Bejelentkezés

Felhasznalonév

Jelszo



Még nem regisztraltal?
Regisztracio

Elfelejtetted jelszavad?
Uj jelszo kérése

Csak magamnak!

GondolatokMég mindig január van, ahogy azt megígértem. Ígérem, holnaptól február lesz, de az idõjárást nem ígérem meg, olyan lesz, amilyet leszállítanak, vagyis teljesen az évszaknak és az égövnek megfelelõ. Már egy hónapja vagyok benne a zinfluenzában, vagy miben. Lehet, hogy ebola, vagy aids, esetleg zika, vagy a tököm se tudja mi ez, de velem együtt mutálódik és zrikál. Mire elmúlik az egyik, jön ugyanaz még egyszer. Lázam viszont nincs, pedig az kötelezõ volt eddig. Na mindegy, ezt biztosan másik törzsbõl tenyésztették a nanolaborban. Az idõjárás pont kedvez nekik.

Végül is az egész család már benne van ebben a nyavalyában, már Marci is belázasodott tegnap. De mirõl is írjak, ha már naplóbejegyzés. Kedves naplóm, tele a hócsukám! Nem kicsit, de nagyon. Sok mindent elkezdtem más színben látni. Árnyaltabban és persze feketébben, ami nem sötét, csak kevésbé világos. No nem a világon zajló – elõre elmondtam mi lesz- események kapcsán, hanem az ún. emberiséggel kapcsolatban. Ezt már leírtam, de emlékeztettem magam, hogy minél jobban megismered az emberiség képviselõit, annál inkább tartózkodsz velük való azonosulástól. Amit mindig is sejtettem valahol, ma már teljes bizonyosság. Én nem tartozom ide, ha az „ide” idetartozik egyáltalán. Bennem más világ van, mûködik, hat. Talán szakmai ártalom, talán szakma nélkül is megártott volna ennyi jó élmény, amivel sikerült magam összeismertetni, de annyit mondhatok, hogy a diagnózisom halálpontos. Éppen ma olvastam egy cikk címét, ami szinkronban van jelenlegi hadiállapotommal. Ha megismered istent: meghalsz, vagy valami ilyen firkászbölcsesség volt megfogalmazva, persze mûvészileg, nehogy valaki komolyan vegye. Pedig ez halálkomoly. Nos, ahogy mai lelkiismeretemmel látom ezt az összeesküdött világunkat, ebben a dimenzióban teljesen lényegtelenné aljasodott motívumok lettek sarokköveivé és ez nem tud változni. Korábban sejtettem, hogy a bölcs azért hallgat el, mert megértette ezt és fölösleges róla beszélni, hisz minden tudat útja ide fog vezetni. De mostanság rá kellett döbbenjek, hogy ez nem így van, illetve gyakorta nincs így. A bölcs azért hallgat, mert amit mondhatna, félelmetes, de leginkább nem szívderengetõ, így megtartja magának és várja, hogy vége legyen, kitöltve addig az idõt valami átmeneti elfoglaltsággal, melynek bármihez lehet köze, csak az „embereket szolgálnihoz” semmi esetre. A bölcs a természete a természet bölcsessége. Tudja, ahogy jött, úgy távozik és minél kevesebb nyomot hagy maga után, annál kevesebbet ártott. Nihil nocere! Ne árts!
Játékszerek, bábok vagyunk szabad akarattal, tudatunk tisztasága a tisztaság tudása és annyit ér, amennyire képesek voltunk tisztába tenni dolgainkat és amit itt igyekeztek belõle mesterségesen lehasítani, azt sikerrel visszaillesztettük a helyére. Persze közben az ember foga csikorog, ökle ökölbe szorul és üvölt is, meg zokog, esetleg beleroggyanva fennhangon vihorászik, de ha nem sikerül összeraknia a tudati kirakóst, úgy mindenképpen célját téveszti földi pályafutása. Szó sincs itt a „jó érzésekrõl” és a köznyelvben elcsépelt „szeretetrõl”. Olyan paradoxonokat és olyan axiómákkal kel dolgoznia és feldolgoznia, amelyekrõl tudományosan nem is értesülhetett és mégis ott van elõtte és benne. Régen sem volt ez könnyebb, de mióta a szabadság, testvériség, egyenlõség idiotizmusa bekódolódott az elmékbe, sokkal nehezebb, mert egyik sem igaz és semmilyen formában, ugyanakkor mindegyik igaz de egészen más dimenzióban. Félre vagyunk vezetve és ez ugye nem lep meg már itt senkit. Háború? Persze az, de egészen más szinten, mint amit egy Kalassal le lehetne rendezni, bár nem elhanyagolható az a tapasztalat sem, de csakis élmény szinten. Gyermekkoromban sokat öltem. Siklókat, békákat madarakat, csúzlival, íjjal, légpuskával. A csirke nyakát érzelmek nélkül metszettem át, a kacsa tarkóját is, a nyulat puszta pusztakézzel, tarkón, hogy vére orrán, száján folyt, mert ebédre kellett. És mindezt ma már szégyellem. Mindegyik állat ártatlan volt, miközben észre sem vettem, hogy mi nem vagyunk azok, s irányítottan, terelten, kisiklatva egy olyan világban élünk, amelyet szándékkal és minden dics nélkül emberszerû állatok „irányítása alatt” pont azt tesszük, amit elvárnak tõlünk. Ma már ezt átlátva csak emberszerûre emelnék teljesen tiszta tudattal és okkal kezet, viszont minden könyörület nélkül, ahogy akkor tettem, amikor nem voltam tudatában, mit is cselekszek. Nem haragból, de nem is bosszúból, hanem szükségszerûségbõl és bölcsességem birtokában. Ettõl sem könnyebb, sem jobb nem lesz senki személyes élete, de ez a kor ezt az elõírást kell, hogy beteljesítse. De mi a probléma? Nos, az igen nagy és sokkal összetettebb, mint amit áthidalhatok magam. Ahogy a gyermekeimnek nem gyûjtök vagyon, nem élhetem az életüket helyettük és nem spórolhatom meg nehézségeiket, mert akkor még ebben a vetített világban se találnak társra, úgy másnak sem mondhatom meg, hogyan jusson el a „világ peremére”, ahonnan vagy leugrik, vagy visszafordul és odarikkant a lemaradóknak: De jó móka! Nézzetek a szakadékba és gondoljatok arra, hogy ti vagyok a legmagasabb hegy csúcsán és innen már nincs feljebb!

Na ott és akkor mindenki eldöntheti, hogy képes-e megbocsájtani „istennek” mindezekért. Szerintem sokan eljutnak erre a pontra, bár nem sokan veszik észre és úgy tesznek, mintha mindez beleilleszkedne tudatuk komfortjába. Õk valószínûleg megbocsájtottak, csak azért, hogy tovább tehessék, amit addig is: a semmit.

A játékszabályok nem tudnak változni, ahogy az „emberi természet” sem képes rá. A bábmesterek ezzel teljesen tisztában vannak és erre épül az egész játék, hókuszpókusz. Talán emlékezetetekben van Madách Az ember tragédiája. Nos, oly kort élünk, ahol tán hasznos útikalauz lehet, bár az „õsbizalom” már elveszett és lényegében a finggal tele biliben markolászunk aranyat kutatva.

Hát akkor mi van most? Mé’, most mi van? Tudja-é valaki? Színház van és a nézõket és a színészeket is toborozzák, hogy még lemehessen egy következõ évad is. És van rá jelentkezõ.

Akartok egy jó tanácsot? Nem? Na mindegy! Elõször is légy õszinte önmagadhoz és másokhoz. Majd vedd észre, hogy mennyire egyedül vagy ezzel és örülj neki, hogy sokan éreznek már hasonlóan, megcsömörlötten az önámítástól és tömjéntelen hazugságtól, ami körül - és belülvesz. Nos, kezdetnek nem rossz lépés, ha túlélted. Ha úgy érzed, belehalsz, inkább hazudj tovább, legalább a látszat kedvéért.

Hozzaszolasok

26 #20 Szofi
- 2016. February 01. 17:16:03
Az ember csak azt veszi észre, hogy már csak egy csík a szája és kõkemény a tekintete, amikor erre a birkamarha nyájra tekint. Nem gõg ez és nem is lenézés, hanem megkeményedett szomorúság.
154 #21 kakas
- 2016. February 01. 17:32:24
Imre,hogy milyen színû volt a remény?Hát olyan piros fehér zöldes,olyan Magyar nemzeti kormányos...[movie=youtube]https://www.youtube.com/watch?v=As1zVq1-frY[/movie]
31 #22 orokkezdo51
- 2016. February 01. 19:34:55
Kakas igen, errõl szól a háttérben már régen sok jelenség:
https://www.youtube.com/watch?v=bNLxk...NLxk9Qkxy8
Dr. Hossó Andrea: Népvándorlás és szabadkereskedelem - az új világrend s_ezt-ni
4 #23 Posta Imre
- 2016. February 01. 19:49:30
Gerry, mert hol van sapka, hol nincs sapka és az se füstszûrõs.

Kakas, mindent a maga idejében. Nagyon meg vannak a csúszva, el vannak "késve" hozzánkhoz mérten. Ezt nem tudom, hogy baj-e, vagy inkább nem, végül is nincs különbség.

Az, hogy kifejezem elégedetlenségem, tán még megértheted, hogy némi okkal, joggal történik. Sajnos az "anyag", amibõl dolgozni kék, nagyon zûd. Éretlen, értetlen. Mit tehetnék még, azon kívül, hogy elkezdek bohóckodni, zászlót lengetve énekelni egy frekventált helyen, vagy gyûlésen exponálni magam és benneteket, akik ott se lesztek, vagy gyúccsam fel magam, esetleg verjek oda pár gránátot, ami egyelõre még nincs is nálam? Esetleg lûjek? A nagy aegészben ennek már csak annyi értelme lehet, hogy bizonyítom, nekem már nincs, ha vót is valaha. Ettõl eltekintve egyik sem kizárt!

Örökkezdõ: Hassó = Soha! A másik "kedvencem" Damm, ami ha dam, akkor gát, ha damn, akkor franc, fene..., szóval csupa passzentos jósló nevek.
236 #24 Vazul
- 2016. February 01. 20:28:09
Imre, ez az írásod tényleg nagyon jó! Köszi, jó volt olvasni, jól szavakba tudod önteni azt, ami egyébként nagyon nehéz szavakba önteni.

Tegnap meditáltam, viszonylag gyakran szoktan, s csak úgy belesüllyedtem a gazdag érdektelen emberek tudtatába. Éreztem, hogy nagyon sokam van, amibõl nem akarok senkin segíteni, mert akkor kevesebb lesz - ez megijesztett-, holott én voltam a senki. Egy nulla voltam bármilyen produktum, érdemi hozzáadott tett, hozadék nélkül. Éreztem, hogy el kell szigetelõdjek, mert így is mindenki csak a pénzemért rajong értem, mit tegyek? Legjobb a felületes, pénzen megvehetõ kapcsolat, tudom mit akarok, tudom mit várok el mástól, az élvhajhászaton túl több nem kell. Már maga az mindennél többet ér, hogy ennyi pénzem van, már ez maga minden szinten kielégít. Éreztem, hogy minél több pénzem van, annál inkább nem akarok segíteni. Nagyon szürreális meditáció volt, mintha zsidó lennék, amit elhesegettem gyorsan a meditáció után, és borzadva gondolok vissza, hogy valamilyen szinten azonosultam, igaz tudatosan tudat alatt kerestem ennek a semmirevaló életformának a tudati szintjét. A meditációban mindennél többet ért és minden fölött állt a pénzem, a vagyonom, amit rettegve féltettem és minél több volt annál inkább úgy gondoltam, hogy ez nekem jár, aki nélkülöz, oldja meg, de én ebbõl nem adhatok, mert kevesebb leszek, kisebb leszek, mert amúgy egy senki vagyok és ez az egyetlen mankóm. Belegondoltam, milyen ostobaság másokon segíteni, azzal csak magam rövidítem meg, és még a környezetvédelem sem számít, mert én most még ezt a jó környezetet kiélvezhetem, de az, hogy minél több pénzem legyen, egyébként mindent fölülír. Ami a legdurvább, azt éreztem: még többet akarok, ez a mostani nem elég! Pedig a meditációban a Föld leggazdagabbjai közt voltam. A pénz irányította a tudatom, az volt a mindenek felett álló.

Nagyon érdekes volt, idõnként mikor egy kérdésen meditálok teljesen átlényegülök, mintha nem is én lennék, és olyan dolgokat látok-érzek át, amit azelõtt nem értettem, éreztem, mintha azzá lényegülnék át. Egyszerre megfejtõdik számomra.

Tegnap óta ezen gondolkozom, mert mélyen hatott rám és ez kapcsolódik az írásoddal. Az emberek, vagyis nememberek olyan könnyen befolyásolahatóak, manipulálhatóak, olyan végtelenül ostobák. Azt hiszik, ha van hatalmuk, pénzük az értük van, gyakorlatilag eggyé válik a pénz, a pénzhajhászás, a hatalom, az anyagi érdek a lelkükkel, szellemükkel, és ezt diktálja a mostani világrend is, ami bár nincs kiterjesztve, de lényegében, szellemiségében az egész bolygót átszeli: a pénz iránti olthatatlan és szûntelen vágy, ami egyre inkább mindenek felett áll.

A pénz a mammon, az isten, aminek megszerzésében mindenki más csak akadály, ellenség. És semmi nem elég.
A nép meg megkajál bármit, a nép is hasonló, a realitásoktól elszakadt értelmetlen világba menekül olyanba, amit adnak neki, egy massza. Semmiben sem különb az állatoktól, sõt sokuk aljabb náluk. Elhiszi a zsidó oligarchák hazugságait, akik bármivel képesek megvezetni õket, mert még több pénzt és hatalmat akarnak felettük, semmi mást. Mostanra mindenki rájött, mind a 7 milliárd, hogy minél több pénzt akar.

Az új világrend életbe lépett.

Hogy a romlást hogyan küzdik le és a mostanra életformává lett rosszat, és annak beláthatatlan következményeit, hogyan küszöbölik ki, az a nagy kérdés. Itt már nem is csak a zsidók, cionisták a baj, - bár a legfõbb baj okozói továbbra is õk, hanem amit átörökítettek, amivel átmosták, pénz és anyagközpontúvá tették az emberk agyát. Ebbõl vissza tud-e azemberiség lépni? Ha nem, akkor a bolygó hanyatlását csak késleltetni lehet.

Nem tudom sikerült-e megfelelõen átadni a meditációm, és remélem nem terheltem senkit vele.
31 #25 orokkezdo51
- 2016. February 01. 20:35:54
Mit tehetnék még, azon kívül,... ezt próbáltad?
Merthogy tényleg szalmakutya.s_f-ang
"Nincs lágyabb, mint a víz,
mégis a köveket kivájja:
nincs különb nála.
A gyenge legyõzi az erõset,
a lágy a keményet:
az ég alatt mindenki tudja,
még sincs, aki valóban felfogja."
2 #26 gerry
- 2016. February 01. 20:47:13
Az út és erény könyve ... 78.

;)
4 #27 Posta Imre
- 2016. February 01. 20:56:40
Örökkezdõ, én "szél" vagyok, vagyis levegõ. A vizet iszom és viz-elem. Nagyjából ilyemikkel "szórakoztattam" éveken keresztül az Õrezred kezeltjeit. Kinyomtattam a Tao the Kingbõl és tacepaóztam. Csak nevettek rajt, majd volt aki levette és pár nap múlva visszatette..., de ez is elmúlt. Az Avatár mind a 4 elemet birtokolja, legalábbis a mesében.

Vazul a meditációval csak csínján! a kevés hatástalan, vagy inkább kedvezõtlen hatású, míg a sok megárthat. Nem kell mindenkit megérteni, sem elfogadni. Nem vezet sehová. De gyakorolj, csak módjával. Valahogy mostanában mintha folyamatosan éber hipnózisban lennék és azt álmodom, hogy élek. s_hihi

Örökkezdõ, ne becsüld le egy bukott picológus-katona szalmakutyaságát!
2 #28 gerry
- 2016. February 01. 22:46:58
A sok okosság amit kitalált nekem az élet
Mutatott utat, irányt és fityiszt is néha
Most, hogy lassan végére jár nem is félek
Nyertem, vesztettem, mint egy komoly léha
s_hihi
12 #29 spartakusz
- 2016. February 02. 04:42:22
ARCTALAN ELLENSÉG - töröltétek, nem baj, így még arctalanabb lett!

http://www.titkolthirek.hu/kitort-az-...-a-halott/

írják nekem:
"...Amerikai virológiai fegyver szabadult el Harkovnál?

ÁLTAL VILÁGFIGYELÕ · 2016-01-27
A Maradék-Ukrajna keleti végeinél lévõ Harkovtól mintegy 30 kilométerre fekvõ Selkosztancija nevû faluban komoly gondok keletkeztek.
Pontosabban a faluban az amerikai hadsereg által mûködtetett biológiai laboratóriumban. Egész konkrétan az történt, hogy kiszabadult onnan valamiféle halálosnak bizonyult “sertésinfluenza vírus”.

Hát igen a módszer a régi - eszembe jut, hogy akkor is a pestissel fertõzõd pokrócokat dobálták be a várakba!

A REMETE

Hozzaszolas küldése

Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.

Értékelés

Csak regisztralt tagok Értékelhetnek.

Kérjük jelentkezz be vagy regisztr?lj.

Még nem értékelték
Generalasi idö: 0.04 masodperc
327,970 egyedi latogato