Ez (már) a POIM töretlenénelem.

Amikor még nem volt beteg nekem arról írt, hogy tudom-e milyen káros a kemoterápia....A betegségéről, annak lefolyásáról az itt lévő régiek tudnak mindent.

Kedves Koré!
Sokat vagy eszemben, emlékszem milyen jókat beszélgettünk mindenről. Szó volt köztünk örömről, bánatról, betegségről, családról. Látod megy az élet tovább. Hol jól, de legtöbbször rosszabban.
Még bírjuk valahogy.
Te ülsz odafent a felhő szélén, figyelsz minket és óvó, vigyázó tekintettel látod miként éljük meg fájdalommal nemzetünk végnapjait.
De ne félj, nem adjuk még fel. Még van küldetésünk, sok dolgunk. Össze szorítjuk fogunkat és tesszük amit kell.
Sajnos mi erőnk, egészségünk is gyengül már.
Örökké szívünkben leszel. Nyugodj békében.

(tiszazugi)

Személyesen sajnos nem ismerhettem. Valóban tisztalelkű megnyilvánulásai voltak. Puszta jelenlétével is emelte a társaság szintjét.

Bárcsak minél több hozzá hasonló magyar lélek érkezne erre a Világra!

Nagy szeretettel, tisztelettel őrzöm én is emlékét.

Isten nyugosztalja. Jó ember volt!

Enid

Isten nyugosztalja!
Minden sorát öröm volt olvasni!

Nagyon terveztem, hogy meglátogatom, de akkoriban én is küzdöttem az életemért! Sajnálom, hogy nekem sikerült és neki pedig nem. Szerető Mennyei Atyánk kegyelme legyen vele!

Táltosasszony volt.Akárcsak Arany,Kincses,Herzsike.Ő volt a mi NAGYASSZONYUNK!
És voltak,vannak a remek Férfiaink is,sokan megvívták itt a harcukat.Direkt nem említek neveket,mi régiek tudjuk,hogy kikről van szó .

Mama velünk van...
Nemsoká megyünk és ott is megalapítjuk a pi klubbot...

A Molnár V Jóska Bácsi mondotta valahol: Valaki vár valahol tárt karokkal. Kar, kér kör- aztán ölelő karjaiba zár akkor. . . kész a "kör". Akkor. . . Áldás.