Bejelentkezés

Felhasznalonév

Jelszo



Még nem regisztraltal?
Regisztracio

Elfelejtetted jelszavad?
Uj jelszo kérése

Ez lehet a legnagyobb gond a pszichiátriával

TanácsadásIdeje lenne néven nevezni mindent és mindenkit, annak, ami, aki! Szakemberek szerint a mentális betegségek gyógyításában mindezidáig elkövettünk egy fontos hibát: pszichiátriának hívjuk a pszichiátriát, és ez nem tesz jót.

Mentális zavarok persze léteztek a világtörténelem során mindig, sõt az állatvilágban is elõfordulnak, tehát nem épp egy újkeletû dologról van szó. Viszont most jön a közhely, miszerint modern, felgyorsult világunkban (bocsánat, le kellett írnom), amikor hét és félmilliárd ember nyüzsög egymás hegyén-hátán, egyre többünkrõl derül ki, hogy valami “nem stimmel”. Ráadásul az egészségügy és a technológia fejlõdése miatt folyamatosan derülnek ki az agy téves mûködésének különféle válfajai, szóval a pszichiátria gyakorlatilag napról napra egyre fontosabb területté válik.

Viszont egy frissen megjelent értekezés is rámutat, hogy a mentális zavarok kezelését érintõ egyik legnagyobb akadály épp a pszichiátria neve. Persze nem maga a szó, hiszen ez csak egy tucat betûbõl álló hangcsoport, ennyi erõvel lehetne zblorgblöbzi is, ugyanannyi betû, tessék, lehet utálni. De nem errõl van szó, hanem azokról a tépképzetekrõl, amik a pszichiátria fogalmához az évtizedek alatt hozzánõttek, és rossz képet festenek a területrõl.
Nem õrület, hanem zavar, nem stigma, hanem állapot

A publikációt jegyzõ szakember azzal példálózik, hogy õ már nem is használja mások elõtt a pszichiáter szót, ekkor ugyanis valahogy elnémul és kínossá válik a társalgás, a tekintetek pedig azt sugallják: te õrültekkel foglalkozol. Inkább úgy fogalmaz: “mentális zavarokkal foglalkozó orvos vagyok” – és ezzel máris közelebb jár az igazsághoz.
Sigmund Freud (elöl balra), Carl Jung (elöl jobbra) és a pszichiátria más úttörõi egy 1909-ben készült fényképen

Nathaniel P. Morris szerint a pszichiátriát még mindig sokan tartják áltudománynak, vagy legalábbis olyan tudományágnak, amely nem tények, inkább érzések és vélemények alapján igyekszik gyógyítani. Elég csak a pszichiátriával kapcsolatos viccekre gondolni, máris látható, hogyan gondolkodik a szakmáról a közvélemény (közdve azzal, hogy folyamatosna összekeveri a pszichológust és a pszichiátert).

Páciens: Már élni sincs kedvem, annyira nincs önbizalmam.
Orvos: Semmi gond, ez gyakori eset a magához hasonló született veszteseknél.

Ráadásul a cikket egyáltalán nem a szakmai sértettség szülte. Ha ugyanis a pszichiátriával kapcsolatban ilyen idegenkedés és tévképzetek sora tapasztalható, az a segítségre szorulók esélyeit is csökkenti. Ha valaki azt tapasztalja, hogy valamilyen mentális problémája lehet, sokkal nehezebben fordul szakemberhez, mert az azt jelenti, hogy õ már menthetetlen õrült, mert ugyebár csak azok járnak pszichiáterhez. Meg hát a szomszéd Erzsi néni is megmondta, hogy az összes pszichiáter ugyanolyan bolond, mint a betegei.

Hogyan különböztethetjük meg a pszichiátert a betegétõl?
Egyszerû: aki felé az asztalfiókok állnak, az a pszichiáter.

Morris szerint a szakterület átnevezése egyfajta újracsomagolás lenne, amely elfeledteti azokat a rossz híreszteléseket, tévképzeteket, stigmákat, amelyek a segítséget kérõket eltántorítják attól, hogy valóban szakemberhez forduljanak. Az elméletre már léteznek jó gyakorlati példák is: Japánban például 2002-tõl a skizofrénia hivatalos helyi elnevezése a “hasadt tudat betegség” helyett “integrációs zavar”, és az azóta elvégzett kutatások szerint ez mind a betegekben, mind pedig a társadalom egészében hatékonyan tompította a skizofréniához kapcsolódó elõítéleteket.

Brit kutatók is elvégeztek egy felmérést a témában, ezek szerint az emberek sokkal nyitottabban viszonyulnak azokhoz, akikrõl megtudják, hogy bipoláris zavaruk van, mintha azt mondanák, hogy mániás depressziósok – pedig a kettõ elvileg ugyanaz más néven.

Ahogy Morris megfogalmazza, a pszichiátria szó eredete a görög mitológiai alak, Pszükhé (Psyche), aki halála után a lélek istennõjévé vált. Pedig a pszichiátria nem a lelket gyógyítja, tehát szó sincs arról, hogy “romlott lelkû” emberek lennének azok, akik ilyen segítségre szorulnak. Ez a szakterület az agy zavaraival foglalkozik, ami mást és máshogy jelent. Ideje lenne tehát átnevezni azért, hogy az emberek – páciensek és kívülállók egyáltalán – annak lássák, ami valójában.
Link

Hozzaszolasok

120 #1 Vakeger
- 2016. November 04. 15:38:21
A mai világban, ha az ember depis, az teljesen normális. Épeszû ember nem csoda, ha önpusztító életet él. Nem mindenki gyomra veszi be a "mûanyag" világot. A hatáskörön kívül esõ folyamatok kezelésére, ott a dilibogyi receptre. Persze ez még tünetileg sem kezeli a kérdést, de legalább jó drága. Még jó, hogy létezik néhány dilizárlat fórum, mint ez... s_hihi
8 #2 miskolcilaci
- 2016. November 04. 16:45:11
www.kepfeltoltes.hu/161104/14302733_597503813769963_1445254229_n_www.kepfeltoltes.hu_.gif
4 #3 Posta Imre
- 2016. November 04. 20:49:50
[movie=youtube]https://www.youtube.com/watch?v=7uD6CMkvM9k[/movie]
44 #4 LOVAGINA
- 2016. November 05. 05:42:37
Benne vagyok a sûrûjében......két éve vettem magamhoz az anyám.aki mentális problémákkal küzd...tíz éve az apámmal voltak hasonló gondok, egy 24 óra alatt pánikbeteg lettem attól amit tapasztaltam nála (mit mûveltek vele a gyógyszerek)de, ha bele gondolok az egész életünk errõl szólt. Mintha sorsszerû lenne ...dadogás, tikkelés a leszármazottaknál....
Sajnos (tapasztalatból mondom), van az az élethelyzet, amikor kell a szer, hogy ne történjen még nagyobb tragédia, hogy elviselhetõ legyen az élet és mûködni tudjon az ember legalább alapvetõ szinten.
De: semmiképpen nem szabadna , hogy a "betegben" azt a téves képet alakítsa ki, hogy ez a megoldás. Pszichoterápia nélkül nem szabadna semmit felírni! És, nem figyelmeztet senki a késõbbi mellékhatásokra!

A legnagyobb baj, hogy elvesztettük a kapcsolatot a spirituális énünkkel...jöttek a papok, majd a pszichiáterek akik átadták a tablettáknak a "megoldást".

Jelen pillanatban igyekszem ép ésszel megélni a mindennapjaimat....könyvet lehetne írni a stációkról amin idõrõl-idõre keresztül megyek...minden leredukálódik....egyre kevesebb dolog számít és ami lényeges. - nagyon röviden ennyi.
238 #5 bivaly
- 2016. November 05. 07:28:39
Lovagina !

A pszihiátria egyetlen és legnagyobb baja, hogy létezik. Hibás mûködésû agy soha nem volt javítható, és ma sem javítható. A szóbeli "ráhatás" meg vagy folyamatos, (állandó !), ami nagyon ritkán és nehezen kivitelezhetõ, különben szart sem ér, mert helyes gondolkodásra önmagától képtelen embertõl elvárni, hogy a ráöntött tíz-harminc perces standard duma majd segít ( ezt hívják tudománynak ) ez a legnagyobb hazugság. Nem tévedés, hazugság !
44 #6 LOVAGINA
- 2016. November 05. 08:46:10
Kedves bivaly
Ez, ennél sokkal de sokkal bonyolultabb,mint maga az emberi psziché, de nincs erõm és értelme sem mélyebben bele menni.....érezd magad szerencsésnek, hogy ezek szerint nem vagy érintett!
4 #7 Posta Imre
- 2016. November 05. 08:52:56
Szia Imi. A múltkorin felbátorodva küldöm ezt az elgondolkodtató kis párbeszédet. Remélem ez is elnyeri a tetszésedet.
Üdv:..

Két magzat beszélget

– Mondd, te hiszel a születés utáni életben ?
– Persze. A születés után jön az élet. Talán azért vagyunk itt, hogy
felkészüljünk arra, ami ezután következik.
– Hagyjuk már! A születés után nincs semmi ! Onnan még senki nem tért
vissza ! És különben is, hogy nézne az ki ?
– Azt pontosan nem tudom, de úgy érzem, hogy ott mindenhol fények vannak…
Talán a saját lábunkon fogunk járni, és a saját szánkkal eszünk.
– Ez már végképp ostobaság! Járni nem lehet! Még, hogy szájjal enni.
Nevetséges! Hát nem látod a köldökzsinórt? És ha már itt tartunk,
gondolkodj el egy picit: azért sem lehetséges a születés utáni élet, mert a
köldökzsinór túl rövid.
– Igen, de szerintem valami biztosan lesz, épp csak máshogy, mint amit itt
életnek nevezünk.
– Ostoba vagy. A születéssel az élet véget ér, és kész.
– Figyelj, nem tudom pontosan mi lesz, de majd a Mama segít nekünk…
– A Mama? Te hiszel a Mamában?!
– Igen.
– Ne nevettesd ki magad ! Láttad már valahol ? Egyáltalán látta már valaki?
– Nem, mert itt van körülöttünk. Benne élünk. S bizony, neki köszönhetjük,
hogy vagyunk.
– Na, most már hagyjál békén ezzel az ostobasággal, jó? Majd akkor hiszem a
Mamát, ha látom.
– Látni nem tudod, de ha elcsendesedsz, akkor hallhatod az énekét,
érezheted a szeretetét.
Ha elcsendesedsz, érezni fogod a simogatását, érezni fogod óvó kezét.
__________________________________________________________

“Merj megállni, és merj tudatosan az élet mellett dönteni!! Oly sok embert
kísértem el, mint pap, az utolsó útra, és elmondhatom, hogy mindenki, aki
onnan visszanéz, csak gyermekei, unokái, szerettei arcát akarja látni!
Bármit is alkothatsz, elérhetsz ezen a földön, az az enyészeté, tudnod kell,
hogy minden mulandó,
csak a szeretteid, gyermeked lelke halhatatlan!!!”


„Egy elemlámpa szüntelen világít. Eléje helyeztek egy diafilmet, és kivetítették a falra. A lámpa fényét nevezzük léleknek, tudatosságnak, Istennek, aminek akarod. A diafilmen az elméd tartalma látható, a falon lévõ kép pedig a külsõ világ, ami a diafilm (elmetartalmad) képe. A legtöbb ember azonosítja magát a testtel (a diafilmmel) és az elmetartalommal (ami a dián lévõ kép), miközben elfelejtette, hogy valódi Önmaga nem más, mint a Fény (ami a tudatos jelenlét érzése, a "vagyok";).” -
3 #8 Enid
- 2016. November 05. 11:06:59
Foton-antifoton.
120 #9 Vakeger
- 2016. November 05. 12:06:10
Feltenném a kérdést: mi az, hogy hibás mûködésû agy? Aki képtelen a gondolkodásra hibás aggyal, annak problémái sincsenek. Aki reálisan látja a világot, annak már számos nehézséggel kell megküzdenie. Ha ez nagy feladatnak tûnk, akkor az már hibás agyú? Ennyire azért nem egyszerû. Lovaginával egyet értek. Sok esetben nem vagyunk képesek megoldani helyzetünket egyedül. Talán még azt sem ismerjük fel, ha igazán gáz van. Persze kétségbe esetten rohangálhatunk templomba isteni segítségért, csak hát piszok nagy szabad akaratunkkal felruházva a nagyfõnök kényelmesen hátra dõl, és köszöni szépen ö jól van. Csak egymásra számíthatunk, de ha még bízunk a rendszerben, akkor maradhat a dilidoki is. Szerencsés esetben rövidtávra leszadál, és fizikailag életben maradsz. Lesz idõd helyzetértékelésre, és minél hamarabb folytathatod az életed. Az a bizonyos ráöntött tíz-harminc perces standard duma lehet nagyon fontos is. Egy beszûkült tudatállapotban nem árt, ha megkapod a jól irányzott ébresztõ pofont. Óvatosan megjegyzem bivalynak, van az az állapot, mikor az ember nem képes a helyzetén változtatni külsõ segítség nélkül.
238 #10 bivaly
- 2016. November 05. 14:14:21
Lovagina !

Érintett vagyok, nem magam, a környezetem, innen a véleményem, ami nem elméleti, hanem tapasztalat. Lovagina, csak Vakegér miatt, nem a körülmények fogságában lévõkrõl beszélek, az egy gyenge gondolkodó képességû embernél az élve eltemetés, hanem a ténylegesen szellemileg megrekedt, vagy visszamaradott emberekrõl. Mondom, nem én vagyok a pácban, csak mellettem, tehát volt honnan megtudnom a mechanizmust, ami mint a pszihológia tudománya van beleverve a köztudatba. Arról már nem is beszélek, hogy legalább hat olyan embert ismertem,( társasági kapcsolatok) aki vagy pszihológus, vagy pszihiáter volt, és pontosan úgy volt romokban a magánélete, mint bárki másnak, miközben õ napi szinten mondta meg a szerencsétleneknek a helyes gondolkodás, és viszonyulás mikéntjeit ! Nem vagyok megdumálható, hogy rosszul látom, meg hiszem. A jelenleg pszihiátria fedõnév alatt mûködõ "tudomány", álságos, sehová nem vezet, abszolút öncélú, és önfényezõ. Rémülten vettem tudomásul, hogy a rokonomnak nyújtott segítség, az a felette való uralkodás volt a pszihológus doktornõ részérõl. Egyszerûen hátborzongatóan undorító volt, hogy esetenként elkísértem, és mint kívülállónak, nekem is a csoport terápia idiótizmusa szerint a bekísért szerencsétlennel kórusban kellett intésre igeneznem, meg nemeznem !!! Ölni tudtam volna, és ez mára sem változott. Betegekrõl beszélek, nem a hétköznapok cserencsétlenjeirõl, akik elméletileg értelmesek, de 3000 évvel ezelõtt lehajították volna õket a Tajgetoszról !

Vakegér !

Nem ugyan arról beszélünk ! Vigyázz ! Én csak a szigorúan, valóban, valamiféle gyermeki szinten megrekedt, és állandó tanácstalanságban lévõkrõl beszéltem, nem az ép elmérõl, amit sarokba szorít, vagy fogva tart a megélhetés kényszere, vagy a politika, mint gazdaság, és munkaadó. A született idióták nincsenek ebben a sorban nálam, a Barátok közt, meg a Szulejmán fanok egy másik kategória.

Hozzaszolas küldése

Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.

Értékelés

Csak regisztralt tagok Értékelhetnek.

Kérjük jelentkezz be vagy regisztr?lj.

Még nem értékelték
Generalasi idö: 0.05 masodperc
329,922 egyedi latogato