Bejelentkezés

Felhasználónév

Jelszó



Elfelejtetted jelszavad?
Új jelszó kérése

Egyszer régen, nagyon régen

GondolatokMostanában elég sok impulzus ér és elég fárasztó is a fázis, melyen keresztül kell evickélnünk, vagy együtt, vagy egyenként, de mindenképpen. Sokat dolgozom. Többet mint eddig és jól bírom, főleg, hogy egyre bátrabban nyúlok a spaklihoz, glettvashoz és a szavakhoz is. Már állványozunk is! Szabadvakolásban vagyunk Talpival és Matyival. Nem mondom, hogy nem fárasztó, mert de. Érzem minden tagom, még ha tagolatlanul is, egy az egyben. Most éppen ezt dobta a gép. Lehet holnap dob mást.

Látom többeket megvisel a klímaváltozás és nem tud mit kezdeni a változás gondolatával sem, pedig valójában semmi nem változott. Páran behisztiztek, sokan meg a fejüket fogják, vagy más test-ré-süket. Bocsánat, nincs energiám mindenkivel külön foglalkozni, de meg kedvem sincs szájba rágni. Ami haladhat, az halad és aránylag nem rosszul. Azoknak, akik ezzel elégedetlenek (nem is tudom meghatározni, hogy mivel), tegyenek jobbat, többet, másképp, vagy ne tegyenek. Az elmúlt hetekben az én agyam is megfőtt párszor a napon, de ettől csak szittyább lettem, legalábbis a tükör azt állítja. Állótükör.

Na tehát hogy is állunk? Igen, egyszer nagyon régen volt egy képzelt státusom, foglalkozásom és világképem. Na ezekből mára semmi nem maradt, mármint a régiekből és van amit már nem is szeretnék meghatározni. Idén rászánom a maradék időm, energiám és persze a család türelmét, hogy a nemzeti ügyekben egységes álláspontra segítsem, akik oda tartanak, ha már feltámadt az igény. Nyilván, ha kell, tovább is léphetünk, fizikai megvalósítás irányába is valaminek, mit még ma nem neveznék néven. Lehet holnap sem és lehet neve sem lesz. A lényeg, ne én akarjam. Én már nem fogok erőlködni, meg győzködni senkit semmiről, hogy mi lenne a jó, üdvös, vagy éppen a rossz, de kötelező kör. Úgy tűnik ezt a szerepet hivatalból átvették tőlem a szervek. Nekem ezzel nincs dolgom.

Van egy fixa ideám. Tudom, hogy butaság, de akkor is. Idén töltöm az 50. Nem nagy ügy, de aki ismer már pár éve, tudja, sanszos volt, hogy a 40. sem lesz meg. Meglett. Idén szeretnék lezárni minden "folyamatot" magamon belül és "kívül". Minden sietség, hamariság és késedelem nélkül. Ebben benne van sok minden, amit szóba sem tudok önteni, de lehet, hogy menne, csak nem is törekszem rá. Páran itt tán szavak nélkül is értitek, sokan meg mondatok halmazából sem. Nem nagy ügy. Az "állandó készenlét" állapotát kívánom magam mögött tudni. Most fizikai erőfeszítek, de aztán meditáció lesz. Még nem tudom hogyan és mit is fogok csinálni, de ettől biztosan nem lesz terméketlenebb a produktuma. A világot és a benne izgő-mozgókat (köztük magamat is) más nézőpontokból is meg kell vizslatnom. Noha tudom, hogy ebben bőven számíthatok rátok, attól tartok, jobbára ez amolyan magányos küldetés-féle. Most még csak terv. Régen volt már tervem. Most körvonalazódik bennem valami. Úgy, mint régen.

Hozzászólások

116 #39 livia
- 2019-07-20 20:29
Azt elfelejtettem, hogyha felmegy az agyvizünk: No, akkor kő kövön, no meg mindenki hasal.
2 #40 gerry
- 2019-07-20 21:34
livia - nem igazán jó ötlet "felforrt agyvízzel" harcba bocsátkozni!
(Ismertem egy ilyent - valaki anyósa volt... na az elöl mindenki menekült!)
:D
- igaz, a kövek nem ütnek vissza, legfeljebb rád esnek.s_love
68 #41 kolpeny
- 2019-07-21 10:16
Kedves Gerry!
Nem akarok sokat etimologizálni,de:

A harag és a a gyűlölet közé természetesen nem lehet egyenlőségjelet tenni, mert a szinoníma azt jelenti, hogy rokonértelműség, de azért nem véletlenül jön le a gyűlölet a harag szinonímájaként!
Viszont. Ha a harag tartós és azzal is jár, hogy nem bocsát meg -Te így említetted- akkor már a bizonyossággal határos, hogy beszélhetünk azonosságról, gyűlöletről.

Tehát az aki tartósan haragszik és nem tud megbocsátani az véleményem szerint gyűlöl.

Ezért volt a "Fából vaskarika". (Elnézést az aggkori szertelen átfogalmazásért!)


És ugyancsak visszataszító az, hogy aki nem is akar megbocsátani, az okítja a magyarságot arról, hogy nem néz szembe a bűneivel.

Az beszél gyűlöletről, aki kiirtatja a Kárpát-medence magyar lakosságának 75 %-át tevőlegesen is támogatva az oszmánt, majd kijátssza és felpiszkálja a beszivárgó nemzetiségieket, magyargyűlöletet ébreszt bennük,uszítja őket, hazudozik össze-vissza, hamis történelmet erőltet át hatalmi szóval,létrehozza Trianont, majd arról prédikál, hogy megérdemeltük, mert rosszul bántunk a nemzetiségiekkel.

És még erről a megerőszakolós dologról valamit:

Most már van vagy 20 éve, hogy az Origó fórumoldalán az egyik topikban egy srác rendszeresen jó szaftos náci dolgokat írt be, -akkor még nem volt TEV! :)- priviben megkérdeztem tőle, hogy minek ez, mire leírta történetét:

1944-45-ben egy Budapest közeli községben élt 20 év körüli nagyanyja szüleivel, akik bujtattak egy zsidót. A front jött-ment és odakerült hozzájuk egy fiatal német sebesült katonafiú,a későbbi nagyapja. Amikor jöttek a ruszkik a zsidónak első dolga volt, hogy besúgta a német katonát. A ruszkik kötelet kötöttek mindkét karjára, majd kétirányban járművekkel meghúzatva szétszaggatták, úgyhogy nem volt alkalma rá, hogy megismerje a nagyapját.

Elmagyaráztam neki, hogy miért nem jó a tartós harag, a gyűlölet. Elmondtam neki azt is, hogy én miért nem ismerhettem meg a nagyapámat, -azért az nem volt annyira drámai,mint az ő története- aki abban az évben, néhány hónappal azelőtt halt meg,hogy én születtem. Úgy gondolom, hogy megértette.

Természetesen éreznék haragot,ha a saját lányomat megerőszakolnák, de a mai tapasztalatommal -így majdnem halott nyugdíjasként- tartósan és a megbocsátás lehetőségét kizárva semmiképpen nem, pláne, hogy egy szép úthoz közeledve, ugyan bajtársak nélkül -tavaly vesztettem el a legjobbat- és nem a tengerbe,de a FÉNYBE!

https://www.youtu...nsdEdhlCKY
2 #42 gerry
- 2019-07-21 11:24
kolpeny - ezt a mondatot próbáld értelmezni (valósz'inü átfutottál rajta:
Amit az agyunk rövidebb-hosszabb idõ alatt képes feldolgozni sok esetben nem tartja arra érdemesnek, hogy érzelmi síkon is "emlékezzünk" rá, ezért nem kell megbocsátanunk.
- A harag - pontosan ez (az én értelmezésem szerint)
A gyülölet alapköve amit az agy nem képes (vagy nem akar) feldolgozni, ezért rögzítõdik.
Talán úgy tudn'am érzékeltetni; a magány néha nagyon jó, szinte mindenkinek szüksége van (lenne) rá idõnként. de a többség egy bizonyos idõ múlva már nehezen viseli, újra kapcsolatokat éleszt fel vagy újakat keres. Az agyunk regenerálja magát, vagy új variációkat-lehetõségekre hívja fel a figyelmünket. A remete - nem akar (rögzítette), a magány állapotát. Ebböl (megint csak a véleményem szerint - mert nem szeretnék egyetlen pszichodoki lelkébe sem beletaposni - ) nemem úgy deffiniálódik a gyülölet vagy remete pozíció megjelenése, hogy a személy akarattal, dogmatikusan ragaszkodik hozzá, ameddig a harag, vagy a magányérzet - felülíródik egy pszichikailag egészséges ember érzelmi helyzetében.
Ha tévednék, ne dobáljatok meg kõvel, mert magatokra haragítotok és akkor sziklákat görgetek rátok! s_box

Kolpeny - kishitü vagy - a halott státusz még várat magára, addig azért élj tovább ameddig nem akarsz mindenáron távozni. Gondolom, mint "majdnem" - a nyugdíjad is "majdnem"...

A fiú - aki nem ismerhette meg a nagyapját, nem azért gyülölte a zsidót, mert az feldobta a ruszkiknak a német katonát, hanem azért mert sokszor elmondták neki - és úgy nött fel, hogy beleverték a fejébe a történet. Magyarul "agymosás". Részben természetes mert egy ilyen eset nehezen vagy soha nem oldódik fel a feledésben, másrészt ez az alapja a vallásoknak (de ott szisztematikusan) is: Hitesd el a bárányaidnak és követni fognak.
68 #43 kolpeny
- 2019-07-21 13:15
Gerry!

"Jól csak szívével lát az ember." Az érzelmi sík legalább annyira fontos, mint az "agyi"-szint, ha nem fontosabb! Nemcsak IQ az EQ is számít, hogy embernek nevezhessük magunkat.

Az önmagában nem "agymosás" szerintem, ha valakinek elmondják, hogy miként veszítette el a nagyapját. Nem tudom hányszor mondták el neki, de nem is ez a fontos, inkább az a meghatározó, hogy milyen életkorban és mi módon történt ez.

A legkártékonyabb az tud lenni, ha durva hazugságokkal "etetik" a még teljesen ki nem alakult egyént, amikor az identitásában zavarják meg, hamis identitástudatot ültetnek el benne, valódi gyökereitől fosztják meg.

Lásd: Ritzman: Az identitástudat zavarai

És ez nemcsak egyénekre,de népekre, nemzetekre is vonatkozik.

"Vedd el e nép múltját, és azt teszel velük, amit akarsz!”. (Talleyrand)

A "pozitív"-töltetű hazugságokkal megteremtett hamis felsőbbrendűségi tudat kialakítása sem szerencsés,mert szörnyetegeket nevel, fanatizál és mindent elutasít, ami nem tartozik a "köreibe", mindent gúnyol és rombol, ami nem őt és köreit magasztalja.

Biztos nem értünk egyet némelyekben,de azért ne lőjjünk egymásra! :) De ha lőni akarsz, akkor ne tartóztasd magad! :)

Két apróbb tévedésed:

1. Hogy elveszítettem egy jóbarátomat, még nem jelenti azt, hogy magányos vagyok, harmonikus párkapcsolatban élek.

2. Svájcban nyilván "majdnem"-nek számítana a nyugdíjam, de itt inkább jónak számít.

És ha már nem 2, akkor

3. Véleményem szerint nem jelent kishitűséget az, hogy számolok a távozás lehetőségével olyan baj(ok) árnyékában, ami sokaknál éppen indukálhatná ezt. Megtanultam megérteni a problémáim okát és ahelyett, hogy haragudnék azokra, akiknek szerepük volt abban, hogy ezek elértek, amik elértek, áldom őket, mert enélkül nem kényszerültem volna, hogy úgy fizikailag, mint lelkileg előbbre jussak.

"Ami nem öl meg, az megerősít!"
2 #44 gerry
- 2019-07-21 21:40
kolpeny - nehogy magadra vedd amit írtam!!!

Félreértettél; nem gondoltam arra, hogy magányos lennél...

Nem támadlak, nem is személyes csak válaszolgatunk saját gondolatok megformálásával...
Az viszont jó, hogy van még olyan magyar nyugdíjas akinek elég a nyugdíj a hónap végéig. Ami a svájci nyugdíjat illeti - nem hasonlítom össze a magyar pénzváltási értékkel. Itt se sok a nyugdíj, ahogy egy átlagpolgár havi fizetése sem. Nem a statisztika szerint hanem a való életben.
De kitart a hónap végéig!

A CHF vásárlóértéke (országon belül) megfelel a 70-es évek végén kifizetett magyar havi kereseteknek...
Nekem akkor 4200 Forint volt a keresetem, itt, napjainkban 4200 CHF egy átlagosan megfizetett szakmunkás havi keresete...
Egy nyugdíjas házaspár max. 4800.- Frank nyugdíjat kap az államtól amit itt is költ el.

Hozzászólás küldése

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Generálási idő: 0.74 másodperc
3,551,922 egyedi látogató