Ez a hazugság terjeng a neten, pedig már meg is cáfolták és kiderült, hogy....nem is volt és nem is írta alá senki és egyáltalán! Azért én szeretnék utánajárni, hogy mi is elõzte meg ezt a nagy Merkel-Hitler-es zsidóbetelepítést. Hátha még Nobelt is kap, amire Hitlert csak jelölték. Mekkora színház!

Mindenki ott volt aki számított

2004 áprilisában Magyarországon járt Mose Kacav izraeli államfõ. Az ok látszólag egy szokványos baráti látogatás volt. Ehhez képest zárt körben egy olyan államközi megállapodás köttetett, melynek egyes pontjai külön-külön is felérnek egy hazaárulással. Ha az aláírásnál csak a balliberális pártok és azok érdekkörei képviseltették volna magukat, senki sem csodálkozna, de történetesen jelen volt a teljes politikai elit. Beleértve az akkori államfõt, Mádl Ferencet is.

2004 április 14-én, egy szerdai nap késõ estéjén, Izrael magyarországi nagykövete fogadást adott, ahol összegyûlt a megállapodást aláíró magyar politikai elit. Az egyezmény részben a már említett EU-Izraeli akcióterv alapján került megfogalmazásra, és 2004 május 1-én lépett életbe. A magyar felek ezzel az aláírással tulajdonképpen ratifikálták az EU-s országokban sem szellõztetett kerettervet.

Korunk jellemzõje az a kényszer, amibe a nemzetközi elvárásoknak megfelelni akarás beleviszi egy magát függetlennek nevezõ ország politikusait egy olyan dokumentum aláírásába, mely ellenkezik a józan ésszel, és hátrányára, sõt kárára van a választóknak és az országnak. A "nemzetközi elvárások" ebben a kontextusban az USA, Izrael, a nemzetközi és magyarországi zsidó szervezetek, és persze az általuk irányított erõsen kettõs mércés ún. "vezetõ média" elvárásait jelenti. Ez egy olyan kényszer, amibõl egy pártos demokrácia sosem fog tudni kiszabadulni, és nem csak a hazai viszonyokat jellemzi. Nem az én feladatom persze megítélni, hogy mennyire érezték az itt ismertetett dokumentum aláírását politikai kényszernek a jelenlévõk. Egy biztos. Mindenki ott volt aki számított.

Az itt ismertetésre kerülõ anyag az EU és Izrael között létrejött "akcióterv"-nek nevezett megállapodás része. A különös az, hogy a hazai sajtó nem számolt be az EU-Izraeli akciótervrõl, de az EU-s média is többnyire kerülte, mint macska a boxer kutya udvarát. (Az eredeti EU-Izraeli akcióterv anyaga itt olvasható.)

A dokumentum aláírásán részt vettek:

Mose Kacav, Izrael akkori államfõje,
Mádl Ferenc, Magyarország köztársasági elnöke,
Medgyessy Péter, akkori miniszterelnök,
Kovács László az MSZP részérõl,
Hiller István az MSZP részérõl,
Dávid Ibolya az MDF részérõl,
Herényi Károly az MDF részérõl,
Orbán Viktor a Fidesz MPP részérõl,
Áder János a Fidesz MPP részérõl,
Pokorni Zoltán a Fidesz MPP részérõl, valamint a
Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének vezetõi.

Ezen kívül két fõ az SZDSZ részérõl. A nevek véletlenül kimaradtak a jegyzetembõl, de mint a többi párt esetében, itt is a legfelsõbb vezetõk lehettek jelen, tehát valószínûsíthetõ a személyek Kuncze Gábor mint pártelnök, és Petõ Iván mint az SZDSZ országos tanácsának elnöke.

A dokumentum

A dokumentum 8 pontból állt, melyek a következõek voltak:
1, Magyarország befogadó célország.

Ennek a pontnak a lényege, hogy abban az esetben, ha Izraelt külsõ agresszió érné, mely veszélyezteti az ott élõ zsidók életét, Magyarország 500.000 zsidó befogadását vállalja, állampolgári jogokat adva a befogadottaknak. Hasonló megállapodások értelmében Németország további félmillió, Lengyelország pedig 100.000 Izraeli állampolgár befogadására tett ígéretet az ott elhangzottak szerint.

Jegyzetek az egyes ponthoz

a.) Ezzel szemben Németország a zsidók bevándorlásának korlátozásáról döntött 2006 júliusában.

b.) A ránk vonatkozó szám valószínûleg nem 500, hanem 550 ezer. A Magyar Fórum 1998. december 17-i számában az izraeli A Hét Tükre nevû újságból idézett egy közleményt, miszerint "a jövõben Magyarország állampolgárainak száma 550 ezer izraelivel gyarapodhat". Ez különben azért is meglepõ, mert az Új Magyarország (1991.09.24) amikor Göncz Árpád Tel Avivban, járt 1991 nyarán, még arról tudósított, hogy csak "negyedmillió magyar ajkú közösség" volt Izraelben!

c.) A 2007 februárjában kirobbant "ázsiai betelepítési botrány" témájában a magyarnak mondott kormány Semjén Zsolt által kiemelt sorokra reagálva a következõ közleményt adta ki: "a félreértelmezett sorok nem ázsiai vagy más külföldi migráns tömeges betelepítésérõl szólnak, hanem egyrészt a migráció globális szinten tapasztalható hatásait értékelik, illetve ezen keresztül a hazánkba legálisan érkezõ külföldiek társadalmi integrációját célozzák".

Izrael a Közel-Keleten van ugyan, de az egyben Nyugat-Ázsiát is jelenti. Ha ilyen összefüggésben vizsgáljuk az egész botrányt, teljesen más megvilágításba kerül. Nem kínaiakat akarnak tehát az országban letelepíteni, mint az tévesen elterjedt, hanem a zsidók bevándorlását és letelepedését kívánják elõsegíteni hazánkban.

d.) Több mint egymillió izraeli lehet EU- állampolgár

Ez egy 2004.03.12-i hír, azaz közvetlenül a megállapodás elõtt íródott. Kimásolom ide a szöveget, hogy megmaradjon:

"Az Európai Unió május elsejei kibõvítésével kereken 1,1 millió izraeli számára nyílik lehetõség arra, hogy európai uniós állampolgárságot szerezzen. Errõl a Háárec címu izraeli lap számolt be, utalva arra, hogy a lehetõséget az unió kibõvítése hordozza magában. Olyan, a belépés elõtt álló országok, mint Lengyelország és Magyarország ugyanis nagyszámú zsidó állampolgárral rendelkeztek, akik vagy a holokauszt elõtt vagy késõbb a sztálini idõk antiszemitizmusa miatt menekültek Izraelbe.

Az Európai Unió Izraelben akkreditált nagykövete, Giancarlo Chevallard tel-avivi sajtóértekezletén utalt arra: az EU 25 tagúra történõ kibõvítésével az izraeli zsidók egyötöde szerezhet jogot arra, hogy egyik vagy másik EU-tag állampolgárságáért folyamodjon. Az uniós törvények ugyanis kimondják: mindazok, akik bármelyik tagállamban születtek – valamint gyermekeik és unokáik – jogosultak arra, hogy állampolgárságot szerezzenek. Az izraeliek hat százaléka már élt ezzel a joggal, mert olyan országból származnak, amely az unió tagállama, például Németország, Franciaország, Olaszország vagy Ausztria.

Egy közelmúltban végzett felmérés szerint a megkérdezett izraeliek 60 százaléka támogatja az uniós állampolgárságot, további 25 százalék gondolkodik azon. Mindazonáltal a megkérdezettek 75 százaléka nem helyesli az EU közel- keleti politikáját. Azt vallják ugyanis, hogy az EU elônyben részesíti a palesztin álláspontot. (MTI/APA)"

Ha összeadjuk a fentebb jelzett számokat, azaz a Magyaroszág, Németország és Lengyelország által bevállalt létszámot, akkor pontosan kijön a cikk címében jelzett "több mint 1,1 millió".


e.) Frattini is megmondta, azaz megmondták neki, hogy mit mondjon meg, miszerint Magyarországnak égetõen szüksége lesz a bevándorlókra.

2, Izraeli áruk európai terjesztése.

El sem tudom képzelni, hogy ez a pont mirõl szólhat, hiszen az Izrael és Magyarország közötti kereskedelmet az 1998 és 2004 május 1. között érvényes szabadkereskedelmi megállapodás szabályozta, amely az ipari termékek esetén vámmenetes ki- és behozatalt biztosított. 2004 május 1-gyel pedig életbe lépett az EU-Izrael közötti szabadkereskedelmi egyezmény, tehát Izrael bárkivel kereskedhet az EU-ban, ha legálisan akarja ezt megtenni. Csak olyan cikkekrõl lehet szó melyek nem tartoznak az egyezmény hatálya alá. (Fegyverekrõl?) Ezeket átcsomagolással úgymond "honosítani" lehet, majd úgy továbbszállítani az EU tagországaiba. A megállapodás ezen része tehát az uniós törvények valamilyen formában történõ kijátszása.

3, Izraeli vállalkozások állami, azaz közpénzen történõ támogatása.

1993-ban Izrael és Magyarország egy beruházás védelmi megállapodást kötött , mely eredetileg 10 évre szólt, de továbbra is fenntartották. A titkos megállapodás 3. pontja ennek a folytatása lett volna. Az izraeli beruházók kihasználták a magyar állam kínálta vissza nem térítendõ támogatásokat, majd 2006 augusztusában, amikor nyilvánvaló lett, hogy a kormány már semmilyen formában nem lesz képes támogatni õket Magyarországon, gyorsan felmondták az 1993-ban kötött, de még mindig élõ megállapodást.
A 2004-es egyezmény után nem sokkal jött létre többek között pl. az az ismert szerzõdés, mely alapján egy Izraeli céget közel egymilliárd forinttal támogatott az állam. Ez egy gyémántcsiszoló üzem lett volna Salgótarjánban (Lásd ezt a 2004-es hírt), annak az öblösüveg gyárnak a területén, mely átmeneti pénzzavarba került. A "munkahelyteremtés" címszó alatt az izraeli befektetõnek ajándékozott pénzösszeg 750 ember plusz a beszállítók kenyerét menthette volna meg hosszú távra az egyébként jó piaci feltételek között mûködõ St.Glass Rt. talpraállításával. Ezzel szemben a gyémántcsiszoló kevesebb mint 350 embert foglalkoztatott volna, azt is csak az üzem teljes beindulása után. A beruházás végül sosem valósult meg. Vajon hány hasonló ügylet bonyolódott le, hová mentek a pénzek számolatlanul?

Úgy nem mellesleg ide vág egy a Magyar Fejlesztési Bankban dolgozó ügyintézõtõl származó információ is, mely szerint a magyar állam a TB kasszából(!) izraeli kibucépítéseket finanszíroz, melyek rossz minõségû paprikát termelnek, amit aztán a kiváló hazaihoz keverve az EU-ban magyarként adnak el. Ezért aztán nem támogatják a haza paprikatermesztést itthon, mert Izraelbõl légi úton behozva is olcsóbb.

4, A zsidó kultúra hangsúlyos megjelenítése és propagálása a médián
keresztül.

Ebben nincsen nálunk hiány. Ez is része az EU-Izraeli akcióterv néven ismert dokumentumnak. Az ún. holokauszt-oktatás tantárgyi bevezetésének sürgetése is ide tartozik.

5, A gyûlölettörvény minden áron való elfogadtatása az országgyûlésben, és
annak szigorú alkalmazása.

Ezzel azóta is és folyamatosan próbálkoznak. 2007 márciusában a Mazsihisz még azt a bátorságot is vette, hogy tövényjavaslatot nyújtson be! Törvényjavaslatot, a Mazsihisz!!! A médiának persze nem szúrt szemet, hogy mi a fenét képzelnek magukról. Látszólagos ellenállásukkal szemben a gyûlölettörvény nem megszavazása inkább politikai alku kérdése lehet a Fidesz részérõl, tekintve, hogy azt már kinyilvánították, hogy a holokamu tagadásáról szóló törvényt simán megszavaznák. Mivel azonban ez nyilvánvalóan alkotmányba ütközne, ezért jöttek elõ azzal, hogy inkább alkotmányba iktatnák a dolgot, mint azt megtudtuk Répássy Róberttõl 2009 június elején.

6, A nemzeti irányultságú kisebb pártok, valamint civil szervezetek
mûködésének ellenõrzése, korlátozása, és megszüntetése.

Ez a pont egyértelmû. Nem más ez, mint a megalkuvást nem ismerõ, a nemzeti megújulást óhajtó és szolgáló nemzeti erõk, az ún. "szélsõjobb" és a civil mozgalmak eltaposására tett törekvés szentesítése. Ezt mûvelik a rendszerváltás óta folyamatosan. Ha valami kibontani készül a szirmait, rögtön ott terem egy-két balról jövõ tégla, vagy provokátor és átveszi az irányítást, hogy aztán ha nem õket szolgálja az ügy, akkor mehessen a levesbe. A Jobbik 2009-es elõretörése csak azért volt lehetséges, mert nyílt lapokkal játszottak, nem érdekelte õket a szélsõségesezés, a szavazóikat pedig még annyira sem.
Aztán elõször a Magyar Gárdát tiltották be abszurd okokra való hivatkozással, majd a baloldalon megjelentek a Jobbik Magyarországért Mozgalom betiltását szorgalmazó és annak lehetõségét elemzõ hangok, a legfelsõbb bíró pedig elhatárolódás helyett "nem zárta ki annak lehetõségét." Mindeközben a Fidesz a sehonnai bitang ember hallgatásának bûnét gyakorolta azzal, hogy tartózkodott az ezekkel kapcsolatos nyilatkozattételtõl.

7, Az izraeli politika feltétlen támogatása a magyar külpolitikában, és a
nemzetközi fórumokon.

Ez utóbbit tökéletesen lekövethetjük a magyar politikában. Az izraeli tömeggyilkosságok ellen egy szava sincs a magyar kormánynak, sem pedig a pártoknak. A maga is zsidó származású Eörsi Mátyás szóvivõ kijelentette, hogy "Izraelnek joga van az "önvédelemhez", holott mindannyian jól tudjuk, hogy nem önvédelemrõl van szó. Eörsi Mátyás, és Vásárhelyi Mária voltak azok, akik EU képviselõként soha egyetlen egyszer sem emelték fel szavukat a szomszédos országokban élõ magyar kisebbséget ért hátrányos megkülönböztetések, az ellenük elkövetett atrocitások, valamint az ottani politikusok magyarellenes kirohanásai ügyeiben, ellenben Izraelt következetesen és foggal körömmel védték, amikor az Európa Unió el akarta ítélni a palesztinokkal kapcsolatos bûnös gyakorlata miatt. Az ENSZ rasszizmus elleni konferenciájáról is kivonultunk 2009 áprilisában, mert szóba került, hogy Izrael rasszista állam.

8, Harc az antiszemitizmus minden formája ellen a Berlini Deklaráció
szellemében.

Ez is része az EU-Izraeli akciótervnek. Ez a pont ismét csak a véleményszabadság korlátozása céljából került bele az egyezménybe.

A fenti megállapodást a Magyar Atlanti Tanács nevû, homályos rendeltetésû szervezet hozta össze, melynek tagsága - hogy is mondjam - igencsak "színes". A szervezet költségvetését pénzintézmények dobják össze, de nem megerõsített források szerint évente 4 milliárd Forinttal részesül a magyar adófizetõk pénzébõl is.
A MAT-ról Drábik János több könyvében is (Uzsoracivilizáció, Világzsákutca) részletesen ír, de az interneten is találunk róla anyagot. Egy az Új Világrendet megvalósító világhálózat magyar tagszervezetérõl van szó, mely korántsem Magyarország érdekeit veszi figyelembe, hanem kizárólag a pénzhatalmat szolgálja ki, és egyértelmû szabadkõmûves kapcsolatokkal rendelkezik.

***

Az egyezményrõl szóló információ Vida Lajos, azóta sajnos már elhunyt FKGP-s politikustól származik, aki sajnos csak töredékesen emlékezett, dokumentumot nem juttatott el hozzám. Ennek ellenére bízom az információ valódiságában.

Az ügy azért kiemelten fontos, mert az egyezmény nem csak fittyet hány a demokrácia alapértékeire, de közvetlenül befolyásolja nemzetünk jövõbeni politikai mozgásterét, és jövõjét, ami megengedhetetlen! Kérem, hogy ha valaki bármilyen további információval, esetleg részletekkel, vagy akár cáfolattal rendelkezik az ügyet illetõen, írja meg nekem, akár névtelenül is.

Nibiru 2006.08.25


Veszélyes színház - a 2004-es titkos magyar-izraeli megállapodás margójára

A fenti anyaghoz melegen ajánlott olvasmány:
Csurka István: Zsidó betelepítés Magyarországra (2001-ben jelent meg)


(Legutóbbi javítás, frissítés, adatkiegészítés: 2009.07.21)

v.1.10

Link



Közlemény az alábbi cikkhez

Amennyiben az alábbi szöveget a sajtótörvény és a vonatkozó magánjogi passzusok ellenére valaki nyilvánosságra kívánja hozni, számolhat azzal, hogy be fogják perelni és el fogja veszíteni a pert, mint ahogy az már egy esetben meg is történt.
Az alant közzétett információkat sajnos nem tudom kézzel fogható bizonyítékkal alátámasztani. Tartalmát 2006 elején jegyeztem le, Vida Lajos, azóta már elhunyt FKgP-s politikus szavai alapján, aki a történetet számos ismerõsének elõadta.

Sajnos kifejezett kérésem ellenére sem jelentkezett késõbb senki, hogy alátámassza, vagy akár cáfolja az ezen oldalon olvasható információkat. Jelenleg tehát mindössze a Fidesz prominenseinak javára döntõ bírósági ítélet az egyetlen, mely tagadja a megállapodás létrejöttét. Én viszont olvasóim bölcs ítéletére bízom, hogy figyelembe véve a 2004 óta hazánkban történteket, igaz volt-e amit Vida Lajos anno elmondott nekem.

Nibiru


Ez igaz lehet? Nincs ugye összefüggésben a ma is zajó eseményekkel, személyekkel? Kissé elbizonytalanodtam, mert szerintem nagyon is, de hát ti jobban tudjátok (vagy mégsem)! A hazaárulás, zsidó-cigány puccs, Merkel a Hitler -lány és a "muszlim"- zsidó titkosszolgálati kavarás illeszkedik. Áder nem tud semmirõl? Dehogynem. Nagyon aggódom a zsidók miatt. A magyarok nem érdekelnek, olyan már nincs itt, csak szarványban. De majdcsak fel-támadunk így is!

Posta Imre


http://www.nibiru.hu/moiz.htm


feladó: bubó Doki
címzett: orfktitkarsag@orfk.police.hu;
Ügyelet BRFK ;
info@ih.gov.hu;
knbsz@knbsz.gov.hu;
miniszterelnok@me.gov.hu;
Nemzetbiztonsági Hivatal ;
Nemzetbiztonsági Szakszolgálat ;
rusemb@euroweb.hu;
Police in Hungary ;
hivatal@tek.gov.hu;
hmugyfelszolgalat@hm.gov.hu;
Magyar Honvédség
dátum: 2015. október 9. 10:08
tárgy: Feljelentés
küldõ: gmail.com