sokáig gondolkodtam mit írjak erre a feltételezésre,elõször csak a szóra sem érdemes definíció fogalmazódott meg bennem..
mi tagadás keserû pirulák ezek amelyek megkérdõjelezik
az emberi jó akarat a segítõ készség hitelességét,
sajnos minden jó akaratot beszennyez a rossz akarat
zöngéje..
aki ilyet feltételez egy már sokszor bizonyított emberrõl hogy biztos elteszi,megdézsmálja,lenyúlja..
az saját magából indul ki és saját magát köpi szemen.
a mai világban kiveszõben van a jó akarat,az önzetlen segítõkészség, és sajnos az igaz magyar ember..én ott voltam láttam amikor a kihelyezett rohamsisak egy átbeszélgetett délután után lassan telegetett, és a végén át lett adva a tartalma a következõ szavakkal ...... itt van gyere hadd adjam át
igaz nem sok de mégis valami egy kis hozzá járulás..
aki ott volt az tudja,, Volt víz volt tábor tûz és volt egy
kis csapat akiben még él a remény és az igény egy szebb és jobb élet iránt! olyan KULCS kérdések ezek..

atacama
Nem a remény, a tenni akarás, s fog is az idõk végezetéig. Tudod, tudjátok, mi a "kis semmibõl jött, vidéki suttyók" tudjuk, hogy az ember a gerincesek törzséhez tartozik, nem pedig a tudományosan megfogalmazott, "humanoid"kategória-ba. Nos ezért van-volt, amit ott láttál-láttatok, meg és át éltetek. Semmi narkó, semmi viháncolás, mi több, még csak szalon spicc sem. Beszélgettünk, zenélgettünk és úgy gondolom mindenki jól érezte magát. Az, hogy ki mit gondol errõl a mostani segítségrõl szíve ügye, ami biztos, jó helyre, hasznos célból és õszinte szívvel történik,ebben biztos vagyok. Tudod, aki itt mást megpróbál "lopással" vádolni, az sajna már rég tolvaj volt, még mielõtt mi megszülettünk.
"Mert ki közületek a legkisebbnek ad, az nekem ad" mondá az írás
Viszont biztos, hogy mi vagyunk a legkisebbek?

Talpi, egy olyan ember kért tõlünk segítséget aki talán a
legnagyobb közülünk való,és nem kért volna ha nem lenne rá szüksége,pontosabban õ lett volna a legútolsó
aki kér..
és nekem ég a pofám bevallom férfiasan hogy hagytuk
hogy eddig jusson a dolog és az hogy valljuk be õszintén kissé egyedül hagytuk a harcában,ami a mi
harcunk is ..

Imre! Mi ez a baromság, lemaradtam valamirõl?

Torusz, ez nem baromság, hanem sok-sok éves tapasztalat szü-reménye.

A tapasztalataim igencsak vegyesek, de ezzel nem is untatnálak benneteket, mert ezen sem segíteni, sem rontani már nem lehet. Engem nem is zavarna már, de van párom és a párom igen érzékeny és nem csak ilyen kérdésekben. Bár ezt most neked címzem, mert megszólítál, de mindenki érteni fogja:..., de minek ragozzam, nem vagytok már gyerekek, tudjátok mirõl van szó és mirõl nincs, de lehetne. Azt se feledjétek, hogy nem csak ti olvastok itt, hanem mocskos görények is és azoknak sokkal nagyobb a pofája és nem szégyellõsek.

Egyébként meg nem, nem maradtál le semmirõl. Lényegében és részleteiben sem változott semmi, ami a korábbiakat bármiben módosíthatná. Imrén múlik minden, no meg Jutkán...de majd kialakul. Ami rajtam múlik, az el lesz rendezve.

Imrém!
Hátad a hátam-.

sajnálom hogy még önzetlen segiteni akarásba is beleszarnak... de valoban igazábol ez már nem számit--ember összeségébe már annyira belesüllyedt önmga által létrehozott mocsárba hogy onnan már nincs menekülési lehetöség......én támogatnám az alapjövedelem bevezetését s erösen korlátoznám magán tulajdot s jövedelmi korlátozást vezetnék be..persze mégha több tucat okos dolgot is betudnék vezetni még akkor is befellegzene emberiségnek----de ez nem számit--csak az hogy tiszta legyen lelkiismeretünk

"Ami rajtam múlik, az el lesz rendezve."
Lesz is akkor sírás, rívás, s fogaknak csikorgatása,,
Bár már ott tartanánk. Ahogy Bástya elvtárs mondja, " a nemzetközi helyzet fokozódik" igaz, a meccsre "vezényelt, ? játékvezetõk" meg vannak kenve. Viszont, mint egykoron.lehet, nõi ruhába öltözve/nem idegen nekik/ fognak a mûvészbejárón keresztül inalni-
Kis Imre dologra visszatérve. Biztos vagyok benne, hogy többünk között, Ö volna az utolsó, ki segítséget kérne. Sajnos a rendszer ebben az esetben is "sikerrel" mûködött, hiszen, mint tudjuk, semmi nem az aminek látszik, s dolgok nincsenek véletlenül. Megtapasztaltuk-tapasztaljuk ezt az "áldást" nap mint, nap, ki így, ki úgy. Kérdés, mennyire érinti az embert, és mire hangolja a küzdelem iránya.? Mert ugye, tudott dolog, ki-kik ellen, miért kell-kellene küzdeni, ? Elsõsorban a saját kicsinyes egónk, ami akadályoz a józanságban, második, sok esetben a"család, hiszen a róluk való gondoskodás, férfit kíván, s nem nõt. "hol vannak a férfiak"? Akad néhány, viszont azokat a "baráti kör" igyekszik, kiütni, vagy lehetetlen helyzetbe hozni.
Sok esetben megtérdel az ember, viszont fel kell állni. Át kell értékelni az embernek önmagát, mit is akar elérni,? hiszen a személyes dolgok elérése, ha az egészet tekintjük, bizony a bennünket körülvevõ környezettõl, és az abban szereplõ más egyedektõl nagyban függ. Hiába irtom a tarackot, ha a "szomszédom" folyamatosan ellát utánpótlással.
Sokan vagyunk ezzel így, irtunk, vagy megkiséreljük azt, viszont nincs hova dobálni a "gazt".

Sajnálom, hogy félreértettél. Azt hittem, hogy konkrét gyanúsítás történt, amirõl nem tudok, nem a J.K.I. projektet kértem (számon).Pont.

Torusz, nem olyan még nem történt ebben a konkrét esetben, ez csak a korábbi "tüske", amit nehezen növök ki. Egyébként van jó hírem is. Most utalt az asszony a megadott számláról csekkeket, befizetéseket és megdöbbenve tapasztalta, hogy immáron meghaladta a felajánlások összege a 200 ezret. Sok, vagy kevés, nem tudom, hosszú lesz a "tél". Azért, ha elértük a kétmilliót, le kell fújjam a gyûjtést, mert még a nav is ránk szállhat!