Livia, nekem már egyre többször erõs gondolatom van innen elporolni. Még egyelõre van pár dolog, ami ezt a késztetést féken tartja, de semmi nem tart örökké.

Rákattintottam a videókra, utálom néha, de tényleg igaz. Egy virtuális világban élünk, ahol egyre távolodunk egymástól. Közel van, és mégis idegen. No, és az emberek egyre inkább félnek egymástól. Jogos! Ma úgy ártasz másoknak, hogy közben csak egy buborék vagy. No, ebbe nem megyek bele, mert még elgondolni is sok. Jó éjszakát kívánok!

Imre! Remélem nem miattam, mert akkor én simán lelépek. Ne légy szívbajos!

Kedves Livia! Ez a "sírva "jössz" születünk a világra" eszembe juttatott valamit. Nem tudom, honnét deportálhatnak minket ide, át erre a másik létsíkra, de már régóta motoszkál a fejemben, hogy ide leszületni nem jutalom, hanem büntetés. Valakik, a számukra nem megfelelõ viselkedésû lelki szellemi entitásokat büntibõl ide deportálják. Gondolom náluk is van egy törvénykönyv, amiben tételesen szerepel, milyen, nekik nem tetszõ bûnökért, mennyi idõre szóló kiutaló jár ebbe a büntetésre és jutalmazásra épülõ csodás mátrix világba. Valakinek csak másodpercek, percek, másoknak kicsivel több, néhány nap, hét, hónap év, netán több évtized. Nem tudom ki hogy van vele, de a többségnél bizony egy megszabott élet alatt több negatív dolgot kell meg és átélnie, mint pozitívot. Magyarul: Kevés kellemes élmény mellett, amit életünk során átélünk, többnyire rossz élményekben, történésekben van részünk. Leszületéskor még tudhatjuk, hogy nem igazán jó, ha valakit ide küldenek, de aztán szép lassan elfeledjük, miért és honnét is kerültünk ide? Persze más oka is lehet annak, hogy leszületésünkkor elsírjuk magunkat. Például, hogy elõször telik meg levegõvel a tüdõnk úgy, hogy nem édesanyánk testén, a köldökzsinóron keresztül kapjuk az oxigént. Vagy mert sokkhatásként érjük meg, hogy el kell hagynunk a biztonságos anyaméhet és egy ridegnek tûnõ és igen csak világos világba érkezünk, többnyire. Elõször kapcsolnak be érzékszerveink, elõször érezzük meg a külsõ hõmérsékletet, elõször szagolhatunk bele a levegõbe, ami önmagában is ijesztõ lehet, fõleg egy kórházban, ahol igen kellemetlen szagokkal találkozhat egy újszülött. Elõször érzékelhetünk tapintással, hallással és talán látással is, bár nem tudom, hogy egy újszülött mennyire lát jól megszületése után. Aztán az elsõ ízlelés élménye. És érdekes, hogy távozáskor ebbõl a világból, az úgymond "halál kapujából visszatértek" szintén egy sötét alagútról számolnak be, aminek végén egyre ragyogóbb fény látszódik, pont, mint mikor a szülõcsatornán keresztül halad kifelé egy éppen leszületõben lévõ lélek és szellemi energiával felvértezett élõ kis test a fény felé. Ezután bennem megint felvetõdik a kérdés, nem e csúszunk át távozásunk után e árnyékvilágból egyik testbõl rögtön egy másikba, mindenféle "Mennyország, meg Paradicsom" nevû lélek parkoltató állomások érintése nélkül? És nem is biztos, hogy ez újra egy emberi test lesz! Nem tudom mi lehet az igazság, nem is tudhatom, hisz valakik gondoskodnak róla, hogy leszületés után nem sokkal minden szépen törlõdjön idõvel, amire esetleg még emlékezhetem, hogy honnét is kerültem át erre a másik világra. Ez az egész egy talány minden ember számára. És erre építkeznek az úgynevezett "vallások" és azok kiagyalói, hogy kihasználják az ember vele született naivitását, butaságát, megvezethetõségét. Az ember nagyon szeret kérkedni intelligenciájával, de vajon melyik ér többet: A DNS-be beleágyazott program az ösztön, vagy az értelem? Az ösztön is lehet pusztító, de csak egy bizonyos határig, az értelem viszont végtelenül pusztító. Mindent szeret átalakítani, átformálni, neki nem jó semmi, ahogyan az meg lett teremtve. Az értelemre jellemzõ az állandó, szûnni nem akaró építési, teremtési és persze az ezzel óhatatlanul együtt járó rombolási, pusztítási vágy. Viszont az is igaz, hogy maga a természet is állandóan átalakít, átformál mindent maga körül. Hol lassan és alig érzékelhetõen, hol meg igen látványosan. Az anyagban élõ és állandó mozgásban lévõ atomok és az azokat mozgató láthatatlan energia állandóan teremt valami újat vagy épp elpusztít, hogy a pusztulás anyagaiból új életet teremtsen. Ez egy soha meg nem szûnõ, örökös körforgás.

Kedves Bivaly! Én sem fogalmazhattam volna meg jobban. De ezt már én is leírtam számtalanszor, hogy az ember egy igen csak "tökéletlen" teremtmény. Nagyon közeli rokonom szokta mondogatni, hogy "nem szó szerint idézve" nem normális, sõt hülye, akit még foglalkoztatnak a körülötte folyó események! A többség úgy van vele, amíg béke van és nem kell egy pusztító és véres háború borzalmai elõl bujkálnia, menekülnie, addig õ lesz@rja, kinek mi a baja, fõleg hogy mi folyik országos és világ szinten, õ éli a saját maga alakította belsõ világában az életét és csak önmagával és a családjával foglalkozik. Épp ma kaptam meg "megint" ha jobban tudnánk csinálni a dolgokat, mint ország "népmegvezetõ" politikusaink, akkor miért nem csináljuk? Talán, mert nem hagyják, hogy mi is bele szóljunk a dolgokba, életünk alakításának, formálásának mikéntjébe? Tudnánk mi ezt ennél biztos, hogy sokkal jobban is csinálni, megszervezni, de azok akik már jó ideje átvették az irányítást országunk s népünk felett, ezek ellen mi nem sok mindent tehetünk már. Igen csekély már a mozgási lehetõségünk. Állandóan keressük a kiutat, de mint "Az útvesztõ" címû mozifilm történetében, ami három részbõl áll, mi is csak komoly emberáldozatok árán tudnánk kitörni e körénk épített labirintusból. Viszont, ha a többség nem érti, nem is akarja érteni, látni, mi folyik körülötte, közvetlen az orra elõtt, akkor azzal a néhány felébredt emberrel együtt, ami van, mit tud tenni "nem csak az õt elnyomó hatalom ellen" hanem leginkább a saját ostoba, butaságban élõ és ott magát nagyon is jól érzõ alom társai ellen? Társad az alomban. "Ready Player One" ez egy új mozifilm címe. Egy elpusztított világ megmaradt polgárai, a nyomor és kilátástalanság, a valóság, egy komor és sivár vidék valósága elõl a virtuális valóságba menekül és többnyire abban is éli mindennapjait. Ott, ahol maga is lehet fõszereplõ és hõs. SZÉP ÚJ VILÁG!

Mormota! Tehát gémover? direkt írtam így. Azaz a játéknak vége?