Következtetés? A zember úgy manipulálható, ahogy mások megkésett agya aztat megkívánja. Zsidó "tudósok" márcsaktuggyák! Emberi mivoltunk talán legfontosabb sajátja az a képességünk, hogy szabadon dönthetünk az élet különbözõ rendû-rangú kérdéseiben. Szemben a zombikkal és a robotokkal, mi emberek logikai, erkölcsi és érdekalapú megfontolások alapján értékeljük az adott helyzetet, és hozzuk meg ezek alapján a döntéseinket, melyben az emberi tudat alapvetõ szerepet játszik.

Adam Bear és Paul Bloom a patinás Yale Egyetem kutatói ezt a kérdéskört feszegetik a Psychological Science címû szaklapban a napokban megjelent közleményükben.

A kutatók vizsgálatai szerint a szabad akarat pusztán illúzió,

a saját agyunk hallucinációkat keltvén elhiteti velünk, hogy a döntéseinket mi magunk hozzuk tudatosan, de valójában a dolgok már korábban, a tudatosulást megelõzõen elhatározódtak.

Az új tanulmány végkövetkeztetése szerint a szabad akarat sokkal inkább illúzió, mintsem valós viselkedés
Forrás: AFP/Laurence Mouton

A pszichológusok egy pofonegyszerû kísérletet végeztek el. A részvevõnek öt darab fehér körrõl kellett megjósolni, hogy melyik fog vörössé változni.

A másodperc törtrésze alatt kellett gombnyomással tippelni.

A kísérleti alanyok a 20%-os matematikai esélytõl jelentõsen többször értek el helyes találatot.
Forrás: Origo

Biztosan felfedezték a logikát a felvillanások sorrendiségében - gondolhatnánk. De nem ez volt a helyzet, a fehér körök ugyanis teljesen véletlenszerûen váltottak színt. Amikor hosszabb idõ volt a döntésre, akkor a várható 20%-os, tehát véletlenszerû arányban találták el a színváltó kört.
Anélkül, hogy tudnánk, az agy megcseréli az események sorrendjét

Mi történik, ha hamarjában kell döntést hoznunk? Az, hogy valójában agyunk észleli, hogy a fehér vörössé változott, a tudatunk azonban csak késve reagál erre. Van tehát egy szûk idõsáv az agyi érzékelés és a tudatosulás között, s a döntéseinket ebben az idõrésben hozzuk.

Egy idegsejt képe
Forrás: University of Lund

Magyarul, az események sorrendisége a következõ: 1. az agy érzékeli a színcserét, 2. az ujj megnyomja a megfelelõ gombot, 3. tudatosul a színcsere és az ujjlenyomás. Döbbenetes, ugye? És még nincs vége a történetnek, egy újabb meghökkentõ lépés történik még: 4. az agy megcseréli az események sorrendjét, hogy azt a benyomást keltse bennünk, elõbb tippeltünk a gomb megnyomásával, s csak ezt követõen láttuk meg a fehér → vörös színváltást. Vajon mi értelme van ennek az egésznek?

Emberi neuron
Forrás: AFP/SPL

A sorrendcsere - tehát az idõbeni visszadatálás és egyben memória újraírás - értelme valószínûleg az oksági viszonyokban való koherencia megteremtése, hiszen logikusan elõbb tippelünk (gombnyomás), s csak aztán következik a tipp eredménye (a vörös szín megjelenése).
Reménytelen az emberi faj?

De miért keltõdik elménkben olyan illúzió, mintha a tudatunk hozná a döntéseket, nem pedig az agyunk zombi részei? Nem tudjuk.

Viszont, ha ez a helyzet, akkor az emberi faj helyzete reménytelennek tûnik.

Ha kizárólag a tudatalattink határozza meg, mit teszünk, kétségünk nem lehet afelõl, hogy e döntések nyers evolúciós érdekeket képviselnek.

A szabad akaratként megélt döntések biológiai háttere mást mutat, mint a szubjektív érzés
Forrás: Thinkstock

Nincs értelme erkölcsileg felelõsségre vonni egy tömeggyilkost sem, hiszen nem tudatos cselekedet vezérelte. A személyes konfliktusainkat sem tudjuk megoldani,

hiszen amikor mérlegelünk, csak az beépített idegi mechanizmusaink mûködnek,

nem pedig a tudatos mérlegelés. Vagy rossz lenne a látószögünk, s nem így kell értelmezni az oksági láncolatot?

Nem tudni, hogy miért keletkezik az elménkben olyan illúzió, mintha a tudatunk hozná meg a döntéseket
Forrás: Thinkstock

Nem mellékesen jegyzem meg, hogy ez a téma egyáltalán nem újkeletû. Számos hasonló kísérletet végeztek már, a hír mégis úgy söpört keresztül a nemzetközi médián (itt és itt), mintha most fedezték volna fel e spanyolviaszt. Ez azért van, mert a tudományos újságírás egy nagy paradoxonnal terhelt: mûvelõi nem a tudomány emberei, a mélyebb ismereteket igénylõ kérdéseket nem tudják megítélni, ezért másoktól kényszerülnek átvenni és prezentálni a híreket, csak harsányabban, ha lehet. Így lesz az egérbõl végül elefánt.
Fél másodperces késés

De ha már a témánál vagyunk, említsük meg Benjamin Libet nevét, aki hasonló kutatásokat végzett még az 1960-as években, jóval komolyabb módszerekkel (elektrofiziológia az operáció alatt, stb.). Õ állapította meg, hogy a tapintás tudatos érzékelése

egy fél másodpercet késik az agy általi észleléshez képest,

melynek magyarázata, hogy a tudatosság felépüléséhez idõ szükségeltetik.

Benjamin Libet amerikai neurológus
Forrás: America Pink

Libet végezte azt a kísérletet is, mely szerint a kéz felemelését csak azt követõen határozzuk el miután az agyunk már felkészült e cselekvésre. Modern módszerekkel (ún. nem-invazív képalkotó eljárásokkal, mint pl. PET, fMRI) is igazolták e régi megfigyeléseket, de az értelmezést illetõen még ma is vita folyik. Daniel Dennett neves amerikai filozófus szerint Libet kísérleteiben a probléma az események idõzítésének nem egyértelmû volta.

A tudat erõsen szubjektív kategória
Forrás: Origo

Tudaton egyébként a szubjektivitást értjük.

Egy példával illusztrálva, ez azt jelenti, hogy a fájdalom nem pusztán egy figyelmeztetõ inger az agyban, hanem egy kellemetlen élmény is egyben, amit nem érzünk például a beleink mûködése közben, noha azok is idegi kontroll alatt állnak.
Újra kell definiálni a tudat és a szabad akarat kérdéskörét

A tudat és a szabad akarat problematikáját nem csupán meg kell értenünk, hanem valószínûleg tartalmukban is újra kell definiálnunk majd e fogalmakat. Lehetséges, hogy a gyors döntéseket valóban az automatizmusaink produkálják és a tudatosulás csak annak a mechanizmusnak a mellékterméke, amik a megfontolt döntéseket hozzák.

Intuitíve érezzük, hogy a tudatunk valami fontos dolgot végez
Forrás: Thinkstock

Intuitíve érezzük, hogy a tudatunk valami fontos dolgot végez, nem lehet csak egy eszközök nélküli árnyékszerû valami. De vajon hogyan tud kiemelkedni a tudat az anyagi világ determinizmusából (elõre meghatározottság), és hogyan képes hatni az anyagra (idegsejtek)? - ha egyáltalán ez a helyes kérdés. A másik – materialistának is nevezett – értelmezés szerint, az idegi és tudati mûködés ugyanazon folyamat két különbözõ aspektusa, amely nem választható szét egymástól.

Más felfogás szerint az idegi és tudati mûködés nem szétválasztható
Forrás: Image Source/Reb Images

Ma még azt sem tudjuk, milyen agyterületek hozzák létre tudatot, pedig David Chalmers filozófus ezt nevezte könnyû problémának. Egyes elképzelések szerint az ún. talamusz és bizonyos agykérgi területek (posterior parietális kéreg és a laterális pre-frontális kéreg) közötti ultragyors, szinkronizált agyhullámok generálják a tudatos élményt.

David Chalmers filozófus
Forrás: Youtube

Nem tudjuk biztosan, valóban ez-e a helyzet.

A nehéz probléma az, hogyan képzõdik a tudatosság.

A tudomány kemény diója ez a kérdés, de válaszunk lesz majd az biztos, csak nem tudni pontosan mikor. Addig is borzongjunk a zombi filmeken, abban a hiszemben, hogy mi különbek vagyunk tõlük.

(A szerzõ tanszékvezetõ egyetemi tanár, az MTA doktora, a Szegedi Tudományegyetem Orvosi Biológiai Intézetének igazgatója)
Link