Ej ezek a zokos picomókuskák ugrabugrálnak itten vezényszóra. Tudomány? Megent "feltalálták"a kanyálban a görbületet. Mutatunk valamit, mielõtt orbitálisan elcsúsznál a szerelem banánhéján
Bármilyen meglepõ, a mentõövet a munkapszichológia dobja be az elsõ randik mámorában fuldoklóknak. Ahol ugyanis pénz van, ott a hatalom gyakorlói nem szeretik a vak szerencsére bízni a dolgokat, ezért van, hogy a nagyvállalatok leendõ kollégáit mindenféle személyiségtesztnek vetik alá az állásinterjúkon. Ezek közül pedig létezik olyan személyiségmodell, amit a szerelemben is alkalmazhatunk. Hasonló a hasonlót vagy az ellentétek vonzzák egymást?

A terem dugig, ülõhelyet alig találni a Be Smart Klub elõadásán. Nem kell különösebb fejszámolást végezni, hogy lássam, a program elérte a célközönségét. Ránézésre mindenki húszon-harmincéves, egyetemista vagy pályakezdõ, férfiak és nõk vegyesen. A több mint száz fõs tömeg A vonzás tudománya címû elõadásra érkezett, felteszem azért, hogy képbe kerüljön a tudatos párválasztás mikéntjét illetõen.

A pulpituson azonban furcsa mód nem egy párkapcsolatokkal foglalkozó pszichológus vagy terapeuta ácsorog, hanem Magyarosi Dóra munkapszichológus. A munkapszichológiában oly fontos személyiségtesztek ugyanis tökéletesen alkalmazhatóak a szerelem számtanában.

A tudomány is azt támasztja alá, hogy nem nagyon lehet különbséget tenni aközött, hogy valaki hogyan viselkedik a munkahelyén és hogyan a magánéletben.

Fotó: Berecz Valter

Robert Hogen amerikai pszichológus a világ egyik legismertebb munkaalkalmassági tesztjének megalkotója végzett kutatást a témában. Hogan egy ezer fõt (férfiakat és nõket egyenlõ arányban) magában foglaló, 2013-as vizsgálatban bebizonyította, hogy a párválasztásban a személyiség az elsõdleges szempont.

Mindegy, hogy melyik nemrõl van szó, amikor párt keresünk, több mint 80 százalékban a személyiségre vonatkozó információkat keresünk. Sokkal fontosabb mint a külsõ, a szociális státusz vagy akár a jövedelem

– magyarázza Magyarosi.

Hogen kutatása azonban nem állt meg itt, a pszichológusok szerettek volna végre választ kapni a szerelem egyik nagy kérdésére is: az ellentétek vagy az egymáshoz hasonló személyiségek vonzzák egymást?

Chamorro-Premuzic szintén amerikai kutató, a Hogan Assessments ügyvezetõje és munkatársai ezer fõn végzett vizsgálata egyértelmû eredményt hozott a témában: az emberek személyiségükhöz hasonló partnert keresnek.
Ki illik hozzánk?

Ahhoz tehát, hogy megtaláljuk a számunkra leginkább hozzánk illõ partnert, az is kell, hogy ismerjük önmagunkat. Magyarosi Dóra a munkapszichológia tételmondatával közelíti meg a problémát.

A jövõbeli teljesítmény legjobb elõrejelzõi a múltbeli cselekedetek.

Másként magyarázva: interjúztatás közben õk mindig a viselkedésre fókuszálnak, ami egyúttal az illetõ személyiségét is megmutatja. A pszichológia álláspontja szerint ugyanis a személyiség lefedi azt, ahogyan különbözõ szituációkban viselkedünk.

A személyiség tehát nem az, amit mi gondolunk magunkról, hanem az, ahogy mások látnak bennünket, mit látnak belõlünk. hogyan vélekednek rólunk. Nyilván, egy egészséges személyiség esetében a kettõ nagy részben, úgy 85 százalékban fedi egymást, de akkor is ott van az a 15 százalék, az úgynevezett vakfolt.

Ahhoz tehát, hogy egy Tinder-match után legyen folytatás és több legyen egy egyszerû ismeretségbõl, a személyiségbeli hasonlóságokat kell keresni. A tapasztalatok azt mutatják, három hónap után lekerül az álarc az emberekrõl és elõbújik a valódi én. Nem véletlen, hogy a munkahelyeken is három hónapban határozzák meg a próbaidõt.

A helyzet persze nem ilyen egyszerû, ha igazán hosszútávra tervezünk, akkor a személyiség mellett még valamiben hasonlónak kell lennünk. Ez pedig a motiváció. Vagyis, hogy miket tekintünk értéknek, milyen céljaink vannak, hogyan képzeljük el az életünket, mit szeretnénk elérni, stb. Rossz hír, hogy ezt nehezebben és lassabban térképezzük fel a másikban.
A bûvös dimenziók

A személyiségre visszakanyarodva Dóra a Hogan-féle személyiségteszt mögött álló elmélet leegyszerûsített változatát ajánlja. Persze, nem arra buzdította a hallgatóságot, hogy az elsõ pár randi után töltessék ki a kiszemelt nõvel vagy férfival, csupán az önmagunkról és a partnerrõl való gondolkodásban segíthet. Nagyon fontos, hogy a személyiség nem fekete vagy fehér, másokhoz képest vagyunk valamilyenek, épp ezért a szakemberek dimenziókban gondolkodnak. Nincs jó vagy rossz személyiség, a lényeg, hogy hozzánk a legjobban passzoljon a másik.

Az elsõ dimenzió, ami a legfontosabb és szerencsére nagyon hamar kiderül, az az, hogy milyen az illetõ érzelmi szabályozása. Stabilabb, kiegyensúlyozottabb emberrõl van szó, vagy inkább egy szeszélyesebb, lobbanékonyabb személyrõl.

Hosszútávon nagyon fontos, hogy ez stimmeljen, pedig az emberek nagyon gyakran beleesnek abba a hibába, hogy beleszerelmesednek valakibe, aki temperamentumos, mert õk nem ilyenek. Ez nagyon vonzó tulajdonság lehet, de sajnos nem fog mûködni, mert nem ugyanazon a síkon mûködnek. Egy alacsonyabb érzelmi szabályozással rendelkezõ személy úgy jár-kel a világban, hogy mit gondolnak róla mások, és sajnos általában a negatív dolgokra nyitott, hajlamos lehet magára venni a kritikát, túlzottan magába fordulni. Ezzel szemben egy stabilabb ember azért annyira stabil, mert nem engedi be mások véleményét, illetve a stresszt. Ebbõl kifolyólag könnyen tûnhet önteltnek és túlzottan magabiztosnak. Ezen különbségek miatt a vita teljesen parttalan lehet közöttük, mert az alacsonyabb érzelmi stabilitású fél úgy érezheti, hogy kritikájával a falnak beszél, míg a stabilabb ember értetlenül állhat a másik “pattogása” elõtt.

Következõ dimenzió a dominancia vagy ambíció. A szakember szerint ezen a területen megint becsaphat minket a szerelem heve, a nõknek ugyanis különösen vonzó tud lenni egy a klisékkel élve “férfias” pasi, aki kiáll magáért és határozott. Ezzel alapvetõen nincs is probléma, de ha a két személyiség ebben jelentõsen eltér, akkor elõbb-utóbb az egyik fél túlzottan erõszakosnak, a másik fél pedig túlzottan tutyimutyinak fog tûnni a partnere szemében.
Fotó: Berecz Valter

A harmadik, ami szintén nagyon fontos, az úgynevezett társaságkedvelés. Azaz, mennyire vagyunk szociálisak, beszédesek, bulizós típusok. Rövid távon ebbõl sincs gond, hiszen jön a biztosan mindenki számára ismerõs mondat, “nyugodtan menjen a barátaival szórakozni, én addig itthon olvasok”. Ám az a helyzet, hogy a késõbbiekben ezerféle konfliktust tud szülni, ha a mágnes két pólusai vagyunk. Az egyik ugyanis szeretne majd minden apróságot megbeszélni, a másik viszont nem érzi szükségesnek az állandó szövegelést, sõt, idegesíteni fogja a nyaggatás.

A bûvös hatos negyedik pontja az empátiás készség. Ezen dimenzió azt takarja, hogy mennyire vagyunk humánorientáltak, fontos-e nekünk, hogy másokat ne bántsunk meg, vagyis mennyire vagyunk kedvesek. Akinek ez a készsége magas, az általában nagyon udvarias személynek tûnik, de pont ezért nagyon nehezen tud nemet mondani és kiállni a saját igazáért. Szemben egy alacsonyabb empátiás készségû személlyel, aki külsõ szemlélõként túl nyersnek látszhat, hiszen õt kevésbé érdeklik mások érzései, ezért általában kimondja, amit gondol, ami a szívén, a száján. Ennek a pozitív oldala, hogy õszinte, a negatív viszont az, hogy egy magas empátiás készségû személyt könnyen megbánthat. Jó. ha tudjuk, hogy az érzelmi szabályozás mellett ez az egyik olyan dimenzió, amin nagyon nehezen lehet változtatni – hangsúlyozza Magyarosi.

A precizitás pontja szintén bõven rejt magában buktatókat. Ha a két végpontot szeretnénk megfogni, akkor a magas értékûek strukturáltak, pontosak, megbízhatóak, kiszámíthatóak, az alacsony értékûek viszont spontának, õk nem szeretnek elõre tervezni. Utóbbiak kifejezetten élvezik a váratlan eseményeket.

Nagyon gyakran hallani olyan mondatokat nõktõl, férfiaktól, hogy mennyire örülnek neki, hogy a párjuk megbízható és pontos, odafigyel az igényeikre, de olyan jó lenne, ha néha csinálna valami izgit, váratlant és meglepne mondjuk egy utazással. Csak hát az a baj, hogy ez egy dimenzió, vagyis a kettõt nem lehet egyszerre elvárni, legalábbis nem ugyanolyan szinten.

A két ellentétes pólus Magyarosi szakmai tapasztalata szerint egy munkahelyen is borzasztóan idegesítõ, mivel az alacsony precizitású ember egy pontos és strukturált ember számára felületesnek tûnhet. Elõbbinek azonban nem fontos, hogy mindent 200 százalékon hajtson végre, és a nagy különbségek tovább generálják a feszültséget, mert a magas értékûnek egy idõ után már az 1000 százalék fog kelleni.

Az utolsó dimenzió, amit érdemes végigfuttatni magunkban a nyitottság kérdésköre. Ezt nagyban befolyásolja az intellektus és a tanultság, de nincsen feltétlenül egyenes arányban vele. Egy magas szintû nyitottsággal bíró embernek fontos, hogy mindig új ingerek érjék, folyamatosan tanuljon valamit, illetve szeret problémákkal bíbelõdni, stratégiában gondolkodni, míg a másik véglet konzervatív, aki inkább a jól megszokott dolgok híve, szeret elõhúzni bevált megoldásokat. Ez a két pólus is vonzza egymást eleinte, hiszen úgy érezhetjük, a mi földhözragadt énünknek jót tesz majd, ha valaki kirángat a saját kereteinkbõl, csakhogy hosszútávon ezek a különbségek számos konfliktust szülhetnek. A kezdetben szexi tulajdonság késõbb arroganciába és kioktatásba fordulhat a másik szemében.

Mindent egybevetve két fontos dolgot lehet elmondani. Egyfelõl jó hír, hogy a személyiségünk fejlõdik. Igaz, nem túl gyorsan, úgy két-három évente újulunk meg, ennyi ideig stabil a személyiségünk. Magától is fejlõdik, de tudatosan is fejleszthetõ. Vannak könnyebben alakítható dimenziói, mint a társaságkedvelés vagy a nyitottság, és vannak nehezebben formálható szegmensei, mint az érzelmi szabályozás, az empátia vagy a precizitás.

A másik lényeges gondolat viszont, amit Magyarosi Dóra zárásként elmondott: nem mindenki érzi szükségét a változásnak. A magas érzelmi szabályozású ember számára például érthetetlen, hogy neki miért kellene fejlõdnie, hiszen õ tökéletes. Vagyis nem érdemes arra apellálni, hogy összejövök valakivel, aki gyökeresen más hozzám képest és majd megváltozik. Erre ugyanis vajmi kevés reális esély van.
Fotó: Berecz Valter

Ha pedig tényleg hosszútávra tervezünk valakivel, akkor a személyiség mellett partnerünk motivációit is vizsgálnunk kell. A személyiségbõl persze lehet következtetni ezekre, de nem törvényszerûen. Illetve idõt kell hagyni, mire kiderül, pontosan mik is a másik céljai, értékei, tervei.

A rossz hír ezzel kapcsolatban pedig az, hogy a motivációk nagyon lassan, maximum 4-5 évente változnak, és akkor is maguktól, vagy valamilyen jelentõsebb életesemény következtében.

Egy szó, mint száz, ha a másik bizton állítja, hogy õ vidéken, egy kis tanyán szeretne élni három kutyával és négy gyerekkel, ellenben mi imádjuk a belvárost, a nyüzsgést, minden szombaton moziba mennénk, az utódok számát pedig kettõben maximalizáltuk, akkor jobb, ha leteszünk arról, hogy a másik majd megváltoztatja a motivációit értünk és a kapcsolatért. Gondoljunk csak bele: mi megtennénk?
Link