Persze, hogy jó lesz!Ezt mondom én is, csak ezt a sok buzi zsidót karóba kell húzni demokratikusan, bíróstól, ügyészestõl õszinte meg nem bánással, de könnyedén és kötelesség teljesítése gyanánt.

Kedves szuperkisember!
Kinek a szivet kell, hogy Imre behicse szeretettel? a biroet?

Biztos vagyok benne, hogy maga egy jó ember. Próbáljon kibékülni önmagával és értékelni az élet örömeit. Most csak a boldogtalanság ültet ilyen gonosz gondolatokat a fejébe. Boldog lesz ha kinyitja a szívét minden embertársa felé.

Enid ez pvcpadló lesz fospán, vagy valamelyik másik parazita. Még egyet kettyen, oszt nyekken. Tudod a nemember elõszeretettel nevezi magát embernek, meg még szupernek is.

Én szeretem Õnt Posta Úr mert mindannyian a Jóisten gyerekei vagyunk. Imádkozom Önért.

Na ugye! Felismerni a ganékat sikamlós pofajárásukról. Nos, ha a szavak érzések lennének, már senki nem élne. A nagy mocskos zsidó-"szeretetben" sokan elpusztultak már. Asszem ideje eltakaírítani a Föld színérõl ezt a típust. persze demokratikusan.

Imre! Értékelni kell a szuper ötletet.No, most tényleg könnyes a szemem a röhögéstõl. Bocsánat kisember!

Na nézd mán a zsidaját,de gyorsak vótak.Igaz mán négy éve tökötek rajt,de bezzeg az uzsorás bankárokat a bûnsegédeiket ( orrmány bíró zügyész ki maradt még valaki ?) Szóval õket bezzeg futni haggyák,ja! persze hisze tesvír
U.I.: szuperkisember! Ne szójá bé,mert széttéplek mint Marinéni a sárga csekket vágod?

Hogy milyenek vagytok, hát nincs bennetek egy csöppnyi szeretet sem? A régi szép idõket idézi, melyek sosem voltak, se mégis nosztaligával lehet majd idézni bármely történelemkönyvben.

Szuperminorhumanoid elhúzott a gógába, ahonnan jelenése volt.

Imre, megjegyezted, hogy nem megy a versírás, amit nem is csodálok ilyen viszontagságos idõkben, ezért írtam egyet a nevedben,


Posta Imre


Elõbb végeztek életemmel,
Mint a mélységgel, mi benneteket elnyel,
Életem, életetek kulcsa,
Sírom felett leng furcsa,
Idõtlen kacajotok,
De én már nem leszek ott, mikor vacognotok,
Kell attól, - ami lassan bõrötök alá hatol-
S amitõl most még senki se rettegteg.
Rám kiáltjátok: eretnek?
A bûnösök csak nevetnek.
Ha így folytatjátok
Én nem leszek már ott,
Hogy kiálljak, megvédjelek.
Csak egyszer lehetek az eretneketek.
Idõvel a hazugságában,
Átok sújtotta földi ármányban
Meglelitek ti is igazam,
De nem fogom mindehhez ajánlani magam,
Hisz a nemzetáruló és a cionista,
Mint a gonoszság ördögi hídja,
Továbbra is megbúva mosolyog Rád,
Hogy elvegye tõled, ami alanyi jogon jár,
És újból neki adod a legfontosabbat:
Az életed.

Értetek jöttem erre a Földre,
Az elomásba, a vak ködbe,
Ha szidlak is magyar, vedd észre,
Érted jöttem vissza ebbe a sötét létbe.
Érted, s nem ellened.
Zokszavaddal nem engem bántasz,
Csak méginkább a sajgó Földnek ártasz.
Képviselj hát olyan szellemben,
Ami távol áll attól, mi kegyetlen,
S ami megmutatja, mit jelent szeretni.
Ha még emlékszel ilyesmire;
Abban képviselj,
Mit jelent Embernek lenni!