ÖRÜLÖK, ÉN IS, HOGY JÓL SIKERÜLT A MEETING !!
NA MAJD A KÖVETKEZÕ TALÁN AZ ÉN KIS FALUMBA LESZ, AHOL KÖZEL LESZ A BOROSPINCE, MEG A TÖKÁZTATÓ MELEGVIZ IS EMELHETI A TALÁLKOZÓ FÉNYÉT ! :-D

Mit adott lelkiekben KULCS?
Atacamával egyet értve, kiegészítve.
Olyan érzésem volt visszagondolva az egészre, ott a Duna parton éreztem, hogy a lélekszálak egy rácsot hoztak létre felettünk!
Hasonlót érzek, mikor Magyarral beszélgetek, egy húron pendülünk, egy témában félszavakból megértjük egymást, egy a gondolat menete, egyre gondolunk, amikor, bármelyik témát hozzuk fel.
Ezt akkor éreztem készülõdni, amikor Jásdi Kiss Imrééket közelebb segítettem ülni a KÖRhöz!
És megtörtént! P. Imre beszélt.
Mikor külön beszéltünk is ezt érezem! Akkor emelkedett fel, amikor Talpi dobolt.
Gondolom más is érzett már ilyet.
Többször tovább gondolom, milyen hatalmas erõ van amikor csak kettõ három Magyar együtt van. Most határozottan erõsen éreztem, megvolt vastagodva a gondolat, a lélekszál, megerõsödve, eltéphetetlenné vált.
Nos, amire gondolok, érzek, mekkora erõ jön létre amikor csak Magyarok vannak együtt?
Ez õsi erõ lehet?! Szerintem igen, ami ott bújik meg, (várja a feltörést, kitörést) minden
Magyar a lelke mélyén, hogy összetudjon kapcsolódni!
(Ettõl az õsi erõtõl félnek a genyák!)

Adjon az Isten!
Olvasgatok-olvasgatok, s valamennyire boldog vagyok. Egyik, hogy végre, ha csak néhányan is, kezdik komolyan gondolni a valós teremtõ erõ és a lélek nagyságát. Irjátok, "felemelkedettnek éreztem magam, magyarok voltak együtt.."
Nos, úgy gondolom, ugyanazon erõt éreztétek, ami a csepeli elõadás alkalmával" belengette a kábelt, Imre feje felett"
Tudjátok, aki ezt látta, észlelte, meg sem lepõdött rajta.
Igaz, kevesek látták, hiszen vakok. Kulcs más kérdés, nem elõadás volt, hanem beszélgetés, kellemes ebéd utáni. Viszont az kiterjedt mindenre, és amint láttam, most azután termõ talajba hullott a MAG. Az a mag, aminek, ha az elsõ vetéskor ugyan ilyen talajba hullt volna, akkor már nem igen ezekrõl a dolgokról kellett volna beszélgetnünk.
Azért mégis jó, hogy nem gombát fõztem, mert akkor azt gondolnám, attól "beszéltek ilyen dolgokat.
Mondjuk, lehet az az ok,hogy kissé nehéz volt a menü és megülte a pocakot nem a miénket, hanem a ",,, halottról vagy jót, vagy semmit". Igen, a jelen, s az ezeket megelõzõ rendszerek nagy része, már meghalt, a mostani épp félidõben van a halál vagy a felemelkedés útján, bár szerintem, hamarosan a másodikhoz ér, lelkileg és majd Péter meginterjúvolja mindegyiket. Szóval, jó látni, hogy fejlõdik a gondolkodás és már nem ásó, kapa, hanem a tiszta, teremtésre hajló tevékenység mi elõtérbe kerül
Azért a többit ne nagyon dugjátok el, vagy vigyétek a méh-be

Szasztok skacok!
Irigyellek benneteket!
Remelem nemsokara en is koztetek lehetek!

A tiszta szívû magorok azt teremtik meg, amit az égben élnek! Áldás mindenkinek! https://www.youtube.com/watch?v=UACnh...ACnhb-1fZ4

stét, MAGyarok
Egy dolog, ami megütötte a szemem és lelkem. A hétvége, valahogy nem úgy sikerült, mint általában lenni szokott, egy-egy "rendezvényen"
Feltûnt, hogy nem volt senki részeg, még csak ittas sem/az alkoholtól/? Gondoltátok volna, hogy, megkezdett fél szavak után, a másik ember szinte ugyan ott folytatja? Hittétek volna, hogy Imrééknek nem elõadás szerû, hanem intelem szerû, jó tanácsokkal fûszerezett volt a mondandója. Éreztétek, hogy nem tudtatok egymással betelni és máris hiányzik egy újabb családi összejövetel. Pedig ez Brazil sorozat, viszont úgy gondolom, egyféle, " új hullámos" Barátok közt és ez az adás, fentrõl jön, mely csatornát még nem tudta senki megvenni. Nos, akkor vegyétek az adást, mert ez talán az egyetlen, amit nem képes befolyásolni földi hatalom, és a tiszta szívetekhez-lelketekhez szól.

Na végre, hogy valakinek feltûnt, hogy nem voltam részeg!

Kedves Faeb! Megvagyok, itt vagyok, nem vesztem el, csak épp nem gyõzõm utolérni magam az elmaradt alvást illetõen. Megszoktam, hogy napközben is ledõlök egy pár órára szunyálni és a biológiai órát sajna nem lehet átállítani még kávéval sem. Tán észre vették egyesek, hogy Kulcson is el-el bóbiskoltam a közös tábortûz mellett, arra riadva fel, hogy valami gravitációs ízé húz a tûz felé. Tán nem ártott volna ott is hunyni egy rövidet délután, de sajnáltam volna minden percet, pláne órát, amit nem a csapattal tölthetek. Nagyon hiányoztatok a csapatból Gerryvel, Fapipával és az Õcsényben még ott lévõkkel együtt, akik most sajnos nem voltak jelen különbözõ okokból kifolyólag. Nem tudjátok mirõl maradtatok le!

No egy kicsit hosszabban! Nem is tudom, hol is kezdjem a történetet, ami ma már inkább történelem! Tán az elején valahol! Atacamával délután 1-re beszéltük meg, hogy ide ér és mikor még fél 2 felé se volt itt, kezdtem kicsit aggódni, hogy hol akadhatott el útközben, úgy hogy felhívtam. Kiderült, hogy rossz helyen fordult el és ezért jó pár kilométerrel többet kellett jönnie, de már úton van és kb negyed óra múlva itt is lesz nálunk. Úgy hogy kiálltam az 51-es mellé és vártam, mikor ér ide. De csak nem jött! Aztán egyszer csak valaki rám dudál, hát már ott állt az autójával elõttünk. A falu másik végén jött be, úgy hogy hiába lestem a töltés mellett. De a lényeg, hogy végre ideért. Beinvitáltam hozzánk, leültünk a szobámban beszélgetni, szüleim is csatlakoztak hozzánk és annyira belemerültünk a beszélgetésbe, hogy végül csak 4 óra körül vagy már után indultunk el Kulcsra, dugig töltve cuccossal az autó hátsó részét. Igaz, a faluban megálltunk még a Kenyér bolt elõtt is, míg Atacama vett egy kiló frissen sült kenyeret. Aztán gurultunk is tovább, ki egy bekötõúton az 51-re. Átmentünk Solton, majd tovább, át a hídon a Duna túl felére és egyszer csak ott voltunk Kulcson. Egy kicsit azért ott is elkóvályogtunk, túl is mentünk Talpiék házán, találgatva, melyik lehet az övék. Végül csak megleltük. Az udvaron ketten beszélgettek, akkor még nem tudtuk, hogy kik lehetnek, de kellemes meglepetésként ért, hogy Õcsényben megismert Repülõszõnyeg és párja Zoli várt ránk. Talpi akkor még nem volt otthon, csak kedves párja Évi. Oszt lassan Talpi is befutott. Jó ideig még odakint beszélgettünk az udvaron, aztán elindultunk az összejövetel helyszínére, a Duna egy vadregényes részére. Mi Atacamával ketten Talpiék autóján vágtunk neki az útnak, Repülõszõnyegék pedig saját autón jöttek utánunk az utánfutón lévõ asztalokkal, padokkal, pavilon sátorral és ami még kellett. Nem túloztam, mikor vadregényesként írtam le a tájat, mert valóban az volt, sûrû erdejével, öreg fáival, keskeny csapásaival, földútjaival. Az erdõ szélén egy ló és egy csacsi legelészett, mint késõbb kiderült egy kedves új ismerõs Józsi jószágállományához tartoztak. Késõbb volt szerencsénk megismerkedni vele és kedves feleségével is, no meg Szotyolával, a csacsival és Fergeteggel, a lóval is, akiket este felé lehozott a Duna partra itatni, meg lábat áztatni. Akkor már eléggé késõre járt az idõ, úgy hogy Repülõszõnyeggel és Zolival nekiálltunk felállítani a pavilon sátrat, egy erdei tisztáson a parthoz közel. Atacama közben visszament Talpiékkal Kulcsra az autójáért, hisz abban volt minden cuccunk. Közben szépen ránk is esteledett. Úgy hogy Atacama alig talált vissza, de azért vissza talált. A sátrakat már zseblámpák és petróleumlámpák fényénél állítottuk fel, ami azért elég hangulatos volt, meg eléggé macerás is, de csak összejött. Talpiék is visszajöttek kb fél 10 után a vacsorával, ami halászlé volt és nagyon ízletes. Megvacsoráztunk, beszélgettünk és közben csendesen imádkoztunk magunkban, mivel két-három lódarázs repkedett a sátor alatt, vonzotta õket a petróleumlámpák és fáklyák fénye. Nem lett volna jó, ha bármelyikünket is megböki valamelyik a mérges fullánkjával. De nem lett baj, hál az égnek! Repülõszõnyeg a kávé melegítõvel próbálta lepörkölni a szárnyukat, de szerencsére nem kapott lángra a sátor. Aztán Zoli le is rendezte õket valami sprayval. Közben Józsi meggyújtotta a tábortüzet a parton és olyan éjjel 2-ig még beszélgettünk egy jót, aztán eltettük magunkat másnapra. Kicsit nehezen aludtam el, pedig nem volt kemény a fekhely, mivel Atacama nekem is hozott egy jó vastag matracot és a hálózsákom is elég jó vastag volt. Este felé, illetve éjjel már kezdett kicsit hûvösödni a levegõ, a szél is megélénkült kissé, úgy hogy kicsit fáztam is. De szerencsére volt nálam meleg ruha. Nagyjából ennyi történt az elsõ nap.

Másnap én olyan fél 8 körül ébredtem fel arra, hogy kissé melegem van a hálózsákban, mivel akkor már odasütött a nap. A többiek akkor már fent voltak, de õk se sokkal korában keltek, mint én. A második nap azzal kezdõdött, persze egy kicsit késõbb, ami elõzõ este elmaradt, mivel hogy kissé késõn értünk oda a táborozás helyszínére. Alkalmatos helyet kellett keresni egy illemhely részére, aztán némi favágás után meg is épült a budi, fekete fóliával körbekerítve. Közben a reggelire szánt husikat, egyebet is meg kellett sütni a képen látható vason, végül valamikor dél körül neki is ültünk "reggelizni". Fát is gyûjtöttünk az esti tábortûzhöz és vártuk Imrééket, akik valamikor délelõttre ígérték, hogy oda érnek, de végül csak délután 2 óra után jöttek ki, mivel ott ragadtak Talpiéknál jó idõre, õk is. Viszont akkor egy egész konvojnyi autó araszolt át az erdõ keskeny földútjain, meg egy motor. Mindjárt felszaporodott a társaság több mint 30 fõre. Sokunk akkor találkozott elõször életében a honlapon régóta ismert klubtagokkal. Jó volt végre élõben is megismerkedni velük. Imréék is befutottak Kaméleonnal, sõt Jásdi Kiss Imréék is kedves párjával. Ma már két tábortüzet is gyújtottunk, egyiken fõtt bográcsban a babgulyás, a másikat meg csak úgy a hangulat kedvéért gyújtottuk. Nem is volt baj, mert igen csak hûvös lett éjszakára, bár volt aki nem fázott még félmeztelen sem. Imre rögtönzött elõadást is tartott, mint legutóbb Õcsényben. Most is körbe ültük, mint Krisztust a tanítványai, ki padon, ki horgászszékben, ki csak úgy a sóderos parton elterülve. Talpi hozott magával egy kecskebõrbõl készült dobot, amit kicsit fel kellett melegíteni a tábortûz fölött, hogy megfeszüljön rajta a bõr. Aztán olyasmi következett, amit eddig csak videókban láthattam. Talpi felelevenítette az õsi hagyományokat. Este vagy inkább már éjszaka Atacama is csatlakozott hozzá, dorombjátékával. Illetve õ elkezdte, Talpi pedig csatlakozott hozzá. Sajnos késõ este a többség elindult hazafelé, pedig elfértek volna a parton, volt elég hely. De akik ott maradtak az esti tábortüzet körbeülve, azoknak olyan spirituális élményben lehetett részük, amilyent sokunk még soha nem tapasztalhatott meg azelõtt. Álomszerû volt az egész és végtelenül õsi! A babgulyás pedig finom volt, mint minden más is. Egyszerûen nem lehet leírni azt a hangulatot, légkört, ami ott akkor körbe lenget minket! Ahogy Atacama pengetett, Talpi dobolt, éget a két tábortûz, élénk hûvös szél sepert végig a part mentén, a Duna hullámzásának hangja, azt csak érezni, átérezni lehetett, leírni szinte képtelenség! Ahogy Talpi körbejárta a társaságot folyamatosan dobolva és a hátad mögé érve érezted a dob keltette ütem lüktetését a hátadon, mindez annyira õsi volt és misztikus, hogy azt mindenkinek át kellene élnie legalább egyszer életében, de inkább minél többször! Sajnálhatják, akik idõ elõtt elindultak hazafelé, hogy nem maradtak ott éjszakára is. Kicsit távolabb tõlünk egy horgász próbálkozott halat fogni, nem sok sikerrel. A dobot késõbb Kaméleon és Atacama is kipróbálta. Késõ éjszakába nyúlott megint a beszélgetés és miután én elvonultam éjszakai pihenõre, a többiek még jó ideig beszélgettek a tábortûz körül. Sok minden történt még, de az agyam már nem olyan, mint rég, úgy hogy sajna gyorsan kihullnak belõle még a fontosabb események történései is. De nagyjából ennyi történt a második napon.