Nem szûrlet! Ma végre kimoccantunk vidékre, s meg sem álltunk amíg nem fékeztem. Gyermekkoromban a TSZ háztáji volt az õszi program. Végeláthatatlan sorok fûszer és almapaprikából. De utáltam. Mekkorát változott bennünk a szépség iránti vágy és megbecsülés. Feltankoltunk erõsbõl és jó vidéki zöldségekbõl. Nekem nagyon satnyák lettek és így is kétszer vetettem. Holnap savanyítás és zöldség-levél aprítás, lesózás...no meg ha marad rá idõm, akkor még megkeresem a vízvezeték-csövet is. Paraszt vagyok, az ásás a véremben van, az asszony meg fényben tündököl. Éljenek a halottak és jöhet a tél!
Már a képernyõn megjelenõ szinek ereje is nagyon szokatlan...
Az ember szinte mindig a ködöt, müfelhõt, szürke környezetet látja - még én is, pedig svájcban nem hanyagolták el a zöldövezetet... csak éppen randa, nyirkos majd minden nap...
Ezek a fényképek és levelek pedig szó szerint ragyognak!
(Igaz, hogy a te fosbarnás-zöld katonás szinárnyalatod kicsit lerontja az összképet, de végül is a paprika nyert!)
Elidõzök az utolsó képen, és a pillanatnyi öröm végtelennek tûnik. Pedig elmúlt, csak a képen van itt. Szép emléke, magunkba zárva, reágondolva, elégedettséggel tölt el. Örülni más örömének, az olyan, mint felfedezni az élet értelmét, ami nem más, mint annak értelmetlensége, de közben mégis értelmessé téve. Hitvallásom, hogy keresd az örömöd, de az másnak ne okozzon ürömöt, ez a legtöbb mit tehetsz és én azt hiszem, hogy magadra büszke lehetsz. Kívánok neked az életben sok szép pillanatot, míg az idõ erre ad Neked módot. Közben pedig, idecsempészem, az idõrõl szóló szösszenetem:
Az idõ
Örülsz a pillanatnak,
Azt hiszed, minden õrökké tarthat.
A tegnap történése,
Mára elmédbe zárva,
Várja, hogy ismét
Önmagát megtalálja.
Lesz újra meg újra pillanat,
Örülhetsz neki, vagy sírhatsz,
Ugyanolyan sosem lesz a holnap.
Mert múlik, és mégis marad,
Az idõ, mely számtalan.
Azt csak az ember méri,
De attól õ mégis csak annyi, amennyi.
Nem változik, így az semennyi,
És mégis valami, vagy valamennyi.
Az ember számára mégis múlik,
De önmagában az idõ mégsem telik,
Hisz nem fogy, mert mindig marad annyi, amennyi.
Tisztelettel: Márki László
(A nevemet csak azért írom ki, mert akinek szól, Õneki is tudott a neve. Tiszteletlenségnek tartanám, ha álnév mögé rejtõzve, nem vállalnám a magamét.)
Ssman, van ott bélmagasság, csak elõtte be kell nyalnod egy chilit, oszt görnyedezel ám utána, ahogy il-lik!
Gerry, tudom, hogy sokat árt a képek szépségének, hogy magamat is ábrázolják, de a PR-osom azt javasolta, hogy mégis legyenek regisztrálva, hogy dolgoztam. Még jól jöhet a túlvilágon, ami azért sokkal színesebb, mint amit szem itt befogadni képes. Ahhó nincs kép.
László, az élet derekára leszok tisztulni a lényeg. Köszönöm a verses köszöntõt asszonyom nevében. Az idõt mi mérjük magunknak vederrel, dézsával, vagy gyûszûvel, kinek képessége és szava-tossága szerint.
Imre azert ,hogy ilyen nagy munkaba allsz remellem
. [color=#ff0000]Holnap savanyítás[/color]
A leg fontossabb alap anyagot a 10% kost mar be szerezted?
"Még jól jöhet a túlvilágon, ami azért sokkal színesebb,..."
Már csak az a kérdéses, hogy melyik lesz a domináns a túlvilágunkon: A sárgás mélyvörös, vagy a tiszta fehér-világoskék... nem mindegy.
Persze lehet - hogy ugyanezt a mocskot kapjuk, más helyen - bolygón - csillagrendszerben ... azán mire jól kisírjuk magunkat szoptatás közben, hogy miért érdemeljük EZT... lassan beletörõdünk és amire megtanulunk kommunikálni már elhisszük a sok gyügyögésbõl, hogy talán ebben (abban) az új világban már nekünk terem babér... és rámosolygunk az új mamánkra... hátha felvidul töle!
Gerry, úgy vélni, hogy ez itt a világok leg-jobbik-a, merõ hiszékenység, ábránd. Persze lehet sokkal rosszabbik jobbik is, de azt eldöntöttem, hogy nem jövök vissza, úgy, hogy most kell mindenkinek lerendezze "velem" a dógait és nekem is mindenkival-vel-nál-nél...
Azt nem zárom ki, hogy vissza kell jönnöm, mert kényszerítenek rá, esetleg meggyõznek, hogy ...
De majd meglássuk. Lehet, addig még meggondulom a dolgot, megbúsulom, bár nagyon intenzív tudálékosság volt ez az utóbbi 10 év. Még egy ilyen 10-es és nem leszek 100-as.
Imre - ne izgasd magad, növéremtõl tudom (már jó régrõl, hogy "negyveneig eszesedünk utána meg meszesedünk"
Nálad hány is az a mennyi??? ....Csak azért merem megjegyezni, mert én már készülök a második gyerekkoromra... ugyan pelenka még nem kell, nem is sírok..., de már készítem agytekervényeimben a helyet az új információk befogadására... a régi pedig? ... kit érdekel! Nem abban élek, csakis a jelenben.
Most mondták, hogy holnap is az lesz!
De lehet valami abban a reinkarnációban is... Honnan tudtam volna rögtön, hogy a nõi mell egy jó dolog és mit kell vele csinálni, amikor a születésemtõl számítva csak jóval késõbb szereztem meg a tudást és a gyakorlati használat elvét?
Gerry, neked soha nem nõ be a kutacsod, de a színvilágod és az ízlésed legalább nem kifogásolható. Tettem föl még egy képest a vödrös chili mellé a saját termesztésût is. Vera most lát hozzá és Józsi 20%-os esetét használja majd. Megy a hordóba. Szerintem rohadtul erõs lesz, de nálunk a gyerekek (Marcit kivéve) nagyon bírják és nincs is ebéd már jó régtõl erõs (nem csípõs ám!) nélkül.
A céklát még kinn hagyom, annak nem árt egy kis fagy sem, de olyan szép kerekek, mint a képen a cickók.
Egyébiránt bõven megértelek. Lassan tõtöm a 47-et a wiki szerint is. Érdeklõdési köröm egyre szûkül a közeli, kézzel foghatóra és az asszonynak ez nagyon nincs ellenére.
Ha már szüret, akkor a sok dugóknak is el kell fogynia.
----------------------------------------
Imre, teljesen igazad van! Most kell lerendezni, a-karom mondani elrendezni a dógot. Egy porcikám sem kíván ide ismét visszatérni. Fentrû meg má ne legyenek olyan okosak.
- 2016. October 31. 19:59:19
- 2016. October 31. 21:46:57
- 2016. November 01. 05:38:35
- 2016. November 01. 08:13:00
- 2016. November 01. 09:00:03
- 2016. November 01. 12:35:22
- 2016. November 01. 12:43:44
- 2016. November 01. 13:09:59
- 2016. November 01. 13:34:19
- 2016. November 01. 16:05:20