Bejelentkezés

Felhasznalonév

Jelszo



Még nem regisztraltal?
Regisztracio

Elfelejtetted jelszavad?
Uj jelszo kérése

Donald Trump lesz az amerikai elnök

TanácsadásMinden logika azt mondja, hogy a két zsidó-bohóc közül a Trump triumphol, de ez itt ne legyen már meglepetés. De nem õ a lényeg, hanem amit az "új elnöknek" a neve alatt végre kell hajtani, bárhogy is nevezik a zsidó-g.cit. Tök jó lenne, ha tévednék, de én arra tippelek – minden közvélemény-kutatás ellenére -, hogy holnap hajnaltól Donald Trump lesz az USA következõ elnöke. Szerintem történelmileg ez következik a Brexitbõl, a globalizmus elleni „konzervatív” lázadásból, az alulról jövõ radikalizmusból, az elitekbõl történõ dühös kiábrándultságból, a migránsellenességbõl, illetve a közösségi média valóságtorzító hatásából. Egyszóval: a történelmi tapasztalatból.
Fordul egyet a világóra

Trump „szabálytalan” karaktere és kampánya pontosan illeszkedik ebbe az új, globális történelmi tapasztalatba. Milliárdos populistaként, egyéni módon lovagolja meg a „tömegek lázadását”, amely az eliteket, a gazdagokat, a szakértõket, a médiát, a migránsokat, a liberális demokratákat okolja az összes gazdasági és társadalmi bajokért. Eddig is ez az alulról jövõ radikalizmus segítette az elnökjelöltséghez Trumpot, aki sajátos haragjával és agresszív humorával leegyszerûsített, könnyen fogyasztható megoldásokat kínált a globális kapitalizmusból, a liberális demokráciából mélyen kiábrándult, dühös választóknak.

A Brexit a világon elsõként mutatta meg, hogy demokratikus eszközökkel – népszavazás – is tökön lehet szúrni a demokráciát. Emlékezzünk vissza, a közvélemény-kutatók magabiztosan állították a nemek gyõzelmét, azt, hogy Nagy-Britannia nem lép ki az Európai Unióból. Aztán jött a feketeleves: a vidéki, alacsony iskolázottságú, idõsebb szavazók dühösen, tömött sorokban voksoltak a kilépésre, miközben a maradáspártiak – közöttük megdöbbentõen sok városi fiatallal – végül nem, vagy alig mentek el szavazni.

A brit liberális elitek ezért kizárólag magukat okolhatják a Brexitért: a médiában hosszú éveken át gúnyolták és lenézték a munkásosztály „tudatlanságát”, amely most fájdalmasan visszaütött.
Globális problémák

Miközben a kilépéspárti britek ösztönösen élére álltak az elitekkel szembeni világhangulatnak, Amerikában ez a republikánus párton belülrõl indult, ott kapott elõször formát. Ismert, hogy az alulról jövõ, radikális Tea Party gyakorlatilag megpuccsolta a pártot, és bár Trump hülyének nézte õket is, sikeresen felhasználta e csoportot a jelöltségéért folytatott versenyben. Populizmusával sorra ütötte ki a republikánus párt hivatalos jelöltjeit, és természetesen ez is a pártelit hibája. Hiszen a radikális populizmus azért is erõsödhetett meg világszerte, mert az emberek egyre kevesebbet tudnak a lassan évtizedes gazdasági válság valódi okairól, miközben a hagyományos pártok – a tõke menekülésétõl tartva – felvetni sem merik például a globális ellenõrzés szükségességét. Az offshore vagyonok, a tõkejövedelmek, a pénzpiacok elszakadása a reálgazdaságtól az egyik oka annak, hogy a gazdagok soha nem látott mértékben gazdagodnak, ám ezek után alig fizetnek adót.

Teljesen nyilvánvaló, hogy a globális kapitalizmus válságát nem Donald Trump fogja megoldani. A válságból fakadó globális migrációt, elszegényedést vagy akár az ökológiai katasztrófákat nem lehet kerítésekkel, a határok lezárásával, még nagyobb bezárkózással megállítani. A menekültválság így csupán következmény, amely komoly nemzetközi összefogást igényel. Vagy más problémákkal együtt és másokkal közösen sikerül kezelni ezt, vagy sehogy. Sokatmondó felmérés, hogy a fejlett világban – 2005 és 2015 között – a háztartások 75 százaléka esetében a jövedelmek egyáltalán nem nõttek, sõt inkább a csökkenés volt jellemzõ. A lecsúszó középrétegek félelme a még nagyobb lecsúszástól önmagában fogékonnyá teszi õket a bezárkózást hirdetõ, “illiberális” népbutításra.

Így a hiszterizált választói hangulatban alighanem mindig kialakul az a kritikus kisebbség, amely elmegy szavazni, szemben az apatikus többséggel, és ezzel bármikor eldönthet egy demokratikus választást.
Sioux, 2016. november 6. Donald Trump republikánus párti elnökjelölt egyik támogatója az Iowa állambeli Sioux-ban tartott kampányrendezvényén 2016. november 6-án. Az Egyesült Államokban november 8-án tartanak elnökválasztást. (MTI/AP/Evan Vucci)
Fotó: MTI / AP / Evan Vucci
Elhomályosuló valóság

Trump természetesen nem konzervatív vagy jobboldali politikus. A szavazóit sem lehet ideológiai, szociális, demográfiai vagy mûveltségbeli jellemzõk alapján meghatározni. Önmagában a mélyen vallásos, protestáns fehér középosztály támogatása sem magyarázza a sikereit, hiszen államonként ennél jóval tágabb vonzerõvel rendelkezik. Amit leginkább el lehet mondani a híveirõl, az az, hogy nem nagyvárosi, nem jómódú emberek. Igazából õ úgy állt az élére a konzervatív forradalomnak, hogy egy tisztességes republikánusnak nem szabadna rá szavaznia.

Csalta a feleségét, a vallást semmire sem tartja, nem fizet adót. Õ egy nagyszabású populista, akit csak a hatalom megszerzése érdekel, ezért a pillanatnyi helyzethez igazítva alakítja ki a véleményét.

Az új világállapot fontos jellemzõje a valóságérzékelés eltorzulása, a látványok társadalma. És ez szintén Trumpnak kedvez. Filozófusok már legalább ötven éve leírták a jelenséget például a képek uralmaként, a szimulákrum fogalmában. Nemcsak arról van szó, hogy a globálissá vált közösségi média csak azokat a híreket közvetíti felénk, amiket mi akarunk látni, hanem arról is, hogy már nem tudunk megegyezni abban, hogy mi a valóság képe. A világ bármely pontjáról megnézhetünk bármilyen videót, de soha nem tudhatjuk, hogy valaki manipulálta-e õket, vagy ez a valóság. A Trump-féle radikális politika éppen ezt használja ki: másnak láttatja a világot, eltünteti a tényeket, párhuzamos valóságot alakít ki, annak érdekében, hogy az õ valósága legyen egyeduralkodó. Szükségszerûen kreálnia kell egy alibit: egy hamis valóságot, ami elég igazinak látszik ahhoz, hogy elrejtse a valóság hiányát.
Tökös legények

Trump politikai hazugságai ebben a világban nem hazugságok, hanem igazságok. Ezért a saját világán kívüli kritikák úgy pattannak le róla, mint a teflonról a vízcseppek.

Adót csalt tizenhat évig? Tökös legény! Csalta a feleségét? A nõk nagy tisztelõje! Nem hisz a globális felmelegedésben? Nincs is olyan!

A párhuzamos valóságban – a szimulációban – felszámolódik a kritikai, analitikus szemlélet, a dolgok kauzális rendje, a tényekrõl való közmegegyezés. Fontos, hogy a radikális populista valóságszimuláció modelljei észrevétlenül szûrõdnek be az életünkbe, a gondolkodásunkba, és önmagukat gerjesztik tovább. Már meg se látjuk a saját világunktól eltérõ jelentéseket, csak körkörösen egymásnak küldözgetjük a saját modelljeinket.

Slavoj Zizek világhírû szlovén filozófus azt mondta: azért szavazna Trumpra, ha megtehetné, hogy minél elõbb beköszöntsön a káosz a világban, és ez legalább esélyt adna, hogy mindent újrakezdjünk az alapoktól. Szerinte Trump felrúgta azt a kimondatlan rendszert, ami minden társadalomban mûködik, és ami kijelöli, hogyan mûködik a politika és hogyan érünk el konszenzust. Bár szinte semmiben sem ért egyet Trumppal, úgy véli, Hillary Clinton még nagyobb veszélyt hozna a világra, mert eljátssza, hogy progresszív, miközben kõkemény hidegháborús logikát képvisel, és túlságosan is kötõdik a bankokhoz.

Akárhogy is lesz, a világ holnap hajnalban ismét fordul egy nagyot. Megválasztják az USA 45. elnökét, és ez alapvetõen hatással lesz majd a világunkra. Ugyanakkor az is igaz, hogy az emberiség szempontjából lényeges kérdéseink – korrupció, háborúk, környezetszennyezés – tekintetében ismét semmilyen érdemi változás nem lesz. Nem lesz világháború, nem oldjuk meg a menekültválságot, ellenben a tengereket ugyanúgy szennyezni fogjuk, és ugyanúgy mindent át fog hatni a korrupció, mint a történelemben bármikor.

Tulajdonképpen nem is olyan nagy dolog ez az amerikai elnökválasztás.
Link

Hozzaszolasok

4 #1 Posta Imre
- 2016. November 08. 19:09:40
Mindegy, ki nyeri az amerikai elnökválasztást, minden rosszabb lesz

Alkotmányba foglalták: idióták nem szavazhatnak Amerikában
Donald Trump lesz az amerikai elnök

Barack Obama nyolcéves elnökségérõl két dolgot érdemes tudni:

Megkapta a Nobel-békedíjat,
miközben folyamatosan háborúban állt elnöksége alatt az Egyesült Államok.

Ez azért is érdekes, mert Obama lett az az amerikai elnök, aki az eddigi leghosszabb ideig állt folyamatosan háborúban. A mai elnökválasztás elõtt érdemes megnézni azt, hogy milyen nemzetközi konfliktusokat vállalt, és ad át Obama az utódjának, és mi várható a leendõ amerikai elnöktõl. Minden apró konfliktust nem fogunk felsorolni, a nagyobb, illetve leendõ háborúknál maradunk.

Obama és George W. Bush, sõt, Hillary Clinton között is elég fontos különbségek vannak. Míg utóbbi kettõ gyakran nyíltan intervenciópárti, addig Obama nem, vagy csak titokban az. Clinton és Bush a pártszakadékon átívelõen klasszikus héják. Bush pilóta volt a texasi Nemzeti Gárdánál, ami elég jól meglátszott a személyiségén. A vadászpilóták viszonylag ritkán küzdenek negatív önértékelési zavarokkal, és az esetek kis részében van problémájuk a hirtelen döntéshozatallal. Clinton eközben kifejezetten sokat haverkodik tábornokokkal, a baráti körének jó része a hadikomplexum (ennél frappánsabban nem tudom magyarítani a military-industrial complex-et) szigorúan vett belsõ körébõl kerül ki. One of the boys, ha elfogadunk ennyi gendersemlegességet.
Bérgyilkosok mestere

Obama viszont ennél sokkal finomabban intézi a konfliktusait. John Dolan, minden idõk egyik legszórakoztatóbb háborúszakértõje mondta egyszer azt róla, hogy egészen tökéletes Master of Assassins volt az elnöksége alatt. Miközben egy Amerikától egészen szokatlanul világpolgár elnök szépen mosolyog a kamerába, valahol megint felsír egy drón.
Hangcsou, 2016. szeptember 5. Barack Obama amerikai elnök sajtóértekezletet tart a világ 19 legfejlettebb gazdaságú és vezetõ feltörekvõ országát, valamint az Európai Uniót tömörítõ húszas csoport, a G20 vezetõinek találkozóján a Csöcsiang tartománybeli Hangcsouban 2016. szeptember 5-én. (MTI/EPA/Narendra Sresztha)
Barack Obama amerikai elnök sajtóértekezletet tart a világ 19 legfejlettebb gazdaságú és vezetõ feltörekvõ országát, valamint az Európai Uniót tömörítõ húszas csoport, a G20 vezetõinek találkozóján a Csöcsiang tartománybeli Hangcsouban 2016. szeptember 5-én.
Fotó: MTI / EPA / Narenda Sresztha

Obama úgy kezdett bele már az elsõ elnökségébe is, hogy ugyan nem volt pacifista, de kikötötte, hogy az iraki háborút be kell fejezni. Ezt majdnem sikerült is elérnie, sõt, ha nagyon lazán és nagyon hivatalosan vesszük, akkor tényleg befejezték. De Irakban ennél sokkal komolyabb konfliktusba tenyereltek bele Szaddám eltávolításával. Egy olyanba, amit most Szíriában megismételhetnek.

Mert az Iszlám Állam megszületésének tényleg közvetlen elõzménye volt az iraki intervenció. Azzal, hogy egy mélyen szektariánus térségben leváltották a hatalomból az egyik szektát, és egy másikat tettek a helyébe, egészen eldurvultak a dolgok. Még akkor is, ha Szaddám alatt a szunnita kisebbség kormányzott, és azt mondtuk, hogy ez igazságtalan volt, érdemes belátni, hogy a síita többség hatalomra kerülésével elég komoly konfliktusok lettek a két szekta között. Az, hogy a szunnita elit kiesett a hatalomból, és az, hogy az új síita elit mennyire volt kegyetlen a régivel, pontosan ahhoz a szunnita lázadáshoz vezetett, ami Irak nyugati részén kialakult, és aminek az Iszlám Állam eredeti, robbanásszerû terjeszkedését köszönhetjük.
Nem kéne még egyszer

Ezt a konfliktust pedig nem sikerült megoldani a kivonulással. Igazából Obamának ehhez az egészhez annyi köze van, hogy nem tudott megoldani egy olyan konfliktust, amit Bushnak eleve nem kellett volna megteremtenie. Amiért Irak története nagyon fontos, az pont Szíria.

Mert ez már nem Bush, hanem Obama háborúja. És az õ egyik legfontosabb öröksége lehet majd, ha az utódja nem szúrja el. Azt nem nagyon tudni, hogy Donald Trump, ha tényleg hatalomra kerül, mit kezdene Szíriával. Egyszerûen nem láttuk még vezetõként mûködni. Az viszont kérdéses, hogy nem csinálna-e baromságot egy olyan ember, akitõl a hirtelen haragja miatt állítólag még a Twitter-fiókját is el kellett venni a választás elõtti napokban. Sõt, még rémisztõbb, hogy Trump korábban többször is háborús bûnöket hozott fel ötletként a konfliktusok megoldására. Ilyen volt, amikor azt mondta, hogy a terroristagyanús személyeknek a családját is le kellene bombázni, és ilyenek voltak a sorozatos fenyegetései is az atombombával.

Trump egy kalapács, akinek minden konfliktus szög.

Clinton már komolyabb kérdés, mert róla azt is tudjuk, hogy mit gondol. Sõt, korábban már írtunk is arról, hogy kifejezetten komolyan beállt egy olyan terv mögé, amibõl még amerikai-orosz háború is lehet. Ennek a mostanában sokat emlegetett No-fly zóna létrehozása lenne a kezdete Szíriában. Elég valószínûnek tûnik, hogy Clinton ezt meg is fogja tenni, ahogy az is, hogy elõbb vagy utóbb konkrétan katonákkal is bevonul Szíriába.
Fel-Kaida

Ezzel több probléma is van. Egyrészt láttuk azt, hogy mi történt a rezsimcsere után Irakban. Szíria és Irak annyiban különbözik, hogy amíg a szektariánus Irakban pár nagy frakció harcolt a hatalomért, addig a szektariánus Szíriában több nagy, és ezernyi kis frakció teszi ugyanezt. Most is teljes a káosz, de ha az amerikaiak bemennek, ne adj Isten, megdöntik az Aszad-kormányt, akkor még nagyobb lesz. Ráadásul, itt nemcsak félig képzett harmadik világbeli katonák ellen kell majd harcolniuk, hanem Oroszország, Irán és a Hezbollah ellen.

Szíriában mostanra konkrétan annyira eldurvult a helyzet, hogy az amerikai hadseregen belül a Dzsabhat Fatah al-Nuszrát, az Al-Kaida azóta többször nevet váltott helyi alakulatát szeretnék támogatni. Ide jutottunk onnan, hogy Obama a hatalomra kerülésekor még két célt fogalmazott meg határozottan:

az iraki háború befejezését
és az Al-Kaida legyõzését.

Clintonnak igazi konfliktusa mégiscsak az oroszokkal lehetne, és nem csak Szíriában. Arról is írtunk már, hogy az amerikai hadsereg régóta álmodik egy olyan háborúról, ahol nem drónok és improvizált csõbombák, hanem NATO-hadoszlopok állnak szemben a Varsói Szerzõdés tankhadosztályaival. Ilyen háború ugyan már nem létezik, és többé nem is fog létezni, de vágyni azért lehet rá. Philip Breedlove, a NATO európai fõparancsnoka például hosszú évekig próbálta fals adatokkal etetni Obamát, hogy végre határozottabban fellépjen Ukrajnában Oroszország ellen. Ha nincs Obama ellenállása, ez meg is történik. Clinton pedig sokkal kevésbé visszafogott Obamánál.

Donald Trumpról természetesen itt sem tudjuk, mit gondol.

Egyszerre szeretne ugyanis mindenre atomot dobni, és tiszteli vezetõként Putyint. Lehet egyébként, mármint vezetõként tisztelni Putyint, de nem az emberi jogi elvei miatt, az biztos, és ettõl Trump egészen aggasztó lesz.
Moszkva, 2014. március 21. Vlagyimir Putyin orosz elnök aláírja a Krím félsziget és Szevasztopol Oroszországhoz való csatlakozásához szükséges alkotmánymódosítási törvényt a moszkvai Kremlben 2014. március 21-én. (MTI/EPA/Szergej Csirikov)
Vlagyimir Putyin orosz elnök aláírja a Krím félsziget és Szevasztopol Oroszországhoz való csatlakozásához szükséges alkotmánymódosítási törvényt a moszkvai Kremlben 2014. március 21-én.
Fotó: MTI / EPA / Szergej Csirikov
Russian scare

Ráadásul az oroszellenes riogatás egészen paranoid szintre emelkedett Amerikában. Ott tartunk, hogy Eli Lake, egy viszonylag ismert liberális publicista már olyan véleménycikkeket ír a szintén baloldali Bloombergbe, hogy

kezeljük Oroszországot nemzetközi méregként, mert az.

Ha ezt bárki leírná Izraelrõl, Németországról vagy Lengyelországról, azonnal leelmebetegeznék érte. De Oroszországról le lehet írni, mert Oroszország a tökéletes ellenfél, sõt, jelentõs lobbija sincs Amerikában. Ráadásul Oroszország nagyon nem világhatalom, hiszen pont azért viselkedik ilyen agresszívan, mert nem tehet mást.

Magyarország számára viszont komoly kérdés lesz, hogy egy Clinton-elnökség során mennyire kötelezzük el magunkat a NATO mellett (aminek ugye tagjai vagyunk), vagy mennyire leszünk relativisták Oroszországgal szemben. Amerika várható világképébe egyszerûen nem fér bele a relativizmus az oroszokkal szemben.

Ja, igen, maradt még egy komoly háború: Afganisztán.

Na, ugye Afganisztánba pont azért vonult be az amerikai hadsereg, hogy ne a tálibok legyenek hatalmon. Most gyakorlatilag a tálibok vannak hatalmon, és erõsebbek, mint valaha.

Afganisztánt soha senki nem fogja megoldani.
http://24.hu/kulfold/2016/11/08/minde...zabb-lesz/
267 #2 Perle
- 2016. November 08. 19:47:20
Ma reggel, a választás napján fejsérüléssel holtan találták a new yorki orosz fõkonzulátus egyik alkalmazottjá, ügyeltes tisztjét.. Az amerikai orvos erõszakra utaló nyomot nem talált az elhúnyton, tehát megöngyilkolhatta magát.
https://sputniknews.com/us/2016110810...mber-dies/
329 #3 gutai zub
- 2016. November 08. 20:50:38
A 45 ik elnök az öreg "krukid" clintonné lesz
69 #4 Szalonna
- 2016. November 08. 22:38:51
Az tuti.
12 #5 spartakusz
- 2016. November 09. 04:21:55
Clintonné francia ivadék Trump német ivadék - na ki lesz a 45.elnök kettõ közül mindegy! Érted? MIND - EGY!

Különben elõször a nõ - utána a férfi ahogy bivaly mondja!
spari..
4 #6 Posta Imre
- 2016. November 09. 06:03:53
[color=#990000]Donald Trump lesz az elnök? Akkor kivándorlunk![/color]

Még elméletileg van esélye megfordítani az állást Hillary Clintonnak, bár már egyre kevesebb. Az amerikaiak pedig új lehetõségek után néznek.

Kanada egy szép és befogadó ország, ráadásul pont ott van felettük, így a választás éjszakáján az amerikaiaknak sikerült túlterhelni a kanadai bevándorlási hivatal oldalát, ami rövid ideig elérhetetlenné is vált.

Egyébként mindeközben Donald Trump megnyerte Utah, Georgia, és Iowa államokat, Hillary Clinton pedig sikeresen begyûjtötte Oregont.http://privatbankar.hu/makro/donald-t...unk-300103
238 #7 bivaly
- 2016. November 09. 06:48:15
Ameddig minden politikus beszédét mások írják, elõre, mint színházi drámát, a "politikus" csak megtanulja a szöveget, addig szánalmasan röhejes az egész. A legtöbbje csak mûkedvelõ ripacs, kevés köztük a jó színész, politikus meg egy sincs ! Csak és kizárólag bábok, és az is egyre megy, hogy kézzel, vagy dróton rángatják õket. Ez a népnek cirkusz, és gumicsont, a háttér hatalomnak meg kis pihenõ, felkészülés a "gyõzelem" utáni feladatokra. Amit majd a "gyõztes" hajt végre, mint saját programját. Ki van ez találva .
165 #8 LM
- 2016. November 09. 07:24:42
Szimbolizmus ez az egész, az hogy le volt zsírozva itt szerintem senkinél nem lehet kérdés. Felépítettek egy új politikai figurát a nulláról szemben a régi vonalat képviselõ Clintonnal. Tehát az új gyõzött a megunt és mûködésképtelen régi helyett. Nem azért mert annyira jót akarnak nekünk hanem azért mert a régi már gazdasági/társadalmi szinten sem fenntartható tovább. A rendszer átparaméterezésének következõ állomására érkeztünk.
154 #9 kakas
- 2016. November 09. 09:57:07
2.22-tõl figyuzz!s_hihi[movie=youtube]https://www.youtube.com/watch?v=lxjM1yCcqTQ[/movie] s_pia president=trump
120 #10 Vakeger
- 2016. November 09. 10:02:29
Akkor csak a polgárháború lesz világméretû? s_hihi

Hozzaszolas küldése

Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.

Értékelés

Csak regisztralt tagok Értékelhetnek.

Kérjük jelentkezz be vagy regisztr?lj.

Még nem értékelték
Generalasi idö: 0.06 masodperc
331,084 egyedi latogato