Vettem az adást. Addig jó, míg nem lendkerékkel mûködik!
Értem.

Kedves Miskolcilaci és Talpi! Sikerült felidéznetek részleteket a gyerekkoromból. Bár nekem nem voltak ilyen játékaim, de az akkor még az utcánk túl felén pár házzal arrább élõ egyik gyerekkori haveroméknál játszhattam én is ilyesmikkel. Sokféle jó kis játék volt akkoriban ilyen préselt lemezekbõl többnyire, pl: búgócsiga, meg hasonlók. Autók, amiket hátrafelé tolva lehetett elindítani, mint a felhúzott órát. De akkor mentek, mint egy rakéta.

Kedves Mormi! Itt van még egy adalék!

Bakker! Te már akkor komoly és határozott ember voltál, mert a tekintet mindent elárul!

A bölcsiben villantották. Még emlékszem rá! Már akkor sejtettem, hogy a háttérhatalom irányítja a mit is? A kanál meg fegyver! Most meg már tudom azt is, hogy "nincs kanál".

Ûrhajós akartam lenni.

Nem is voltál messze, Bajkon-Úrtól anno..

Talpi, Marci csillagász szeretne lenni. Talán a második könyvem volt, amit magamnak vettem az Ûrhajózási lexikon. Most is ott van a pócon. Elsõ volt a Volokalamszki országút. Nõvéremnek ajándék. De hát a téma meghatározta már akkor a jelenemet. Jól meg van itt elõre írva a "szabad akarat", vagyis, hogy mit is akarhatsz "szabadon" és mit nem.

Ûrhajós? Eszméletlen, hogy neked már akkor a száguldáson járt az eszed! Azóta is! Ember, így senki sem fog, tud Téged utolérni.

Magam is rajzolgattam, a hatvanas évek elején rakettyát, érdekes, rohadtul nem állt távol formailag a maiaktól. Igaz, én embert képzeltem bele, utasként, sajna, ez egyre kevesebb, más a teher, más és mások a célok.
Marci, nagy penge, tegye a dolgát, ha közelrõl akar "tiszta" csillagot látni, mutasd meg neki a vállapjaidat

No, Én leszálltam a földre.