a lengyel Angora hetiújságot antiszemitizmussal vádolja a hazug pofátlan zsidó, mert leközölte az igazságot. Hevenyészett fordításban a képen az egyik zsidaj azt hébereli a másiknak:

„Fiam, valamikor ez mind a tiéd lesz!”
http://ch-serverhosting.com/postaimre...c_start=20

Itt egy nagyon jó, korabeli írás! Tessék csemegézni! http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom...24s04.html
A zsidók méretei nagyon egyeznek a lengyelekéivel, úgy a korral haladó fokozatos növekvés, mint a korra való tekintet nélkûli átlagos mértéket illetõleg, minthogy a különbözet egyik vagy másik irányban csak 1–6 milliméter között ingadozik. A lengyelekével egyezõ határok kzt levõ átlagos mértékre 1000-bõl 291 esik. Az átlagnál nagyobbaknak az ennél kisebbekhez való aránya pedig 100: 99.

Mindig csak a férfi lakosságot véve tekintetben, azt látjuk tehát, hogy a lengyeleknél az átlagos magasságot meghaladó egyének száma nagyon közel jár az annál kisebbekéhez, a zsidóknál pedig majdnem teljesen egyezik ezekével, míg a ruténeknél kétszer akkora azoknak a száma, a kik az átlagnál magasabbak, mint azoké, a kik azon alúl maradnak.

Már a mi a nõket illeti, a nem épen számos mérésekbõl, melyek mindössze 347 egyénen történtek, az tûnik ki, hogy a lengyel nõk átlagos magassága csak mintegy 11 centiméterrel kisebb a férfiakénál. A rutén nõk átlagos magassága 7–8 milliméterrel nagyobb a lengyel nõkénél, de 12 centiméterrel kisebb a rutén férfiakénál. A zsidó férfiak és nõk egymáshoz viszonyított magassági aránya a lengyelekével egyenlõ.

A haj, szem és bõr színe. – 1880-ban az osztrák birodalom terûletén az iskolába járó gyermekek hajának, szemének és bõrének színét illetõleg statisztikai följegyzések történtek. E följegyzések azonban, minthogy csak gyermekekre és félig felnõttekre vonatkoznak, nem adnak fogalmat arról, hogy minõk e tulajdonok a lakosság felnõtt részénél, tehát oly korban, midõn e színek már megállapodtak. E korosztályra vonatkoznak azok a tapasztalatok, melyeket az anthropologiai bizottság gyûjtött.

Krakói férfi és nõ Pochwalski Kázmértól

Ha egyelõre a fínomabb árnyalatok kizárásával, úgy szemek, mint a haj és a bõr színét csupán világosra és sötétre osztályozzuk, azután egy csoportba foglaljuk mindazon eseteket, melyekben mind a háromnak világos a színe (haj: szõke, szem: kék vagy szürke, bõr: fehér), a második csoportba pedig azokat a kiknél mind a három sötét (haj: barna vagy fekete, szem: barna vagy fekete, bõr: barnás); ha végûl egy harmadik osztályba a vegyes színû egyéneket sorozzuk (pl. fekete haj kék szemekkel, szõke haj fekete szemekkel és barnás bõrrel, stb.): akkor a következõ három typus mutatkozik: világos, sötét és vegyes. A lakosság e három typus és a három nemzetiség szerint osztályozva, 1000 egyénenként a következõ arányokat mutatja:

lengyelek:


világos typus 354,


sötét typus 194,


vegyes typus 452;

rutének:


világos typus 240,


sötét typus 262,


vegyes typus 498;

zsidók:


világos typus 143,


sötét typus 247,


vegyes typus 610.

E szerint a sötét typusú egyének minden százára 182 lengyel, 91 rutén és 58 zsidó esik a világos typusúak közûl. A világos typus aránya 1000 egyénenként a különbözõ kerûletekben a lengyeleknél magasabbnak mutatkozik az imént föltûntetett átlagos aránynál, kivált Bircza, Grodek és Rohatyn kerûleteiben, és a legmagasabbnak (771) Bochnia kerûletében; ellenben alacsonyabbnak Jas³o, Limanowa, Nowytarg (Neumarkt), Ska³at kerûleteiben és különösen Lisko kerûletében (91). A goraloknál a világos typusúak száma tetemesen csökken; mindazonáltal a sötét typus nincs nagy többségben, minthogy a vegyes a legtöbb.


A lengyel nép élete. Matusiak Simontól, fordította Katona Lajos

Népjellem. – A spanyolokat kivéve talán alig van nép a föld kerekségén, a melynél a nemzetiség a katholikus valással oly szoros és bensõ kapcsolatban állana, mint a lengyeleknél. Történetük a hitetlenek ellen vívott véres harczok szakadatlan lánczolata; az irodalomban is az illeti meg legmélyebben a lengyel nép lelkét, a mi a nemzeti érzést legbensõbben egybeforrasztja a vallásos érzülettel. A lengyel lovagságot a törökkel és tatárral ellentétben, a melylyel évszázadokon át harczban állt, „wiara”-nak (hit, a hit lovagja) nevezték, s a lengyel köznépnél a katholikus vallásnak még ma is lengyel vallás a neve. Katholikus és lengyel neki egy és ugyanaz; sõt a vallásos érzûlet a népnél még a nemzetinél is erõsebb. A lengyel paraszt nyakán mindig vagy kereszt, vagy érmecske, olvasó vagy skapuláre függ. Házában ott van valamelyik ablakon a Pasyjka („Kis Passió”, Krisztus kínszenvedésének kis képecskékben való ábrázolása), a falak pedig tele vannak szentképekkel. Minden mezei és dûlõ-úton szentképek, szobrok vagy kápolnácskák állanak. Ha a paraszt útra indúl, elõbb a lovak elõtt ostorával keresztjelet ró a földre; vándor vagy munkásember elõtt soha sem halad el a nélkül, hogy valami alkalomszerû jámbor mondással ne köszöntené; ha beszéd közben valamely elhunytról emlékezik, soha sem mulasztja el hozzátenni: „Isten ragyogtassa rá mennyei királyságát!”

E mély vallásos érzûletbõl a lengyel népnek számos igen becses tulajdonsága fakad. Családi élete szeplõtlen; hamis eskü szinte hallatlan nála, nagyobb bûnök és vétségek a nép alacsony fokú mûveltsége mellett is föltûnõen ritkák. Hûséges becsületesség, kötelességtudás mélyen begyökerezvék a nép lelkébe. Még a halál sem valami borzalmas a lengyel nép szemében. Isten akarata, úgy mond, és teljes nyugalommal készûl el reá. Hiszen a síron túl új élet van, csakhogy a földinél sokkal szebb, mert bú és gond nélküli; aztán meg a másvilágon viszontlátja mindazokat, akiket itt alant szeretett s velük együtt fog a mennyei dicsõségnek örvendeni. Innen van ismeretes bátorsága is, melyet Ausztriának az utóbbi száz év alatt viselt összes háborúiban bebizonyított. Az ifjúság ugyan szereti az életet, de ha a kötelesség hívja, félretesz minden félelmet, s ha egyszer kell, így tartja a közmondás, akkor hiába minden „Uram, segíts!” sajátságos bölcselkedéssel segít magán ilyen esetekben a lengyel paraszt. „Nehéz ugyan, – úgy mond, – de hát az ember egyszer születik, egyszer meg is kell halnia”. Vagy pedig ugyanez még jellemzõbb rövidséggel kifejezve: „Egyszer meg kell a kecskének döglenie”. A lengyel paraszt tehát kitûnõ katona; annál kitûnõbb, mivel vakon engedelmeskedik, vezetõihez hûségesen ragaszkodik s minden fáradságban, szenvedésben bámúltos kitartású.

Szereti az éneket és zenét, de nem annyira, mint a cseh, hanem csak amúgy katonaként, a ki dob- vagy trombitaszó nélkül nem tud gyalogolni; szabad idejét fütyölés, ének, táncz, zene és verekedés nélkül nem igen tudja eltölteni. Mindig kell valaminek a fülében csengenie; ha más nem, legalább emberi beszéd vagy cselekvés zaja legyen. „A lengyeleket elnémítani, – mondá egyszer a legnagyobb költõk egyike, – annyi lenne, mint elnémetesíteni”. Ilyenformán a táncznak és zenének sem volna e népnél semmi értelme, ha egyúttal nem dalolna is hozzá. A zenésznek azt a nótát kell játszania, a melyet õ eléje énekel, és csak erre a nótára tánczol. Táncz közben pedig mindúntalan akkorákat dobbant, hogy a padló csakúgy reng; e dobogás nélkül nem volna teljes a mulatsága, nem is lenne lengyel a táncza. Dala rövid és mesterkéletlen, dallama igen egyszerû, de mind a kettõ magvas, férfias erejû. Ha az ifjak dalolnak, tánczolnak és dobogtatják a padlót, az öregek is lármásan mulatnak. Ez a lárma igazán jellemzõ lengyel dolog s körûlbelûl egy tábor zsivajához hasonlítható.

A mély vallásosság és az abból fakadó lelki egészség kapcsolatban a katonai bátorsággal, a szív üde ifjúságával és az õszinte zajos vígadozással, a harsogó kaczagással: ez a lengyel nemzeti szellem virága, mely annál szebb és becsesebb, mivel semmi természetietlen sincs benne s az egészet mégis bizonyos komoly méltóság jellemzi, mely tekintetben a lengyel nép még leginkább a némethez hasonlít. Munkásságán, gazdasági ismeretein és fölvilágosúltságán kivûl épen ez a komolysága az, a mi a németben a lengyel parasztnak leginkább tetszik, mert e tulajdonság mintegy az õ saját természetének a visszatürközõdése. Rokon vonás közöttük még a nagy becsûletesség is, mert mind a kettõ esküdt ellensége a hazugságnak és a csalásnak. Épen azért a lengyel paraszt egy csöppet sem elfogúlt a német földmíves iránt már csak azért sem, mert mind a ketten egy valláson vannak. A lengyel minden írigység nélkül elismeri a németnek némelyekben való kiválóbb voltát; csak attól ments’ Isten, hogy a német ezért aztán õt lenézze, mert akkor vége a barátsgának, s rögtön megszûnik a másik fél egyrangúságának érzete, minthogy még a legszegényebb és legmûveletlenebb lengyelben is igen élénk a saját méltóságának a tudata, mely ennélfogva nagyon könnyen meg is sérthetõ. Megcsalni, rászedni könnyû a lengyel parasztot, mert gyanútlan és senkiben sem tesz föl rosz akaratot; a saját maga szántából azonban soha sem fog valami könnyelmû, léha dologba. E tekintetben még a nemzet fölvilágosúltabb rétegeinél is különb. Ebbõl a tulajdonságából magyarázható meg mindenekelõtt a lengyel földmíves osztálynak fegyveres fölkelésekben való csekély részvétele is; a nép ezeket mindig kalandos vállalatoknak tekintette. A paraszt józan esze valósággal közmondásossá is lett a lengyeleknél. Véralkatának heves volta miatt azonban czivakodás közben könnyen kizökken a béketûrésébõl, s ha dühbe jön, bizony hamar önbíráskodásra is ragadtatja magát és az öklével szerez magának elégtételt. Ily esetekben aztán nagyon meggondolatlan és félelmesen vad is tud lenni; tomboló haragja azonban hamar lecsillapúl s nyomába megbánás és az elkövetett bántalom jóvátételének forró vágya következik. Gyûlölködés vagy hosszú idõn át táplált boszúszomj szokatlan e népnél. A sértéseket hamar és könnyen megbocsátja; ellenben híven és sokáig megõrzi emlékét mind annak a jónak, a melyben valaha valakitõl részesûlt.

Az uralkodóház a lengyel földmívelõ szívének egész hevével és lelkének egész mélyébõl ragaszkodik. A régibb uralkodók közûl fõkép Mária Terézia nemes alakja él a nép hálás emlékezetében és hagyományában. Neve épenséggel közmondásossá lett; mert ha a lengyel paraszt azt akarja mondani, hogy valami Galicziában mr nagyon régi idõben történt, akkor így szól; ez még Mária Terézia korában volt. A mi pedig a népnek jelenleg kegyesen uralkodó fejedelmünkhöz való szeretetét illeti, bátran állíthatni, hogy törzsökös nemzeti lengyel királynak sem lehetnének hívebb és készségesebb alattvalói. Számos elbeszélés dicséri jámborságát, irgalmas jó szívét és nemes lovagiasságát, a mely erények még a legegyszerûbb lengyel lelkében is élénk visszhangot keltenek. Épen azért a szeretett uralkodó minden újabb látogatása nagy örömet okoz és azon vágyat tartja folyton ébren, vajha mennél gyakrabban láthatnák. Az „osztrák” szó itt korántsem kelt semmiféle idegenkedést; Galicziában mindig csak „a mi császárunk”, „a mi monarchiánk” kifejezések járják, a melyek mély meggyõzõdésbõl fakadnak. E loyális érzûletnek különben fényes tanújeleit adta nemcsak szavakban, hanem tettekben is a galicziai szlachta (nemesség); már pedig a „szlachta” mögött tudvalevõleg óriási néptömeg áll, a mely ugyanezen érzûlettel van eltelve.

A katonai szolgálat ugyan a földmívesnek mindig nehezére esik, mert elvonja õt megszokott munkájától; s ez Galicziában sincs másként. De a lengyel parasztnak, mint az egész lengyel népnek is már vérében van a katonás szellem; így tehát könnyen belé is szokik a szolgálatba s azt csakhamar meg is szereti. A népdal is azt tartja, hogy: „A háborúban nincs is az embernek olyan rosz dolga, mint gondolják”. Vagy pedig: „A ki szorgalmasan imádkozik, annak a csatában semmi baja sem esik; a katona lõ, de a golyót Isten keze irányítja.”

A katonai szolgálat különben a nép szemében nem csekély tisztesség, s mint egy más népdal vallja, a férfiember nevelésének mintegy a betetõzése.

Határozottabb politikai meggyõzõdése a galicziai lengyel népnek nincs, de vannak egészséges politikai ösztönei. Lelke mélyén conservativabb, mint talán a föld bármely más népe; családi és egyéb életkörûlményeiben aristokrata. [color=#990033]E mellett szilárd monarchikus érzelmû, esküdt ellensége minden köztársasági kormányzatnak, mert azt tartja, hogy: „a hol hat szakács fõz, ott nincs mit enni”.[/color]

Imre,

Nagyon jó érzékkel boncolgatsz itt egy rejtélyt

Amikor Spanyolországból, és Portugáliából kiközösítették a zsidókat, a "szanhendrin" a zsidó világkongresszus, Lengyelországba költözött.

Idõ és egyéb körülmények miatt ne firtassuk a körülményeket.

Egy fontos tényezõ viszont a mai körülményeket is befolyásolja:
Megjelent egy új tényezõ a világot befolyásoló zsidó térhódításban.
Megjelent a keleti zsidó, egy eddigénél sokkal harciasabb, a talmudon nevelkedett, ortodox és a világ történelmében leg, leg sovinisztább erõ.

A mai Izrael 90 százaléka...................

Gutai, ez amit feltettem is úgy kezdõdik, hogy a spanyolokéval azonos módon dögmatikus kaotikus keresztények! Há ezek zsidók!

http://www.msz.gov.pl/resource/c5fc2d...c04fd0:JCR Ez se rossz cikk.

Ez meg...


A zsidókérdés Lengyelországban
Írta: FRANCISZEK BUJAK, a krakkói egyetem professzora
PÁRIZS 1919

Tartalom
Miért lett a zsidókérdés mára idõszerû?
I. Hogy állt elõ a dolgok mai állása?
II. A dolgok jelenlegi állása.
1. A zsidók száma.
2. Mi a zsidók foglalkozása?
3. A zsidók és a lengyel társadalom kapcsolatának általános szempontjai.
4. A zsidók politikai céljai és viselkedése.
5. A zsidók a gazdasági és politikai életben a háború alatt.
6. Az úgynevezett pogromok kérdése Galiciában.
III. - A zsidók jövõbeli helyzete Lengyelországban
1. A zsidók politikai céljai.
2. Gazdasági viszonyok.


Miért lett a zsidókérdés mára idõszerû?

A lengyel állam megalakulásánál fölmerült kérdések között a legaggasztóbb a zsidókérdés. A nehézség három tényezõ miatt áll fönn:

1) A lengyel állam területén levõ nagyarányú zsidó népesség aránya.

2) a zsidó nemzeti szellem fejlõdése, mely fõleg a lengyel területeken élõ zsidókra alapul és szellemi aktivitásaik hatásossága.

3). A zsidók nagy szerepe a világpolitikában, melynek oka rendkívüli aktivitásuk, és különösen rendkívüli szerepük miatt a gazdasági életben és a sajtóban

Kihasználták a dolgok állásának szervezõdését, melyek egész Kelet- és Középeurópában elõálltak, azon erõlködtek, hogy a maguk számára a lehetõ legjobb körülményeket vívják ki mind gazdasági, mind politikai téren.
http://www.angelfire.com/zine2/judeol...poland.htm

Jezussal bajok vannak, voltak, lesznek...

A nyaron elolvastam Christian Lindtner dan nyelvesz kutato konyvet Krisztus titka cimmel sved forditasban. Lindtner, mint masok is, hoizzaferhetett 77 ota a tibeti konyvtar szanszkrit nyelvu Lotusz Szutra nevu irasahoz (a buddhizmus legfontosabbnak tartott dokumentuma). A szanszkrit nyelvu irast osszevetette Mate evangeliumaval, ami gorog nyelven latott napvilagot es az Uj Testamentum alapjat kepezi.
Lindtner nem kevesebbet allit, mint hogy egy ravaszul alcazott, de megis onmagarol arulkodo forditasrol van szo, vagyis az Uj Testamentum nem mas, mint Buddha "sztorija" kozel-keleti valtozatban.
A szovegreszek idorendben ossze vannak ugyan keverve es a szereplok nevei is gondosan kicserelve, de pl.szotag es betuszamok, egesz kifejezesek ertemi tartalma stb. egyeznek, sot meg a nevadasokat is vissza lehet vezetni az eredeti forrasra.
Lindntner (egyik) vegkovetkeztetese az, hogy Jezus nyugodtan lehet irodalmi fikcio is.

Igy erdekes helyzetbe kerulunk.

Saul&Co szerint Jezus NEM VOLT mas, mint zsido;
Badinyi szerint Jezus NEM VOLT zsido, hanem parthus;
Lindtner szerint Jezus NEM VOLT..

Anelkul hogy erre valaki kulon megkert volna, leirom hogy en a magam reszerol kire adnam le a voksomat a Jezust taglalo utokor vallalkozoi kozul.

Surprise, surprise...Badinyi Jos Ferenc kutatasi eredmenyeit fogadom el....na, miert is?

1)Badinyi is komoly ember volt, a buenos-airesi egyetem nyelveszprofesszorakent sumerologiaban a vilag elvonalaban volt, es minden tamadast sikerult visszavernie. Kutatasi eredmenyeit foleg a Nag Hammadi es Qumran-i tekercsekre alapozta, ezek ma mar nemzetkozileg elfogadott dokumentumok, jollehet a Vatikan evtizedekig probalta elrejteni a tudosok elol, akik vegul gyoztek...
2)Lindtner nem allitja hatarozottan csak felveti a lehetoseget, hogy Jezus kitalalt szemely is lehet
3)Karinthynak van egy figyelemremelto otlete: a "stilus maga az ember" allitasaval (amin lehet vitatkozni, de talan nem erdemes) arra vilagit ra, hogy a negy evangelista egymastol fuggetlenul hasonlo stilusjegyekkel beszelteti Jezust a visszaemlekezeseiben
4)Mel Gibson nem kis kockazatot vallalva keszitette el Krisztus szenvedese c. filmjet, es valoszinunek tartom, hogy elotte kutatomunkat is vegzett(v.vegeztetett), es a filmben Jezus araami nyelven szolal meg, nem heberul
5)Saulnak sem az "egi jelre" tortent palfordulasat, sem egesz tanitasat nem vehetem komolyan, nemcsak azert, mert az illuziokeltes a zsidok legfobb tudomanya hanem azert sem, mert hiaba ir ugy, mintha ismerte volna Jezust, a bizonyitekok amellett szolnak, hogy nem is talakozhattak
6)A kashmiri legenda: eszerint Jezus a tetszhalalbol magahozterte utan nem a mennybe ment, hanem Kashmirba (vissza) az oveihez, ahol a legenda szerint nagy tisztessegben magas kort ert meg, mikozben folyamatosan tanitott ott is. Koporsoja ma is lathato a Rozabal nevu hazban, Srinagar egyik negyedeben (nekem is sikerult megneznem )

Na Imre !

Nem minden bejegyzést olvastam, csak ennek a múltbéli krónikásnak a lengyel lelket elemzõ írását. Az pont a valódi magyar paraszt is ! Na, ezeket a lengyeleket eddig is nagyon szerettem, meg ezután is nagyon szeretni fogom. Ez az EMBER ! Mint az igazi magyar paraszt ! Csupa magybetûvel EMBER ! Kitételek, hogy " alacsony mûveltsége ellenére, hûséges, nem szószegõ, nem bûnözõ, dolgos, szorgalmas, becsületes, stb.", nem szó szerint idéztem. Elég elolvasni ezt a krónikást, és a nagyon nem hülyék számára kiderül azonnal, hogy bizony , a "népet" lecserélték !!!

Képfaragó, ezerszer bebizonyosodott már annak, aki itten van, hogy Jézus ebben a formában nem van! Összerakott figura, akire már Echnaton is hajaz. Ha volt is, alápakolták a "legendát", mert kellett egy új "vallás". Meg is lett! Meg is lehet nézni az "eredményét". Persze nem tudhatom, hogy egy másik dimenzióban, másik verzióban, ahol nem lett megzenésítve ez a mese, mi történt. Lehet, hogy rosszabb, lehet, jobb, lehet ugyanez.

Bivaly, há' pont azért illesztettem be! Reméltem, valaki veszi a ka-lapot! Igen, ilyen pont a magyar lélek is, ami mára már szinte nincs is. Illetve buta naiv csökönyösségnek nevezik. A lengyeleknek is végük volt már a 2. VH-ra mint a botnak. Magyarországot meg Horthy végezte ki végleg. Most már a maradék banét lehet csak összekaparni némi cigány köpedékkel, zsidó-hányással összegyúrva mutogatva, hogy ez a "magyar"-mat.

Hat igen, Imre, probalkoznak, de a fene eddig eleg jol megette a kiserleteiket, most Maitreya Buddha kovetkezne a sorban, de nehezen akar osszejonni ez is. (Nepalban a Buddha Boy; jol nez ki a srac, nagyot is teljesitett eddig, de ketlem hogy megjavithatja a vilagot, a megvaltasra meg mar gondolni se mer az ember) Mintha baj lenne az "ember"anyaggal....ami ugye nem javulni de romlani latszik...ugy rajuk romlik, hogy johet a NWO...de ami igaz az igaz, megy is a romlasztas ezerrel, a mediaban mar annyi a fos, mint a tenger...
Meg ha volna is kiserlet arra, hogy Embert lassunk a mediaban, annak is alavagnak rendesen. Itt volt ez a "Szerelempatak" cimu rovidfilm, szekelyeknek mondott maradekrol, hat nem mondom, hogy nem volt bennuk valami kajak, a szexualis felvilagosulatlansag mellett (amit meg jol ala is huzott a film), de azt a magyartalan zenei alafestest amit ez a Masik Janos osszehanyt hozza, attol a gyomrom fordult ki. Valami rissz-rossz, felismerhetetlen kelet-europai (kazari, bazari?) makony, erzelgos, kilatastalan gane...Nem szoktam ilyeneket irni; de el is baszta a filmet, szinte teljesen. Na, persze, ez is lehetett a cel: minel remenytelenebbnek lattatni a magyarnak maradas perspektivait. (Ez a MasikJ. Cseh Tomikanak, a nagy bipsi udvoskenek a melto parja, "alkottak" is egyutt; jo dekadens, kozmopolita, urbanus nihilizmust, az idonkent ravaszul fulbemaszoval is.)
Nem baj, Imre, figyeljuk tovabb a rothadas menetet, ki remenykedve, ki anelkul, de "nagyot mar itt senki nem ugrik" legalabbis a mi kornyekunkrol...olyan alapos volt a libsi-bipsi cion agymosas, mint ahogy emlited, polak baratainknal is; tokeletes. Kommentalni talan azert meg tudjuk, majd az utokor rohoghet rajta , ha nekunk inkabb sirni volna is kedvunk - legtobbszor.

Képet is faragsz, mint hangot? Szívesen megismerném a mûveidet. No nem azért, hogy kötözködjek, csak úgy egyszerû érdeklõdõ szemmel.
Nem feltétlenül értek egyet a Szerelempatakról írt véleményeddel. Az ott szereplõ embereknek nincs mit szégyellniük. Emberként éltek, felvállalták, elmesélték életüket, megismertették ezt a világot velünk. Érdekes hangulatot teremtve egy másik világról. Ezt a hangulatot szépen átadta film, és a hozzá, nem csak írt, de felhasznált zene is.
Siránkozhatunk, le is húzhatunk mindenkit, mert piszkosul értünk mindenhez, persze még jobban is. De! Hiányolom a rengeteg kritika mellõl a tényleges teljesítményt. Ha mi nem teszünk le semmit, vagy csak hiányosan, akkor ne panaszkodjuk, ha lesz aki megteszi helyettünk. Hogy mit, és milyen minõségben? "Hát tetszettek volna ........... csinálni"