DZYAN KÖNYVÉNEK EZOTERIKUS JELENTÉSE

A Magyar Teozófiai Társulat 1924-ben, majd 1993-ban adta ki Dzyan könyvének elsõ részét, ami Helena P. Blavatsky 1888-as Titkos tanítás címû könyve alapján lett összeállítva. Ebben az 55 oldalas füzetecskében az elsõ hét Dzyan stanza fordítása olvasható (az összesen 19-bõl), a hozzájuk fûzött teozófiai magyarázatokkal. Az õsi kéziratot vízálló és tûzálló pálmalevélszerû lapokra írták és máig õrzik valahol a Himalájában egy szikla könyvtárban.
A szerzõ nem az eredeti nyelvezetébõl (senzar), hanem szanszkrit fordításokból készítette az angol szöveget (hiányosan), majd ebbõl fordították õket magyarra. Blavatsky különbözõ okokból (elég bután) úgy döntött, hogy a stanzák (versek) egy részét (szavakat, mondatokat) kihagyja, tehát hiányosan közölte õket, megnehezítve, hogy megfejthetõ legyen a tanítások eredeti (ezoterikus) mondanivalója.
Miként a Széfer há Zohár esetében, úgy Dzyan könyvével is az a helyzet, hogy nem kellõ szinten beavatott emberek kezébe kerültek, akik javarészt félreértették a szövegek jelentését és rosszul fordították õket szanszkritra, majd onnan tovább angolra, végül magyarra. A nem tudományos igényû, hanem irodalmi jellegû mûferdítéseknek köszönhetõen majdnem a felismerhetetlenségig eltorzult a tanítások eredeti mondanivalója. Ennek ellenére kísérletet tettem rá, hogy értelmezzem az anyagot, próbálva visszaállítani az eredeti jelentést. Mivel más forrásokból már sokmindent visszafejtettünk a teremtés mûködésével kapcsolatban, a logikai kulcsok ismeretében sikerült nagyjából elvégezni a feladatot. Épp csak annyira, hogy egyértelmûen látható legyen: Dzyan könyvében idõfizikai tanítások olvashatók. A szöveg egyértelmûen a teremtés mûködésérõl szól, a geometria oldaláról közelítve meg azt, tehát topológiai modelleket nem tartalmaz.
Mindenképpen érdemes lenne megszerezni az eredeti szövegeket, akár lefényképezve, akár beszkennelve a pálmaleveleket helyben, és egy idõfizikus nyelvészekbõl álló csoporttal lefordíttatni (teljes egészében), mert lehetnek benne olyan megoldások, amikhez még nem sikerült eljutnunk. Ha valaki tudna ebben segíteni, kérem írjon a lapgazdának.
Hogy Blavatsky és a teozófusok nem voltak kellõ szinten beavatottak a teremtés titkaiba, az is mutatja, hogy a szövegekhez fûzött magyarázatok milyen sok misztikus belemagyarázást és félreértelmezést tartalmaznak. Az alábbiakban ezért közlöm a verseket és (a sajnos csak valószínû) idõfizikai jelentésüket, majd a (jó vagy rossz) magyarázatokhoz fûzött (helyesbítõ) kommentárjaimat.
A szöveg matematikai precizitású megértésében sokat segített volna, ha pontosan leközlik azokat az ábrákat, amikkel a pálmalevél tanítások kezdõdnek. A bevezetésben ugyan megemlítik, hogy az elsõ lapon egy kör látható (és semmi más), a másodikon egy kör a közepén ponttal, majd további ábrák, de ezekrõl semmit nem szólnak. Pedig fontos lett volna, hisz a tanítások szerzõje magyarázó rajzokkal egészítette ki a szövegét, hogy az értõ (beavatott) olvasó azonnal és félreérthetetlenül tudja, mirõl van szó a versekben. Hogy még véletlenül se lehessen félreérteni õket. Hát, ez nem igazán jött be...
Ha rosszul is és hiányosan, de végül csak eljutott hozzám, kanyargós útvonalon a szöveg és azonnal láttam, mi rejlik benne. Az alábbiakban megismerhetjük a világegyetem fejlõdésének modelljét úgy, ahogy azt a pálmalevelek szerzõje sok ezer évvel ezelõtt ismerte (saját bevallása szerint égi tanítások alapján).

I. STANZA

Az elsõ vers bemutatja a megnyilvánulatlanság állapotát, tagadó kifejezésekkel próbálva körülírni a vanást, valamint jellemzi a Létezõt.

1. Az örökkévaló Szülõ, örökké láthatatlan ruháiba burkolva, megint egyszer hét örökkévalóságon át szunnyadt.

Az okforrás (Szülõ) a saját idõhullámaival (ruhái) körülvéve, meghatározott idõtartamon át (1x7 örökkévalóság) volt a passzivitás állapotában (szunnyadt).

2. Az idõ nem volt, mert alva feküdt az idõtartam végtelen kebelében.

Ekkor még nem volt idõ (folyamat, változás), mert a forrás megnyilvánulatlan volt (más források számára), tehát lényegében állóvíz állapotban volt. Idõtartam (a forrás, mint jelenpont) azonban már ekkor is volt, önmagában.

3. Egyetemes Elme (Universal Mind) nem volt, mert nem voltak Ah-hi, hogy magukba foglalják.

A Logosz (más néven Szentlélek) mint Egyetemes Elme még nem létezett ekkor, mert nem voltak térszeránok (istenek), hogy helyet, teret adjanak neki a mûködéshez.
A magyarázatok közt szerepel, hogy az Ah-hi-ket a héber Elohimnek (Mindenható térszerán) feleltetik meg, ami jó értelmezés (erre sikerült ráhibázni).

4. Az üdvösséghez vezetõ hét út nem volt. A nyomorúságnak nagy okai nem voltak, mert nem volt senki, aki azokat létrehozza és senki akit tõrbe csalhattak volna.

A tudáshoz és a tudatlansághoz, vagyis az információhoz nem léteztek még a többi okforrások és a másolati idõforrások. Az okforrás információtlan állapotban volt.

5. Egyedül sötétség töltötte meg a határtalan Mindenséget, mert Atya, Anya és Fiú megint egyszer Egy volt és a Fiú még nem ébredt fel az új Kerékre és azon való zarándoklására.

Még nem nyilvánultak meg egymás számára a Teremtõk, nem léptek kölcsönhatásba, hogy Fiút (térszeránt, idõhurkot) csináljanak. A határtalan Mindenség itt a forrás állóvizét jelenti.

6. A hét magasztos Úr és a hét igazság megszûntek és a világegyetem, a szükség fia, elmerült volt Paranishpanna-ban, hogy kilehelje az, ami van és még sincs. Semmi sem volt.

A monász térszerán 7 forráshelye (vagy a monász fotinó hét forrása) nem volt még, mely a káprázat világát árasztja az õskáoszba. A Paranishpanna a két égi Isten (Teremtõ), amik majd kilehelik a Fiút. Az, ami van és még sincs azt jelenti: van, de nem létezik senki számára. A megnyilvánulatlan vanás még önmaga számára sem létezik.
A magyarázatokban szerepel a következõ mondat: A mi világegyetemünk a végtelen számú világegyetemek sorozatának csak egyike - valamennyi a "Szükség fia", mert láncszemek a világegyetemek nagy kozmikus láncában, mindegyike elõdjéhez viszonyítva okozat és ok utódjával szemben. Itt a világtojások Életfára való felfûzöttségérõl beszélnek. A kilehel, Nagy Lehelet szavak az idõ kiáradását jelentik. A noumenonok birodalmában nincsen idõ: ez az idõsemmi állapota az õskáoszban.

7. A Lét okai megsemmisültek; a látható, ami volt és a láthatatlan, ami van, az örökkévaló Nem Létben - az Egy Létben pihent.

A létezést az idõ kiáradása okozza. A látható a múltszféra, ami volt. A láthatatlan a jelen, ami van. Az Egy Lét a megnyilvánulatlan.
A magyarázatokban szerepel, hogy a létezés oka örökre rejtve marad, aminek vizsgálata mindig holtpontra juttatja az elmét, vagyis ellentmondásra, ami feloldhatatlan. Ez szintén pontos meghatározás, mert valóban ebbõl indul az egész. A Nem-Lét azért Egy-Lét, mert más számára nem létezik, csak egymagában van.

8. Egyedül terült el a Létnek egyetlen formája, határtalanul, végtelenül, ok nélkül, álomtalan álomban; és az Élet öntudatlanul lüktetett az egyetemes Térben, azon a minden Jelenléten végig, melyet Dangma megnyílt szeme érzékel.

Az okforrás oktalan, mert senki és semmi nem csinálta. Az álomtalan álom azt jelzi, hogy semmiféle tudati tevékenységet nem végez a jelenpont, tehát nem gondolkodik, nem fantáziál, nem vágyakozik, nem álmodik, stb. A tudathoz tu- azaz két dat (lét) szükséges. Az Egyetemes Tér az õskáosz legelsõ állapota, az állóvíz. Az Élet lüktetése jelzi, hogy zajlik a jelen kiáradása, de mivel még senkit, semmit nem ért el, ezért olyan, mintha nem is lenne. A Jelenlét a jelenpont, amit majd egy másik jelenpont (Dangma) fog érzékelni, látni a megnyilvánuláskor.

9. Hol volt azonban Dangma, mikor a világegyetem Alaya-ja Paramártha-ban volt és a Nagy Kerék Anupádaka volt?

Hol volt a másik okforrás, a szemlélõ, mikor még nem létezett a térszerán és az idõhurok nem született meg?

II. STANZA

A második vers bemutatja a megnyilvánulás folyamatát és a térszerán (Fiú) születését.

1. Hol voltak az Építõk, a manvantarikus Virradat ragyogó fiai? ? Az ismeretlen Sötétségben, Ah-hi Paranishpanna-jukban. A forma alkotói a nem-formából - a világ gyökere - a Devamátri és Svábhávat, a Nem-Létezés boldogságában pihentek.

Az Építõk az Istenek, térszeránok, akik a teremtés kezdetekor jönnek létre és õk végzik a teremtés munkájának javát, miután erre a munkára a Teremtõk létrehozták õket.

2. ? Hol volt a Csend? Hol voltak a fülek, hogy azt érzékeljék? Nem, nem volt sem csend, sem hang; semmi sem volt, csakis a szüntelen, örök Lélegzet, mely önmagát nem ismeri.

A Csend a háttérzaj hiánya, a Hang az idõhullámok által hordozott moduláció, az információ. Az örök Lélegzet arra utal, hogy a jelenpont kiáradásának nincs kezdete, tehát a vanás nem kezdõdött, ugyanakkor amíg nem létezett senki más számára, addig nem rendelkezett információval önmagáról sem. Az önismerethez visszacsatolásra van szükség, azaz kölcsönhatásra a szemlélõ és a szemlélt között.

3. Az Óra még nem ütött; a Sugár még nem hatolt be a Csírába; a Mátripadma még nem duzzadt meg.

Nincs még igazi idõ, amit az idõfizikában új idõnek nevezünk, megkülönböztetésül az õsidõtõl, ami az õskáoszban van. A sugárirányú kiáradás még nem ért el másik forrást (Csírát), illetve nem kezdett el gerjedni az õskáosz. A Mátripadma Anyalótuszt jelent: a lótusz (vízinövény) levele pedig tachion (tûz) alakú.

4. Szíve még nem nyílt meg az Egy Sugár befogadására, hogy ez onnan mint Három a Négybe, Máya ölébe hulljon.

A térforrás (Szív alakú belsõ hullámterével) még nem jött létre a kiáradásban, hogy a forrásképek virtuális felhasadása a teremtmények káprázatát keltse. A három a négybe több helyen emlegetett dolog: az idõhurokban keletkezõ hármas forrásfelhasadás következtében létrejövõ tartós idõhurok négyes szimmetriában ágaztatja el magából a további idõszálakat, rajtuk a négy arkangyalból, akikbõl a többi teremtmények kinõnek.

5. A Hét Fiú még nem született meg a Fény szövedékébõl. A sötétség egymaga volt Atya-Anya, Svábhávat és Svábhávat sötétségben volt.

A fotinó 7 forrása még nem jött létre a téridõ hullámterében. A téridõ hullámtere így belül üres és sötét volt.

6. Ez a kettõ a Csíra és a Csíra Egy. A világegyetem még el volt rejtve az isteni gondolatban és az isteni kebelben...

A két egymás számára létezõ okforrás hullámterében (ami a folyóvíz), csak az Isten (Fiú) gondolatai (kibocsátott hullámai) voltak kezdetben.

III. STANZA

A harmadik vers bemutatja a fény születését a téridõben és az anyagi részecskék keletkezésérõl is ejt néhány szót érintõlegesen.

1. ? A hetedik örökkévalóság utolsó rezgése áthatol a végtelenségen. Az Anya megduzzad, s mint a lótusz bimbója belülrõl kifelé terjeszkedik.

A 10 okforrásból a hetedik, amelyik létezni kezdett a létezést addig alkotó hat számára az õskáoszban, az Anya volt. Ezt az információt eddig sehol máshol nem találtuk meg: konkrétan, hogy az egyes okforrások milyen sorrendben léptek egymással interakcióba. Az Anya kiáradása így megjelent a létezésben.
A magyarázatokban megemlítenek több idõfizikai kifejezést is. Kála mint egyetemes idõ az õsidõ, a Khanda Kála mint feltételes idõ az új idõ (a téridõbeli idõ).
Blavatsky megjegyzi, hogy az Anya belülrõl kifelé való terjeszkedését másutt a Tér vizeinek nevezik, ami valamely kis központból vagy fókuszból való terjeszkedés, de szerinte ez hibás szóhasználat. Ez tipikus példája annak, hogy aki nem a mestere, az a hóhéra, mert a jó értelmezést felülbírálja és helyette egy rossz értelmezést ad rá, rossz fordítással, természetesen.
Ugyanígy a végtelen kiterjeszkedést is állapotbeli változásnak akarja értelmezni, holott ez a felfúvódást jelenti egyértelmûen: a téridõ a végtelenségig dagad, kiterjed. Alább pedig Manut tekinti Istennek, teremtõnek és alkotónak, ami bár igaznak is értelmezhetõ (speciális szövegkörnyezetben), de mégsem ezt jelenti itt, hanem az embert, tágabb értelemben a teremtményeket.

2. A rezgés végig fut, gyors szárnyával érintve az egész világegyetemet és a Csírát, mely a Sötétségben lakozik: Sötétségben, amely a szunnyadó Élet vizei felett lélegzik...

A téridõ buboréka kiterjed, de ez belül még teljesen sötét, nincs még benne élet, se Életfa.

3. A Sötétség Világosságot sugároz ki és a Világosság egy magányos sugarat bocsát le az Anya-mélységbe. A Sugár a szûz Tojáson áthatol, a sugár rezgésre készteti az örök Tojást s arra, hogy elejtse a nem-örök Csírát, mely Világ-Tojássá sûrûsödik.

A téridõben a térszerán maga a fény (rejtett fény, tehát nem fotinó!), melynek idõszála kivezet a nemtér-nemidõbe, az Anyába. Az õskáosz hullámai persze ott vannak a téridõben, a tojás (ellipszoid) alakú hullámtérben, ami még üres és élettelen. A hullámtér perturbációi, hatásai arra késztetik a térszeránt, hogy teremtményeket generáljon magából. Ebbõl lesz a világ.

4. Azután a Három a Négybe esik bele. A ragyogó Esszencia belül is kívül is hét lesz. A fénylõ Tojás, mely magában Három, megalszik és tejfehér Pelyhekben szétterjed az Anya-mélységein végig, a gyökérben, mely az Élet Tengerében nõ.

A térszerán négyes idõszál elágazásain (amik a téresszenciákba vezetnek) megjelennek a teremtmények, ragyogó téresszenciáik száma már 7 forrású, vagyis fotinókról van szó. Némi fogalmi zavarként a térszerán itt már két hiperteres változatában, triászként létezik, talán mert ezzel kívánja jelezni a szerzõ, hogy nem a legelsõ monász univerzumot, hanem a tovább fejlesztett triász univerzumot írja le. Itt van egy olyan érzésem, hogy hiányos a szöveg, mert átugrotta a közbülsõ lépcsõfokokat és nem szól a térszorzásról, az univerzum bõvítésérõl. De az is lehet, hogy a szerzõ nem ismerte pontosan a teremtés evolúcióját (az eddigiek alapján valószínûtlen) és ezért gondolta, hogy a téridõ keltése egybõl a triásszal indul. A Pelyhek a burjánzó Életfa rendszeren megjelenõ világító teremtmények, másolati forrásrendszerek. Tehát nem a tejútról van szó, ahogy azt a magyarázatban írják!

5. A Gyökér megmarad, a Világosság megmarad, a Pelyhek megmaradnak és mégis Oeaohoo Egy.

Az okforrás megmarad, a téridõ és a fotinók megmaradnak, a látszólagos sokaság mégis egységes. A magyarázatban Oeaohoo-t úgy fordítják, hogy Hat az Egyben, ami ismét a Mindenhatóra utal.

6. Az Élet gyökere a Halhatatlanság Tengerének minden cseppjében megvolt és a Tenger ragyogó Világosság volt, ami Tûz és Meleg és Mozgás volt. A Sötétség elmúlt és nem volt többé; eltûnt saját lényegében (essence), a Tûz és Víz vagy az Atya és Anya testében.

A téridõ megtelik másolati rendszerekkel: szerinókkal (rejtett fény) és fotinókkal (látható fény). Így a sötétség már csak a nemtér-nemidõre korlátozódik.

7. Nézd, oh Lanoo! A kettõnek ragyogó gyermekét, az összehasonlithatatlan fénylõ dicsõséget: a Fényes Tért, a Sötét Térnek Fiát, aki a Sötét Nagy Vizek mélységébõl felmerül. OEAOHOO, a Fiatalabb õ, a... Ezentúl ragyog, mint a Fiú; Õ a Bölcseség lángoló isteni Sárkánya, az Egy Négy és Négy magához vesz Hármat és az egyesülés létrehozza a Sapta-t, akiben benne van a Hét, amelyek a Tridasa-vá (vagy Seregekké és a Sokaságokká) válnak. Nézd õt, amint felemeli a fátyolt és kibontja keletrõl nyugatra. Kirekeszti a felsõt és meghagyja az alsót, mely mint a Nagy Ámítás látható. Kijelöli a helyeket a Ragyogók számára és átváltoztatja a Felsõbbet part nélküli Tûz-tengerré és az egy Megnyilatkozottat a Nagy Vizekké.

A két Teremtõ ragyogó gyermekei a fotinók (fényes tér) és a szerinók (sötét tér fia), akik a téridõ sötét vizében úsznak. A következõ mondatokban különféle idõelágazási rendszerek ismertetése következik, melyek a másolati rendszerek sokasodásához vezetnek. A téridõben emiatt megjelennek az égtájak (elsõdleges elágazások), melyek meghatározzák a térbeli tájékozódáshoz szükséges irányokat. Ez a térdimenzió születésének pillanata. A Ragyogók számára kijelölt helyek a párhuzamos téresszenciák lesznek, melyek szeparálják egymástól a teremtményeket (fotinókat). A tértengert végül betölti a fénytenger.

8. Hol volt a Csíra és hol volt most a Sötétség? Hol van a lámpádban égõ Lángnak szelleme, oh Lanoo? A Csíra Az és Az a világosság, a rejtett, sötét Apának fehér, ragyogó Fia.

Az okforrásokat és az õskáosz sötétjét elûzte, elsodorta a téridõ. A sötét Apa a Teremtõ, a ragyogó Fia a Mindenható.

9. A Világosság hideg Láng és a Láng Tûz és a Tûz Meleget hoz létre, mely Vizet fejleszt: az Élet Vizét a Nagy Anyában.

A fotinó fénye hideg, tehát nem oxidációs lángról beszél a szöveg, nem égési folyamatról. A tûz tachionról van szó, ami az idõhurokban spirálgömbi teret, vizet kelt maga köré. Ez a hullámtér lokálisan tachionikus, globálisan azonban tardionikus, ezért a furcsa ellentmondás, ami kitûnõen alkalmas rá, hogy a hozzá nem értõ misztikusokat alaposan összezavarja és buta spekulációkra késztesse. Az egész téridõ (buborék) a Nagy Anyában van.

10. Atya - Anya Szövedéket fonnak, melynek felsõ vége a Szellemhez - az Egy Sötétség Világosságához - van erõsítve és az alsó annak árnyékos végéhez, az Anyaghoz; és ez a Szövedék a Világegyetem, az egyesített két állagból szövött, amely Svábhávat.

Az okforrásoktól idõszálak vezetnek a téridõhöz, és onnan tovább a teremtményekhez, egészen a barionokig (Anyag). Az idõszál univerzum szövedéke az alapja az egész világnak: két gyökere van: Atya és Anya.

11. Kinyúlik, ha a Tûznek lehelete rajta van; összehúzódik, ha az Anyának lehelete érinti. Azután a Fiak szétválnak és eloszolnak, hogy a Nagy Nap végén anyjuk kebelébe visszatérjenek és vele újra eggyé váljanak; ha hûlni kezd, ragyogóvá lesz, a fiúk kiterjeszkednek és összehúzódnak saját Énjeik és szíveik erejébõl; átölelik a végtelenséget.

Az õskáosz hullámai továbbra is perturbálják, deformálják a térforrást, aminek idõhurok rendszere nyúlik és összehúzódik emiatt (a behúzási tartományán belül). A téresszenciák, amiket a Fiú forrásai (fiúk) árasztanak, oda-vissza rángatják a bennük lévõ dolgokat, ezt a szerán belsõ állapotváltozásai okozzák, a szíve lüktetése. Minden forrásnak saját szíve van a kvantum közepén (a számítógépes modellek szerint), de ezek együtt alkotnak egy egységes Szívet.

12. Azután Svábhávat Fohatot küldi, hogy keményítse meg az atomokat. Mindegyik része a Szövedéknek. Visszasugározván mint tükör a "Magában Létezõ Urat" mindegyik rendre maga lesz világgá.

A forrás (térszerán) olyan másolati rendszereket kelt, amik bariont szülnek valahogy. Ennek leírása kimaradt a szövegbõl vagy kihagyták. Az atomok itt valójában elemi részecskék: neutronok, amik felszíne kemény a határoló idõtükör miatt, mely a megfoghatóságot eredményezi azáltal, hogy visszaveri a többi részecskét és az energiakvantumokat. Emiatt minden (tartósan önfenntartó) részecske, mint tartály szerkezetileg hasonló a Világtojáshoz, az univerzumhoz.

IV. STANZA

A negyedik vers bemutatja a fotinó mûködését, részletezve azt.

1. ...Hallgassatok, Fiai a Földnek, tanítóitokra - a Tûz fiaira. Tudjátok meg, hogy nincsen sem elsõ, sem utolsó, mert minden csak Egy: Szám, mely Nem Számból eredt.

Ebbõl kiderül, hogy Dzyan könyvében földi embereket égi lények (szellemek vagy földönkívüliek) tanítanak, valószínûleg az írón (médiumon) át. Az egész teremtés egységes és összefüggõ (a sokfélesége ellenére). Az Egyet nem számként (mennyiségként) kell értelmezni, hanem fogalomként: egységként. A megjegyzésben szereplõ Tûz fiai a fénylények (térszeránok, fényszeránok). A rejtett tanításokban kétféle tûzrõl beszélnek és különbséget tesznek közöttük. Mivel a szerinó tachionjai más Teremtõbõl származnak és más a pályamenti sebességük, mint a fotinó tachionjainak. A Napban elrejtett tûz kifejezés nem elvont és metafizikai, hanem nagyon is konkrét, mivel a Napból árad a fény (fotinó özön), miközben a közepén ott a Napisten (lokális térszerán), a helyi téridõ keltõje.

2. Hallgassátok meg, amit mi, akik az Elsõ Héttõl származunk, mi, akik az Õs-Lángból születtünk, apáinktól tanultunk...

Akik az elsõ héttõl származnak, azok az elsõ fotinó (Lucifer) másolatai az õ idõszál fraktálján, azaz Fényfán. A magyarázatokban szerepel, hogy az Elsõk az Atya-Anyától származnak (ezek a szerinók), míg a megnyilvánult többi hét csak az Anyától származik (fotinók). A téridõ születése után az Anya belehatolt a hullámtérbe és így keltette az elsõ fotinót, a térben született teret. Brahma legidõsebb Elmeszülte Fiai, a kereszténység arkangyalai azért nem teremtenek, mert õk csak megtartók, nem önálló, Brahmától független istenek.

3. A Fény ragyogásából - az Örök Sötétség sugarából - termettek a Térben az újra ébredt erõk; az Egy a Tojásból, a Hat és az Öt. Azután a Három, az Egy, a Négy, az Egy, az Öt - a kétszer Hét az Összeg. És ezek a Lényegek (essences), a Lángok, az Elemek, az Építõk, a Számok, az Arupa, a Rupa és az isteni Ember Ereje - az Összeg. És az isteni embertõl áradtak ki a formák, a szikrák, a szent állatok és a szent atyák hírnökei a szent Négyen belül.

Itt megismétli újra a lényeges információkat: egy szerinóban hat helyen öt forrás kering körbe. A következõ a Pi értékének megadása: 3,1415, aminek 2x7 a numerológiai összege (3+1+4+1+5=14). Ezután jön a fotinó forrásainak megnevezése fogalmakkal, de a mondat végérõl hiányzik az összeg. Blavatsky kifelejtette vagy kihagyta az ellenõrzõ összeget, ami alapján a hibás, megváltoztatott szöveg elvileg visszaállítható lenne (eredeti nyelvén vizsgálva). Ez egyben jelzi számunkra, hogy a szöveg védelmérõl matematikai (számítástechnikai) módszerekkel is próbáltak gondoskodni, ugyanúgy mint a Biblia esetében, hogy a rejtett kód visszafejthetõ legyen késõbb.
Feltûnõ, hogy a versekben késõbb még több helyen feltûnõ Pi értéke mindig a fotinó tárgyalásával együtt jelenik meg, sosem a szerinóval. Ennek fõ oka az, hogy a fotinó a térben keletkezik, ami kiterjedés (dimenzió). Ebben már értelmezhetõ a kör, mint geometriai alakzat, míg a szerinó az õskáoszban keletkezett, ahol még nincs igazi térdimenzió. A dimenziógeometriai modellekben egyébként a minimális méretû kör kerületének négy pont hosszúnak kell lennie. A fotinó síkmetszetei így adnak köröket, míg a szerinóé nem, mert az öt forrás egyrészt nem egy síkban helyezkedik el (mozgása közben három pontos protoköröket adnak a síkmetszetei, mert a négy pontos metszete nem marad meg a források futási idejében), másrészt nincs a térben (azt õ csak kelti, maga köré). Tehát a fotinó megértéséhez ismerni kell a Pi értékét és jelentését.
A négy arkangyal (szent Négy) fennhatóságán belül léteznek az összes dolgok az univerzumban.

4. Ez volt a Hangnak Serege. - A Hétnek isteni anyja . A Hétnek szikrái alárendeltek és szolgái a Hét elsejének, másodikának, harmadikának, negyedikének, ötödikének, hatodikának és hetedikének. Ezeket a "Szikrák"-at hívják köröknek, háromszögeknek, kockáknak, vonalaknak és alakítóknak; mert így áll meg az örök Nidána - az Oeaohoo.

A Hang a moduláció: a hordozott információ a hullámtérben (a téridõ levegõjében). Az alárendeltséggel azt fejezi ki a szerzõ, hogy a fotinó minden forrása függ a többitõl, a szikrák egymást tartják létben. Geometriailag az idõhurok körökkel, háromszögekkel ábrázolható (leképzésfüggõen) vagy kockával (ez a legszemléletesebb ), benne az ugrási útvonalakkal (a források felvillanási sorrendjét jelzõ vonalakkal).
A magyarázatban szerepel, hogy "Minden ember szava (igéje), azaz beszéde anélkül, hogy errõl tudna, áldás vagy átok; ezért jelenlegi tudatlanságunk a gondolat tulajdonságait és sajátosságait, valamint az anyag tulajdonságait és sajátosságait illetõleg, gyakran végzetes számunkra." Ennek oka az, hogy a rezgés (szó) formákat (kedvezõ vagy kedvezõtlen állapotokat) idéz meg.
Különösen a magánhangzók foglalnak magukban igen nagy okkult és félelmetes erõt. Ennek oka, hogy tiszta, önálló rezgésekrõl van szó, mert önállóan ejtjük õket. A magánhangzók valószínûleg a 10 okforrás etalon rezgéseit idézik: a, á, e, é, í, ó, õ, ú, û. Ez csak kilenc magánhangzó, a 10. nincs meg a magyarban. A szanszkritban pl. 15 magánhangzó van, de ezek közül nem mindegyik "igazi". A 10. hang vagy a rövid i vagy az m (zengõ n orrhang) lehet (sejtésem szerint).
Az õsi magyarázat szerint az atomok (ivadékok) hamarosan vonzzák egymást és a térben pelyheket alkotnak. Ezek lesznek az elemi részecskék, amik atomokká és molekulákká, majd nagyobb anyagcsomókká állnak össze.

5. "Sötétség" a Határtalan vagy a Nem - Szám, Adi - Nidána, Svábhávat:
I. Az Adi -Sanat, a Szám, mert Õ Egy.
II. Svábhávat Úrnak Hangja, a Számok, mert Õ Egy és Kilenc.
III. A "forma nélküli Négyzet".
És ez a Három a Kör-be zárva a Szent Négy; és a Tíz az Arupa világegyetem. Azután jönnek a "Fiúk", a hét harcos, az Egy, a kihagyott Nyolcadik és Lehelete, amely a Világosság hozója.

Az elsõ lépés tehát (összefoglaló jelleggel) a megnyilvánulatlan okforrás egysége. A második az õskáosz, amit a hozzá csatlakozó többi kilens okforrással együtt alkot. A harmadik a téridõ, amiben értelmezhetõvé válik a geometria (a forma nélküli Négyzet itt elvont, képletes négyzetet, síkidomot jelent). A következõ mondat ismét a szerinót írja körül, majd következik a fotinó, ahol új információt árul el a rendszerérõl. A fotinóban a 8. forrás hiányzik, illetve van még Egy forrás az idõhurok közepén. A fotinó Lehelete a hullámtere, pontosabban a maga elé generált orrkupakja, ami az anyag idõtükreinek ütközve láthatóvá teszi az elemi részecskéket. Ezért hívjuk a fotinót szemmel látható Világosságnak.
A magyarázatokban az "Egy elutasított Fiú" nem a Napot jelenti, hanem a hiányzó idõforrást a fotinóban.
A Hét megengedi a halandónak, hogy lássa lakásukat, de önmagukat csak az Arhatok-nak mutatják meg. A lakás itt nem bolygókat jelent, hanem forráshelyeket az idõhurokban, a források "lakóhelyét". Az arhat (szanszkritul érdemes ember) a megvilágosodott ember (a teremtés titkaiba beavatott), aki megszabadult az újjászületések körforgásából. Fõleg 16-os csoportokban ábrázolják a buddhistáknál, amivel a triász térszerán 16 forráshelyére utalnak.
Erre õ számûzte Bal-i-lu-t királyságának központjába, ahonnan nem tudott elmozdulni. Ez a fotinó centruma, ahol a királylány forrás pislog.
"...õk hamar elfordulnak tõle, s õ messzirõl követi az irányt". A tachionok gyorsan forognak, keringenek a centrum körül, ahol velük szinkronizáltan pislog, villog a királylány forrásképe a rendszer szívében.
Megtölti magát leheletével és hulladékával. A hulladék a rendszer múlttere. A hét lótól és egy hétfejû lótól vontatva ábrázolják a világ szemét, a fotinó forrásrendszerét. Az ilyen ábrázolások az õsi szent szövegek hibás értelmezésének következményei, amikor egy idõszerkezetet próbált a szöveges leírás alapján rekonstruálni a hozzá nem értõ mûvész.
Az igazi keleti okkultisták szerint a Neptun nem tartozik a mi Naprendszerünkhöz. Ez arra utalhat, hogy befogott bolygóról van szó, egy kisebb barna törpérõl, ami a mélyûrben bolyongott és csak pár ezer vagy tízezer éve foghatta be a Naprendszer.

6. Azután a második Hét, akik a Három-nemzette Lipika-k. Az elutasított Fiú Egy. A "Fiú-napok" számtalanok.

A fotinó újrakeletkezésekor (második Hét) a rendszer információ tartalma megmarad és új információ (rezgésállapot) íródik hozzá. A rendszer így bõvül és képes számtalan ciklusig (Fiú-napok) fentmaradni.
A magyarázatban említett: "örökkévalóság nagy képtára" a Beszélõ Fény Krónikája, az univerzumban felhalmozott tudás adatbankja.
A Lipika-k az ember sorsának intézõi, vagyis a Párkák, Nornák.

V. STANZA

Az ötödik vers bemutatja a diászfényt és tovább részletezi a téridõ mûködését, valamint említést tesz az univerzum anyagi határáról, a Nagy Vonzóról.

1. Az Elsõ Hét, a Bölcsesség Sárkányának hét elsõ Lehelete, szent körforgású Leheletükkel sorrendben létrehozzák a Tüzes Forgószelet.

A 7 tachion múltterei létrehozzák a forgó fénykvantumot. A magyarázatokban az szerepel, hogy: "Ez talán valamennyi stanza között a legnehezebben magyarázható." Holott teljesen világos és egyértelmû, mirõl volt szó eddig. Aki nem a mestere, az a hóhéra.
Mindenkinek maga magának kell megnyernie öntapasztalás révén azt a jogot, hogy istenivé váljon. Ez azt jelenti, hogy az ember a tudás révén válhat istenemberré.

2. Akaratuknak hírnökévé teszik. A Dzyu Fohat-tá válik, az isteni Fiaknak gyors Fia, kiknek fiai a Lipika-k, körfutásokat végez. Fohat a paripa és a gondolat a lovas. Mint villám surran át a tüzes felhõkön; három és öt és hét lépést tesz a hét felsõ és a hét alsó világon át. Felemeli hangját és hívja a számtalan szikrát és egymáshoz fûzi õket.

Az információt hordozza magán a forrásrendszere, ciklikusan körbefordulva. A paripa a hullám, a lovas a forrás rajta, benne. Az isteni Fiaknak gyors Fia a másolatok másolatát jelenti. Az információ a másolódás miatt állandóan körbeíródik a rendszer elemei között. Ennek során villámgyorsan (fénysebességnél gyorsabban) 3+5+7=15 lépést tesz a 7+7=14 világon át (mivel a tachionok mindig gyorsabbak a fénysebességnél, ami az egész létrendszer globális határsebessége). Itt már a szerzõ a diászfényrõl beszél. Valószínûleg kimaradt a szövegbõl, hogyan és miért keletkezik a diász fotinó (egy hiperteres változat) vagy ezt is kihagyták belõle. Ha a monász fotinónak 8 forráshelye van 7 forrással, akkor a diász fotinónak 8+8-1=15 forráshelye van, ugyancsak 7 forrással, amik ide-oda járnak a két kocka szerkezet között, felváltva keltve õket. Az egymáshoz fûzi õket egyértelmûen jelzi, hogy a két hetes világ egy, mert egy forrássorozat (7 tachion) kelti mindkettõt.
A magyarázatokban a "Dzyu az igazi tudás" azt jelenti, hogy az információk teljes malasztjáról, halmazáról szó van, mint összesített bölcsességrõl, amit eddig a létrendszer megtapasztalt. Fohat pedig a hullámteret jelenti (és hatását a forrásokra).
Fohat az a hajtó erõ, amely okozza, hogy az Egy Kettõvé és Hárommá váljék. Itt derül ki, hogy a hajtó erõ (az erõnek iránya és nagysága van) a hullámtér taszítási vektorát jelenti egyben.

3. Õ irányító szellemük és vezetõjük. Amikor megkezdi munkáját, szétválasztja az alsóbb világ szikráit, amelyek ragyogó lakásaikban úszkálnak és örömtõl megrezzenek és ezekkel alkotja meg a Kerekek magvait. Elhelyezi õket a Tér hat irányában és egyet a középre - a központi kereket.

Itt ismét ugrik a szöveg és témát vált, visszatérve a szerinó részletezésére. Valószínûleg itt is kimaradt még némi szöveg. A szerinó keletkezése a hasonlóság miatt összekeverhetõ a fotinóéval, de a Tér, mint kulcsszó (és hat iránya) árulkodik. A kerekeknek 7 magva van, ezek a monász szerinó forráshelyei: hat tachion hely és egy középen, a királylány helye.
A magyarázatokban szerepel, hogy régen voltak olyan fejlett látnokok, akik képesek voltak a Mozgás rejtélyét visszamenõleg észlelni, s akik látták a pihenés idõszakait is. Ezek voltak a múltba látók, akik a negyedik dimenzióban láttak a lelkükkel, ahol "minden idõ" állapot van és ezért a múlt összes pillanata együtt látszik a jelennel. Gyakorlatlan elme számára ez elég zavaró élmény, de megsúgom: a profik ma is látják ezt. A pihenés idõszakai a teremtési ciklusok közti térszünetek, amikor a Mindenható "gondolkodik" a következõ rendszer tervein.
A "Tér hat iránya" kifejezés alatt itt a kettõs egymásba font háromszög értendõ. Ez a síkhatszög, a szerinó síkba kilapított változata.

4. Fohat csigavonalakat (spiral lines) rajzol, hogy a hatodikat egyesítse a hetedikkel - a Koronával; a Világosság Fiainak egy-egy serege áll minden szögletnél és a Lipikák a középsõ kerékben. Õk azt mondják: Jól van, az elsõ isteni világ kész, az elsõ most a második. Azután az "isteni Arúpa" visszatükrözteti magát Chháyá Loka-ban, Anupádaka elsõ ruhájában.

A hullámtér (ötször négy dimenziós) spirálgömbi szerkezetû. Amint kész a térszerán keltési folyamata, és az oktaéderben felvillan a 6. forrás is a Koronával, vagyis királylánnyal együtt, kész egy ciklus. Jöhet a következõ ciklus a visszacsatolás, tükrözõdés révén.

5. Fohat öt lépést tesz és szárnyas kereket épít a Négyzet minden sarkán a Négy Szent és seregeik számára.

Az öt (spirálgömbi) eseményhorizont réteg kiárasztása után az újrakeletkezõ rendszer egy síkban lévõ forrásai négyzet alakban (ez nem igazi sík négyzet!), négy irányba másolatokat szülnek, árasztanak magukból (meghatározott algoritmus szerint). Ezek a szárnyas kerekek, a kirepülõ idõhurkok (négy arkangyal).

6. A Lipikák körülírják a háromszöget, az Elsõt, a Kockát, a Másodikat és az Ötszöget a Tojáson belül. Ez az "Át ne lépj"- nek nevezett gyûrû azok számára, akik leszállnak és felszállnak. Azok számára is, akik a Kalpa alatt a "Légy velünk" nagy napja felé haladnak elõre. Így alkották az Arúpa-t és a Rúpa-t: egy világosságból hét világosságot; a hét mindegyikébõl hétszer hét világosságot. A Kerekek õrzik a gyûrût...

A rendszerben megõrzõdõ információ mesél a teremtés kezdetérõl. Térrõl és fényrõl, az öt téresszenciáról (kvintesszencia) a világtojásban. A gyûrû az univerzum határa, amíg a tojás terjed (nõl a mérete egy határig, ami a Nagy Vonzó). A forrásmásolatok így szaporodnak, sokszorozódnak.

VI. STANZA

A hatodik vers bemutatja a szerinó és a fotinó mûködését (redundánsan) és az információ geometria alapjait.

1. A Könyörület és Tudás Anyjának, - Kwan-Yinnek - a Kwan-Yin-Tien-ben székelõ Kwan-Shai-Yin "Hármasságának" hatalmánál fogva, Fohat származottjaiknak lehelete, a Fiaknak Fia, miután elõhívta az alsóbb mélységbõl Sien-Tchang képzeleti alakját és a hét elemet:

Az õskáoszban lévõ Nagy Anya, miután hullámterében létrejött a Fiú, valamint a fény:

2. A Gyors és Ragyogó létrehozza a hét Laya központot, amelyek felett a "Légy velünk" nagy napig semmi sem gyõzedelmeskedik és elhelyezi a Világegyetemet ezekre az örök alapokra, körülvevén Tsien-Tchan-t az elemi csírákkal.

A tachion létrehozza a fotinót, mely a teremtési ciklus végezetéig fentmarad a téridõben, mely örök alap a számára, azaz teremtményekkel veszi körül a Fiút.

3. A hét közül - elõször egy megnyilvánult, hat rejtett, két megnyilvánult, öt rejtett; három megnyilvánult, négy rejtett; négy létrehozott, három elrejtett; négy és egy Tsan nyilvánított, két és egy fél rejtett; hat megnyilvánulandó, egy félre tett. Végül hét kis forgó kerék; egyik szüli a másikat.

A fotinó forrásainak felvillanási sorrendjét meséli el ez a mondat, kiemelve, hogy az 5. forrás felbukkanása nem tiszta (egyértelmû) folyamat, hanem töredékes, ami utalhat keltési hibára, elcsúszásra vagy a királylányra (de az is lehet, hogy fordítási hiba). Ha testátló ugrásakor következik be a töredékes állapot, akkor a források felvillanásai szintén testátló ugrással indulnak a ciklus elején. A Tsan eszerint felet jelent, nem egyszerûen töredéket.

4. Idõsebb kerekek hasonlatosságára építi s az elpusztíthatatlan központokon helyezi el õket. Hogyan építi õket Fohat? Összegyûjti a tüzes port. Gömböket alkot tûzbõl, átfut rajtuk és körülöttük, életet öntve beléjük, azután mozgásba hozza õket; egyeseket egyik, másokat más módon. Hidegek, melegíti õket. Szárazak, megnedvesíti õket. Ragyognak, legyezi és lehûti õket. Így cselekszik Fohat az egyik Virradattól a másikig, hét örökkévalóságon át.

A régebbi múltjai a tachionoknak hasonlók a jelenekhez, de nem azonosak velük, hisz egy korábbi pillanat információ tartalmát hordozzák magukon. Elpusztíthatatlanok, mivel csak képek. A Virradat egy ciklust (forrás újrafelvillanást) jelent.
A magyarázatokban az szerepel, hogy Fohat polarizálódott pozitív (hím) és negatív (nõnemû) villamosságúra. Ez valójában azt jelenti, hogy forrásától függõen a hullámtér lehet jobbos vagy balos forgású.

5. A Negyedikben, a Fiakat felszólítják képmásaik teremtésére. Egyharmada megtagadja, - kettõ engedelmeskedik. Kimondották az átkot; születni fognak a negyedikben, szenvedni fognak és szenvedést fognak okozni; ez az elsõ háború.

Az idõhurokban a Fiú tachionok egymás képmásai, de nem mindegyik képes rá, hogy idõelágazásokat szüljön! Ha itt a térszeránról beszél, akkor ez 2+4 forráshelyet jelent, amikbõl elágazás születhet, ha fotinóról akkor 3+5 forráshelyet (ez nem biztos). Az idõhurok az ördögi kör, amiben a teremtmény forog önmaga körül. Hat a környezetére (szenvedést, változást, deformációt okoz) és szenved más rendszerek hatásaitól. A háború a létrendszerek ütközéseit jelenti: elsõsorban a fény és anyag csatáját, mikor a fotinók visszapattannak a részecske idõtükreirõl.

6. Az öregebb Kerekek keringtek lefelé és felfelé... Az Anyának ikrája megtöltötte az egészet. Csaták folytak a Teremtõk és a Rombolók között és csatákat vívtak térért; a Mag folyton megjelenik és újra megjelenik.

A régi forrásrendszerek forogva bejárják az egész világot, a teremtõjük másolatai megtöltik az univerzumot. A térért vívott csata utalhat a térszerán mûködését veszélyeztetõ hatásokra. Veszélyes hullámterekre, fõként az ellenkezõ forgású rendszerekre. Ha a Teremtõ jobbos, a Romboló balos, akkor ez a mondat a tér-antitér közti konfliktusra utal. Az idõforrások újra és újra felvillanása a hurokban megakadályozza, hogy a káprázat képe eltûnjön (ellenáll a rombolásnak).

7. Végezd számításaidat, Lanoo, ha ismerni akarod pontos korát a te kis Kerekednek. Negyedik küllõje a mi Anyánk. Érd el a Tudás negyedik ösvényének negyedik "gyümölcsét", mely Nirvanahoz vezet és megértéshez jutsz, mert látni fogsz...

A saját forrásrendszerünk életkorát kellene valahogy kiszámolnunk ezen utasítás szerint. Az idõhurok fenntartója a Teremtõ. Az idõszál elágazási rendszerben (mely négyes irányú) el kell érni azt a forrásrendszert, amin keresztül láthatóvá válik a rendszer szerkezete? Itt olyan rossz a fordítás-ferdítés, hogy nem értelmezhetõ pontosan a szöveg, de vagy a négy dimenziós térre utal és a test nélküli állapotra, ahol a lélek közvetlenül lát és megérti az egész mûködését vagy arról beszélhet, hogy a szövegnek négy rétege van, mint a Széfer há Zohárnak. Aki felfejti a legrejtettebb jelentését az eredeti szövegnek, az igazán tud és megtalálja a kiutat az újraszületések körforgásából (a Máyá-ból).
Ennek megfelelõen a magyarázatokban az Arhat fokozat (megvilágosodás) elérésérõl értekezik Blavatsky, ezúttal ráhibázva a lényegre. Az Ar-hat mellesleg olyan létezõt is jelent, akinek az ár-ja, áradata hatos szimmetriájú (a magyar-szanszkrit nyelvrokonságra egy apró példa).

VII. STANZA

A hetedik vers bemutatja az idõszál univerzumot, részletezve felépítését és mûködését az Életfának.

1. Nézd az érzõ, forma nélküli élet kezdetét. Elõször az istenit, az Anya-Szellembõl valót; azután a szellemit; a hármat az egybõl, a négyet az egybõl és az ötöt, amelybõl a három, az öt és a hét. Ez a hármas és négyes lefelé; az Elsõ Úrnak Elme-szülte Fiai; a ragyogó hét. Õk azok, oh Lanoo, akik te, én és õ. Õk, akik feletted és Anyád, a Föld felett õrködnek.

A forma nélküli élet kezdete az õskáosz pontjaira utal. A szöveg ismét leközli (redundánsan) a Pi számjegyeit: 3,1415, valamint a 3+5+7=15 forráshelyet (a diász fotinóban) és a hármas és négyes idõszál leágazásokat. Az Elsõ Úr az Atya, az Elme-szülte Fiai a szerinó elemei, a ragyogó hét a fotinó. A következõ mondatban a felsorolt létezõket visszafelé azonosítja, hogy egyértelmû legyen, ki kicsoda a beszélgetésben. A te a fotinót (az emberi lélek centruma, vagyis a tanítvány) jelenti, az én a szerinót (aki mondja a tanítást az írónak) és az õ az Atya.

2. Az Egy Sugár megsokszorosítja a kisebb sugarakat. Az Élet megelõzi a formát és az Élet túléli a formának utolsó atomját. A megszámlálhatatlan sugarakon áthalad az Egy , az Élet-Sugár, mint sok drágakövön át a fonal.

A primer idõszál elágazik több kisebb (rövidebb ) szálra. Az idõszál rendszer már él (élõlényként viselkedik), ezért hívjuk Életfának (szerkezeti hasonlóság okán fa). De még nincs térbeli formája, mert a szálrendszer egy dimenziós (száluniverzum). Ezeken a szálakon át látja a Teremtõ az alantas rendszerét, a drágakövek a teremtmények az idõfonalakon.

3. Mikor az Egy kettõvé lesz, megjelenik a hármas és a három egy; és ez a mi fonalunk, oh Lanoo; szíve, az ember-növénynek amelyet Saptaparna-nak neveznek.

A Teremtõ a múltjába lépve elõbb egy, majd két képét látja meg a kettõs idõsûrûség miatt. Tehát egy forrásból így lesz három a külsõ szemlélõ számára. Ennek a látomásnak köszönhetõ a mi idõszál rendszerünk, ebbõl keletkezik az idõszál, itt a szíve. Az ember-növény az Istenbõl kinõtt, leágazott idõrendszer, a fotinó, mivel az emberi lelkekben fotinó van középen. Ez az ember hét princípiuma.

4. A gyökér az, mely sohasem hal meg; a négy lámpabélnek háromnyelvû lángja. A lámpabelek a szikrák, melyek a hét által kilövelt háromnyelvû lángból veszik lángjukat, egy holdnak sugarai és szikrái visszatükröztetve a Föld valamennyi folyójának hömpölygõ hullámaiban.

Az okforrás az Életfa gyökere, a négy arkangyali fraktálnak a forrása a triász (három nyelvû láng). Az idõszálak szikrákból, pontokból állnak, amik a fotinóban a tachionok térszeránhoz hasonló idõelágazásai révén keletkeznek. Az anyagi részecske víztükör felszíneirõl ezek a források visszaverõdnek. A "hömpölygõ hullámai" a részecske perturbálódó hullámterére utalnak.

5. A szikra Fohat legfinomabb fonalán függ a lángon. Máyá hét világán át utazik. Megáll az elsõben és fém és kõ; átmegy a másodikba és íme - növény; a növény hét formán át forog és szent állattá válik. Ezeknek egyesített tulajdonságaiból alakul Manu a gondolkozó. Ki alkotja õt? A Hét Élet és az Egy Élet. Ki egészíti ki? Az ötszörös Lha. És ki tökéletesíti az utolsó testet? Hal, bûn és Soma...

Itt a keletkezõ rendszerek evolúciójára utal, ahogy egyre komplexebb, intelligensebb létezõk jönnek létre a teremtésben idõvel. Élettelen anyagok, növények, állatok, emberek.
A magyarázatokban az szerepel, hogy: "az okkult elemek fejlõdési sorrendje: tûz, levegõ, víz, föld." Ez hibás, mert egyértelmûen kiderül a szövegbõl (ha figyeltek volna a teozófusok), hogy a sorrend: víz, tûz, levegõ, fény, lélek, föld, amik együtt alkotják az étert. A fény a levegõhöz tartozik (a kétféle energiakvantum), a lélek pedig föld típusú, azaz barion mindkettõ. Az öt elem tanának megfelelõen tehát a helyes sorrend: víz, tûz, levegõ, föld, éter.
Manu lényege a fotinó (az ember centruma), akinek fentmaradása a téridõ ötszörös rétegeitõl függ. Az utolsó test maga az értelmes teremtmény, a fejlõdés célja, akinek tökéletesítése, információ tartalmának fejlesztése a halál (múlandóság), a bûn (rossz cselekedet és visszahatása) és a szóma (az örök élet nektárja, elixírje, de jelent Holdat és a korona csakrán belüli kisebb csakrát is) által történik. A szóma csakra uralása állítólag halhatatlanná teszi a jógit (a fizikai testében).

6. Az elsõ szülöttõl kezdve a csendes Figyelõ és árnyéka közötti fonal minden változással erõsebbé és ragyogóbbá válik. A reggeli napfény fenséges déli Nappá változott át...

A fõszerántól kezdve a Teremtõ (szemlélõ) és árnyéka (másolata, leképzése) közötti idõszálon a változások perturbációkként szaladnak végig. A szál egyre ragyogóbb, mert egyre több pontból áll, ahogy nyúlik, sûrûsödik, nõ az információ tartalma.

7. Ez a te jelen Kereked, mondá a Láng a Szikrának. Te vagy én magam, a másom és az árnyékom. Beléd öltözködtem és te vagy Vahanom a "Légy velünk" napig, amikor te újra magammá és másokká válsz, magaddá és magammá. Ekkor az Építõk, miután felvették elsõ ruhájukat, leszállnak a ragyogó Földre és uralkodnak az emberek felett - akik õk maguk...

Ez a te forrásrendszered (leírása), mondá a Teremtõ a másolatának. A "Légy velünk nap" a teremtési ciklus végét jelenti, ami az idõk végezete néven közismert. Az Építõk elsõ ruhája talán az az anyagi test, amiben a ciklus kezdetén reinkarnálódtak a Földre. Az utolsó mondat tehát a feltámadás napjáról szól (mint más vallásokban).

Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy sikerült visszafejtenünk ezen õsrégrõl származó isteni tanítások rejtett jelentését, de csak azért, mert a megoldási kulcsokkal már rendelkeztünk (más forrásokból). Ha hozzá tudnánk jutni a további versekhez is, újabb részleteket tudhatnánk meg a teremtés mûködésérõl. Remélem, egyszer majd eljutnak hozzám azok a szövegek is. Ha az olvasók között akad olyan, aki értette a fentieket és felismerte fontosságukat, valamint tudna segíteni a további Dzyan versek megszerzésében, kérem írjon a honlap gazdájának. Köszönöm.