Ui : Mielőtt bárki is " felháborodna " a videón látott " akció kapcsán " , ismertetném a paramétereket : ez a két szájbabaszott geci drogot árult iskolás gyermekeknek.
Szóval , le lehet nyugodni. Amit láttatok nem más mint : " Istenfélő keresztények érvényt szereznek az Isteni Igazságszolgáltatásnak ". Igen , ezek " ultraortodox " civilek akiket a Jézusi szeretet vezérel , amint láttátok a nőstényt nem nagyon bántották és még a csávótól is megkérdezték keresztényi szeretettel : " zsivoj " ?
Summa summárum : a lelkizők kurvagyorsan kezdjenek el imádkozni meg bölcselkedni mert ha a " fajtám " elszabadul blyáty , akkor pizgyec lesz !

Ha valaki szeretne " lelkizni " , erre is van megoldás : https://www.youtube.com/watch?v=S0L0V...amp;t=196s
Egy életreszóló élményt fog átélni

Ez igen! Beteg vagy, de nagyon! Az megvan, hogy pont a ti fajtátoktól lett 'pokol' a Földből?! Az már Biztos, hogy neked NEM sikerült az Életfeladatodat teljesíteni, hogy válj nagybetüs Emberré! Ezt te jócskán alulmulod minden téren! Te már az első kőrben ki fogsz esni, így sehová nem szabadul a te fajtád... a Földről meg biztos nem! De semmi baj, te Ezt választottad, így döntöttél, egyel kevesebb a lélektelen, emberszerüekből! Így nem nehéz eldönteni, hogy ki megy, ki marad... ezzel csak Magad alatt vágod a fát amivel megkönnyíted a Teremtő dolgát! Ilyen mentalitással a közelébe sem szagolhatsz az Élhető Jó Világnak.
Azért meg nehogymár én legyek a hibás, mert a te primitív fajtád Nem ért ebből egy szót sem... ami nem csoda, hisz gőzerővel tolod a sötét oldal szekerét! Hidd el a következő Ciklusodban, lesz bőven időd végigondolni, hogy hol rontottad el, mit kellett volna másként csinálnod! Ég veled...

Azt a !
Te kérdezd má meg a " Teremtőt " , nekem mi az " életfeladatom " ! Mer velem elfelejtette közölni .
Gondolom " büntetés " miatt születtem " le " a Földre. Ezek szerint születésem pillanatától fogva " bűnös " vagyok. Hmmm Talán előző életemben én volt az SzSÁ elnöke és leatomoztam egy országot ? Vagy ?
Ha sikerülne ( valamilyen csoda folytán ) " teljesíteni az életfeladatomat " , mi lesz a jutalmam ?
Nem akarok kötözködni , de az van , hogy a Teremtő elfelejtette átadni a " szerződés " szövegét. Értem én , csinálnom kell valamit ami neki , a Teremtőnek , valamilyen oknál fogva nagyon jó lesz , de örülnék neki ha megmondaná hogy mit is kell tennem és miért ?
Bevallom , irigylem az optimizmusodat. Persze tudom , majd eljön a " Messiás " , oszt minden " jó " lesz. Nem baj ha megsürgetném ?
Mellesleg rossz hírem van , bár gendervilágot élünk , én férfi vagyok . A következő " ciklus " nem lesz mer nem menstruálok.
Igazából arról lenne szó , imádkoznék én , csak nem tudom kihez. Mer ugye ha Jehovához imádkoznék , vajon Allah , Krisna , Zeusz , Apollón , Hádész , Jupiter , Mars meg a többi " isten " mit szólna hozzá ? Mer ugye mindegyik " isten " eleget tesz a " teremtő " szerepének. Ezért lenne jó ha a " Teremtő " megmutatná magát. Ami a " jutalmat " illeti , mi is az ? Netán " mindenttudó " leszek ? Vagy " halhatatlan " . Hóóóó ! Hisz már eleve " halhatatlan " vagyok , ezért születek le újra és újra.
Lehet igazuk van " egyeseknek " és ha a " Teremtőnek tetsző életet élek " akkor dimenziót váltva mi is lesz belőlem ? Itt a Földön humanoid vagyok. Ez most jó ? Mer lehetnék mondjuk delfin , földigiliszta vagy baktérium. Oké oké ! A delfin még elmenne , eléggé intelligens ahhoz hogy " életfeladatot " kapjon. De vajon milyen feladatot kapott az aki földigiliszta alakban született le ? El tudom képzelni például a baktériumot amely éppen a Teremtő szándékain töpreng.
Tegyük fel , teljesítem a feladatot. Vajon újra leszületek ? Ha most humanoidként születtem le , és teljesítem a feladatot , mi leszek következő életemben ? És ha nem teljesítem akkor éticsiga leszek ?
Értem én a " ciklus " fogalmát. Gondolom a humanoid létforma is egy ciklus. Ha jól értelmezem szavaid , ez egy próbatétel. Ha elbukom akkor mi lesz ? Tegyük fel ismét humanoid. Újra " esélyt " kapok de mivel állítólag " lélektelen " vagyok , más létformáknak fogok ártani. Vajon a " Teremtő " miért engedi meg ezt ? A többi létformának miért kell szenvedni ? Bár az is lehet hogy egyedül csak " ÉN " számítok , a többi létforma pedig le van szarva ! Végülis nekem személyre szabott " életfeladatom " van amit teljesítenem kell. Az hogy milyen áron érem el az számít valamit ?
Valamint a " jutalom " sincs konkretizálva. Ezért is jó lenne elolvasni a " szerződést ".
Ugyebár " egyesek " szerint valamilyen szellemi lény lenne belőlem amit utazhatna bárhová akár az időben is. Vagy esetleg a " Mennyországba " kerülnék ahol mindig világos van , mindig nyár , nincs betegség stb. Egyéb dolgom se lenne mint " öntudatlan " állapotban " imádnám a Teremtőt ".
Értem én , de vajon miért jó ez nekem ? És miért jó ez a Teremtőnek ? Kell neki a " kórus " ?
" Kettesek " szerint ha nem teljesítem a feladatomat amiről továbbra sem tudom mi az , a " Pokolba " kerülök ahol örök kárhozat lesz a részem. Értem én , nekem rossz lesz , de miért jó az a Teremtőnek ?
Másik dolog a ciklus vége már ha van olyan. Mer ugye " haladnék a fejlődés útján " s egyszer csak elérem a maximumot. Hmmm . Akkor mi leszek ? Angyal ? Isten ?
Elértem a maximumot. De jó nekem ! Hurrá !!!
Milyen ez a ciklus ? Amolyan " egyszer fenn , egyszer lenn " ? Tehát most valamilyen csodalény lettem , ez meddig tart ? Vége van a ciklusnak vagy újraindul és mindent kezdhetek előről ?
No mindegy. Ez már magas nekem , a " filozófia " világa nem nekem való !
Azt viszont " földhözragadt primitívségem " eredményeként látom , mi folyik a Földi létformában. A magyar ellen hergelt cigány vajon töpreng a Teremtő szándékain ? Mer eddig nem ezt vettem észre. Vagy netán éppen azért fegyverezik fel őket hogy engem " megszabadítsanak a Földi szenvedéstől " ? Mer ebben az esetben még tapsikolva kellene ugrándoznom örömömben amikor elvágja a torkomat . Bár úgy sejtem nem nekem akarna segíteni " dimenziót váltani " hanem a zsebemben lévő 2000 forint kell neki amiből vehet egy doboz cigit meg egy sört. Hmmm. Talán ez lenne az életfeladatom ?
Vagy esetleg megkaptam a " nemes " feladatot hogy a " kiválasztott nép " szolgája lehetek ? Vagy csupán annyi a feladatom hogy egyre többet fogyasszak ezzel biztosítva a " gazdasági növekedést " ?
Hú Blyáty ! Egy halom kérdést tettem fel. Ugye kapok válaszokat ?

Nagy a csend, van bármi hír Bajáról?

Rozsola, ismerősek a kérdések, hasonlók "kínoznak" engem is, az évek során a legfontosabbként a "szerződés" kérdését azonosítottam, talán pont a hiánya az egésznek a lényege vagy nincs lényeg.

Kicsit elmásztatok csiganyál irányba. A humanoid nem azonos az emberrel. Az ember meg mára nem önazonos. A Földön nem lesz senkiből semmi. Itt megéli amit a pofájára kimértek és dönthet igen keskeny korlátok közt. De csak az ember! Ha már jól tele szívta magát "szeretettel", akkor lehetősége van kilépni ebből a fostengerből, de ezzel igen kevesen és igen ritkán élhettek eddig is, vagy egyáltalán nem. Olyan, mint a CNC marógép. Legyárthatod saját magad, módosíthatod, vagy akár el is törheted a szerszámot, de magad is. A lényeg az, hogy nem te döntöd el, hogy hol legyen a "műhely". Az, hogy ha ezt elszúrod és következő életedben kacsafosként születsz "újra", úgy tűnik csak igen kicsiny mértékben múlik rajtad.

lehet, hogy csiganyál . . . de nekem azért néhány kérdés beakadt. Nyilván nem szórakozni vagyunk itt lent a börtön Földön, de ez szórakoztatott:

Egyéb dolgom se lenne mint öntudatlan "állapotban " imádnám a Teremtőt.

hahaha, báttya! :-)

Ammen (Mamám így mondta volt.)
Vagy a men, esetleg a mén. De lehet, hogy Amman...
Legszélsőségesebb esetben Amon...spongyát Rá

Halld a két õr példázatát!

„Hol volt, hol nem volt, egy hetedhét országon is túl levõ tartományban élt egy mérhetetlenül gazdag és hatalmas Herceg, aki fejébe vette egy szép napon, hogy elindul felkutatni az egyetlen dolgot, ami hiányzott életébõl: a boldogságot.

Elsõ dolga volt, hogy a barométer mutatóját leszögezte, hogy el ne fordulhasson a szép idõ irányától, a szélkakast is rögzítette, hiszen amikor ez a rossz irányba fordult, pocsék kedve támadt.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy már rég megfigyelte, milyen mértékben érzékeny az ember a különbözõ lelkiállapotokra – belsõ lényünk éghajlatára, amely meghatározza boldogságunkat, de balsorsunkat is elõidézheti. A Herceg sziklaszilárdan elhatározta, hogy a maga oldalára fordítja a szerencsét.

Késõbb két olyan jövendõmondót fogadott fel, akik a birodalom legnagyobb jóstehetségeinek hírében álltak; egyikük elképesztõen spontán ihletettsége, a másik próféciáinak óvatosan körültekintõ és józanul mérlegelõ volta révén. A két jövendõmondó meg is jelent annak rendje és módja szerint, a Herceg pedig felkészült, a lelke mélyén, fogadásukra.

Jóreménység a nevem, mutatkozott be vidáman az elsõ teremtmény. Mitõl ez a semmivel sem magyarázható jókedv? A Herceg nem minden ok nélkül gondolkodott el azon, hogy egy elvarázsolt lélekkel van dolga.

Rettegés az én nevem, szólt remegve a másik; riadt tekintetébõl kiolvasható volt a nyugtalanság.

Elég volt rájuk nézni, a Herceg alig ocsúdott fel meglepetésébõl, hogy a két jövendõmondó mennyire különbözõ. Csodálkozása nõttön-nõtt, amint megtudta, hogy ez a két különös nõnemû lény rokonságban áll egymással, elsõ fokú unokatestvérek, és soha nem váltak külön útjaik.

- Mondd csak, miért vagy te zöld?

- Mert én a Jóreménység vagyok! Válaszolta az elsõ és jóízûen felkacagott: vajon mitõl nem egyértelmû ez, mások számára…

- És te miért vagy kék?

- Óh, én az anyámtól örököltem, az õ neve: félelem…

A Herceg a „Lelki állapot meghatározói” tiszteletbeli címet adományozta nekik, õk pedig odaadó õrei lettek. Az volt a feladatuk, hogy egymást fölváltva éjjel-nappal õrködjenek érzelmei felett. Tekintetük a messzi távolt fürkészte, és azon nyomban hallatták hangjukat, amint valami figyelemreméltó dolog tûnt föl az égen. Rendszeresen készítettek belsõ idõjárás-jelentéseket, amelyek meghatározták a Herceg lelki állapotát. Röviden: esõt hoztak, vagy szép idõt, uruk-parancsolójuk szívébe.

A Herceg számára kínkeserves volt a mindennapos várakozás, hiszen az õrök egymásnak ellentmondó információkat szolgáltattak, ez meg olyannyira zavarba hozta a Herceget, hogy már azt sem tudta, mihez tartsa magát, melyik érzésnek higgyen. Ugyanannál az eseménynél az egyik õr bátorította lépteit, föllángoltatta lelkében a boldogságot, a derûlátást, míg a másik megállás nélkül kételyekkel gyötörte, a bizonytalanság lázában tartotta.

Jóreménység lelkesen szólt hozzá:

- Látod milyen szép idõnk van! Látod milyen egyszerû és egyben fenséges minden, a nap alatt! Mi kell még a boldogsághoz? Olyan az élet, mint egy szeretõ szívû anya, aki feléd nyújtja karját. Én lelkesedést, határozottságot lopok a szívedbe.

Hogy az unokatestvére lírai áradozásait valamelyest ellensúlyozza, Rettegés félrevonta a Herceget, s óva intette: vigyázzon a rá leselkedõ veszedelmekre, amelyeket az égiek pillanatnyi kegye most éppen elrejt szeme elõl. Veszélyt sejtetõen súgta fülébe, mintha megtisztelné bizalmával, ha fölfedi neki a nagy titkot:

- Való igaz, hogy szép idõ van, de ez nem fog sokáig tartani. Amikor legpompásabbnak tûnik a világ, akkor légy leginkább résen: valami rosszat rejteget. Semmi sem örökkévaló a nap alatt, és ami mára megadatott, holnapra már semmivé válhat. A természet gonosz mostoha.

Jóreménység és Rettegés világa között hánykolódva, a Herceg mélyen elkeseredett. Éppen valami szerelmetesen-szép vonzalom csigázta fel – aminek a puszta gondolata is mérhetetlen örömmel töltötte el -, máris furcsa kétségek kezdték gyötörni, nem talált megnyugvásra.

Azon a napon, amikor az érzelmek fergeteges vihara söpört át a Herceg lelkén, Rettegés diadalmas hangon jegyezte meg:

- Na ugye, nem megmondtam neked?! Látod: nekem mindig igazam van!

A Herceg azon nyomban maga elé rendelte Jóreménységet és földúltan, szigorúan vonta kérdõre:

- Miért hazudtál nekem?

Jóreménység mosolyogva válaszolt:

- Kicsinyhitû ember! Tudvalevõ, a villámlás után zivatar következik. De a vihar múltán tiszta és világos lesz az ég, a táj pedig ragyogóan szép. Egész egyszerûen ki kell várni a vihar végét. Ha mindenki bezárkózik kis kuckójába, mert retteg az esõtõl, akkor az évszakok nagy egyhangúságban múlnak el fölöttük – rejtve maradnak elõttük a természet legcsodásabb kincsei, menedékhelyei, lelküket nem kavarják fel a nagy emberi szenvedélyek. És úgy hunyják örök álomra szemüket, hogy sohasem érezték át, milyen csodálatosak a nagy viharos éjszakák, amelyek valósággal elõkészítik a másnap derûs szépségét, az újból fölragyogó nap sugarainak finom simogatását.

- Ne hallgasd meg õt – vágott a szavába Rettegés. Az élet olyan, mint a forrás: csordogál, sírdogál – szóval: siralmas.

Jóreménység erre azt mondta:

- Az élet olyan, mint egy forrás: csörgedezik, énekel. Akinek van füle a hallásra, meghallja éneklését.

Rettegés – ez a szó a csüggedés szóra rímel – jegyezte meg a Herceg. Míg a másik? Jóreménység, gyermekség… Ez volt az a pillanat, amikor a Herceg eldöntötte, hogy ezentúl kevesebb hitelt ad Rettegés szavainak.

- Mire jó a túlzott mérlegelés – morfondírozott a Herceg – ha csak a holnaptól való szorongást váltja ki, vagy állandó várakozást jelent, hogy netán egyszer mégiscsak jóra fordulnak az események? Talán a legszebb dolgok is véget érnek. De van ám kezdetük is! Akkor meg kezdetben legyünk boldogok! És ha ránk nehezednek a terhek, hiszen bizonyos dolgok természetüknél fogva elhomályosíthatják a horizontot egy idõre -, ne csak ezek irányába legyünk érzékenyek, mert akkor hosszú távon semmi sem lombozhatja le lelkesedésünket. Mit számít az hogy a napsugár csak mulandó és nevetséges kihívásra képes a természet elemeivel szemben, ha értékelni tudjuk simogatását, csókmelegét. És ha az évszakok körforgása miatt a nap idõnként ritkábban tûnik elõ, és nem áraszt el melegével, nos, ezt úgy kell tekinteni, hogy kedves kacérkodásból teszi. Mibõl meríthetnénk a nagy találkozások túláradó örömét, ha soha nem válnának szét útjaink?

Így történt, hogy a távoli birodalom hercege, aki ezidáig még alattvalói titkos kis kertjét is szigorúan megrendszabályozta volna, feltett szándéka szerint, mostantól a szél csapodárságára bízta magát.

Felszabadította a barométer mutatóját, majd a szélkakast is, mely nem is tudta hirtelen merre kapja a fejét, hiszen újból megkörnyékezték a csábos szelek. A szélkakas még aznap este a délkeleti szelet szemelte ki magának, a Herceg pedig elégedett mosollyal tárta ki az ablakokat. Néhány órával késõbb, két állom között, a nyugati szél bömbölését vélte hallani, de hogy megnyugodjon, hogy nem lesz idõváltozás, a Gondviselésre bízta magát és sietett a déli széllel kacérkodó szélkakas látványával elaludni.
Másnap volt az elsõ igazán boldog napja: bár ha minden zord, barátságtalan volt körülötte – és sötét az égalja, az õ szíve ünnepélyes fényárban úszott. Úgy döntött, hogy Jóreménységet alkalmazza teljes munkaidõre és õ lesz Lelkiállapotának egyetlen, kizárólagos joggal felruházott õre. Rettegés sóhajok közepette távozott ugyan, de semmi erõfeszítésébe nem került új állást találnia, hiszen hírneve ellenére az emberek, amióta világ a világ, valósággal körüludvarolják…”

Réges-régen a "meséknek" is megvolt a méltó helye. Rettegésben nem lehet helyes döntést hozni. És sokan vagyunk még fél-elemben. Ne szégyelljük ezt bevallani, felismerni....

Hú. Kemény a Rozsola-féle pedagógia. Nincs szarozás, csakis lényegre törően.