Keresztény gazdasági mechanizmus! Államosítás, csak hagymázas seggszagba burkolva.
2017 legjobban teljesítõ befektetésének díját nagy valószínûséggel a Konzum vinné el a maga hatezer százalék feletti növekedésével, és bizonyára az Opus Globál is feljutna a dobogóra a Bitcoin mellé. Mi hajtja a Konzum, az Opus és az Appeninn részvényeket annyira, hogy a forgalmuk gyakran a blue chip részvényekével vetekszik, és meddig mehetnek még, és milyen fundamentumok rejlenek ezekben a cégekben?

A részvények értékelésének nehéz felsõ határt szabni, hiszen spekulálhatunk arra, hogy esetleg Paks 2 fejlesztését, az M10 autópálya munkálatait nyerik el, vagy éppen fél áron jutnak hozzá egy-egy nagyvállalathoz. Emiatt inkább egy alsó korlát meghatározása lehet a cél, ahol a vételi pontokat lenne érdemes keresni – abban az esetben, ha a befektetõk rajongása eltûnne a papírokból.

Kapcsolódó cikk Végre megértettük a csodálatos Mészáros-részvények titkát Indokolt a húszezer százalékos emelkedés, mert Mészáros Lõrincre mindig lehet számítani: olcsón szerzett cégeket értékel drágára. Ilyen egyszerû.

Közös jellemzõje a Konzum, Opus, Appeninn triónak, hogy a befektetõk szélsõségesen bíznak a vállalatok profitjának növekedésében, mintha bármi, amihez hozzáérnek, arannyá válna. Érdemes kiszámolni, hogy ez a növekedési hit mekkora részét jelenti a részvényárfolyamnak. A kérdés megválaszolásához a vállalatok féléves jelentéseit, illetve a BUX átlagos árazását vettük figyelembe, majd az így kialakult fair árat vontuk le az aktuális piaci árból. A részvényárból megmaradt részt pedig a vezetõség talpraesettségébe vetett bizalomnak tekintettük.

Ez alapján a piac az Opus növekedési sztorijában bízik leginkább, a részvényárfolyam 93 százalékát magyarázza a növekedésbe vetett hit és az árfolyam nagyjából 14-szer magasabb, mint ahogyan az a jelenlegi eszközök BUX átlagos értékeltségével indokolt lenne. Õt követi a Konzum, majd az Appeninn, amelyek “csak” 840 százalékkal és 300 százalékkal magasabban vannak árazva, mint hasonló fundamentumokkal rendelkezõ szektortársaik.

A három cégtõl összesen 24 milliárd forintnyi profitnövekedést vár a piac, ami a jelenlegi féléves jelentések alapján a nyereség négyszerezõdését jelenti. Szétosztva a vállalatok között ezt a növekedést, legnagyobb arányban az Opus-tól várják (17 milliárd forint értékben), a Konzumtól 5 milliárdot, az Appeninntõl pedig 2 milliárdot. Az Opus esetében ez a beárazott növekedés egyenértékû azzal, hogy a cég öt éven keresztül elnyerne évi 550 milliárdos állami közbeszerzést, míg az Appeninn esetében gyakorlatilag az ingatlanparkjának háromszorozódását árazza azzal a piac, ha jelenlegi profitjának triplázására fogad.

Ugyanakkor arra mindenképp érdemes felhívni a figyelmet, hogy a további vállalat- és ingatlanfelvásárlás finanszírozásának szempontjából nehézségekbe ütközhetnek. Az Opus esetében kifejezetten alacsony eredményre jut egy magas adósság (kamat és értékcsökkenés elõtti operatív eredmény 7-szeresére rúgó hitelállománnyal – a MOL esetében ez a mutató 1-es alatti), de az Appeninn se büszkélkedhet erõs tõkeszerkezettel. Ám utóbbi korlát lazulhat, ha egy nagyobb megrendelésen keresztül javul az eredményesség.

Konzum, a világbajnok hozamvadász: fõképp a turisztikai és pénzügyi szektorban vannak részesedései, de tulajdonrészt birtokol az Opus-ban és az Appeninn-ben is. Utóbbi kettõ olyan jó befektetésnek minõsült, hogy a cég értékének már közel 30 százalékáért felelnek, pedig csak kisebbségi részesedései vannak (Opus Globál: 5 százalék, Appeninn: 25 százalék). Ezen felül alapkezelõjén keresztül további befolyása van az Opus-ban, Appeninn-ben, továbbá az MKB-ban, de fontos hangsúlyozni, hogy ez nem saját tulajdon, az alapkezelõre bízott vagyonból vásárolta. A kezelt vagyon mérete 130 milliárd forint körül lehet (MKB: 60 milliárd, Opus: 41 milliárd, Appeninn: 15 milliárd, Diófa: 12 milliárd körül), ebbõl vagyonkezelõi díjbevétele van a cégnek.
Opus, a mindenhez értõ: ez a cég nyolc szektorban birtokol vállalatokban részesedéseket. Itt különösen magas a növekedési faktor szerepe, a piac 5-ször nagyobb eredményt vár a cégtõl a következõ években. Ez még a féléves jelentéshez képest is túlzónak tûnik. A cég ugyan 400 százalékkal javította operatív eredményét egy év alatt, fõleg felvásárlások segítségével, ám emiatt csúnyán megugrott a cég eladósodottsága: elérte a hétszeresét a kamat és értékcsökkenés elõtti operatív eredménynek. Az Opushoz tartozó cégek közül több esetében is jövedelmezõ állami megrendelések jöhetnek a a piaci pletykák szerint: a KP RIA Kft. a paksi bõvítésnél juthat munkához, de elég jól áll az Euro Generál Kft. vagy a Mediaworks is.
Appeninn, az új srác: ezt a részvényt augusztusban szerették meg, amikor a Konzum csoport bejelentette, hogy részesedést szerzett a vállalatban. A hír felébresztette a spekuláció határtalan lángját a befektetõkben, és azóta 250 százalékkal többet ér az ingatlan hasznosítással foglalkozó csoport. A legújabb felfedezett a három muskétás között, akár a legstabilabbnak is mondható, ha abból indulunk ki, hogy már jelentõs készpénz termelõ képessége van. Ám még ezzel együtt is szélsõséges árazásról számolhatunk be, fõleg, ha nemzetközi szektortársaival vetjük össze.

De honnan érkezhet meg az az érték, amit a cégekbe áraznak?

Egyrészt a cégek gyakran vásárolnak piaci érték alatt. Erre tökéletes példa a Konzumnál a Hunguest Zrt. megszerzése, ami most 2,5 milliárd forinttal ér többet, mint a vétel elõtt. A céget 5,8 milliárd forintos értéken konszolidálta a Konzum, amit ha összevetünk a vásárláskori értékkel, akkor kiderül, hogy 50 százalékos diszkonton (azaz féláron) vették.

Van tehát egy rendelkezésre álló keretösszeg, ami valószínûleg piaci kamatozás alatti hitelekkel van összepárosítva. A cég ráadásul bizonyítottan könnyen talál félreárazott, fundamentális értékük alapján megvásárolható cégeket. De ezzel a módszerrel is csak korlátozott ideig lehet növekedni. Hiába van csoporton belül az MKB, egy vállalat nem kaphat végtelen hitelt: nem nyújtózkodhat tovább, mint amennyire a takarója ér.

Ezt igazolja az Opus közgyûlésén jóváhagyott 20 milliárdos tõkeemelés, ötéves határidõvel. Nemrég a Konzumnál is meglépték ezt. A tõkeemelésekkel további puskapor lesz a vállalati felvásárlásokra. A részvényesek inkább az eladósodáson keresztüli akvizíciót tartják elõnyösnek, és nem azt, amivel bõvül a részvényszám – hiszen a részvények hígulása miatt kisebb arányban részesednének majd a növekvõ profitból. Ezért érdekes lehet a piac reakciója egy ilyen bejelentésre. A másodszori részvénykibocsátások (SPO) hírére rendszerint eséssel szoktak reagálni a papírok, de ha a befolyt pénzbõl olyan felvásárlást hajtanának végre, aminek profitnövelõ hatása ellentételezni tudná a magasabb részvény darabszámmal járó profit hígulását, akkor akár még tovább is emelkedhetne a papír.

A másik értékteremtési módszer a Konzum és Opus alapkezelõjének vagyonszerzése. A logika egyszerû, a kezelt vagyon után járó alapkezelõi bevételek – az alapkezelési és sikerdíj – arányosan nõ a kezelt összeggel, ám a vagyonnövekedéssel nem nõnek arányosan a költségek. Minél több vagyon jön tehát az alapkezelõbe, annál több pénzt termel. Az új szerzeményekkel és a korábbi részesedések felértékelõdésével együtt nagyjából félmilliárd forintnyi díjbevétel jöhet az alapkezelõhöz.

A relatív értékelés szerint a Konzum vételén 336 forintos, az Opusén 43 forintos, az Appeninn vásárlásán pedig 238 forintos részvényárfolyamon érdemes elgondolkodni. Igaz, éppen a két legfontosabb értékteremtési forrást nehéz elõrejelezni, tehát hogy milyen cégeket fognak milyen olcsón megvásárolni, és mennyi vagyon érkezik az alapkezelõhöz. Mivel a cégek jövõbeli terveirõl nem tudunk semmit – már azon kívül, hogy szeretnének ezentúl is olcsón vásárolni -, nehéz megmondani, hogy mennyit is érnek valójában.

Közgazdasági szempontból a meglévõ eszközök készpénztermelõ képessége és a jelenlegi árazás elvált, egyértelmûen vállalati felvásárlásokon keresztüli növekedést áraz a piac. Utóbbit nagyobb megrendelések hiányában akadályozhatja a túlzott eladósodottság. Innen már csak a vezetõségen múlik, hogy mennyire tudja beváltani az profit sokszorozódásához fûzött reményeket. Az pedig továbbra is kérdés, hogy mennyire merünk belehinni?
Link