Nem szûrlet! Ma végre kimoccantunk vidékre, s meg sem álltunk amíg nem fékeztem. Gyermekkoromban a TSZ háztáji volt az õszi program. Végeláthatatlan sorok fûszer és almapaprikából. De utáltam. Mekkorát változott bennünk a szépség iránti vágy és megbecsülés. Feltankoltunk erõsbõl és jó vidéki zöldségekbõl. Nekem nagyon satnyák lettek és így is kétszer vetettem. Holnap savanyítás és zöldség-levél aprítás, lesózás...no meg ha marad rá idõm, akkor még megkeresem a vízvezeték-csövet is. Paraszt vagyok, az ásás a véremben van, az asszony meg fényben tündököl. Éljenek a halottak és jöhet a tél!