"1. *Tiszteld és szeresd a te Uradat, Istenedet, teljes szívedbõl, minden
erõdbõl, és rajta kívül más istened ne legyen."

Kivagyok az ilyen dumaktol!

En vagyok sajat magam Ura es Istene.

Azert mert nem tudom elviselni semmilyen fajta-fele Istensegnek az okoskodasat!

Azert mert tonkretettek a fold nevu bolygot, vagy hagytak tonkretenni!

Nekem ez tok-mindegy!

Amint leraktam a testemet, megyek es teszek rola, hogy az ugynevezett Istenek meg Urak, megkapjak azt, ami jar nekik!

Ez ugyben, minden ujabb beteges dolog amit tesznek, csak megerositi a lelkemben azt, amit akarok!

Satori, egy megtört, szentimentális Albert üzenete ez, nem minden magyaré!
Írjak egyet én is? Mondjuk: 1. ne légy ostoba
2. járj nyitott szemmel, elmével
3. gondolkodj, s ha nem megy, gondolkodj azon is, miért
4. ne fogadj el semmit természetesnek
5. légy résen és készen minden pillanatban
6. ismerd fel ellenségeidet és tartsd fenn az egyensúlyt
7. barátaidtól óvakodj, de ne bízz rájuk lényeges dolgokat
8. fogadd el az életed olyannak, amilyen, s ha nem teszik, változtass rajta
9. ne keresd mások társaságát, járd a magad útját
10. tartsd tiszteletben felebarátod és vívd ki tiszteletét
11. bajban üss elsõnek és ne kelljen másodszorra is ütnöd
12. légy igaz ember és csak az igazsághoz ragaszkodj, de folyamatosan vizsgáld lelkiismereted
....stb...stb...
Ammondó vagyok, a suszter a kaptafánál. Isten is tegye a dolgát és az ember is. Bár úgy tûnik, egymás nélkül nem megy a földi homókázó, így azért az isteneknek is kell egy pontot adni.
13. bízz istenben, de ne vidd túlzásba, mert rá fox baxni! Isten valójában szadista hajlamú és élvezi a szenvedést. Röhögd ki nyugodtan! majd sántánnal lesakkozzák a lelkedért való ulti-partit.

Na, ez így milyen?

Imre!

"Na, ez így milyen?"

Elfogadhato.

De nem kirohogni akarom, hanem szop@tni Ot is es Satan-kat is!

SAtori!
Pedig kellene tisztelned. ha másként nem, akkor a magadban lévõt.
Gondold csak át a hatodik strófát.
Minden, de minden benne van.
De mégis, pont az ellenkezõje történik, vagy tévednék? Nem hiszem, mert magam bõrén érzem a "bizonyosságát" annak, hogy mind, ami ott leíratott, most teljesen ellenkezõleg történik. Tisztel valaki? Nem csapnak be? Nem csalnak meg? Nem állítanak hamisságot, hogy téged rossz fényben tükrözzenek? Becsületesek Veled szemben, vagy bárkivel szemben is?
Na ugye. Akkor mégis csak kell a hit, annak a szent meggyõzõdése, hogy ez a "végletekig" nem mehet,. mert egyszer, s mindenkorra ennek véget kelél vetni.
Mégis, mennyien tanulták meg, az igazság képviseletét, mennyien állnak ki a hamisságok, az aljasságok és galádságok ellen? Tudok párat, szerencsére, majdnem a barátaim, igaz barátaim. Még akkor is, ha néha, nagyon erõsen rám dörrennek. Igazuk van, de tudom, "értem és nem ellenem" szólnak. Tudom azt is, hogy erõnek erejével fogják vissza ÖN MAGuk, mert azonosak ebben az ügyben a nézeteink, s azt is, hogy legszívesebben üvöltenének a galádság és igazságtalanság miatt. Nem teszik, nem, mert tudják, "még nem jött el az idõ", de itt van és bármikor lebbenhet a fátyol a szemekrõl. Azokéról, kik így élnek, azokéról nem, oda lebben a fátyol, eltakarandó, álságos hamis arcukat, ami nincs is, mert arctalanok, kaméleonok, mindíg a helyzetnek megfelelõen "szinesednek", legyen az bármely nemhez-néphez tartozó. A Világ, ma erre épít, ilyenekre, mert õket lehet manipulálni. Mint egykoron az indiánokat, színes üveggolyókkal, kifosztották. Nos, manapság, ugyan ezzel a módszerrel fosztották-fosztogatják a Nemzetet, teszik tönkre a Nemzet alapját, a "családokat" tesznek földönfutóvá, jóhiszemû, segítõkész embereket- Vagy nem így van? Sajnos igen.
Csak gondolj bele.
Volt egykoron egy ember, aki azt hirdette" ha a mag termékeny talajba hull, bizony szárba szökken, s önmaga is termést növeszt, de jaj annak a magnak, mely sziklára hull, bíz sem nem szökken szárba, sem termést nem , hoz, légyen az bármily egészséges.
Mirõl beszélt ez az ember?
Nézz szét, mit látsz?
Sivár családokat, érzelem nélküli szülõket, kik egyszer sem símogatják meg szeretettel, MAGjukat, mert számukra, csak egyféle, pénz szerzési forma a gyermek. Lelkével nem foglalkoznak, csak idomítják, ezt, így, ezt úgy csináld, majd megtapsolják, ha az "idomítás" meghozta számukra a várt eredményt. Mit tesz a gyermek? maga is tapsol, mert azt hiszi ez helyes, holott, a leginfantilisabb dolog a Világon. Hiszen, ha megdicsérnék, meg símogatnák, vagy uram bocsá, felemelnék és adnának mindkét orcájára egy puszit, hidd el a gyermek is jobban örülne. Hiszen érezné a melegséget a szeretet és nem a megfelelési kényszer vezetné õket, hanem az öröm szerzés, önmagának és környezetének. De hol van ez már: Hol az õszinte igaz szeretet, mely a családokat összetartja, a gyermek, tényleg gyermek, a szülõ, szülõ, anya és apa, s nem holmi "bér anya, vagy csak nemzõ apa". Mert a kettõ között, " ANYA és APA, bizony, nem csak értelmi-érzelmi, hanem bizony felfogásbeli különbség is van.
Lévén, az elõzõk, csak kényszerbõl foglalkoznak a MAGal, míg az utóbbiak. igyekeznek "termõ talajt biztosítani, mindketten neki, a szárba szökkenésnek, a tanulásnak, értelmi és érzelmi fejlõdésének. Igyekeznek átadni minden tapasztalatukat, mit magukkal hoztak eleiktõl, a Nemzet és család iránti feltétlen tiszteletet, a becsületességet és igazmondás nagyszerûségét. Nem illetik holmi hazugságokkal, vagy tömjénezik a "rossz erkölcsöt" nem tanítják neki a hamisság és aljasság egyéb trükkjeit. Míg az elõzõek, kik maguk is abban-abból élnek, erre képtelenek, vagyis, az a "MAG terméketlen sivár talajra hullott, legyen bármilyen fényes is a környezet, pszichikailag, mentálisan és érzelmi-értelmi síkon" egyaránt nagy kért szenved, hiába egészséges/persze ha vigyáznak rá/ . A MAG elõbb utóbb vagy "elszárad" vagy akad valaki,. ki kiragadja a terméketlen területrõl és segíti a fejlõdését. Még egyetlen mag is megéri ha tudja az ember, hogy segíti a fejlõdését .
Nos, akkor mégsem kell hinni?
Hagyni kell az EGO gyõzelmi mámorát eluralkodni magunkon, vagy alázatosan,. de nem megalázkodva, tenni a dolgunkat,
ugyan ez vonatkozik a Nemzetért megvívandó harcra is. Egyre megy, a kettõ, nem elválasztható egymástól. Ha nem harcolunk a MAGért. akkor önmagunkért sem tesszük, hiszen mit érünk, ha csak önelégültségünk vezérel ha csak a "barátainknak" akarunk megfelelni, ha a hamis családkép az etalon, s nincs bennünk , megértés és megbocsátás, csak hamis szánalom.
Hitt kell, mert anélkül az egész élet, ami folytonos harc, semmit sem ér, hiába voltunk, nem éltünk, hiszen, örömeink is csak idõlegesek voltak, alkalmiak, mint partnereink, jöttek-láttak-mentek, s maradtam magam. De közben mi lett a MAGommal? Mit lát-tanul-tapasztal? Tehát, kell a hitt, önmagamban, mert magam vagyok az alkotó, vagy a végzet.
Isten, ha úgy tetszik ugyan ez, bennem, benned bennünk él, ha hagyjuk kiteljesedni, lehet bármily sivár látszólag a "talaj" a MAG szárba szökken és termést hoz, mert hittünk és tudásunk segíti, ha Igaz-becsületes MAGyarnak neveljük, s nem idomítjuk.

Kedves Talpi!

En vagyok sajat magam Ura es Istene.

De ezert, meg nem tudom tisztelni sajat magamat-istenemet, csak elfogadni!

Tudod miert?

Azert mert fiatal koromban, olyan egbekialto hibakat kovettem el, amik javithatatlan selejtek!

Szoval, akkor miert tiszteljem es szeressem magamat?

Ezzel a gondoddal nem vagy egyedül, hidd el, az akkori helyzet és a "mai" ha nem is teljességgel, de más.
Önmagad szeretete, nem az "önelégültség", viszont, a hitt, ami arra ösztökél, hogy "más "légy mint voltál anno, az bizony valami belsõ kritika, mit igyekszel elfogadni, korábbi éneddel szemben. Vagyis, ha akkor nem, akkor ma, tudva régi hibáidat, hiszed-e hogy meg tudsz változni-, hogy képes vagy rá.
Olvasd el a Torontói jegyzõkönyvet, abból sok mindenre választ kapsz-

No, szeretem Vass Albertet, de nem kell mindent szó szerint venni. Szép a nyelvezete. Ezt érdekes, nem olvastam eddig.Megkérdõjelezhetõ. Tegyük meg!

Az elsõ ponttal egyetértek.

A második stimmel.

A harmadik se hülyeség. De: aki nem tud gyûlölni, szeretni se tud. A gyûlölet azonban felemészti, és mérgezi a szervezetet. Nos, valamiben azért meg kell halni, hiszen nem élhetünk örökké bezápulva a marha nagy szeretetben.