Jé, hogy ez eddig nekem fel se tûnt! Bár, ahogy széjjelnézek, igazából semmi sem változott. Ugyanazok a mocskos zsidó szabadkõmûves fattyak vannak ugyanazon helyeken. Ha ez változás, akkor én is sokat változtam. Hogy közben a "balosok" "jobbosok" lettek? Igen, ez komoly dolog. Lényegében a szar csak gyûlik, csak halmozódik radomra.
A 20. század végétõl kezdve brutális fejlõdésnek indultak a kelet-délkelet-ázsiai országok, élükön Kínával, mostanra pedig meghatározó szereplõi lettek a világgazdaságnak. Növekvõ gazdasági befolyásukat jól mutatja, hogy a világ GDP-jén belüli részesedésük 25 év alatt két és félszeresére nõtt (10%-ról 24%-ra), miközben az elmúlt évszázad meghatározó (fejlett, nyugati) nagyhatalmait tömörítõ G7 részesedése 66%-ról 44%-ra csökkent. A szemünk láttára zajlik tehát egy gigantikus átrendezõdés a világszínpadon, amelynek keretében az USA által vezetett nyugati világrend folyamatosan veszít befolyásából az ázsiai országok javára. Nyugtalanító lehet, hogy korábban a történelem során, amikor ehhez hasonló pólusváltás történt, ritkán került sor békés hatalomátvételre. Azonban nem szabad elfelejteni, hogy a világgazdaság szoros összefonódása miatt egy nyílt háborús konfliktus sem az Egyesült Államok és szövetségeseinek, sem pedig a feltörekvõ, maguknak egyre nagyobb befolyást kivívni akaró országoknak nem érdeke.


Óriási hatalmi átrendezõdés zajlik a szemünk láttára

A 20. század utolsó évtizedeiben (különösen a '90-es évektõl kezdve) a globalizációs folyamatok felgyorsulásával párhuzamosan a feltörekvõ piaci országok közül sokan elképesztõ ütemû felzárkózásba kezdtek. Emiatt már hosszú ideje Kína, mostanában pedig egyre inkább India és a délkelet-ázsiai térség többi gyorsan növekvõ országa adja a globális növekedés elõ számú motorját.

A konvergenciafolyamat szükségszerû következménye, hogy a világgazdaság súlypontja az Egyesült Államok és Nyugat-Európa irányából fokozatosan egyre keletebbre (elsõsorban Kína irányába) tolódik, lassan átrendezve a globális erõviszonyokat.

A globális súlypont eltolódása azonban egyáltalán nem újdonság a világtörténelemben. Richard Baldwin a globalizáció témakörének egyik legelismertebb szakértõje 30 éve végez intenzív kutatásokat a témában, 2016-ban megjelent könyvében pedig többek között azt is bemutatja, hogy a globalizációval járó radikális változások történelmi léptékben egyáltalán nem egyedülállók. Ahogy fogalmaz: "semmi radikális nincs abban, hogy a globalizáció miatt radikálisan megváltozik a világ a szemünk láttára".

A professzor cikkében röviden felsorolja a globalizáció korábbi fázisait, amikor

az emberiség szép lassan a Föld minden pontjára eljutott (Kr. e. 300 000 - Kr.e. 10 000),
majd egyes területeken kialakultak egymástól jelentõsen elkülönülõ gazdasági súlypontok (Kr.e. 10 000 - Kr. u. 1820),
késõbb aztán ezek a gazdaságok globalizálódni kezdtek az ipari forradalom által elõsegített áruforgalom-élénkülésnek köszönhetõen (1820 - 1990),
végezetül pedig az információs és kommunikációs forradalom lehetõvé tette, hogy a korábbiaknál sokkal szorosabban összefonódjon a világgazdaság (1990-).


Az ipari forradalom következtében néhány ország brutális fejlõdésnek indult, ami megalapozta a még ma is jelentõs különbségeket a gazdag "nyugati" országok, illetve a fejlõdõ országok között. Az alábbi ábrán látszik, hogy a 19. század elején gyors fejlõdésnek indultak a jelenlegi G7-országok (illetve azok elõdei), folyamatosan növelve részesedésüket a világ GDP-jén belül, miközben az úgynevezett A7-országok (Ancient 7 - az ókor vezetõ gazdasági hatalmai, amelyek a fent említett globalizációs folyamat második fázisában alakultak ki) folyamatosan veszítettek jelentõségükbõl.

Hatalomátvétel zajlik a világ színpadán - Örülhetünk, ha sikerül elkerülni egy háborút
Megjegyzés: az 1960 elõtti adatokhoz Baldwin a Maddison-projekt becsléseit használta fel. Nyilván a korábbi adatokat óriási bizonytalanság övezi, így ezek inkább csak a szemléltetés céljából tekinthetõk relevánsnak.


Az ábrán azonban az is látszik, hogy a negyedik fázisban, vagyis az 1990-es évektõl kezdve ez a trend megfordult, és a már a cikk elején említett módon a világ vezetõ nagyhatalmait tömörítõ G7-csoport folyamatosan veszíteni kezdett globális GDP-részesedésébõl, elsõsorban az A7-ek, különösképp Kína és India rovására.

Bár az átrendezõdés üteme nem olyan gyors, mint az ipari forradalom idején, a nyugati országok dominanciája így is látványosan gyengül.

Hatalomátvétel zajlik a világ színpadán - Örülhetünk, ha sikerül elkerülni egy háborút

A Világbank adatai alapján az A7-országok (Irán, Irak, Törökország, Egyiptom, Kína, India/Pakisztán, illetve Görögország/Olaszország) 1990-ben még a világ GDP-jének nagyjából 10%-át adták, míg a G7-ek a 66%-át.

2017-re viszont az A7-ek már közel 24%-os arányt képviseltek a globális gazdaságon belül, miközben a G7-ek részesedése 45% közelébe esett, a különbség tehát alig két évtized alatt 56 százalékpontról 21-re mérséklõdött.


Érdemes hozzátenni, hogy a fenti arányok dollárban kifejezett GDP-számok alapján lettek kiszámítva, ami torzíthatja tényleges képet, hiszen a dollár árfolyamának változása jelentõs kilengést idézhet elõ az egyes országok piaci értékén számolt gazdasági teljesítményében. Az összesített képen azonban ez nem változtat.


Nem meglepõ módon Kína és India gazdasági befolyása erõsödik a leginkább, azonban az utóbbi években több más ázsiai ország, köztük a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségének alapító országai (Fülöp-szigetek, Indonézia, Malajzia, Szingapúr, Thaiföld) is figyelemre méltó fejlõdésen mentek keresztül, így egyre meghatározóbb tényezõ váltak a térségben.

A nagy átrendezõdés konfliktusokkal jár

A feltörekvõ gazdasági hatalmak egyre nagyobb szeletet hasítanak tehát ki a világgazdaságból, ezzel együtt pedig elkerülhetetlennek tûnik, hogy az egész világot érintõ gazdasági és politikai kérdésekben is fokozatosan nagyobb döntési szerep jusson nekik, alapvetõen megváltoztatva ezáltal az évtizedekkel ezelõtt kialakult világrendet.

Az egyre nagyobb befolyásra való törekvésnek ékes példája Kína. Az ország idén újraválasztott elnöke (aki az idei alkotmánymódosítás értelmében élete végig helyén maradhat) Hszi Csin-ping egy márciusi beszédében egyértelmûvé tette, hogy Kína egyedülálló szuperhatalommá akar válni.

2018.03.20 10:00 Új világrend épül: Kína véres küzdelemre készül az ellenségeivel

A nagyhatalmi ambíciókat persze nem nézi jó szemmel az elmúlt évszázad domináns világpolitikai szereplõje, az Egyesült Államok, ez pedig Donald Trump amerikai elnök intézkedéseiben is tükrözõdik.

Hatalomátvétel zajlik a világ színpadán - Örülhetünk, ha sikerül elkerülni egy háborút

Gigászok gazdasági és politikai küzdelme zajlik a szemünk láttára, amelynek egyik látványos "csatatere" a dél-kínai tenger, ahol a kínaiak gõzerõvel építik ki a korallzátonyokon a katonai támaszpontjaikat, növelve ezzel befolyásukat a régióban, miközben az amerikaiak az általuk indított kereskedelmi háborúval próbálnak meg keresztbe tenni az ország nagyhatalmi ambícióinak.

Robert Lighthizer, Trump kereskedelmi tanácsadója már többször egyértelmûvé tette, hogy ez az utolsó alkalom az Egyesült Államok számára, hogy Kína növekedését és agresszív terjeszkedését meg tudja állítani, vagy legalább fékezni tudja, ha viszont ezt most nem teszi meg, akkor már késõ lesz.

2018.10.17 17:40 Németország és a magyar autógyártás lehet a nagy vesztes - Akcióban Trump rettegett tárgyalója

Rossz hír, hogy a történelem során, amikor két nagyhatalom egyeduralma volt a tét, ritkán került sor békés hatalomátvételre. A fejlett országok nyilvánvalóan szeretnék megõrizni nemzetközi pozíciójukat, ez azonban hosszú távon nem kivitelezhetõ a jelenlegi folyamatokat látva. A kínaiak szeretnék a következõ évtizedekben folyamatosan felszámolni az USA hegemóniáját, ezért borítékolható a konfliktus.
Jó hír viszont, hogy a világgazdaság soha nem látott mértékben integrálódott, az egyes országok erõteljesen függenek egymástól, így sem a feltörekvõ hatalmaknak, sem pedig a status quo-ban érdekelt, pozíciójukat megõrizni kívánó országoknak nem érdeke a viszony elmérgesedése, illetve adott esetben egy fegyveres konfliktus kiprovokálása.



Bár az USA kereskedelmi háborújához hasonló intézkedések lassíthatják a nagy feltörekvõ gazdaságok térnyerését, legfeljebb csak késleltetni tudják az elkerülhetetlent. Belátható idõn belül ugyan nem reális azt feltételezni, hogy az egypólusú, USA-központú világ Kína-központúvá válik, viszont néhány évtizeden belül egyenlõ felekké válhatnak a világszínpadon, ezzel párhuzamosan pedig Ázsia egyre fontosabb szereplõvé válik majd a világszínpadon, Európa és Észak-Amerika rovására.
Link