mind hajlamosítják a mélyszegénységben élõket a dizájnerdrogokba menekülésre.
A kormány az egészségügyre tolná a káoszt

Az eddigiek alapján talán nem kell tovább magyarázni, hogy miért tartja úgy a szakmai konszenzus, hogy a dizájnerdrog-probléma társadalmi ügy, a szegénység, a kirekesztettség, a diszkrimináció tünete, és nem olyan gond, amit egészségügyi rendszernek kellene megoldania.

A kormányban mégis él ez a szemlélet: éppen a hét elején dobták át a problémát az egészségügyi államtitkárságnak.

Így a konferencián a kormány részérõl Csányi Endre Péter, az egészségügy szakmai irányításáért felelõs helyettes államtitkár jelent meg, akinek a szereplése leginkább olyan volt, mint Pilátusé a krédóban. A belgyógyász, farmakológus és onkológus végzettségû helyettes államtitkár el is mondta, hogy még nem tud sok mindent mondani, mert teljesen új neki a terület, de biztosított mindenkit, hogy keresni fogja a releváns szakemberekkel, szervezetekkel a kapcsolatot. Attól függetlenül, hogy a kormányban az egészségügyi államtitkárságra testálták a dizájnerdrog-problémát, a helyettes államtitkár egyértelmûen úgy beszélt, mint aki tudja, hogy nem egészségügyi vészhelyzettel áll szemben, hanem társadalmival.
Dizájnerdrogok a cigánytelepeken konferencia
Csányi Endre Péter – Fotó: Bielik István/24.hu

A mikrofont a drogmegelõzési fõosztályt vezetõ Majzik Balázs vette át, aki a kábítószerügyi egyeztetõ fórumok fontosságát ecsetelte. Ezek azok a szervezetek, amelyek igyekeznek minden releváns szakembert, szervezetet integrálni a településeken, hogy tegyenek a droghelyzet ellen. Jelenleg azonban mindössze 85 ilyen mûködik az országban.
Kétségbeesés a terepen

Nem egy új dolog, hogy borzalmas körülmények között élnek emberek, csak a dizájnerõrület miatt lett látványos

– mondta a régen terepen dolgozó Szemelyácz János. Viszont az egyértelmû újdonság a pécsi civilként dolgozó addiktológus szerint, hogy a dizájneresekbõl „mentális retardáltak” lesznek. Elmesélte, hogy ugyanazokkal az uzsorásokkal, stricikkel, bûnözõkkel találkozott korábban is a szegregátumokban, amikor még szipusokkal kellett foglalkozniuk, mint most, csak akkoriban még legalább látszott valami halvány kiút, a dizájner viszont reménytelen állapotba taszítja a fogyasztót és a közösségeket is.

„Átrohan rajtunk ez az egész, és itt marad egy csomó borzalmas állapotú fiatal” – mondta az orvos, aki nem igazán tudja, mihez lehetne kezdeni ezekkel a „vegetáló” emberekkel.

A Hõs utcában dolgozó Urbanovszky Zsuzsanna sem festett vidámabb képet: õ azt látja, hogy a kivezényelt rendõrök csak felesleges szélmalomharcot folytatnak, ami a közvélemény megnyugtatásán kívül másra nem jó, a probléma gyökeréhez hozzá sem ér a rendvédelmi intézkedés.

Amíg a szociális szektor ilyen szinten alul van finanszírozva, addig kutathatunk bármennyit, nem fogunk tudni elõre lépni

– fogalmazta meg éles kritikáját. Szerinte tudatosítani kell, hogy dizájnerproblémát kezelni kell, nem belügyi eszközökkel üldözni: amíg a jövedelmi szegénység és a lakhatási válság kezeletlen marad, addig minden más csak látszatintézkedés.
Dizájnerdrogok a cigánytelepeken konferencia
Fotó: Bielik István/24.hu

A karitatív szervezetek képviselõi is arról beszéltek, hogy a szociális problémákból következik a droghasználat, és ebbõl fakad a szegregátumokban gyakori családon belüli erõszak, bûnözés és a családok szétesése.

Amíg szegregátumon belül van a történet, addig nekünk nem jelent gondot, mondja a rendõrség. Amikor ezek az emberekben megjelennek a nagyvárosban, az lesz gond

– írta le a gettókban élõk magárahagyatottságát Rácsok Balázs, a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet szociális igazgatója. Megerõsítve, amit a cikk legelején írtam: amíg a többségi társadalom életét nem keseríti meg mások nyomora, addig a többség érzéketlen arra.

Németh Zsolt nyugalmazott rendõrtábornok szerint pedig nem is képes a rendõrség fellépni ilyen tömeges jelenséggel szemben: õk bûnügyeket akarnak felépíteni, akár több év megfigyeléssel, de közben zavartalanul terjed a drog. Másrészt a tábornok szerint a rendõrség „nem ismeri a valóságot”: büntetéssel akarják kiszolgálni a közvéleményt és a politikát, pedig szerinte ez energia és pénzpocsékolás, a hangsúlyt pedig a megelõzésre kellene helyezni.
Várunk a politikára

A záró blokkban a lehetséges megoldások kerültek terítékre. Vagyis kerültek volna, mert néhány bevallottan csak tûzoltásra alkalmas javaslat megfogalmazása után – amelyekre nincs állami forrás egyelõre – kitört sokakból az egész nap felgyülemlett feszültség.
Dizájnerdrogok a cigánytelepeken konferencia
Fotó: Bielik István/24.hu

Szóba került a szociális szféra végtelen alulfinanszírozottsága, a pályán maradók kiégése eszköztelenségük és sikertelenségük folyományaként, a segítõ szolgáltatások elérhetetlensége, kezdve a pszichológusoktól a családsegítõkön át a védõnõkig.

A kormány sokat tett azért, hogy ez a helyzet kialakult

– tette az asztalra az egész nap kerülgetett témát Szemelyácz János. Majd elkezdte sorolni: gyengült az addiktológiai ellátórendszer, háttérintézmények, pszichiátriai osztályok, civil szervezetek szûntek meg – mindez a kormánynak köszönhetõen.

Urbanovszky Zsuzsanna és Rácz József pedig amellett érvelt, hogy amíg a szegénység és a kirekesztettség ellen nem lép fel hatékonyan a politika, addig minden maradni fog úgy, ahogy most van. A probléma minden generációban újra és újra jelentkezik egyre súlyosabban, és nem nehéz belátni, hogy ennek az egész társadalom issza a levét.

Az emberek a szegregátumokban nem pilot projektekben pusztulnak el, hanem rendszerszerûen

– mondta ki a nap egyik legkeményebb mondatát Topolánszky Ákos lelkész.

Így hiába látszik apró elmozdulás a kormányzati szándékokban, hiába akar egyszerre segíteni egyház, civilek, szakértõk: ha nem történik hamarosan valami drasztikus változás, akkor a dizájnerdrogok darabjaira szedik Magyarország jelenét és jövõjét is.
Link