Ha hihetek az információknak, akkor Kína a csõd szélén van és vesz mindent, hogy az értéktelen "papíroktól" szabaduljon, "realizálja". Mondjuk, szerintem bedõlni nem tud, mert le van zsírozva, hogy mit és milyen ütemterv szerint vesz át a "bedõlõ" Nyugattól. Próbálják jahvét kimosdatni a zsidó mocsokból. A kínai GDP-adatok manipuláltak, megbízhatatlanok és csupán "tájékoztató jellegûek", mondta 2007-ben Liaoning tartomány korábbi párttitkára, az ázsiai ország jelenlegi kormányfõje, Li Ko-csiang. A mai napig is jó okunk lehet rá, hogy kételkedjünk Kína szavában, hiszen Kína még mindig viszonylag zárt ország, ahol mindent megtesznek az információáramlás szigorú kézbentartásáért és korlátozásáért. A nagy és sokszínû állam tartományai a fejlõdés eltérõ szakaszában tartanak, ami különösképpen megnehezíti a gazdasági teljesítmény értékelésének feladatát - közölte a Fidelity.
A legfõbb gond

Az OECD országaiban a szolgáltatások teszik ki a GDP több mint kétharmadát. Kínában, ahol a gazdaság éppen most áll át a termelésközpontú és exportvezérelt modellrõl egy fogyasztás- és szolgáltatásalapú modellre, a szolgáltatások részesedése tavaly haladta meg elsõ ízben a termelését.

Ez problémát jelent a hagyományos GDP-modellek alkalmazása szempontjából, amelyeket eredetileg az ipari és mezõgazdasági teljesítmény mérésére dolgoztak ki, azaz a ráfordításokkal csökkentett kibocsátást vizsgálja. A gyártósorról lekerülõ cipõk, pólók, konzervdobozok vagy teherautók értéke és mennyisége viszonylag könnyen kiszámítható. Mindenképpen sokkal könnyebben, mint mondjuk az, mekkora értéket teremt a gazdaságban egy szolgáltatóvállalat – különösen az internet korában.
A kínai GDP - Mission Impossible?

Kína óriási és sokszínû ország, ahol gyors ütemû szerkezetváltás zajlik. A Nemzeti Statisztikai Hivatal állítja elõ az ország GDP-számait, a nyugati világban alkalmazotthoz meglehetõsen hasonló módszerek szerint. Negyedévente megvizsgál nyolc ágazatot a mezõgazdaságtól kezdve a bányászaton és a kiskereskedelmen át a banki szolgáltatásokig. Évente pedig 16 iparágban végez átfogóbb felmérést, az összes nagyvállalatra és a kisebb cégekbõl vett mintára kiterjesztve.

Ez eddig elég kézenfekvõnek tûnik, ám a Statisztikai Hivatal több nehézséggel is küzd. Közülük talán a legnagyobb, hogy miként lehet figyelembe venni az új gazdaság kevésbé kézzelfogható területeit, fõként a gyorsan bõvülõ szolgáltatási tevékenységek hatását. Sok esetben ezeket a szolgáltatásokat olyan kis- és középvállalkozások nyújtják, amelyek csak a mintavételezés szintjén szerepelnek a GDP-számítás módszerében.
Van, amiben jól állnak

Jó példa erre Kína virágzó e-kereskedelmi piaca, amely várhatóan már 2018-ra nagyobb lesz, mint az USA és Európa e-kereskedelmi piaca együttvéve. A vásárlók egyre gyakrabban fizetnek mobilon: 2015 utolsó negyedévében a mobil fizetések összértéke elérte a 2,8 billió dollárt. Kína e-kereskedelmi piaca óriási, egyes területeken informális és alulszabályozott, ami nagyon megnehezíti a valós érték mérését.

Ennek a piacnak a jelentõs része az ún. „közösségi gazdasághoz” (sharing economy) tartozik. Az ország 700 millió okostelefon-használója körében gyors ütemben terjed az autómegosztás (ridesharing), a kanapéturizmus (couch surfing) és a közösségi finanszírozás (crowd sourcing). Az olyan alkalmazások, mintaz Uber, és kínai megfelelõje, a Didi Dache átalakítják a fogyasztási szokásokat. De ahogy más országok esetében, úgy Kínában sem jelenik meg kellõképpen az új gazdaság a GDP-számítás módszereiben.

Júliusban a Nemzeti Statisztikai Hivatal helyettes vezetõje, Hszu Hsziancsun bejelentette, hogy a hivatal fontolóra veszi a GDP-számítások kiterjesztését az új gazdaság fenti területeire, és elismerte, hogy ezeknek a szolgáltatásoknak az értékét jelenleg alulbecsülik vagy egyáltalán nem veszik figyelembe.

További nehézséget jelent a Nemzeti Statisztikai Hivatalhoz beérkezõ adatok megbízhatósága. Kína különbözõ tõkekorlátozásokat vezetett be a vállalatokra és a magánszemélyekre nézve. Bizonyítékok támasztják alá, hogy egyes kínai kereskedõk ezeket a korlátozásokat megkerülve jelentõsen felnagyítják a bejelentett kereskedelmi adatokat, hogy magasabb legyen a beérkezõ renminbi- és a kiáramló dollárösszeg. Erre utal a Hong Kong és Kína által közölt kereskedelmi adatok közötti egyre nagyobb eltérés.

Decemberben Kína saját adatai szerint 45,9 milliárd értékû árut exportált Hongkongba, míg Hongkong saját mérése alapján mindössze 23,7 milliárd dollár értékû árut importált Kínából.9 Minél elterjedtebb az ilyen „túlszámlázás”, annál megbízhatatlanabbak lesznek a GDP-adatok.
A pólóktól a K+F-ig

Kína az 1981-es nyitást követõen lett a világ gyártóüzeme. Kezdetben pólókat és cipõket állított elõ, ám hamarosan belépett a gépkocsi- és a gyógyszergyártás területére, majd következett a csúcstechnológia, az elektronika, a repülõgépgyártás és szinte minden iparág. Ma a kínai üzemek egyre inkább Kínában fejlesztett termékeket bocsátanak ki, amelyeket többnyire aztán helyben értékesítenek. Hamarosan színre lép a kínai innovátorok és fogyasztók új nemzedéke. Több szempontból is mások, mint elõdeik, de leginkább talán az iskolázottság terén különböznek tõlük.

Tavaly 11 millió diák kezdett természettudományos és technológiai tanulmányokat Kína 1500 fõiskoláján és egyetemén. Alig egy évtizeddel ezelõtt ezek az intézmények még nem is léteztek. Az alapképzésben tanuló kínai hallgatók 31 százaléka mûszaki tudományokat tanul (szemben az USA-ra jellemzõ 5 százalékkal). 2013-ban 413 ezer kínai diák vett részt alapképzésben a tengerentúlon; közülük 353 ezren még ugyanabban az évben visszatértek Kínába. Hamarosan 200 millió frissen végzett diplomás szakember áll munkába Kínában. A frissdiplomás szakemberek helyzetét javítja a kutatás-fejlesztésre fordított növekvõ összeg – Kína többet költ K+F célokra, mint bármely más ország a világon, az USA-t kivéve.

Azért hangsúlyozzuk mindezt, mert az ilyen változások (jobb oktatók, színvonalasabb iskolák, több lehetõség) anélkül erõsítik a gazdaságot, és javítják az életminõséget, hogy hatásuk jelentõsen megmutatkozna a Nemzeti Statisztikai Hivatalnak küldött jelentésekben. Ösztönzik a kutatások és az innováció fejlõdését, így pl. jobb és olcsóbb okostelefonok (vagy más termékek) jöhetnek létre. Az elõállítottés értékesített okostelefonok költségét és mennyiségét rögzíteni tudjuk, de vajon hogyan vehetnénk figyelembe a több jó tanár, a kutatások és az innováció által teremtett hozzáadott értéket? Különösen, ha az új termékek ráadásul olcsóbbak is, mint elõdeik, és kevéssé kézzelfogható módon generálnak gazdasági értéket pl. a jobb funkcionalitásból és a fogyasztói elégedettség növelésébõl eredõen.
Mennyire pontosak Kína GDP-adatai?

Li Ko-csiang 2007-ben a fenti kijelentéshez azt is hozzáfûzte, hogy véleménye szerint a vasúton fuvarozott áruk mennyisége, a villamosenergia-fogyasztás és a bankhitelek alapján lehet a legjobban behatárolni a kínai gazdaság teljesítményét. Azóta több közgazdász is kidolgozott erre alkalmas mutatókat, amelyek szerint a növekedés jelenleg 3 százalék körüli. Ez viszont fele sincs a hivatalos 6,9 százaléknak.

Hozzá kell tenni, hogy Li 2007-es kijelentése óta azonban jelentõsen megnõtt a szolgáltatások súlya a gazdaságon belül. Ez enyhítette a nyomást a vasúti árufuvarozás és a villamosenergia-felhasználás terén, mivel a kínai vonatok többnyire szenet szállítanak. A szenet az egyre inkább visszaszoruló nehéziparhoz tartozó hõerõmûvekben égetik el.

A kínai gazdaság teljesítményének mérésére irányuló egyéb független kísérletek vegyes eredményekkel jártak. A Bloomberg az ipari termelés, a kiskereskedelmi értékesítés, az állóeszköz-beruházások, az export és a villamosenergia-termelés súlyozott átlagára építi számításait. Ez a mutató elég közel van a hivatalos számokhoz – átlagosan mindössze 0,3 százalékkal tér el tõlük a 2008 óta regisztrált adatoknál. Mások jóval alacsonyabb becslésekkel szolgálnak – így például a Capital Economics, amely 4,5 százalék körülire becsüli a kínai gazdaság növekedését.

Természetesen maguk a mutatók mérésénél figyelembe vett számok sem feltétlenül pontosak (ahogy azt a fenti kínai export-/importadatok példáján már láthattuk). Ezért valószínûleg érdemes megfogadni LiKo-csiang tanácsát, és csupán„tájékoztató jellegûnek” tekinteni Kína GDP-adatait.
Akkor mi a alapján fektessünk be?

Amikor ennyire nehéz ellenõrizni a makroszintû (top-down) adatokat, megnõ a fundamentális (bottom-up) elemzések jelentõsége.

„Ebben az esetben a befektetési célpontként kiszemelt vállalat megismeréséhez többre van szükség a pénzügyi teljesítmény elemzésénél. Alaposan fel kell mérni a versenytársakat, az ügyfélkört, a beszállítókat és a mûködési környezetet, hogy a befektetõ teljes képet kapjon a cégrõl, és ne alapozza véleményét túlzott mértékben a potenciálisan megbízhatatlan makroszámokra” – teszi hozzá Al-Hilal István, a Fidelity magyarországi értékesítési vezetõje.
Link