Ahogy látom, február 18-án még ezen a néven valaki feljött az oldalra. Valakinek van elképzelése, ez mit jelent? Nehezemre esik rossz hírt közölni, de nem halogathatom tovább. "Wiiking" barátunk, Csóti Tibor, február 15-én komppal Helsingborgból a szigetre tartva, ahol dolgozott, munkába menet eltûnt Svédországban. A beszállást figyelõ kamera felvételén még látható volt, de a leszálláskor már nem. A svéd hatóságok elõírásosan egy hónapig keresték, és március közepén abbahagyták a keresést. Mindezeket is csak másodkézbõl, vagyis ismerõ ismerõsétõl sikerült megtudni. Próbáltunk közös barátoktól és a család azon tagjától bõvebb információt beszerezni, akinek a vélhetõ elérhetõségét megadták, de ezidáig nem érkezett válasz. Csak annyit tudunk, hogy a rendõrségi vélekedések szerint vízbe ugorhatott/esett vagy lökték.

Mivel nemrégiben számolt be arról, hogy újra megnõsült, többen azt gondoltuk, hogy magánélete rendezõdött. Svédországban kicsit egyedül érezte magát, így talált a web-oldalunkra is, bár testvére is ott kereste és találta meg boldogulását. Sajnos rokonairól csak annyit tudunk, amennyit elmesélt, vagyis nem sokat. Skype-on gyakran, és ha hazajött, személyesen is sokat beszéltünk. Fõ téma természetesen a magyarság megmentése.
Magyarságát nagyra tartotta, és a szíve mindig hazájáért dobogott, büszke volt rá. A világ igazságtalanságai nagyon zavarták, mint bármely jó magyar embert és tenni szeretett volna ellenük. A maga módján és lehetõségei szerint tett is. Sokat kérdezett, mindennek érdekelte a magyarázata. Nagy gondot fordított az igaz magyar történelem ismeretére, a politikára, de a gyógynövények ismeretére és alkalmazására is. Ez a közös érdeklõdés és a magyarságtudat hozta össze tavaly elhunyt barátommal, de az oldal által, több közös ismerõsünkkel, barátunkkal is.



Február 29-re vártuk haza, de nem érkezett meg. Ha hazaért, mindig jelentkezett, de ezúttal sem 29-én, sem utána nem csengett a telefon, nem jelentkezett skype-on, e-mailben. Március közepe után kaptuk az elsõ híreket, hogy valami történhetett vele.
Még mindig reménykedünk, hátha...


/Tulok/
Link