Ma reggel értesítés várt a telefonon. Tudatták velem, hogy PI Klub tagtársunk Thorus két hete visszaadta tagságkönyvét az Életnek. Özvegyével beszéltem. Péterék a devizacsalás áldozataként, de kitartó munkával, nyugdíjasként is segítettek, akinek csak tudtak. Kamionsofõrködött nemzetközi fuvarozásban, hogy anyagilag stabilizálja a család helyzetét. Legyûrt már halálos betegséget, de az infarktus most erõsebb volt. Németországban egy benzinkúton "pihenõ közben" érte utol a "fáradtság" és ugyan- az elmondás alapján- még sikerült újraéleszteni, de a kórházban már nem tudták fenntartani benne az életösztönt és erõt. Eltávozott. Én meg zokogok. Aki Õcsényben ott volt, személyesen megismerhette Õt és odaadó feleségét. Lényegében nekik köszönhetjük, hogy múlt év nyarán akkor és ott összejöhettünk egy jó bográcsolásra. Személyében egy érzékeny, nagylelkû és kritikus, de elszánt harcostársat veszítettünk el. Vas Péter immár "odaát" mosolyoghat azon, hogy az ittlévõk még vergõdnek.