Ma kaptam Lalapapától, neki egy Tibor nevü ismerõse küldte. Írhatnám azt, hogy én is csak nosztalgiázom, de nem így van. Soha nem sírom vissza az elmúlt idõt, a fiatalságomat, a kalandjaimat, stb. Számomra azok csak emlékek amik formáltak, megváltoztattak, tapasztalatot adtak... lépcsõfokai az életemnek és alapja mai valóságomnak. Az sem zavar, hogy változnak az idõk, hiszen rengeteg dolog ami az évtizedek során helyet kapott, az életemben nem negativ élményként dokumentáltam, hanem pont ennek ellentétjeként; értelmes és hasznos tulajdonságokat közvetített számomra.
Még most is kíváncsi vagyok az új dolgokra, nyitott vagyok az új technikára és - igenis - nehéz néha eldönteni egy ma megjelenö, reklámozott "valamirõl", értékes-e az a számomra vagy sem.
De egy biztos: Életem során megtanultam differenciálni a dolgokat. Néha bizonytalanul, máskor egyértelmüen eldöntöttem, hogy szükségem van-e valamire vagy nincs. Az út amit végigjárunk egy emberöltõ alatt sose egyenes és tele van váratlan illetve értelmezhetetlen buktatókkal. Amit viszont "fiatalkoromból" áthoztam, megtartottam, az a múltam "esszenciája" és hozzá csatoltam a saját - eddig végigjárt - személyesen átélt, visszanézve áttekinthetõ élettapasztalatomat.
Nos ez ok miatt üzenek a mai fiatal nemzedéknek: Találják meg azt az utat ami - néhány évtized után - a számukra is képes lesz bizonyítani; életük minden lépcsõfoka arra predesztinálta öket, hogy - ahogy én is - ne a multat hiányolva, ne a számukra élhetetlen jelenen szomorkodva éljék további életüket, hanem büszkén, önmagukat értékelve, tisztességesen és boldogan pillanthassanak vissza a saját életükre...

-----------------------------------
Szeretettel küldöm: Tibor

☻ Mi még tudtunk kézzel írni, és bármikor fejben összeadtunk vagy összeszoroztunk két egyjegyû számot☻ Amikor otthon kizavartak havat lapátolni, nem próbáltunk alkalmazást letölteni hozzá☻ Mi cigizni jártunk az iskolai vécébe, nem szexelni☻ A mi idõnkben a tanárok maguktól adták le a tananyagot, ma úgy kell kiverni belõlük☻ Mi a legmélyebb lelki nyugalommal ittuk mûthetõre magunkat a házibulikon, mert nem kellett attól tartsunk, hogy valamelyik marha lefilmez, és másnap felpattintja a Youtube-ra☻ Akkoriban nem voltak 3D-s mozik, de a színház már akkor is az volt☻ Minket nem köszöntöttek fel nyolcszázan a szülinapunkon, csak húszan, de õk személyesen☻ Nem volt se CD, se DVD, viszont a lemezeknek két oldaluk volt☻ Mi csak kétféle betûtípust ismertünk: a kisbetût meg a nagybetût☻ Mi nem étterembe jártunk vacsorázni, hanem a konyhába, és hittük és vallottuk, hogy félig berúgni kidobott pénz☻ Mi csak a színvonalat, a gólvonalat és a felezõvonalat ismertük, a bikinivonalat és az idõvonalat nem☻ Akkoriban végig lehetett stoppolni nyaranta a fél országot; ma már a kutya se vesz fel stoppost, mert azt hiszi, hogy csak lájkolják a kocsiját☻ A mi idõnkben az volt a büntetés, hogy: nem mehetsz ki az udvarra! Ma az, hogy: kapcsold ki azt a kurva gépet, és mars ki az udvarra!☻ Mi még mindent rendeltetésszerûen használtunk: a fürdõszobatükör elõtt állva borotválkoztunk/kenceficéztünk, de eszünkbe se jutott volna lefényképezni, a kártyával nem vásároltunk, hanem hatvanhatoztunk, és az egeret nem nyomogattuk, hanem agyoncsaptuk szemétlapáttal☻ Nem voltak anorexiás tinilányok, mert amelyik nem akart enni, az begyûjtött két akkora maflást, hogy utána még a fikuszt is lelegelte☻ Nekünk a hétvégi kirándulás azt jelentette, hogy elmentünk túrázni a hegyekbe, és nem azt, hogy befészkelünk három napra egy wellness-szállóba, naponta ötször degeszre zabáljuk magunkat, és utána sportolás címen áztatjuk a micsodánkat a termálmedencében☻ Mi a kertben játszottunk indiánosdit, és nem a Farmville-ben parasztosdit☻ A „meleg” csupa kellemes képzetet idézett fel bennünk, és meg se fordult a fejünkben, hogy a Rózsaszínû Párduc vajon a fiúpárducokat szereti-e☻ Mi kívülrõl tudtuk a rokonaink és a közeli ismerõseink, barátaink telefonszámát, akár 50-60-at is. Ma mindenki egyet tud: a sajátját☻ A mi idõnkben nem a spanga és a joint volt a fû szinonimája, hanem a gyep☻ Hozzánk képest Kolumbusz, Magellán, Marco Polo meg a többiek nem egyebek nyugdíjas szovátai idegenvezetõnél: mi GPS nélkül jártuk végig a Trabanttal Magyarországot és Csehszlovákiát, sõt, még a drezdai kempinget is ohne mûholdas segítség nélkül találtuk meg☻ Mi úgy be tudtuk osztani a havi nyolc tojásos fejadagot, hogy négyszer ettünk rántottát, háromszor tükörtojást, kétszer sütöttünk piskótát, és még maradt is másfél hó végére. De úgy, hogy közben a húsvétot is kiállítottuk☻ Nem voltak plázacicák, csak Romarta-libák meg Luxor-tyúkok☻ Akkoriban mi még magyarul beszéltünk; nem azt mondtuk, hogy lájkolom a csajszit, hanem hogy tetszik Zsuzsika☻ A kopipésztelt is egyszerûbben mondtuk: lop☻ Ha fintorogtunk az ebédnél, akkora nyaklevest kaptunk táplálék-kiegészítõ gyanánt, hogy utána hetekig nem volt proteinhiányunk☻ És végül: akkoriban nem létezett Word. De az adott szónak volt súlya.