talpi valoban nincs ertelme mar semmin sem rágodni-föleg hogy két dolgot nem oldottam meg magánéletben s ezzek ha lassan is de totál felöröltek mára--egyik a kiégés(-bornout)másik az egyedüllét----
Skorpio58
- 2019-06-23 09:09
Mekkora igazad van. Arról nem is beszélve, hogy Románia, internált "saját" területéről 300.000-et hazánkba, ennek is a levét velünk akarja megitatni.
Kolpeny, a vonatok akkor is késtek,
Mon/d/guz sosem vagy egyedül, kiégni pedig még esélyed sincs, most kezdődik az "utazó" fokozatra való kapcsolás
Viszont egy ami biztos, hogy a hat milliós létszámot, egész Európa területén nem érték el. Tehát igen érdekes a kérdés, "honnan a remek" számolás? Talán a kamatokat is hozzátették?
Ha igen, akkor ez nagyon szomorú, vagy! tökéletesen félre vezetett és megvett politikusoknak nevezett, tetvek közvetlen hazaárulása.
Gondolom a legfelső képen szereplő fotón azok a "biztosító tűk, a "sok.-ki-becsatolástól fényesedtek ki" Ugyanis a részletek nagyon fontosak. Arról nem is beszélve, hogy egy "ennyire meggyötört archoz" igencsak karikás szemek is tartoznak, az ajkak, pedig, nem csak egy helyen sebesednek ki. Szóval jó a "fotó" csak hamis.!
1349 #23 Nagy Levente - hogy Te is mennyi mindent tucc!!!
Két dolgot kérdeznék:
1. Kik azok az "anno-kakik"?
2. Mióta van Interneted?
Ha esetleg nem értenéd: Ami itt röviden és velõsen felsoroltál, nem más mint egy internet-mama által szoptatott nagyra nött baba agyalapi kaleidoszkópjának kilúgozott esszenciája!
Nem sértésként írom, nem vagy különleges, semmilyen értelemben. Milliók társa lettél, akik ugyanezt a töménytelen maszlagot olvassák, lassan már több évtizede és adják tovább, terjesztik, hintik mint saját kiforrott véleményüket és el is hiszik, hogy tisztában vannak a földi élet kialakulásával ami itt lezajlott az utóbbi néhány-százerer évben. Beleértve az egész emberinek tulajdonított fejlõdést, poklot, égi és isteni világot, mi több az egész világegyetem urainak (Isteneinek) dolgainak ismeretét, magyarázatát és azok mozgatórugóit, ...
Azért érdekes, hogy néhány évtizede még írók, költõk, egyházi és világi - GONDOLKODÓ és ANALIZÁLÓ (kéretik nem összekeverni az ANÁL IZÉLÕ szókapcsolat jelentésével) személyek próbálták megérteni és megértetni a körülöttünk lévõ csodálatos bár néhol még megmagyarázhatatlan világot... mára egy összefodozott korcs, fantáziamesét szajkóz a fél világ (állítólag az a fél, amelyik a fejlettebb társadalmi rendszer kiváltságait élvezheti. Tud olvasni, írni gond... (na jó nem mindent tud), de legfõképpen tud HINNI. - elhinni minden baromságot.
Amikor tizenéves koromban "felfedeztem" magamnak a fantasztikus irodalmat, egy olyan világot terített elém, ahol a hõsök emberek voltak, érzõ lények, kutatók, felfedezõk, céltudatosak, jóindulatuak, emberi tulajdonságokkal rendelkeztek, mint mi. Ez az elbeszélõ irodalom az a müfaj volt ami az embernek az ismeretlennel kapcsolatos félelmét és az azt felülbiráló vonzalmát jelenítette meg és amiket olyan írók fémjeleztek mint pl, Mary Shelley, C. Simak, Strugackij testvérek, J. Verne, H.G. Wells, Asimov, S. Lem, R. Sheckley, P.Anderson, B. W. Aldiss, R. Bradbury, K. Vonnegut, A. C. Clarke, A. Huxley, F. Herbert, H- P. Lovecraft, F. Pohl, G. Orwell, R. Silverberg vagy Szepes Mária, Szemere István, Szentmihályi Péter, Botond-Bolics György, Leslie L. Lawrence (azaz Lõrinc László) és még sokan mások.
De volt idõm arra is, hogy a világirodalom nagyjait is elolvassam, - több tízezer könyvet a világirodalom nagyjaitól, verseket, novellákat költõktõl, gondolkodó emberektõl, felfedezhettem a "rég volt világ" néhány - magyarországon is megjelentetett könyvekbõl ismert filozófusainak kérdéseit és értelmezéseit, felnõttem az egykori Beat-Generáció zenéin és a Beat Irodalom is formált, De a "komolytalan zene" mellett a komolyzene is elfért a lelkemben (aki még emlékszik a "Játék és Muzsika tíz percben" cimmel naponta sugárzott déli kvíz müsorra, az érti miröl beszélek, a fél - vagy az egész! - ország ott ült a rádió mellett és próbálta kitalálni a helyes válaszokat. Többnyire sikerült is - igaz, hogy azokat a részleteket az egész komolyzenei kultúrával átitatott világ. DE én akkoriban még csak kb. +/- 15 éves lehettem. Az akkor már híressé vált Illés, Metro, Omega "hármas", a Bergendy, Kex, vagy Kovács Kati, Cini,... naponta fomálták a magyarországon élõ emberek érzésvilágát, miközben mi (akkor még) azt tanultuk, hogy minél többet tudunk annál többet érünk mások számára.
Jóllehet ez sajnos már akkor sem volt teljesen igaz, de önmagunk számára pozitív értékkel bírt. Szerettünk élni, tervezni és bizonyítani.
Akár hiszitek akár nem - a világ azidõben még kerek volt és egyértelmü. Létezik a jó és a rossz is, vannak jó és kevésbé jó emberek a soraink között, de értékesek vagyunk és ezt értékeltük is.
A pénz nem számított sokat, a pénzgyüjtés még nem a cél volt csak eszköz, amivel elérhettük, realizálhattuk a következõ célt: új bútor, egy családi-balatoni nyaralás, egy kis, családi ház felépítése (mondjuk 10-20 éve alatt! - csak úgy belegondolva; hogy is néz ez ki 2019-ben?). Szegényes volt? Persze - de mertünk nagyot álmodni, egy kicsit álmodozni, szeretni, "örülni a mának", tervezni és barátok között élni a mindennapjainkat.
Annak ellenére, hogy - szinte mindent elolvastam amihez hozzáfértem és amire idõm volt, a Sci-Fi nem nyomorította meg a gondolkodásomat. Persze - addigra már a felsõbb hatalom is felfigyelt arra, hogy a mások számára is hozzáférhetõ, felhalmozódó tudás nem feltétlenül jó a számukra. A tudás - amennyiben nem a "megfelelõ kezekbe" kerül, veszélyes lehet. Ellenük fordítható és azt nem engedhetik meg maguknak.
A nyolcvanas években a fantasztikus irodalmat - szinte észrevétlenül - leváltotta a "Fantasy" világ.
A váltás egyben az alapok megváltozását is jelentette. A "Science-Fiction" (Sci-Fi, SF) jelentése; tudományos-fantasztikus irodalom, ugyanakkor csak egy szépirodalmi ág ami - neve szerint - részben tudományos alapokon áll, nem pedig "futurológia"
Mit is jelent ez? Nehéz pontosan meghatározni, ezért most nálam okosabbaktól idézek:
<i>" A science fiction nem más, mint az értelem tündérmeséje." Alighanem Alain Le Bris fenti meghatározása a legszebb az összes valaha született sci-fi definíció közül, ám használhatósága az egyes művek besorolását illetően igencsak megkérdőjelezhető. Mégis fontos, mert szerepel benne a racionalitásra utaló " értelem" kifejezés, mint a sci-fit az egyszerű tündérmeséktől, fantasztikus utazásoktól, rémtörténetektől és a fantasytől elkülönítő elem.
Sokkal bonyolultabban és sokkal pontosabban fogalmaz Robert Silverberg, aki szerint a science fiction témái " olyan témák, melyek konceptuálisan lehetségesek az általunk megértett tudományos törvények keretei között. (Bár az időgépek és a fénysebességnél gyorsabb utazás kétségtelenül a legvégső határaiig feszíti, sőt, talán azon is túl ezt a keretet.) A fantasy viszont olyan anyagból építkezik, amit általában lehetetlennek vagy nem létezőnek tartunk jelen kultúránkban."
Stanisław Lem Tudományos-fantasztikus irodalom és futurológia című művének bevezetésében kifejtett véleménye szerint a science fiction legérdekesebb elemei " azok a dolgok/.../, amelyek pillanatnyilag nincsenek, de valamikor a jövőben megszülethetnek, valamint azok, amelyek nincsenek, és minden bizonnyal nem is lesznek, de amelyek » létezhettek volna« , mert létezésük a legcsekélyebb mértékben sem mond ellent a természet törvényeinek."
Munkadefinícióként a fent idézett Lem-féle meghatározás továbbfejlesztett változatát, S. Sárdi Margit alábbi sci-fi definícióját alkalmazzuk (kisebb kiegészítésekkel) a tudományos-fantasztikus irodalom fogalmának meghatározására:
" A tudományos-fantasztikus irodalom az elbeszélő szépprózának az az ága, amely ma még nem létező vagy föl nem ismert problémákkal foglalkozik, s azokra racionális megoldást kínál, vagy fordítva, létező, fölismert problémákkal foglalkozik, s azokra nem létező, de racionális megoldást kínál."</i>
Aki észrevette és elgondolkozott azon milyen okok következtében formálták át világszerte - számunkra talán még drasztikusabb "végeredménnyel" az oktatási rendszerünket, annak érdemes elgondolkodnia azon is (ha eddig még nem tette meg,) milyen okból és kik állították át a váltót a tudományos-fantasztikus irodalom vágányainak irányát a "Fantasy-Irodalom" vonalszakaszaira. Véletlen lenne? A sors akarta így?
Nem hinném, nem is gondolom.
De a tények azért - számomra - beszédesek:
A Sci-Fi (bármely válfaja) - elsõsorban szórakoztatni próbálta, másodsorban gondolkozásra késztette olvasóit. (A sorrend egy jól megirt történetnél nyugodtan felcserélhetõ!). Az SF-irodalom soha nem akarta valóságosnak elhitetni a történetet, rábízta az olvasóra. Az emberi képzelet határtalan de ugyanakkor könnyen irányítható. Egy klasszikus SF történet végén szinte mindenki azt szeretné, hogy történjen meg! Miért is ne - hiszen lehetséges. Talán nem most, nem az én életemben, talán nem is ezen a földön...
A Fantasy irodalom - akkor is ha érdekes, izgalmas, logikus is a maga módján - és a történet emberileg pozitív értékekkel rendelkezik - mégiscsak egy MESE.
Ez baj lenne? Dehogy, hiszen a gyerekek is imádják a mesét, a felnõttek is élveznek egy jó történetet - akkor is ha semmi értelmét nem látják. Nem kell mindig okosnak lenni, bölcsen és logikusan - no meg udvariasan, erkölcsösen, komolyan vélekedni a világ nagy kérdéseirõl... a francokat. Menjünk el a haverhoz és nézzük meg a... Csillagok háborúja - legújabb részét!. Egy távolkeleti szamurájfilmet ahogy a harcosok kardpárbaj közben a házak felett repkednek és a falon szaladgálnak, esetleg a Galaxis örzõinek a most elkészített lezáró történetét... atya-gatya, de sok baromság és mégis jó - hiába a MARVEL-Studio már tudhat valamit az emberi psziché-rõl...
Kikapcsolódás! Az is az, amikor a havert áthívom, hogy nézzük meg együtt a Forma-1 e heti versenyét, a sör már elõ van készítve. Az is az, hogy a gyerekeim elmentek két hete egy 90-es évek Retro-Koncertre...
Kapcsolódjunk ki!
Aztán másnap (esetleg még másnaposan, de) kapcsolódjunk vissza.
...régen ez így volt. Az élet része az is, hogy élvezzük. A másik része pedig az lenne, hogy növeljük annak értékét. Csakhogy ehhez tudás is kell, nem csupán irányított fantázia. Agyunk aszerint formálódik amiröl "tudomást" szerez. A szó jelentése a Tudás szavunkból ered. Mi történik akkor ha az agy hibás adatokat kap?
Mi is a Fantasy és a Sci-Fi közötti különbség? - Pontosan! Az egyikbõl kivették az alapkövet; a Tudást.
Nem kell! ÁTLAGEMBERNEK - mint mi, nincs szüksége ilyen baromságra! Nem kell gondolkodnia, élvezze a kis tyúkszarnyi életét, szórakozzon, igyon, robotoljon és amikor kiégett, akkor legyen lecserélhetõ. Megveregetjük a vállát, elmehet nyugdíjba, ha katona, vagy rendör volt, kap még egy-két aranycsillagocskát, oklevelet, Minisztériumi dolgozóinknak biztosítjuk a megfelelõ szinten a megfelelõ színvonalat - a közben esetleg kicserélõdött másik hatalom esetleg a megfelelõ akasztófa-kötelet... (ki nem szarja le!?)... az itt-ott és idõnként hõsi halált halt zsoldosok három diszlövést a temetésükön özvegyük, gyermekeik meg részvétet kapnak amire megint csak büszkék lehetnek, katolikus világ kaphasson néhány muszlim-gumicsontot amit rágcsálhat és meggyónhat a papnak, szerencsétlen, a nagyvilágba kirugdosott tudatlan muszlim megkaphatja a maga 47 szüzlányát - persze csak halála után - és még mondja nekem valaki, hogy egy muszlim nem békés és föleg türelmes ember... no de kérem, hol itt a baj? Mindenki elégedett. Hol a söröm?
A Fantasy - nyert, ahogy a felsõ uralkodó osztály is. Nevelj hülyéket, övék a mennyek országa. Bocs, bocs ezt nem jól írtam! A helyes deffiníció: lelki szegények! Na ezekbõl kell sok.
De hogy is lehet ezt a legegyszerübben megvalósítani:
A gondolkozásra serkentõ anyagokat vegyük ki az oktatásból és tegyük olyan magasságba amit csak azok fognak megkapni akik hajlandók érte fizetni.
A kiemelt tantárgyak helyettesítését olyan tantárgyakra kell cserélni ami lefoglalja a tanuló energiáját. - Ezek egyes a nyugati társadalmakban már évek óta így müködnek (A sport segítségével tízezrek ugrottak át könnyedén a célegyenesbe, magyaroszágon az átmenet viszont a XXI. század elején kezdõdött és napjainkig is tart. Két ok miatt észrevehetõbb: 1./ Gyorsabb (rövidebb intervallumu) de a változás ciklusa és a behelyettesítés nem váltotta be a hozzá füzött reményeket. 2./ Szinte minden félresiklott az utóbbi 20 évben. Arról nem is beszélve, hogy gazdaságilag lenullázódott az ország ami hatására a középréteg azonnal bele is rokkant. Az értelmiségi helyezkedõk észrevehettek némi javulást de a munkások és a parasztság már az utolsókat rúgja ami persze - némi idõcsúszással ugyan, de - visszahat a középrétegre is - föleg azokra akik nem jutottak/juthattak közelebb a húsosfazékhoz.
Leamortizálódott a tudás, miközben a HIT (No meg a feltúrbózott "Hazaszeretet" ) egyre jobban beépülõben van - ezt eröltetik illetve lassan erre köteleznek mindenkit. Ahogy növekszik a "lebutítottak" száma, úgy lesz mindig kezelhetõbb, megfélemlítettebb az ország népe.
Az Internet mindenkinek megnyitott egy új világot. Sajnos nem úgy ahogy azt kellett volna.
Valamit megismerni, megtanulni, kezelni és érteni ... nem megy elsõ általános tudással. Minden amit az emberek megtanultak és tanulnak(!) ma is; évek, évtizedek munkája, figyelme és kezelésének elsajátítása után vehetõ igénybe.
Kicsit még visszalépnék arra, hogy mit is jelent a tanulás az egyén számára. Biztosítani az agynak, hogy egy kijelölt témában elegendõ mennyiségü információt tudjon felhamozni ami azért szükséges, hogy agyunk képessé váljon az ehhez összegyüjtött adatokkal dolgozni. A tanulás elsõ része mindig a mennyiségrõl szól, a további lépések pedig a minõséggi átalakulásról. Mindenkinek van agya (na jó, majdnem), és születésünktöl kezdve be vagyunk írányítva a tanulásra. Elsõ szakasz - amit magunkkal hozhatunk a génjeinkben - biztosítja az életrevalóságunkat, a vérvonalunk által kijelölt közvetlen irányu ugyanakkor egész bolygónkra, annak biológiai összetevõire - amibe az egész emberiség beletartozik - behatárolva, de megmutatja azt az irányt amit egy újszölöttként "idepottyanó" emberkének végig kell járnia.
Érdekes, hogy ebben a stádiumban a szülõ csak segédeszköze a megszületettek fokozatainak. Persze nélkülük, nem így müködne az emberi faj - esetleg, mint egy hernyó, bebábozódna majd bizonyos idõ után pillangóként élne, esetleg tojásból kelne ki és mint egy dinoszaurusz rohangálna élelem után... No persze ez mind megtörtént.Talán egy "embergyerek" ad-hoc életre keltése túl nagy falat volt a Mindenhatónak?
Az elsõ néhány évnyi szakasz akkor fejezõdik be, amikor a gyerek hosszabb idõre kikerül az otthoni környetebõl; elkezdõdik az óvóda, majd az iskola és a fejlõdõ utód lépésenkönt megismeri a környezetét, a vele egykorú társait, a õt irányító, tanító személyeket. Az agya továbbra is szinte minden információt eltáról, de a már meglévõ tudás segítségével, megérteni próbálja a beérkezõ információk értékét, helyét, fontosságát. A szülõi ház ugyan még mindig elsõ helyen áll, de már õ is képes az általa megtanultakat továbbadni apának, anyának, testvérnek. Látjuk de nem igazán értjük, mi az ami erre képes - egy elmét megtölteni minden széppel és jóval, a világ minden részén nagyjából ugyanazzal a technikával szinte azonos idõben... Mi a célja?, mi az értelme? Nem tudjuk - de az emberiség összes aktív résztvevõje ezeket az éveket érzi a legszebb szakasznak az életében - mindezt évezredek óta. Mi ez a hatalom ami ezt irányítja? Te tudod? Én nem, számomra felfoghatatlan. De nem bánom, soha nem is fogom megbánni!
Aki felnevelt egy vagy több gyereket, jól tudja, hogy néhány év alatt milyen fejlõdésen megy keresztül egy "utód", de azt is tudjuk, milyen egy kisgyereknek megtanulni bekötni a cipõfüzõjét. Az ugyanis az agyban már kombinatorika - amiben szerepel egy cipõ, egy utálatos cipõfüzõ, a lábfejhez oda kell hajolni, a cipõ sem eshet le közben, nem szabad orrabukni se és a cipõfüzõt csupa hajlításokkal összefogni, átdugni egymáson, majd összehúzni... és fõleg minek amikor mindig ott van anyu vagy apu?
Megtanulni azt, hogy kell egy szöget beverni úgy a deszkába, hogy ne üss rá az ujjadra nem túl bonyolult feladat. Fõzni megtanulni jóval nehezebb, jó szakáccsá válni évek gyakorlatára van szükség és némi ráérzés sem árt. Kijárni az iskolákat - na az egy örökkévalóság. Elérni olyan tudás szintet ami keveseknek sikerül... becsülendõ dolog amire büszke lehet az aki végigjárta az odavezetõ utat.
Az emberiség palettáján minden szín megtalálható és kikeverhetõ. Ez így müködött évezredeken keresztül. Minden kornak megvoltak a tudósai, müvészei, minden népnek más és más volt az életvitele, gazdagsága és alapmüveltsége, minden népet irányítottak azok urai évszázadok változtatták meg a világ történelmét. Kontinenseket fedeztek fel, foglaltak el, pusztítottak népeket és építettek birodalmakat amik késõbb elbuktak és új történet kezdõdhetett a még ott élõk számára. Emberek milliárdjai születtek és haltak meg, egész földünk csak öröm és bánat földje minden élölényével együtt, legyenek azok emberi lények vagy a körülöttünk lévõ természetben élõ állatok bármelyik csoportja.
Azért kisebb-nagyobb bakugrásokkal eljutottunk a mai - általunk ismert világba.
Ebbe az összement világba. Nagy? Hát persze. Kicsi? Hát nem? Azt is tudom mi történnik a föld másik felén. Naponta beszélgethetek az ismerõsömmel aki 15'000km-re tõlem él. Láthatom is ahogy ott napozik a strandon és nézi az óceánt miközben õ látja, hogy átrendeztem a szobámat és a gyerekem, ahogy elszalad mellettem labdával a kezében, odakiált a monitor felé: - Szia Jóska bácsi!... Persze, hogy kicsi. Egy ablak választ el tõle, mintha csak a szemben lévõ ház ablakából nézne rám.
Minden változik, vele együtt az emberiség is. A kérdés csak az képes-e tartani a lépést a dinamikus és egyre gyorsuló változásokkal?
Igen - még képes lenne ha...
A fejlett és "bejáratott társadalmakba beleszületni és abban felnõni mindenkinek magadja a lehetõséget arra, hogy ne maradjon le.
A valóságban sajnos ez mégsincs így. A fejlett társadalom polgárai ugyanis elfelejtettek harcolni önmagukért.
Néhány évtized - mintha periódikusan ismétlõdnének a dolgok - és emberek milliói változnak át puhánnyá, testileg de lelkileg is. Néhány generáció és máris leamortizálódott apraja-nagyja. Ha nincs kihívás az életben, nincs szükség erõre, akaratra, amelyik fegyelmez és irányt szab.
Iskola? A korosztályomnak az iskolákban még tiltották a számológép használatát. Pedig nekem már akkor is volt egy csöves kijelzõs OMRON számológépem. Aztán megengedték. Az általános iskolában elpiszkoltam egy írást, akkor még nem használhattunk golyóstollat csak "töltötollat" abból is csak kék szinüt és mikor egyszer elkentem egy sort, mert balkézzel írok, büntetés gyanánt százszor le kellett írnom: "Ígérem, hogy többet nem fogom bepiszkolni az irodalom órán elkészített fogalmazásomat" ... Megtanultam "szépen írni" - megkövetelték. Ma már nem ír senki lassan csúnyán se papirra.
Egy fogalmazás szerkezete: Bevezetés, Tárgyalás, Befejezés.
Helyesírásnál négy évig kínlódtam a padomban és igyekeztem magam kicsire összehúzni, hátha nem engem szúr ki a tanár. Kiszúrt, feleltetett, pont azt nem tudtam - de õ vajon honnan tudta? Sose kaptam ötös osztályzatot. Annyit a mai napig sem érdemeltem ki.
Ma pedig - Mivan? Miaz, hogy fogalmazás? Mi az, hogy hejesSírás? Ott a Word és kijavítja ... meg a Google lefordítja. Há' beszélni tucc-e? Aha! (- ahogy a svájci "egyszerü" polgár is; "-Hé, Du!" (-Hé,Te! - müfordításban). Nem kell okosnak lenni, fõleg nem túl okosnak. Iskola? Persze. Aki akarja fizesse meg. Mindent megtanulhatsz, csak akarni kell. Azért gondoljunk bele - a zsidó középosztály arra neveli a gyerekét, hogy tanuljon, kifizeti a tandíjat és megköveteli, hogy a gyerek sikeres legyen mire felnõ.
Nem volt ez mindig így. Az élet egy kaleidoszkóp, fordítasz egyet a tengelye körül, megváltoznak a színek, új felállításban gyönyörködhetünk.
De kit érdekel manapság a tudás amikor az élet szép és nem is kell érte küszködni...
Ó azok a boldog hedonista társadalmak. Te nem ott laksz? Dehogynem, csak nem mondták meg neked idõben. Mást mondtak. Élvezd az életet, csinálj karriert, túlórázz, mert a pénz az fontos, kinek mit...
így utólag azt látom, hogy több mint 30 éve nem történik más mint leamortizálása a teljes magyar középosztálynak és a parasztságnak. Akit be lehet törni valamilyen módon azok megkapják az esélyt arra, hogy integrálódjanak bele a szép új világ nem egészen Huxley utópiájába, akik ellenkeznek, vagy - és itt a legnagyobb problémája a jelenlegi magyarság nagyobb részének - nem képesek se dönteni, sem alkalmazkodni csak értelmetlenül lázadozni amiért a sors ezt tette velük... - nos, azokat kisemmizik, ellehetetlenítik.
Bár nem az õ hibájuk hívta életre ezt a helyzetet, mégis az õ hátukon csattan legnagyobbat az ostor. Sok közöttük egyszerüen életképtelen, de ezt nem tudja elhinni se, megérteni se.
Felkészülés nélkül, tudatlanul kell megélniük azt, hogy élhetetlenek és nem hallhatatlanok, nem gyávák, de nem képesek fellázadni, tudják, hogy vesztésre állnak de nem értik az okát és nem akarják elfogadni.
Az Internetbe, a vallásba, a - szerintük - vezetõnek való személy mögé sorakoznak, de ahogy magukban sem bíznak, úgy az általuk kiválasztott vezetõkben sem attól a pillanattol kezdve, ha nem úgy cselekszik ahogy õk azt szeretnék, ahogy elvárták volna.
Az internet nem tanít!
Egy biztos; szinte mindent meg lehet találni ha nem is mindent magyarul, de így is százszor többet mint ami terhet egy ember válla elviselni képes de ott egy bökkenõ: sajnos egy ekkora adatmennyiség szétválogatásához és feldolgozásához hiányoznak a szükséges alapok. Azoknál, akik nem tanulták meg az alapokat, nincs felépítve az a váz ami tartóelemként szolgálhat a megértéshez.
Az egész nukikuki, Avisura, Ezoterikus történetek milliói, a világegyetemmel kapcsolatos csodás és lélekmelengetõ történetek, a földönkívüli idegenekkel állítólagosan kapcsolatban lévõ és a világhálón keresztül terjesztett élménybeszámolók nem mások mint kitalált, néha fantáziadús történetek, máskor bugyuta gyerekmesék azok számára akik képtelenek elfogadni azt a valóságot amiben õk, mi, én is csupán esendõ tudatlan és korlátolt érzékszervekkel rendelkezõ rövidéletü parányok vagyunk.
Nem megy. EZT NEM LEHET elfogadni... Ez hülyeség, akkor mi az egésznek az értelme... Túl sok a megválaszolatlan kérdés?
Igen. Nekem se tetszik.
Nem tetszik. Ha van Isten ott dögöljön meg ahol van. Gyerekkoromban mindent tudni akartam. Felnõttként mindent meg szerettem volna érteni. Aztán egyszer csak azt vettem észre, hogy valójában nem akarok mindenrõl tudni. Valószínü, hogy nem is lennék képes befogadni a mindenséget. Nem érteném meg akkor sem.
Elfogadható, hogy a világegyetemben még számtalan értelmes faj éli a világát? Hát hogyne, nincs kizáró oka. Elég ha a földünk életvilágát, mikrovilágát megnézzük... az élet megjelenéseinek változatossága már itt is "kiveri a biztosítékot"
Van egy kis - 15 literes Akváriumom, benne éldegél egy nagyon komoly - fülétöl a farkáig kb. 6 cm-es - fátyolfarkú vadhalam "aki" szereti a friss, élõ kaját, amikor kétnaponta beleteszek 10-20 darab Artemia-rákocskát, azonnal kitör belõle a vadászösztön és addig nem nyugszik ameddig el nem pusztítja az összes mozgó objektet. Hamm! - bekapja és annyi. Egy ideig keres-kutat, félrehajtja a vizinövény levelét, alá kukucskál, hátha... Néha felúszik a víz tetejére, szippant egy kis friss levegõt, aztán el van egyedül, úszkálgat vagy alszik egy sarokban. Nem sok vizet zavar.
Itt van két kép:
Megveszem egy légmentesen lezárt kis csomagocskában a sós vízben élõ bandát - talán 100-200 darab van benne,- hazahozom, kiteszem a nekik félretett kockás kistálamba (A képen ezt látni), ahol a következõ hetet el fogják tölteni. Kapnak egy csepp (friss)zöld ennivalót, nehogy éhséglázadás törjön ki, nagyon szeretik pillanat alatt felnyalják az összeset. Aztán úszkálnak, bukfenceznek a vízben, összegyülnek az egyik sarokban és ott - gondolom megtárgyaljak az aznap hallott aktuálpolitikai kérdéseket, de ez nem biztos. A nagyobbak, farokkal együtt öt-hat mm hosszúak, a kicsik még az egy mm-t sem érik el.
Nappal néhány órát kint hagyom öket a fényben, jól elvannak, évek óta még egyik se akart kiugrani a vízbõl.
Itt egy nagyobb- profi kép egy kifejlett példányból, de ez se lehet nagyobb mint néhány miliméter.
Van két szeme, lábai, törzse, farka és nagyon jól úszik a víz alatt. Szerintem aranyos is - bár amikor elõször láttam még nem tünt annak. Azóta viszont rájöttem, hogy egészen szolíd, ártalmatlan teremtmény.
Azon gondolkodom, vajon ki és milyen okból "teremtette". Haleledelnek? Ezek nyövényevôk, bár nem tudom melyik növény a kedvencük. Miért kell ennyi különbözõ kinézetü, nagyságú, teremtmény ezen a bolygón; földön, vizben, levegõben?
Az ember mennyit ér vajon ebben a változatos világban. Amennyit kiharcol magának? Amennyit elvesz az erõsebb jogán, vagy amennyit kipusztít maga körül? Béke! Na igen.
Talán igaza volt annak aki egyszer azt mondta: -Állítsátok meg a világot, ki akarok szállni! De én - így menetközben - nem látok megállót elsuhanni magam elõtt. Talán a végállomáson lesz egy, kijárattal a lépcsõházba. Persze, hogy lesz különben minden lény aki egykor erre a földre került ott tolongana és azon morfondírozna; "Most hogyan tovább?"
De ugyanakkor azt érzem, hogy hátulról valaki tuszkol, lökdös az ajtó felé... Na mi van? Könyökömet erõsen, gyorsan hátra lököm, nyögés... aztán kitágul körülöttem a kör. Így kell ezt csinálni. Úgy vélem életképes lehetek. De mi van, ha ezek a rákocskák többet érnek mint én, akit pont most próbáltak a pusztulás irányába taszítani.
A rákocskák nem tudják, hogy holnap vagy néhány nap múlva a halállal fognak szembenézni amikor beteszem õket az édesvízü akváriumba. Boldogan lubickolnak ameddig vadhalacskám meg nem látja õket és egyenként ki nem löki õket ebbõl a csodálatos világból.
Levente - nem szeretem azokat az embereket akik valóságos alap nélkül terjesztik azt amiröl fogalmuk sincs. Nem értem meg azokat az embereket, akik elhisznek szinte mindent ha azt elég sokszor belesúgják a fülükbe.
Megváltoztatni nem vagyok képes ezt a világot, elfogadni csak a türéshatáromon belül, bírálni értelmetlen, segíteni rajta csak annyiban lehetek képes, hogy újra és újra elmondom; Tanuljunk gondolkodni, bízni önmagunk erejében, ne meneküljünk a HIT palástja alá és fogadjuk el a saját határainkat. Ha ez utóbbi sikerül, akkor sokkal kisebb annak az esélye, hogy valaki vagy valakik kihasználhassanak, becsapjanak, megalázzanak.
Egyszer élünk - a további lehetõségekrõl esetleg késõbb kaphatunk információt.
Tanuljunk meg NEM TUDNI. Nem olyan nehéz ám bevallani, hogy nem Te, én vagy õ - az ügyeletes mindenható. (Én már nem is hangoztatom mostanában!) Ha mégis találkozol egy olyannal aki ezt állítja önmagáról, akkor nyugodtan vágd pofán. Isteni érzés jó döntést hozni. Nekem eddig mindig bevált.
Most gyorsan elugrom az Alfa Centaurira az egyik külsõ naprendszerben az ott élõ laposföldiekkel találkozni mert egyikük felhívott, hogy néhány lapplandi lázadó azt hirdeti, hogy a földjük gömbölyü. Borzasztó ez a világegyetem, lassan mindenhol eluralkodik a Káosz.
Hogy Neked mennyi minden eszedbe jut egy gombostűről !?
Van aki Sci Fit olvasott, van aki Jókai összest, van aki csak a Bibliát, mások meg csak a Népszabadságot.
Gerry!
A mai materialista alapokon nyugvó tudomány is egy vallás, amiben a követői hisznek. Aki tagadja a dogmáit, vagy csak nem ért velük egyet azt kiközösítik, és nevetségessé teszik.
A materialista érvelés is ugyan azon az alapokon nyugszik mint amit bírál, csak magát kivonja belőle.
Eppur si muove.
anzsi, anzsi.... neked ugye nem az jött le, hogy én HISZEK a materialista vallásban.
- Arról írtam volna, hogy mindenki hülye csak én nem?
Nem mondom, hogy még egyszer olvasd el, mert nem lenne értelme. Neked pusztába kiáltott szavak.
Szerinted mit "bíráltam"?
- 2019. June 23. 10:25:54
- 2019. June 23. 12:37:33
- 2019. June 23. 16:10:02
- 2019. June 23. 16:16:33
- 2019. June 23. 16:43:06
- 2019. June 23. 18:50:25
- 2019. June 23. 20:55:53
- 2019. June 24. 06:05:51
- 2019. June 24. 14:17:06
- 2019. June 24. 14:52:54