Mostanában elég sok impulzus ér és elég fárasztó is a fázis, melyen keresztül kell evickélnünk, vagy együtt, vagy egyenként, de mindenképpen. Sokat dolgozom. Többet mint eddig és jól bírom, főleg, hogy egyre bátrabban nyúlok a spaklihoz, glettvashoz és a szavakhoz is. Már állványozunk is! Szabadvakolásban vagyunk Talpival és Matyival. Nem mondom, hogy nem fárasztó, mert de. Érzem minden tagom, még ha tagolatlanul is, egy az egyben. Most éppen ezt dobta a gép. Lehet holnap dob mást.

Látom többeket megvisel a klímaváltozás és nem tud mit kezdeni a változás gondolatával sem, pedig valójában semmi nem változott. Páran behisztiztek, sokan meg a fejüket fogják, vagy más test-ré-süket. Bocsánat, nincs energiám mindenkivel külön foglalkozni, de meg kedvem sincs szájba rágni. Ami haladhat, az halad és aránylag nem rosszul. Azoknak, akik ezzel elégedetlenek (nem is tudom meghatározni, hogy mivel), tegyenek jobbat, többet, másképp, vagy ne tegyenek. Az elmúlt hetekben az én agyam is megfőtt párszor a napon, de ettől csak szittyább lettem, legalábbis a tükör azt állítja. Állótükör.

Na tehát hogy is állunk? Igen, egyszer nagyon régen volt egy képzelt státusom, foglalkozásom és világképem. Na ezekből mára semmi nem maradt, mármint a régiekből és van amit már nem is szeretnék meghatározni. Idén rászánom a maradék időm, energiám és persze a család türelmét, hogy a nemzeti ügyekben egységes álláspontra segítsem, akik oda tartanak, ha már feltámadt az igény. Nyilván, ha kell, tovább is léphetünk, fizikai megvalósítás irányába is valaminek, mit még ma nem neveznék néven. Lehet holnap sem és lehet neve sem lesz. A lényeg, ne én akarjam. Én már nem fogok erőlködni, meg győzködni senkit semmiről, hogy mi lenne a jó, üdvös, vagy éppen a rossz, de kötelező kör. Úgy tűnik ezt a szerepet hivatalból átvették tőlem a szervek. Nekem ezzel nincs dolgom.

Van egy fixa ideám. Tudom, hogy butaság, de akkor is. Idén töltöm az 50. Nem nagy ügy, de aki ismer már pár éve, tudja, sanszos volt, hogy a 40. sem lesz meg. Meglett. Idén szeretnék lezárni minden "folyamatot" magamon belül és "kívül". Minden sietség, hamariság és késedelem nélkül. Ebben benne van sok minden, amit szóba sem tudok önteni, de lehet, hogy menne, csak nem is törekszem rá. Páran itt tán szavak nélkül is értitek, sokan meg mondatok halmazából sem. Nem nagy ügy. Az "állandó készenlét" állapotát kívánom magam mögött tudni. Most fizikai erőfeszítek, de aztán meditáció lesz. Még nem tudom hogyan és mit is fogok csinálni, de ettől biztosan nem lesz terméketlenebb a produktuma. A világot és a benne izgő-mozgókat (köztük magamat is) más nézőpontokból is meg kell vizslatnom. Noha tudom, hogy ebben bőven számíthatok rátok, attól tartok, jobbára ez amolyan magányos küldetés-féle. Most még csak terv. Régen volt már tervem. Most körvonalazódik bennem valami. Úgy, mint régen.