Minden logika azt mondja, hogy a két zsidó-bohóc közül a Trump triumphol, de ez itt ne legyen már meglepetés. De nem õ a lényeg, hanem amit az "új elnöknek" a neve alatt végre kell hajtani, bárhogy is nevezik a zsidó-g.cit. Tök jó lenne, ha tévednék, de én arra tippelek – minden közvélemény-kutatás ellenére -, hogy holnap hajnaltól Donald Trump lesz az USA következõ elnöke. Szerintem történelmileg ez következik a Brexitbõl, a globalizmus elleni „konzervatív” lázadásból, az alulról jövõ radikalizmusból, az elitekbõl történõ dühös kiábrándultságból, a migránsellenességbõl, illetve a közösségi média valóságtorzító hatásából. Egyszóval: a történelmi tapasztalatból.
Fordul egyet a világóra

Trump „szabálytalan” karaktere és kampánya pontosan illeszkedik ebbe az új, globális történelmi tapasztalatba. Milliárdos populistaként, egyéni módon lovagolja meg a „tömegek lázadását”, amely az eliteket, a gazdagokat, a szakértõket, a médiát, a migránsokat, a liberális demokratákat okolja az összes gazdasági és társadalmi bajokért. Eddig is ez az alulról jövõ radikalizmus segítette az elnökjelöltséghez Trumpot, aki sajátos haragjával és agresszív humorával leegyszerûsített, könnyen fogyasztható megoldásokat kínált a globális kapitalizmusból, a liberális demokráciából mélyen kiábrándult, dühös választóknak.

A Brexit a világon elsõként mutatta meg, hogy demokratikus eszközökkel – népszavazás – is tökön lehet szúrni a demokráciát. Emlékezzünk vissza, a közvélemény-kutatók magabiztosan állították a nemek gyõzelmét, azt, hogy Nagy-Britannia nem lép ki az Európai Unióból. Aztán jött a feketeleves: a vidéki, alacsony iskolázottságú, idõsebb szavazók dühösen, tömött sorokban voksoltak a kilépésre, miközben a maradáspártiak – közöttük megdöbbentõen sok városi fiatallal – végül nem, vagy alig mentek el szavazni.

A brit liberális elitek ezért kizárólag magukat okolhatják a Brexitért: a médiában hosszú éveken át gúnyolták és lenézték a munkásosztály „tudatlanságát”, amely most fájdalmasan visszaütött.
Globális problémák

Miközben a kilépéspárti britek ösztönösen élére álltak az elitekkel szembeni világhangulatnak, Amerikában ez a republikánus párton belülrõl indult, ott kapott elõször formát. Ismert, hogy az alulról jövõ, radikális Tea Party gyakorlatilag megpuccsolta a pártot, és bár Trump hülyének nézte õket is, sikeresen felhasználta e csoportot a jelöltségéért folytatott versenyben. Populizmusával sorra ütötte ki a republikánus párt hivatalos jelöltjeit, és természetesen ez is a pártelit hibája. Hiszen a radikális populizmus azért is erõsödhetett meg világszerte, mert az emberek egyre kevesebbet tudnak a lassan évtizedes gazdasági válság valódi okairól, miközben a hagyományos pártok – a tõke menekülésétõl tartva – felvetni sem merik például a globális ellenõrzés szükségességét. Az offshore vagyonok, a tõkejövedelmek, a pénzpiacok elszakadása a reálgazdaságtól az egyik oka annak, hogy a gazdagok soha nem látott mértékben gazdagodnak, ám ezek után alig fizetnek adót.

Teljesen nyilvánvaló, hogy a globális kapitalizmus válságát nem Donald Trump fogja megoldani. A válságból fakadó globális migrációt, elszegényedést vagy akár az ökológiai katasztrófákat nem lehet kerítésekkel, a határok lezárásával, még nagyobb bezárkózással megállítani. A menekültválság így csupán következmény, amely komoly nemzetközi összefogást igényel. Vagy más problémákkal együtt és másokkal közösen sikerül kezelni ezt, vagy sehogy. Sokatmondó felmérés, hogy a fejlett világban – 2005 és 2015 között – a háztartások 75 százaléka esetében a jövedelmek egyáltalán nem nõttek, sõt inkább a csökkenés volt jellemzõ. A lecsúszó középrétegek félelme a még nagyobb lecsúszástól önmagában fogékonnyá teszi õket a bezárkózást hirdetõ, “illiberális” népbutításra.

Így a hiszterizált választói hangulatban alighanem mindig kialakul az a kritikus kisebbség, amely elmegy szavazni, szemben az apatikus többséggel, és ezzel bármikor eldönthet egy demokratikus választást.
Sioux, 2016. november 6. Donald Trump republikánus párti elnökjelölt egyik támogatója az Iowa állambeli Sioux-ban tartott kampányrendezvényén 2016. november 6-án. Az Egyesült Államokban november 8-án tartanak elnökválasztást. (MTI/AP/Evan Vucci)
Fotó: MTI / AP / Evan Vucci
Elhomályosuló valóság

Trump természetesen nem konzervatív vagy jobboldali politikus. A szavazóit sem lehet ideológiai, szociális, demográfiai vagy mûveltségbeli jellemzõk alapján meghatározni. Önmagában a mélyen vallásos, protestáns fehér középosztály támogatása sem magyarázza a sikereit, hiszen államonként ennél jóval tágabb vonzerõvel rendelkezik. Amit leginkább el lehet mondani a híveirõl, az az, hogy nem nagyvárosi, nem jómódú emberek. Igazából õ úgy állt az élére a konzervatív forradalomnak, hogy egy tisztességes republikánusnak nem szabadna rá szavaznia.

Csalta a feleségét, a vallást semmire sem tartja, nem fizet adót. Õ egy nagyszabású populista, akit csak a hatalom megszerzése érdekel, ezért a pillanatnyi helyzethez igazítva alakítja ki a véleményét.

Az új világállapot fontos jellemzõje a valóságérzékelés eltorzulása, a látványok társadalma. És ez szintén Trumpnak kedvez. Filozófusok már legalább ötven éve leírták a jelenséget például a képek uralmaként, a szimulákrum fogalmában. Nemcsak arról van szó, hogy a globálissá vált közösségi média csak azokat a híreket közvetíti felénk, amiket mi akarunk látni, hanem arról is, hogy már nem tudunk megegyezni abban, hogy mi a valóság képe. A világ bármely pontjáról megnézhetünk bármilyen videót, de soha nem tudhatjuk, hogy valaki manipulálta-e õket, vagy ez a valóság. A Trump-féle radikális politika éppen ezt használja ki: másnak láttatja a világot, eltünteti a tényeket, párhuzamos valóságot alakít ki, annak érdekében, hogy az õ valósága legyen egyeduralkodó. Szükségszerûen kreálnia kell egy alibit: egy hamis valóságot, ami elég igazinak látszik ahhoz, hogy elrejtse a valóság hiányát.
Tökös legények

Trump politikai hazugságai ebben a világban nem hazugságok, hanem igazságok. Ezért a saját világán kívüli kritikák úgy pattannak le róla, mint a teflonról a vízcseppek.

Adót csalt tizenhat évig? Tökös legény! Csalta a feleségét? A nõk nagy tisztelõje! Nem hisz a globális felmelegedésben? Nincs is olyan!

A párhuzamos valóságban – a szimulációban – felszámolódik a kritikai, analitikus szemlélet, a dolgok kauzális rendje, a tényekrõl való közmegegyezés. Fontos, hogy a radikális populista valóságszimuláció modelljei észrevétlenül szûrõdnek be az életünkbe, a gondolkodásunkba, és önmagukat gerjesztik tovább. Már meg se látjuk a saját világunktól eltérõ jelentéseket, csak körkörösen egymásnak küldözgetjük a saját modelljeinket.

Slavoj Zizek világhírû szlovén filozófus azt mondta: azért szavazna Trumpra, ha megtehetné, hogy minél elõbb beköszöntsön a káosz a világban, és ez legalább esélyt adna, hogy mindent újrakezdjünk az alapoktól. Szerinte Trump felrúgta azt a kimondatlan rendszert, ami minden társadalomban mûködik, és ami kijelöli, hogyan mûködik a politika és hogyan érünk el konszenzust. Bár szinte semmiben sem ért egyet Trumppal, úgy véli, Hillary Clinton még nagyobb veszélyt hozna a világra, mert eljátssza, hogy progresszív, miközben kõkemény hidegháborús logikát képvisel, és túlságosan is kötõdik a bankokhoz.

Akárhogy is lesz, a világ holnap hajnalban ismét fordul egy nagyot. Megválasztják az USA 45. elnökét, és ez alapvetõen hatással lesz majd a világunkra. Ugyanakkor az is igaz, hogy az emberiség szempontjából lényeges kérdéseink – korrupció, háborúk, környezetszennyezés – tekintetében ismét semmilyen érdemi változás nem lesz. Nem lesz világháború, nem oldjuk meg a menekültválságot, ellenben a tengereket ugyanúgy szennyezni fogjuk, és ugyanúgy mindent át fog hatni a korrupció, mint a történelemben bármikor.

Tulajdonképpen nem is olyan nagy dolog ez az amerikai elnökválasztás.
Link