Ugye tudjátok rólam azt, hogy néha-néha csapnivaló verseket közlök le ezen az oldalon, a József Attila-díj legcsekélyebb reménye nélkül, de "költõi vénácskám" sajnos nem bír mindig magammal. Mai map is ez történt (még a reggelimet is félretoltam magam elöl), miután valaki itt az oldalon - belinkelve egy Facebook oldalt - elém terítette egy ifjú "magyar" titán egyszerü de nagyszerü verseit, ami képes lehet formálni és alakítani a jövõ - ma még csak ötödikes - ifjúságát.
Ennek elolvasását követõn beindult a képzeletem és kényszert éreztem arra, hogy a költõi szabadság jogára hivatkozva és is elinduljak ezen az úton - amely esetleg a közeljövõben személyemet is elvezérelheti a költészet parnasszusáig, (a lépcsõ legalsó foka melleti bemélyedéshez) s esetleg (bár lehet, hogy csak poszthumusz) még József Atilla díjat is kaphatok...

Ami kiváltotta belõlem írói vénám vérrel telítõdését (szinte buzogni véltem!), ennek az ötödikes, magyar tankönyvnek az alább belinkelt oldala vala (azért nem "volt" mert ez még mindig folyamatos jelenidõben értendõ! - ha ez nem stimmelne, nyelvtan tanárok kérem kíméljenek mert csak hármas magyar nyelvtan jegyeim voltak annó Angyalföldön a Csata utcai általános iskolában és azóta csak folyamatosan visszafejlõdök.)


Varró Dániel versei

ennek hatására - mert hatott rám a témaválasztás (és találat), a stílus, az értelmezés valamint a költöi szabadság eme határozott megnyilvánulása valamint - amint az alábbi képen is láthassuk - igazi magyar embertöl olvashassuk a mai költészet nyers, szókimondó ugyanakkor müvészileg rejtett értelemmel bíró, szellemileg felszabadító négysorosokat.

Õszintén írom, szíven ütött a családszeretet és humanitás eme mélyenszántó egyvelege - ami ifjúságunk jövõjét hivatott egyengetni.
Többszöri elolvasás után úgy éreztem, saját tudásomhoz képest - amely természetesen nem éri el egy igazi magyar titán lelki emelkedettségét, - megpróbálkozom, ha mással nem is, egy stimulációs versescskével, aminek elolvasásakor (persze nem biztos, hogy elolvasásra érdemesnek fogja tartani, de hátha...), jövöre esetleg a magyar iskolák 6.-os nyelvtan könyvébe is megjeleníti saját, müveit. A nyelvtan nem könnyü tananyag, a magyar nyelv összetettsége és bõ lére eresztett szónincse sok szerencsétlen kisdiák életét keserítette meg az elmúlt évtizedekben. Talán Varró Dániel képes lesz könnyedén és játékosan (természetesen jobban mint én ezzel a néhány kis sorral) megszerettetni nyelvi mániánkat és anomáliánkat a fiatalok lelkében saját költészetén keresztül. Ehhez kívánok neki sok sikert és élményszerzést a következõ években.

Miután a kadves feleség is irodalmi vénákkal rendelkezik, (lásd: Válasz a bunkó szülõktõl letámadott müvészférj védelmében ) ezért rá is aggódó szeretettel gondolva küldöm férjének, a kortárs költönek és egész magyar családjának kívánságaimat és pironkodva ugyan a mélybõl ezt a néhány, magyar nyelvtant felelevenítõ versecskémet (V.D. stilusjegyekkel):

A magyar nyelv (és Tan) érdekében:
Jelenidõ:
Lányának szól Varró papa
Farkamat a szádba dugom,
anyádat meg szájba rúgom
Vicces ez a Varró papa

Múltidõ:
Vele tette nagyapa:
ha felöntött a garatra
kukimat is megharapta...
- ezt meséli Varró papa

Cselekmény + értelmezése:
Tegnap este Varró mamát
az ablakon kilógattuk
korbáccsal megcirógattuk.
Megvicceltük Varró mamát.

Jövõ idõ:
A Varró szülõk lelke jó
magyarok õk igazán
müvészlelkek, ezért lazán
fejükbe kell két golyó
............................................

Moldova írta: Az írónak illik az íróasztal mögött meghalni.
én írom: De nem mindenkinek kell mindenáron megvárni hogy ezt végelgyengülésében tegye meg.