Errõl az a hasonlat jutott eszembe, már meg ne bocsássatok: A történész olyan, mint a darab szar, csak sokkal büdösebb. Ki tehet róla, hogy a rohadt buzi sátánista zsidó fattyak mindent megsemmisítettek és meghamisítottak, amit lehetett és most is azt teszik? Beteszek egy közismert hérodotoszi mesét, hátha dereng valami, kik voltak itt az igazi "urak" és a "görögök" balfaszsága nem mai keletû. Esetleg ma is ugyanezt éljük?
Mikor és hol tûnik fel a történelemben a magyar etnikum? Mi lehetett ez elõtt és milyen kapcsolatban állhattak Attila hunjaival? Errõl szól a magyarság õstörténetét a tudomány jelen állása szerint megfogni kívánó sorozatunk második része.

Elõzõ cikkünkben arról írtunk, az új eredmények hatására hogyan látszik pezsdülni a magyar õstörténet kutatását eddig jellemzõ állóvíz az elmúlt szûk évtizedben.

Még az elején feltettünk egy konkrét kérdést, amire a válasz: a tudomány jelen állása szerint: Etelköz és a IX. század közepe az a térbeli és idõbeli pont, amikor és ahol már magyar etnikumról beszélhetünk. Más kérdés, ez mit is jelent. Egyrészt a kutatás nagyon jó úton halad, hogy ennél hátrébb lásson, de még fontosabb, milyen alapon és mit nevezünk magyarnak?
Miért tartja magát hunnak a magyar?
Mikor és hol tûnik fel a történelemben a magyar etnikum? Mi lehetett ez elõtt és milyen kapcsolatban állhattak Attila hunjaival? Errõl szól a magyarság õstörténetét a tudomány jelen állása szerint megfogni kívánó sorozatunk második része.
A politikai egységbõl lett magyar

A sztyeppei néprajz és történelem tanulsága, hogy nem nép alkot államot, hanem az állam formálja a népet. Egy erõs vezetõ létrehozza a politikumot, s ha az hosszabb távon fennmarad, az alkotórészek lassan eggyé válnak nyelvükben, kultúrájukban és kialakul az etnikai, népi öntudat.

A IX. század elõtti magyarságról e tekintetben nem sokat mondhatunk: ki tudja, hogy mondjuk a Keszi törzs tagjai magyarnak tartották-e magukat? De a IX. században már biztosan létezett az a politikai formáció, amely magyarnak nevezte magát, s amely stabilizálta a nyelvet, egységet teremtett.

Ebben benne van az is, hogy sok magyarul beszélõ csoport nem került bele ebbe a közösségbe, míg több, más anyanyelvû meg igen. Mai fogalmaink szerint magyar az lett, aki a törzsszövetség tagjává vált

– emeli ki Dr. Sudár Balázs történész, az MTA BTK Történettudományi Intézetének fõmunkatársá.
Hungaria nem hun

Ha magyar õstörténet, a hun-magyar rokonság kérdését még akkor sem kerülhetjük meg, ha az elején azt mondtuk, a tények és nem a feltételezések oldaláról közelítjük a témát –merthogy kapcsolatunk valahol félúton jár a két kategória között. Miért? Mert a rendelkezésünkre álló információk alapján meg nem erõsíthetjük, de teljesen el sem vethetjük.

A galibát itt is a kínzó forráshiány okozza, a Hun Birodalom bukása és a magyarok Kárpát-medencei megjelenése között eltelt több mint négy évszázad óriási fehér folt, fõleg itt, a „népek országútján”.

Nemcsak a mai, a X. századi nyugat-európai közvélemény sem volt tisztában ezen idõszak történéseivel, így máris megcáfoljuk a tévhitet, miszerint hazánk Hungary, Ungarn, Hongrie stb. elnevezése a hun népnévbõl eredne. Egyesek azt mondják ugye, hogy a magyarok hadjáratai Isten ostorára, sztyeppei hun harcmodorra, valamiféle ismerõs keleti vadságra emlékeztették volna a jámbor keresztényeket. Nem.

Álmos és Árpád az Avar Birodalom bukásával támadt hatalmi ûrt használta ki a nagyfejedelemség Kárpát-medencébe költöztetésével, nyugaton viszont az impériumváltást mintha kezdetben észre sem vették volna, hadjáratainkról elõször úgy vélték, az avar állam éledt újjá.

Elnevezésünk valószínûleg a nyugati értelmezés szerint az avarokhoz köthetõ bolgár-török onogur népnévbõl ered.
Ópusztaszer, 2010. augusztus 20. Látogatók megtekintik Feszty Árpád A magyarok bejövetele címet viselõ, felújított monumentális alkotását az újonnan átadott rotunda épületében Ópusztaszeren, a Nemzeti Történeti Emlékparkban. MTI Fotó: Ujvári Sándor
Látogatók megtekintik Feszty Árpád A magyarok bejövetele címet viselõ, felújított monumentális alkotását az újonnan átadott rotunda épületében Ópusztaszeren, a Nemzeti Történeti Emlékparkban
Fotó: Ujvári Sándor / MTI
Attila a legkevésbé sem volt „menõ”

Térjünk vissza a hun rokonsághoz, a kérdésben történészszakmai álláspont nincs, a forráshiány miatt nem is lehet, Sudár Balázs kutatói véleményét mondja el. E szerint pedig Attila közel sem olyan origópontja a sztyeppei történelemnek, mint mondjuk Dzsingisz kán. Sõt. Míg a mongol uralkodó tucatnyi dinasztia hivatkozási alapja szerte Ázsiában és Kelet-Európában, addig a hun király sehol nem jelenik meg. Legalábbis nyoma nincs a meglehetõsen vitatható bolgár hagyományon kívül.

Egyszerûen senki nem vezeti vissza magát egy bukott birodalom uralkodójára, Attila nem volt hivatkozási alap sehol keleten (sem). Igaz, Dzsingisz birodalma is kisebb egységekre hullott, de ezek vitték tovább önérzetüket és a hagyományt, a hunok birodalma viszont megszûnt, királyuk a legkevésbé sem volt divatos, áhított õs.

Egyszer csak megjelennek a magyarok, és a kezdetektõl következetesen Attila örökösének vallják magukat egy olyan környezetben, ahol ezzel csak negatív érzelmeket váltanak ki

– magyarázza a történész.

Tehát vagy tényleg így tekintettek magukra, vagy a történelem legrosszabb PR-kampányát adták elõ: mintha ma egy újonnan érkezõ muszlim közösség azt hangoztatva próbálna gyökeret verni Európában, hogy Hitler szellemi örökségét képviseli. A legkevésbé sem életszerû.
Attila hun király Aquileiát ostromolja. Miniatúra a Képes Krónikában
Fotó: Csanády / Wikipedia
A székely akár hun is lehet, a magyar nem

Ha pedig Attilára hivatkozni nemhogy nyerõ nem volt, de egyenesen hátrányos, akkor logikusan annyi marad: tényleg így gondolták. Nyilvánvalóan ez sem jelenti azt, hogy a honfoglaló magyarság a birodalom bukása után évszázadokkal is „hun öntudattal” volt átitatva, azt meg fõleg nem, hogy a kapocs etnikailag is fennállna.

Efféle birodalmi hagyományt csak politikum, azaz valamely államszervezet vihetne tovább. Ilyenrõl nincs tudomásunk az V-X. század között, ami még nem zárja ki, hogy kisebb csoportok megõrizték és ápolták a hunok vagy Attila emlékét. Ilyenek lehettek a székelyek a Csaba-mondakör nagyon is jól értelmezhetõ szerepe alapján. Nem kizárt az sem, hogy a törzsszövetséget, majd államot megszervezõ személy, hatalmi elit egy erõs Attila-hagyománnyal rendelkezõ kisebb hun közösségbõl emelkedett ki. Íme, egy elmélet:
Hunból lett a magyar?
A latin Hungarus elnevezés ma sok találgatásra ad okot, de maradjunk annyiban: mi magyarok vagyunk.

Sudár Balázs így foglalja össze a lényeget:

Az uralkodó rétegnek vagy egy részének lehettek hun hagyományai, fennállhatott bármilyen kapcsolat, de a magyar nép ettõl még nem hun.

Attila soknemzetiségû birodalma építõkockáira esett szét, 400 évvel késõbb pedig felépült a magyar közösség: egyes kockák, mint talán a székelység vagy esetleg az elit egy része ilyen kisebb, „hun tudatú” elemként került az építménybe. Mindenesetre nem lehet véletlen, hogy a magyar források a kezdet kezdetétõl hivatkoznak erre az akkoriban cseppet sem „eurokonform” hun kapcsolatra.
Link