Gerry!
A mai materialista alapokon nyugvó tudomány is egy vallás, amiben a követői hisznek. Aki tagadja a dogmáit, vagy csak nem ért velük egyet azt kiközösítik, és nevetségessé teszik.
A materialista érvelés is ugyan azon az alapokon nyugszik mint amit bírál, csak magát kivonja belőle.
Eppur si muove.

anzsi, anzsi.... neked ugye nem az jött le, hogy én HISZEK a materialista vallásban.
- Arról írtam volna, hogy mindenki hülye csak én nem?
Nem mondom, hogy még egyszer olvasd el, mert nem lenne értelme. Neked pusztába kiáltott szavak.
Szerinted mit "bíráltam"?

Gerry!
Én nem fogalmaztam ilyen drasztikusan, de nagyjából erről van szó.
Amúgy pedig a Leventéhez intézett alábbi mondatod miatt ragadtam billentyűzetet:

"Levente - nem szeretem azokat az embereket akik valóságos alap nélkül terjesztik azt amiröl fogalmuk sincs. Nem értem meg azokat az embereket, akik elhisznek szinte mindent ha azt elég sokszor belesúgják a fülükbe."

Kedves Gerry!
Mint írtam "csak" lehetségesnek tartom ezt a választ a miben létre (valóság igazságára). Majd ki-ki eldönti mit fogad el vagy utasít el belőle! Aztán, majd "egy pár tél után" talán mind megtapasztaljuk avagy nem. Nem hitbeli kérdések és válaszok ezek szerintem sem. Ez vagy van vagy nincs! Viszont van egy olyan érzésem, de inkább azt mondanám tapasztalatom, hogy ami létezik és megjelenik pl. sci-fi, de még a fantasy is azok is vannak, lehetségesek és létezők. (A mai földi világnál amúgy is nehéz még virtuálisabbat, még nagyobb színészetet elképzelni legalábbis ami a politikát (vezetés és irányítás) illeti!) Azt, Te is tudod, hogy sok mindent eltitkolnak, eltakarnak előlünk. De attól még ugye létezik.
" Ha van Isten ott dögöljön meg ahol van " Ez is van, amit így fogalmaztál meg. Van ennek valamilyen létjogosultsága? Van! Mi az? Ha tudatosan vizsgáljuk meg a természet azon része, amelyet nem szeretünk, mert pusztít. Van a természetnek olyan része, amit szeretünk? Van! A teremtő természet! Ezt is mondhatjuk Istennek? Igen! Mi is részei vagyunk? Igen! Lehetséges, hogy ma a nem szeretem pusztító természet "rendetlensége" szerint "él" az emberiség, mert így irányítják és vezetik? Igen! Van más alternatíva, amit gyakorolt is már az emberiség bizonyos része (régi magyar, indián stb. kultúrák)? Ha ezeket és ehhez hasonló kérdéseket "feszegetünk" kilépünk abból a világból amit vetítenek és közelebb kerülhetünk egy olyan világhoz, ahol arra a kérdésre, hogy az "ember mennyit ér ebben a változatos világban?" A válasz az, hogy: Annyit amennyit képes adni! De ma sajnos ennek az ellenkezője szerint vagyunk "kénytelenek" élni! De ettől még ez egy "zárt" világ, mert: "Kezdetben vala az ige, és az ige Ő vala"! Nincs más, ez a minden!

anzsi a cicaeledel - "Én nem fogalmaztam ilyen drasztikusan, de nagyjából erről van szó."
Rendben - nagyjából értem:
Azt írtam, hogy mindenki hülye rajtam kívül. - El is olvastad, vagy a második mondat után már írtad is a válaszod? Tudom, néha nekem is felforr az agyvizem...

Szerintem ne ragozzuk tovább. Nem tudom, hogy megértetted-e amit az a mondat jelent.
Megértetted?
Levente belapátolt egy mondatot, aminek valójában se füle se farka... de jól hangzik.
Az, hogy Te vagy õ mit hisz, mit gondol, mit fogad el nem érdekel - magánügyetek.
DE aki nem képes megállni azt, hogy itt terjessze az igét mert õ tudja és nekünk el kell azt hinni, mert minden más dogma, azt le fogom kapcsolni. (Hu de sokszor leirtam már!)
Véleményt lehet mondani - "úgy hiszem", "úgy vélem", "úgy gondolom", "lehet, hogy...", de mivel évek alatt megtanultam azt is, hogy rögtön megjelennek olyanok akik letámadják az oldalt, mint a Jehovák ha véletlenül beengedi valaki õket egy lépcsõházba. Ha nálam csengetnek be és nem a mikulás az, eltanácsolom és ha kérésemre nem megy tovább szépszerével, akkor lerugdosom a lépcsõn.
Millió és egy olyan oldal van az interneten, ahol százezrek hisznek, térítenek, - ha módjukban álna kell tüzzel vassal térítenének - keresse meg a sok rezgõlelkü-tudóspalánta vagy professzor a neki tetszõ oldalakat - EZ NEM AZ AZ OLDAL.

Remélem nem vétettem az etikett ellen és nem sértettelek meg. Azért mert nem Hiszek el mindent még nem vagyok nihilista se. Fogalmam sincs melyikõtök mennyi idõs, mit tanultatok, mit használtok fel abból és mára hova érkeztetek. Senkivel szemben nincs elõítéletem amikor itt megjelenik. De idõvel megismeri az ember a másikat - ebböl-abból. Akkor viszont bárki eldöntheti, hogy elfogadja-e szobatársanak az új lakót. Ez itt egy nagy szoba. Aki elkezd randalírozni az nem biztos, hogy sokáig csinálhatja.
Ez nem fenyegetés csak a Házirend.
A fõnök pedig Imre - és igaz az elsõ illetve második paragrafus kapcsolata. ...majd elfelejtettem, én a sarokban állok (vagy ülök az ágyam szélén) egy seprüvel a kezemben, ami néha úgy néz ki mint egy gitár, de alakváltó.
Szóljon Imrének, aki a helyemre pályázik - minden jogomat szívesen átadnám. (Gondoljátok át!)
.........................................
Levente, most látom, hogy közben írtál... Nem haragszom, valójában csak a bekezdéshez szükséges "kapaszkodó" miatt kerültél szóba. Nem személyes, akkor se ha elsõre úgy néz ki. Lehetséges, hogy túlérzékeny lettem az évek alatt "átélt" negatív élmények következtében ... de a lényege az volt az írásomnak (bár nem mindenkinek jött le, és azon dühöngök, hogy miért nem vagyok képes úgy átadni a bennem kavargó gondolatokat, hogy az egyértelmü legyen minden olvasó számára.) - reméltem, hogy sikerülni fog, itt nem az a baj, hogy nem tudunk eleget - az csak elkeserítõ, az se baj, hogy elhiszünk (tudás vagy magyarázat nélküli) dolgokat, amit a szívünk diktál, semmi gondom azzal, hogy a fantáziánk kitágítja a belsõ világunkat és olyan tájakra sodor amit meg is szeretnénk találni - lehetõleg még ebben az életünkben, de ha nem lehet akkor segíthet az is, hogy önmagunkba szugeráljuk; a következõ életünk szebb és boldogabb, meglehet tökéletes lesz... újra találkozhatunk azokkal akik talán évtizedekkel elõbb leghaltak, várni fog rám az édesanyám, apámmal újra beszélhetek és az örökkévalóság engem is megajándékozhat azzal, hogy a gyerekeimet majd egyszer újra látni fogom ahogy örömmel közelednek felém.... (remélem nem a pokolban )

Senkitõl nem sajnálom, ha így képzeli el, így realizálja a saját jelenét és köti hozzá belsõ világát.

Azt viszont, hogy valaki idejön és mint egy elefánt a porcelánboltban elkezd erõszakkal téríteni... azt abban a pillanatban amikor rájövök mi a szándéka, leállítom. Megpróbálom megelõzni - néha sikerül, máskor nem. Most a "megelõzés" stádiumában vagyok... és örülnék ha nem kellene döntenem.

Ami a "Ha van Isten... mondatot illeti... - a HA kezdet azt jelenti, hogy nem tudom, a továbbiakban pedig érzékeltetni próbáltam, hogy nem találkoztunk pedig többen be akarták nekem bizonyítani (bár nem kértem), hogy HINNEM kell benne, akkor van. Ha logikusan gondolom végig az egészet, akkor ha nem HISZEK - akkor - számomra (értsd.: szubjektiv) - nincs is.
Látod, ez a dilemma - eddig csak annyi bizonyosodott be, hogy azok akik állítólag Isten földi helytartói valamint egész hadserege egyetlen dolgot tesznek: A hívõknek bemagyarázzák, hogy Isten létezik. - ugye ezzel kezdõdik a Biblia is?

anzsit idézném - "A mai materialista alapokon nyugvó tudomány is egy vallás, amiben a követői hisznek. Aki tagadja a dogmáit..."

Na ezen jót nevettem. Talán tudsz arról, hogy "jelentkeznek be" hittérítõ útjukon Jehováék: "- Tudja-e, hogy Darwin tévedett az evolúciós elméletével?... Na látja, ebböl következik, hogy... és máris szajkózzák a betanult szöveget ahol az úr neve - benne van a bibliájukban; JEHOVA! Tadáá!...

Anzsi pedig azzal érvel, hogy a materialista alapokon nyugvó tudomány egy vallás (megsúgom NEM VALLÁS.: a tudomány összességében a részben bizonyított dolgok, másrészt hipotézisok - ami még bizonyításra vár összességére épül és dinamikusan változik az idõben...) de jó, anzsi szerint legyen vallás - és rögtön oda is teszi: ezek csak Dogmák. Talán szét kellene válogatni mi, hova passzol.
A dogma éppen az, ami a Biblia elsõ mondata fogalmaz meg: Isten öröktöl fogva létezik... Magyarázat, bizonyíték, nincs ami nem is kell. Mi ugye nem voltunk itt öröktöl fogva - így nem bizonyíthatjuk a mondat valóságtartalmát.
Persze a HIT-hez nem kell bizonyíték. A Tudomány eredményeit és az állandó változást évszázadok visszatekintésében látva, ... "Te jó Isten", ki tudja ezt kezelni? Jobb is nem bolygatni, nemde?

...és mégis mozog a Föld!...

Ebböl következhet az is, hogy felvilágosult korunk (hüha, már a harmadik évezredben tántorgunk?) néhány vezetõállású szeretetrezgõje már dolgozik a tökéletes megoldáso(ko)n - EL KELL HINNI - amit mi állítunk nektek és azt meg is tudjuk magyarázni.
Ja, hogy nem akarják olyan idióták mint pl. én? Na arról aztán szó se lehet. A HIT mindenkinek kötelezõ. Katonák, induljatok és mentsétek meg a világot. A 13. szint - ott a mi erõnk!!!!! Mondják újra és újra ameddig világ a világ.

Nem kell egyetértened velem. El se kell hinned amit mondok. Ez az én keresztem... Azt hiszem GPS-en meg kell keressem, hol is van Golgota - gondolom a Google-ban ugyancsak megtalálom. (Na tessék, most állt meg egy fekete autó az ajtóm elõtt... ó, a francba! Vajon maradt még egy percem imádkozni?

Gerry-Gerry

Gerry
nem kötözködés, de fel kell tennem a kérdést. "több tizezer könyvet a világirodalom nagyjaitól" - nem elirás ez véletlenül? Mert ha azt irod hogy: "több mint tizezer könyvet a világirodalom nagyjaitól", akkor alázatosan fejet lehet hajtani és megállapitani, hogy nem kaptad ingyen az iráshoz való tehetséget...de több tizezer egy kicsit soknak tűnik. Miért? Mert ha mondjuk ma 60 éves vagy (vagy legyen 65 akkor kb 6 évtized alatt kellett több tizezer könyvet elolvasnod. Legyen ez a "több tizezer" csak 30 ezer , akkor 60 éven keresztül évi 500 könyvet kellett volna elolvassál! ( vagyis kb. napi 1,37 könyvet, más szóval három nap alatt négyet... 60 éven át, megszakitás nélkül... Lehetséges-e ez? Nem hiszem, és ebből adódik a kérdésem.( Ha azonban kimaradt a "több" és a " tizezer" közül a "mint" szó, akkor maradok továbbra is ….stb...)

Szervusz settenkedõ Keepfargo (Azért félszemmel mindig idenézel!)

rendben.... ne legyen annyi - de otthon maradt kb 2000 könyvem - 81-ben. Nagy részét kiolvastam és nem mindent vettem meg. Itt, a lak'asomban is van vagy 1000 - a másik felét az asszony kiválogatta, nála maradtak. Évek óta párhuzamosan olvasok könyvet és E-könyveket.
Sok - rövidebb könyv (100-120 oldalas) egy két órát jelent az életembõl. Gyorsan olvasok bár nem "keresztbe", vizuálisan hanem sorokban - talán két három sort-fogad be az agyam így egy mondat értelméhez nincs szükségem minden egyes szóra pozícionálni. Amire még emlékszem, kb10 éves lehettem amikor elég volt a mesékbõl és átáltam az ifjúsági regényekre, 14 lehettem amikor már a szépirodalom került sorra (szinte az összes Jókai regény, Mikszáth, Móricz, A. Dumas és mindent ami a szemem elé került a mai napig. De igazad lehet, ha visszagondolok azért voltak olyan idõk amikor félre kellett tennem az olvasást egy idõre, bár amikor leírtam ezek az idõk kiestek... úgy tünik egész életemben olvastam. Akaratlanul, de túllõhettem a célon, amikor leírtam a "több tízezret" - de mielõtt leírtam, az futott át az agyamon; ezer ... deehogyis ... ötezer? ne má' tízezer? ... annál is több és ebben biztos voltam - ahogy most is. De tényleg elnagyolt lett azzal, hogy "több"... így megpróbálok utólag javítani a helyzetemen; tízezer könyvnél biztos, hogy többet kiolvastam (úgy 55 évre visszagondolva!) Ez már kevesebb mint napi egy könyv átlagban .... persze voltak benne ponyvaregények is, Több kisregény egybefüzve, Rakéta Regénykönyvtár (Aki emlékszik rá... és arra is emlékszem, hogy egyszer az anyám elkapott - úgy 13 éves lehettem,- hogy az ágytakarót magamra húzva éjjel gyertya fénye mellett olvastam egy könyvet.. Én attól ijedtem meg amikor éjjel lerántotta rólam a takarót, õ meg attól kapott majdnem szívinfarktust, hogy gyertyafény mellett, törökülésben olvastam a kezemmel eltartva magamtól és a gyertyalángtól a paplant... (de végül nem állt Róma lángokban)
Szóval bocsánat, nem akartam nagyképü lenni, mentségemre szóljon, hogy 12 éves koromig hetente volt mandulagyulladásom, egy erõsebb szélfuvallat elvitt volna, a TV akkor még gyerekcipõben járt, a rádiót viszont mindig hallgattam. Focit nem szerettem, télen azért ha kiengedtek, elsõ utam a müjégpályára vezetett de akkor kezdhettem csak el sportolni amikor kioperálták a manduláimat és a szervezetem hirtelen fejlõdésnek indult. Rövid idõ alatt bepótolta az elveszett éveket, miközben az olvasás szeretete megmaradt... de végre számomra is felfedezhetõvé válhattak a "kinti világ" addig ismeretlen részei.
Remélem azért így elfogadhatóbbak a számértékek.

Viszont azt már én sem értem, hogy a francba volt mindenre idõm??? - De nem is akarom feszegetni.

Kedves Gerry, sajnálom hogy dühbe gurultál miattam, de kicsit örülök is, mert úgy látszik követ dobtam a langyos pocsolyába. Az nyilvánvaló, hogy eltér a világlátásunk, bár az én világnézetembe belefér a materializmus, csak ott nem ér véget. Fordítva sajnos nem igaz.
Az alatt a pár év alatt, mióta olvasok, és néha hozzászólok itt és az előző oldalakon, végig volt egy rossz érzésem azzal kapcsolatban hogy van egy ki nem mondott tabu téma a tagok között abban az alapvető kérdésben, létezik-e bármi is az anyagi világon innen, és túl. Ennek az ismerete, vagy tudása úgy gondolom létfontosságú számunkra, mert ez határozza meg azt, hogy tudunk-e alakítani sorsunkon, vagy csak sodródunk a történésekkel. Neked erről van egy zavaros képed a vallásokkal, és a hittel fűszerezve, de ezzel az ábrázolással semmilyen módon nem tudok azonosulni. Ha úgy tetszik ebben teljes mértékben egyetértünk.
A tudomány pedig adós olyan alapvető fogalmak tisztességes definiálásával, amire egy egész világképet épít.
Pl.: mi az idő, a tér, a mozgás, honnan származik az univerzum dinamizmusa, mi tartja össze az atomokat, mitől forog az elektron, mi a fény, miért nem mehet az anyag a fénysebességnél gyorsabban, vagy mi az élet, az intelligencia, ki vagyok Én vagy Te, miért születtünk erre a világra, és miért kell meghalnunk, van e élet a születés előtt, vagy a halál után, és még sorolhatnánk.
Csak az anyagi világból nem lehet ezekre a kérdésekre választ találni.
Isten létezéséről pedig nem érdemes vitát folytatnunk, megtették már előttünk nálunk jóval nagyobb tudású, és tapasztalatú emberek.
Nagyanyám jutott eszembe, jólelkű parasztasszony volt, nagyon szeretett minket unokákat, és mi meg cserébe komiszak voltunk vele. Egyszer valami csúnyát mondtam előtte, és ő rám szólt hogy nem szabad így beszélni, mert '"megvér az Isten" . Én pedig büszkén érveltem frissen szerzett tudásommal: Gagarin nemrég járt a világűrben, ha lenne Isten, ő biztosan találkozott volna vele.
Hát valahogy ilyen lenne a mi hitvitánk is.
Barátsággal:
Anzsi
(már csak azért is, mert az előző oldalakon mindig te köszöntöttél a születésem napján)

Vissza is gurultam... Lényeg, hogy egyetértünk. Te is egyet meg én is...
(...bár ez az egész nem a hitrõl szólt.)

Ha emlékezetem nem csal - ha Gagarin találkozott volna Istennel a kanyarban, akkor se merte volna elmondani a Hruscsov érában.

Nekem csak arról maradtak emlékeim, hogy szüleimmel kimentünk az utcára amikor Gagarin magyarországra látogatott. Kezünkben kis papirzászlókat lobogtatva - biztos, hogy a magyar mellett az orosz sarló-kalapácsos is a kezembe volt - vártuk, hogy elmenjen elõttünk a díszmenet. Szimpatikus ember volt - szerették az egész világon. Az, hogy megtörtént vagy sem a repülés, ki tudja. De akkor a világon mindenhol ünnepelték az "emberiség nagy gyõzelmét". https://youtu.be/umY92y25DrA Béke poraira.