Következõ lépés a világ EGYségének megértése, ami a minõség iránti igényt jelenti. Õseink végigjárták ezt az utat, és az eddig írtak szerint eljutottak Egyiptomba. A zsidók és a fáraók közötti viszály idején meglátogatták Mózest és beavatták, illetve megtanították a civilizáció alapjaira.Mózes a magasabb kúltúra képviselõit,isteneknek nézte,majd késõbb rájött emberekkel találkozott,szégyenében bosszút esküdött,a magasabb kúltúrák elpusztítására,(Inka,maja,Egyiptomi,szkíta,Hun stb ) A Biblia Puzdrakeresztény szemüveggel olvasása ezt támasztja alá. Ezerévek múltával a zsidóság még se nem ír, se nem tud verselni, még az ének is gondot okoz neki.
A kõtáblákon megörökített magyar térképlegendákat, tanmeséket kezdi az Istentõl kapott, kiváltságot jelentõ rang ként kisajátítani. Fejlõdésük során, a Szkíta Birodalom megismerésével fölfogják, hitviláguk valóságos alapját a magyar táltosoktól kapták. A déli kultúrák mindegyike nagyon fiatal a minõség megértéséhez. Birodalmunk az egyben gondolkodók birodalma, hamar szembetalálja magát a mennyiségi gondolkodással. A Római légiók nem tudást szerezni indulnak a világba, hanem a tudással teremtett mennyiséget hurcolják hazafelé. Jézus szintén a puzdra-keresztény tudást kapta tõlünk. A magát megalázva érzõ zsidó a keresztesben látja szégyenfoltját. A világtörténelem legkegyetlenebb, és legprimitívebb gyilkosságával mutatja meg erkölcsi mélységét.
Az agresszív, ostoba katonai hatalommal kollaborálva, minõség elleni összeesküvést szervez. A pásztorbotot, a füstölõt, a szívecskét,és a keresztet a Rómában létrehozott egyháznak adja, akitõl cserében annyit kér a szkítákat, hitüket, beszélt nyelvüket, de legfõképpen a Kárpát-medencei rituális helyeiket,településneveiket, és építményeiket tüntesse el a föld színérõl. Õ szerényen csak a keresztkegyelmet kéri. Háttérben marad, és az orvgyilkosságokat, összeesküvéseket szervezi. A hierarchikus rendszerhez királyokat elõjogokat, múltat faragnak. Létrehoznak egy uralkodói szisztémát Európa fölé, amit a vallás és a pénz butító hatásával mozgatnak a mai nap is. Egy testvérgyilkosság következik, aminek oka a pápai hókuszpókolás eszközeinek megvédése. Koppány trónra kerülése, az egyisten minõségi életformát mutatta volna meg Európának.
Rámutatott volna az eszközökön keresztül az egyház bûnözõi szerepkörére, és direkt magyarellenességére. Ettõl a dátumtól kezdve minden európai nagy esemény a magyarság történelmi múltjának eltüntetésere irányul. A jelek, jelvények, az átrendezett hegyek, váraink bazalt alapjai,az õsnyelv magyar elemei, mid a Szkíta Birodalom nagyságát mutatják mai napig.
A római jog semmilyen törvényi alapot nem kapott a Kárpát-medencében. Bûncselekmény nem alapozhat jogot. A törvényeket népem fölismerte, és átadta a világnak. Hozzátette a cselekvés példáját, most elvárom, hogy ez a munka megfelelõ értékelést kapjon. A világ kulturális alapját a valóságos, tárgyi bizonyítékok alapján határozza meg az emberiség. Forrás: Puzdra köroszt hirek, -PITKIN. -Most a fehér Európai és Amerikai civilizáció jön,és a Hun-Szkíta örökös,Hungariai Magyarok.Káliumsó mûtrágya,stopsó program,sók káliumozása,Iszlám betelepítése,népesség csere.Izraelita kormányunk és pártok álltal!
Valaki, talán a CMM televíziósok közül, ha jól emlékszem, "mert sajna már a memóriám se a régi" megkérdezte tõlem, hogy lesz e élménybeszámoló? Hát akkor következzék a Mormi összeshez a teljesség igénye nélkül, egy élménybeszámoló a Kulcsi találkozóról, ahogy én éltem meg!
Kedves barátom Faeb miután ideért hozzánk, valamikor fél 11 körül, kicsit még elidõzött nálunk, aztán indultunk Kulcsra, remélve, hogy még idõben odaérünk és nem csak az üres udvart találjuk, mire eljutunk Talpiék házához. Egyébként mint késõbb kiderült kár volt annyira aggódnunk, mert idõre sikerült befutnunk nekünk is. Bár mentünk is mint a meszes! Az autót egy parkolóhelyen hagyva gyalog indultunk el Talpiék házához. Mint az várható volt, egész szép kis társaság gyûlt addigra össze, ismerõsök és eddig még ismeretlen jó magyar emberek egyaránt. Jó volt végre újra emberek között lenni, mert idehaza nem igen találni olyan személyt, akivel nemzeti és egyéb komoly dolgokról is el lehet beszélgetni. De azt hiszem ezzel többünk is így lehet. Jó volt újra barátok közt lenni, örülni a már jól ismert arcoknak. A CMM televízió munkatársainak jelenléte kissé meglepet, nem számítottam rá, bár várható volt, hogy videóanyag is készül az újabb PI klub és nemzeti találkozóról. Jó volt megismerkedni végre személyesen is a CMM televízió munkatársaival is. Jó mûsorokat csinálnak. Bár még csak a tavalyi Õcsényi, majd Kulcsi Duna parti PI klub találkozók óta ismerhetem meg sok jó embert közületek, még is régi ismerõsként és egyben barátként üdvözölhettük egymást többekkel is. Történt még egy meglepõ találkozás, Imre kedves feleségével Verával. Számítottam rá, hogy most Imre se érkezik egyedül, bár én teljes családokra számítottam. Voltak, akik jelen is voltak teljes létszámmal, közülük néhányukkal késõbb jobban is megismerkedhettem, elbeszélgethettem. Kisebb csoportokban folyt a beszélgetés, igen érdekes témákról, közben mindig érkeztek új emberek is. Aztán Talpi is befutott és röviddel utána elindultunk a nemzeti találkozó Duna parti helyszínére Józsiék telkére. A szokott kanyargós úton, lejtmenetben. Gondolom a Kulcsiak el nem tudták képzelni, hová mehet ez a sok autó és ember? Kellemes lehet esõben, vagy télvíz idején hóban, vagy ónos esõ után azon a rendesen meglejtettet keskeny úton fel-le járkálni, akár még gyalog is!
A Nemzeti találkozó helyszíne igen tágas volt, egy nagyobb épületfélével és egy másik kisebbel, de volt ott még egy kiszolgált kompféleség is. A parkolással akadt csak némi gubanc, mivel aki késõbb elõbb szeretett volna elindulni hazafelé, annak meg kellett találnia a mögé beparkoló autó gazdáját, de majd idõvel ez is kialakul. Mert gondolom és sejthetõ is, hogy nem ez lesz az utolsó ilyen PI klubos nemzeti találkozó Józsiék telkén! Az oldalfal nélküli nagyobbik épületben már folyt addigra a beszélgetés, videók is készültek, egy-két interjú alannyal. Odakint is volt egy szép hosszú asztal, padokkal, de mindenki ott és úgy helyezkedhetett el a jókora területen, ahogy és ahol tudott. Nagyon jó volt újra találkozni, beszélgetni kedves barátaimmal, Kaméleonnal, Atacamával, Orogáékkal, Repülõszõnyeggel és párjával Zolival és más tavaly megismert jó magyar emberekkel. Faeb barátom hozott az autójából pokrócokat, amiket a fûre leterítve letelepedhettünk, hogy folytassuk Talpiék házánál megkezdett témák kitárgyalását. Az idõ gyönyörû volt, sütött a nap rendesen és mivel sikerült kicsit útban lennünk, meg árnyékosabb részre vágytunk, idõvel arrább költöztettük a petyerkánkat a nagyobbik épület árnyékosabb oldala mellé. Közben csatlakozott a csapathoz Fkriszta is családjával, megkínálva minket is, finom, odahaza elkészített túróval. Utólag is köszönjük kedves Kriszti! Mivel a Duna parthoz közel felállított bográcsban még készülõben volt a vaddisznópörkölt, mert ha igazak a hírek, az volt, mi meg kezdtünk kissé megéhezni a jó illatok és a jó levegõ hatására, neki álltunk lakmározni a magunkkal vitt sonkából, kolbászból, meg ami még akadt. Közben kicsit füstölõdtünk is, ami nem árt, mert eleink is így tartósították magukat és ételeik egy részét. Faeb hozott magával egy szeletelésre igen alkalmas migráns támasztó szalonnázóbicskát, "tõrt" ami tekintélyes pengehosszával simán átért volna egy embert.
Közben a pörkölt is elkészült, amit késõbb az elhamarkodott kései ebéd után azért még megkóstoltunk. És nagyon finom volt, bár nem ártott volna a bográcsot valamivel lefedni, mivel odafentrõl a fákról hullott belé az áldás. Idén minden elõbb kezdett el beérni, így sok minden szálldosott a levegõben. Még néhány szúnyog is késõbb. A Duna parton, ami egy holtág volt, ott ácsorgott két nem épp ember ismerõs, barát is. Fergeteg, a ló és arrább Szotyola, a csacsi, meg jó néhány kecske is. Nyuszik csak Talpiéknál voltak láthatók, bár eléggé meg voltak illetõdve a megnövekedett ember forgalom miatt, bár szerintem kicsit talán depressziósak is voltak azok a nyuszik. De ez csak az én véleményem. Mivel hogy én is nyulászom már több mint tíz éve. Szóval tapasztalatból mondom. Akadt néhány kutyus is, például egy puli, ami gondolom Józsiékhoz tartozott. Elég hamar összebarátkoztam vele is. Fergeteg szokásához híven, ahogy egy ló szokott barátkozni, végigkóstolgatta a kezem és a terepszínû nadrágomat is. Végre több korosztály is képviseltette magát, sok gyerekkel és idõsebb fiatalokkal, ami külön öröm volt számunkra. Mert amúgy az átlag 50 körüli, vagy feletti, néhány kivételtõl eltekintve. Remélhetõleg az ott jelenlévõ fiatalok haveri körben továbbadják az ott látottakat, hallottakat és a következõ találkozók alkalmával már esetleg több lesz a fiatalabb korosztályhoz tartózó is. Késõbb, az igen barátkozós csacsi, akit a gyerekek is körberajongtak, szabadon lett engedve és odajött hozzánk is, ahogy a pokrócon ültünk és nyomott az orromra egy eszkimó puszit. Bár van egy olyan sejtésem, hogy a kezemben tartott fél szelet kenyérre pályázott inkább, mivel hogy a tavalyi Duna parti találkozó alkalmával, kicsit el lettek kényeztetve Fergeteggel együtt, aminek következményeképpen késõbb fergeteg odasomfordált az asztalhoz és a kenyeres zacskóból kiszolgálta magát. Kicsit késõbb újabb helyváltoztatást eszközöltünk, közelebb húzódva a kinti asztalhoz, ott folytatva a beszélgetést szûkebb baráti körben. Aztán Imre szólt, hogy gyûljünk közelebb, mert szólni kíván az összegyûltekhez. A CMM televíziósok is beindították kicsivel késõbb a kamerákat, bár fogalmam nincs honnét vezették hozzájuk az áramot. Imre igen érdekes mondandója után többen is felszólaltak és hiányolom is, hogy nem teljes a felrakott anyag. Remélhetõleg azért ennél több felvétel is készült. Állítólag néha még én is feltûntem a színen a háttérben, bár én eddig még nem fedeztem fel magam sehol. Imre még a felvétel elõtt felszólított mindenkit, hogy aki nem szeretne a videókon szerepelni, vigyázzon, hogy ne kerüljön a kamerák kereszttûzébe. Én úgy voltam vele, hogy amit akartak, már réges-rég megtudhattak rólam a szolgálatok, bár nem hinném, hogy annyira érdekes kulcsfigurája lehetnék a csapatnak, hogy túl sok idõt pazarolnának rám. Valószínûleg amúgy is jelen lehetett egy-két képviselõjük. Sajnos viszont valaki, akire pedig mindannyian számítottunk, hogy újra körünkben üdvözölhetjük, nem volt jelen. Jásdi Kiss Imre sajnos most nem volt köztünk, pedig vártam nagyon az újabb találkozót és beszélgetést vele, a tavalyi Duna parti beszélgetés után. A mostani találkozón elhangzott témák igen érdekesek voltak és sok hasznos információval lehettünk gazdagabbak. Nem tudom ki hogy van vele, de én már nagyon várom ennek az elviselhetetlenül mocskos rendszernek az összeomlását, amirõl Imre is úgy beszélt, hogy már nagyon a küszöbén állunk, bár közel sem biztos, hogy ez békés átmenetként fog bekövetkezni! Bár szerintem egyikünk se igazán vágyik a másik, rosszabbik verziójára! Pedig a világesemények, amik a mi hazánkra és népünkre is kifognak hatni, sõt kihatnak már most is, nem sok jóval és széppel kecsegtetnek. Megyen a készülõdés ezerrel valamire, ami a világeseményeket mozgató háttér hatalom kétségbeesett próbálkozása hatalmuk megtartására, még ha milliónyian és milliárdnyian is pusztulnak ebbe bele idõvel!
Józsi és kedves párja biztosított minket arról, hogy nem ez volt az utolsó olyan alkalom, amikor az õ telkükön gyûlhet össze egy újabb Nemzeti találkozóra sok jó magyar ember! De jó lenne addig is néhány változtatást eszközölni. De ezekrõl a dolgokról bõvebben inkább privátban beszélnék. Az idõ jó társaságban, jó barátok közt igen gyorsan telik és mivel én Faebbel érkeztem a találkozó helyszínére, õ rá pedig még igen hosszú út várt hazáig, miután engem hazafuvarozott, így sajnos eljött a búcsúzás pillanata, utolsó percei és kicsit fájó szívvel, de reménykedve a következõ mihamarabbi viszontlátásban, 6 óra után elindultunk hazafelé. Ha úgy készülõk, hogy ott maradok, akkor reggel valaki mással, aki erre mifelénk megy haza, esetleg elhozhatott volna, de így sajnos idõ elõtt kellett távoznom a találkozó helyszínérõl. Pedig még Atacamával is szerettem volna többet beszélgetni. Mint kiderült, másnap pont mifelénk indult el hazafelé õ is. Ha ez tudom és rákészülõk, akkor én is ott maradtam volna kiskutyám legnagyobb bánatára, aki egész nap a kapunk elõtt ült reménykedve, hogy estére már csak hazaér a gazdi, bárhová is tûnt! Mindig olyan szomorúan, bánatosan néz utánam, ha megyek valahová. Bár, még Kulcson kissé elkeveredtünk a községben, rossz helyen elkanyarodva, de utána már sima út várt ránk és szerencsésen hazaérkeztünk, de sajna kedves Faeb barátomra még több száz km-es út várt hazáig. Sok mindenrõl írhattam volna még, de már így is egy kisebb regényt sikerült össze irkálnom megint. Hálás köszönet a szervezõknek, Józsiéknak a helyszín biztosításáért, a finom ételért "úgy láttam volt leves is, azt sajna nem kóstoltam meg" és leginkább azért, hogy újra köztettek, veletek lehettem! Nagyon ritka, kivételes alkalom, hogy néhanapján kimozduljak saját, szûkebb környezetembõl, de köztetek lenni tényleg olyan érzés, mintha haza mennék! Más is így van ezzel, gondolom!
Érdekelne azért, hogy miután elindultunk hazafelé, mi minden történt még, volt e tábortûz melletti beszélgetés, dobolás, egyebek, a tavalyi Duna parti találkozóhoz hasonlóan? Este és éjszaka még meghittebb lehetett jó kis meleget adó tábortûz mellett beszélgetni. Legközelebb, ami ki tudja mikor lesz ott Kulcson, már úgy készülõk, hogy aznap már ne keljen haza jönnöm.
Köszönöm a dicséretet kedves Kaméleon és kedves Fkiszta! Az érzés kölcsönös! Lett volna még mirõl írni, hisz sok fontos dolog hangzott el most is az elõadók szájából. Próbáljatok meg a következõ találkozóra, ha lesz minél több embert, de fõleg fiatalokat rávenni, hogy jöjjenek el és tanuljanak, mert a jövõjük a tét! Mi már kifelé ballagunk lassan jelen földi életünkbõl, bár ti még nem, de ha fontos ez a többnyire, magyar vérrel, könnyel és verejtékkel sok ezerszer megszentelt föld a fiataloknak, akkor itt az ideje, hogy csatlakozzanak a felébredtek és tenni is akarok táborához! Ez a föld az õ szülõföldjük és nagyon kell az idegeneknek, leginkább a zsidóknak! Szóval döntsék el, hogy átadják e ezt a földet, ami szülte õket és otthont, hazát adott nekik, önként és dalolva mindannyiunk közös ellenségeinek vagy pedig felveszik a kesztyût és harcolnak a szülõföld felszabadulásáért, szabadságunk kivívásáért, elnyomóink ellen!
Nem ecsetelem tovább sajnálkozásomat, hogy nem tudtam ott lenni, de köszönöm az összefoglalókat és a CMM munkatársainak a képi láthatóságot. Majd legközelebb!!!
Mormi, Te leszel a következõ aki... "Summáját írja Kulcs szép tájának,
Szép magyar földnek, sok barátjának
Fák között gyúló, tábor tüzének
fényénél szólnak bátor vitézek."
Sokkal jobb ha így írsz és nem a z - üze -nõ - o - ldal - fa - lon!
(így meg is marad és nem csak doki bubó-ról,
de rólad is
emlékezni fog az utókor!)
- 2019. April 24. 03:59:29
- 2019. April 24. 07:14:13
- 2019. April 24. 12:18:10
- 2019. April 24. 20:13:09
- 2019. April 25. 10:55:36
- 2019. April 25. 11:14:08
- 2019. April 25. 11:14:23
- 2019. April 25. 18:30:48
- 2019. April 26. 06:00:31
- 2019. April 26. 14:06:43