Bivaly, hogy nem találkoztunk? Én is arra jártam, igaz, bringával suhantam keresztül a Bocskai út felé a targoncás képzésre. Reggel azért cidri volt.

Az a helyzet, hogy akit nem érintett meg a "nemzeti téma" annak esélye sincs felfogni mi zajlik, bármilyen okos, értelmes legyen is, nem rakja össze a képet. De tegnap is összefutottam egy olyan személlyel, aki nem ilyen. Sovány vigasz.

Egyébként a "szarporulat" témájában: a médiában folyamatosan téma a gyerek, meg a reklámokban is egyre több "melóst" mutogálnak, de cigány-feka nincs köztük egy se, de ha kimégy az utcára....

Már megint ez a " világvége " hangulat
Méghogy " nincs Magyarország " ! Ej ej !
https://news-front.info/2018/06/21/ve...gn=6292703

A KIJEVI NACIONALISTÁK MEGMOZDULÁSÁRAVÁLASZUL A MAGYAROK KÁRPÁTALJA VISSZASZERZÉSÉRE HÍVNAK FEL.

A „News-front” 2018. június 21-i cikke nyomán

„Hadüzenet! Mozgósítás! Támadás” – így kommentálta a Facebookon az egyik magyar azt a hírt, hogy a kijevi nagykövetségnél demonstratív tiltakozó akcióra került sor – Orbán Viktor magyar miniszterelnök nem kevésbé demonstratív megsemmisítésével. Mihelyst a Hír TV nevû kormány-közeli (sic!) tévécsatorna leadta a hírt, a reakció nem késett rá.


Igen, a magyarok nem mentek el szó nélkül a kijevi nacionalisták tegnapi (június 20.) kilengése mellett (1). Ez látható a világhálón Ukrajna lépéseivel kapcsolatos bíráló megjegyzések sokaságából. A kommentelõk azt kérdezik: „És még ez az ország akar az Európai Unió tagja lenni?” Miközben mások megjegyzik, hogy egyesek közülük „már Európában vannak”. Minthogy akadálytalanul vállalhatnak munkát Lengyelországban – mi több, Magyarországon is. Ahol nem alázzák meg õket úgy, ahogy Ukrajnában teszik a magyarokkal.

Ahogy a magyar internetezõk írják: Budapesten a hasonló kilengések résztvevõire sokévi börtönbüntetés várna. Miközben Ukrajnában a nacionalisták megmozdulásai büntetlenül maradnak. Éppen ebbõl indul ki hozzászólásában Lápócsy Rita, az egyik kommentezõ, amikor azt írja: „Ott dühöng a nacionalizmus? Nekünk is úgy kéne védeni az elszakított magyarságot, mint az oroszok a Krím félszigetet?”


A magyar internetezõk körében hamar népszerû lett az az ötlet, hogy az Orbán-kormánynak, a krími forgatókönyvvel összhangban, „el kellene vennie” Kárpátalját. Azok közül, akik ennek az elgondolásnak a hívei, a terület visszaszerzésére hívtak fel: „Az ukrán nacionalisták akciói megengedhetetlenek. Miért kell a magyaroknak tûrniük azt, hogy így bánjanak velük? Hol a kormány? Hol a hadsereg? Amelyeknek saját népüket kellene védeniük?”

A Krím csak egy népszavazásnak köszönhetõen kerülhetett Oroszországhoz – hiszen ott sok volt az orosz – áll egy másik, a kijevi incidensrõl megjelent tudósításról szóló kommentárban. – Kárpátalja ugyanolyan régió. És az embereknek ott is joguk van arra, hogy választhassanak.”

Amire jött a válasz: „Figyelembe véve, hogy mennyi magyar él ott, nem hiszem, hogy Kárpátalján lenne olyan, aki Ukrajnára szavazna.”

Meg kell jegyeznünk, hogy „a magyar Kárpátalja” elgondolása már régóta létezik. Méghozzá a hivatalos Budapest is, ha körültekintõen is, de – „kipuhatolandó a terepet” – fölvetette ezt a kérdést. A térségben több mint 150 ezer etnikai magyar él. Mintegy száz, magyar tannyelvû iskola a végét járja. Nyilvánvaló, hogy az ukránosítás veszélyes felháborította a helyi magyarságot, és a szomszédos ország hatóságait.

Ennek kapcsán Andrej Sokotkó blogger ezt írta: „ténylegesen beindult az a folyamat, amely egy újabb elszakadási pontot teremt.”

„160 ezer magyarnak – akik közül 150 ezer egy tömbben él a határ mentén, akik a magyart tekintik anyanyelvüknek, és gyakran nem is beszélnek más nyelveket – megtiltják, hogy az iskolában anyanyelvükön tanuljanak. Magyarország pedig, hirtelen, váratlanul szóba hozza Kárpátalja önrendelkezését. Minden azonos kotta szerint, minden úgy zajlik, mint a Donbasszban” (2) – írja. „2014-ben Kárpátalját gyakorlatilag már csak egy lépés választotta el az elszakadástól – és akkor egy második, forró Donbasszá válhatott volna. A probléma most még csak nem is az oktatási törvény, amely ellen Magyarország síkra szállt. Ez csupán egy próba, annak a próbája, hogy egy nyilatkozatra mennyire heves reagálás érkezik. Nehéz oltani azt a tüzet, amelyik már hosszú évek óta parázslik” – jegyezte meg Alekszandr Kolomijcev kárpátaljai aktivista.

Még nem is olyan régen a magyar miniszterelnök „példátlan felvirágzást” ígért „a Kárpát-medencében élõ magyarság számára”. Véleménye szerint az ország nem lehet sikeres, ha határon túli állampolgárai rosszabbul élnek, mint az anyaországban. A miniszterelnök biztosította a határon túli magyarokat, hogy hazájuk „sokkal erõsebbé vált, és bármikor segítségükre tud sietni”. „Meg vagyok róla gyõzõdve, hogy a Kárpát-medence magyarsága nagy korszak küszöbén áll. Itt nagy dolgok történnek majd”(3) – jelentette ki Orbán Viktor a „Krónika” c. magyar kiadványnak nyilatkozva. – „A magyar családok erõsebbé válnak, mint voltak 10-15 évvel ezelõtt. A román, szlovák, szerb és ukrán állampolgárok érdekében jó kapcsolatokat kell ápolni egy olyan nagy országgal, mint Magyarország”.
Nem lehet nem észrevenni, hogy mindezekkel a háttérben Budapest továbbra is aktívan osztogatja a magyar útleveleket. Méghozzá nem csak az etnikai magyaroknak, de az ukránoknak is.

MEGJEGYZÉSEK:
(1) A kormánypárti sajtó nem tudósított a kijevi magyar nagykövetség elõtti nacionalista tüntetésrõl.
(2) 2014-ben, a Krím és a Donbassz, illetve az új kijevi rezsim között támadt kibékíthetetlen ellentétek egyik fõ oka volt, hogy a puccsista junta azonmód kilátásba helyezte az orosz, mint anyanyelv használatának korlátozását, az orosz nyelvtõl, mint második államnyelvtõl való státusz megvonását, illetve az orosz nyelv hivatalos státuszának megszüntetését a többségében oroszok lakta megyékben. Ezzel párhuzamosan megkezdõdött az ukránosítás. Ami kiváltképpen drasztikus formákat öltött a Donbassznak az ukrán hadsereg által megszállt térségeiben.
(3) A 2014-es kijevi fordulat után Orbán Viktor még arról beszélt, hogy „az ukrán nép történelmében új, nagyszerû fejezet nyílt. Mely idõszak végén az ukránok eljutnak a demokrácia korszakába”. Most a budapesti vezetés saját szemével gyõzõdhetik meg eme „új, nagyszerû demokratikus korszak” vívmányairól – kiváltképpen az Ukrajnában élõ magyarság számára. (Ilyenkor az ember szívbõl kívánná: mindenki, aki ezt állítja, éljen a mai Ukrajna valóságában, legalább egy fél évig. Akkor majd megtanulná, miféle „nagyszerû demokrácia” támadt a mai Ukrajnában.) Ez a felismerés, a maga valódi mélységében, azonban még várat magára. Budapesten nem szûntek meg abban mélységesen hinni, hogy az oroszellenesség a demokrácia egyik legfõbb ismérve.

https://novorosinform.org/727573?utm_...paign=push

Sándor Csikós
7 órája ·
Nem árt, ha tudjuk: miközben a Nyugat szankciókkal sújtja Oroszországot, amiért, állítólag „Ukrajna egy részét, a Donbasszt megszállva tartja”, az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozata pedig legutóbb újfent felszólította Oroszországot, hogy vonja ki csapatait a Donbasszból – az USA, a NATO „vastagon” jelen van Ukrajnában, illetve a Donbassz ukrán megszállás alá került térségeibe.
A NATO KIKÉPZÕI UKRÁN DESZANTOS ZÁSZLÓALJAT KÉSZÍTETTEK FÖL


Az egyik ukrán légideszant zászlóalj katonái teljes kiképzést kaptak. Az 55 napig tartó kiképzés során elsajátítatták velük a hadviselésnek a NATO-ban szokásos szabványait. Kiképzést kaptak harcászat és lövészet tárgyában. Megtanították õket, hogyan hatástalanítsák a házilag készített robbanószerkezeteket. Kiképzést kaptak a tábori egészségügy, és sok egyéb tárgyában.

A kiképzést a szárazföldi csapatok békefenntartói és biztonságpolitikai országos akadémiájának a Lvov megyében található központjában tartották a NATO kiképzõi: az USA, Kanada, Lengyelország, Litvánia, Svédország, Nagy-Britannia és Dánia fegyveres erõitõl.

A kiképzést végzõ csoport amerikai parancsnoka szerint a külföldi kiképzõket „mélységesen meglepte, hogy a kiképzésen részt vevõ minden egyes katona mennyire igyekezett elsajátítani az ismereteket.” Szerinte: „az ukrán deszantosok, az egy olyan elit, amely nem csupán a kapott feladat végrehajtásakor, de tanulás közben is megmutatta képességeit”.

A kiképzés egyik eleme az ukrán fegyveres erõknek az Egyesült Államok és más partnerországok részérõl nyújtott segítségnek. A kiképzõ csoport feladata, hogy az ukrán fegyveres erõk alakulataival elsajátíttassa a NATO-ban szokásos szabványokat, az ottani elveket.

Az ukrán rendõrségen belül létezik egy külön harcászati, illetve váratlan mûveletek hadtest – illetve annak területi egységei. Cserkasszk és Tarnopol megyében ugyancsak befejezõdött a kiképzés e területi egységek kijelölt harcosai számára.
https://novorosinform.org/727293

A NATO mostanra – tanácsadói, programjai, illetve öt, a hadügyi reform végrehajtásának finanszírozását célzó öt pénzügyi alap révén – mélyen beépült az ukrán katonai struktúrába. A Honvédelmi Minisztérium, illetve a vezérkari fõnökség szervezetében, a NATO 13 országából összesen 44 tanácsadó dolgozik, állandó megbízatással.

Április 12-én Mike Pompeo amerikai külügyminiszter kijelentette: az Egyesült Államok köteles segíteni Ukrajnát szuverenitásának megvédésében.

Május 17-én Avgyejevka (Donyeck egyik, ukránok által megszállt elõvárosának) közelében, egy aknamezõn felrobbant a NATO kiképzõit szállító egy autó.

Május 28-án Jens Stoltenberg NATO-fõtitkár bejelentette: a szövetség tovább folytatja a Grúziának és Ukrajnának nyújtott támogatását.

Május 30-án Ukrajna egyeztette a NATO-val haditechnikai együttmûködésük útitervét.
https://news-front.info/2018/06/16/vs...rembass-2/

JÚNIUS 15-ÉN ZAJCEVÓ (ez Gorlovka egyik elõvárosa) ÁGYÚZÁSAKOR AZ UKRÁN HADSEREG BEVETETTE A „RAMBO-2” ELNEVEZÉSÛ, A FÖLD FELETTI FELDERÍTÉSRE SZOLGÁLÓ AMERIKAI RENDSZERT.

2018. június 16.

Június 15-én este, a Zajcevó település elleni tüzérségi támadás során az ukrán hadsereg bevetette az amerikai „Rambo-2” felderítõ, illetve kijelzõ berendezést.

„Tegnap este az ukrán hadsereg ismételten tüzérségi tûznek vetette alá Zajcevó települést – közölte Bez’szonov. (1) Fontos megjegyeznünk, hogy az említett ágyúzás során az ukrán hadsereg kísérletképpen bevetette az amerikai fél képviselõi által rendelkezésre bocsátott „Rambo-2” felderítõ, illetve kijelzõ berendezést. Ez a berendezés 75 méterrõl is képes felismerni az emberi alakot, illetve 350 méterrõl a haditechnikát.”

MEGJEGYZÉS:

(1) Danyiil Bez’szonov: a donyecki néphadsereg szóvivõje

https://www.youtube.com/watch?v=z7Rt9...e=youtu.be

UKRÁN NÁCI ULTRÁK MEGTAPOSTÁK ORBÁN VIKTOR BÁBUJÁT

Ma, 2018. június 20-án az un. ukrán hazafiak, illetve nacionalisták a magyar nagykövetség elõtt rendezett, elõre be nem jelentett tiltakozó megmozdulást szerveztek – amiért „a magyar kormány beavatkozik az ukrán állam belügyeibe”. A tüntetõket mélységesen felháborította az a „barátságtalan és leplezetlenül ellenséges politika, amelyet a magyar állam folytat ama fiatal európai állam ellen, amely elszenvedõje egy háborúnak, egy agressziónak”.

A felszólaló szélsõségesek követelték, hogy Magyarország „vegye el kezét az ukrán ügyektõl, és hagyjon fel államellenes rendezvények finanszírozásával ukrán földön”. A radikális ifjúság azt követelte a nagykövetség munkatársairól, hogy továbbítsák gazdáiknak: „ne ácsingózzanak az ukránok földjeire és lelkére. Amiket úgy akarnak pénzen megvenni, hogy tömegével osztják a magyar útleveleket, és bevezettessék gyermekek tömeges tanítását a magyar nyelvre.”

„A mi isten adta földünkön csak egy nyelv lesz: az ukrán. A mi iskoláinkban csak Sevcsenko és Bandera nyelve hangzik majd. Magyar iskolák legyenek – de csak magában Magyarországon! Ukrajnában a gyermekek csak anyanyelvükön – ukránul – fognak tanulni. Ha ez a kilátás valakinek nem tetszik – éppen ideje, hogy készítsék össze bõröndjeiket és induljanak útra Budapest felé” – kiabálták az egybegyûlt fasiszták.

A tüntetõk magukkal hoztak egy öltönybe öltöztetett, Orbán Viktor magyar miniszterelnököt jelképezõ bábut. A felszólalások alatt keletkezett érzelmi kitörésként a radikálisok igyekeztek felgyújtani a bábut. Amit azután a földre dobtak és hosszan, élvezettel tapostak.

A megmozduláson mintegy 70 náci vett részt, ukrán és vörös-fekete zászlókkal (1). Az elhaladó gépkocsik dudaszóval támogatták a nácikat.

Mint láthatjuk: az Ukrajnában élõ nemzeti kisebbségek elleni fenyegetõzések és provokációk tovább folytatódnak.

MEGJEGYZÉS:

(1) A vörös-fekete lobogó a második világháború idején a hitleristák oldalán harcoló, az ukrán fasiszta pártvezér, Sztepan Bandera által létrehozott, hírhedt „Ukrán Felkelõ Hadsereg” (UPA) zászlaja volt. A zászlót a mostani ukrán fasiszta ernyõszervezet, a Jobb Szektor örökölte meg, amely a Majdan idején (2013. november végén – december elején) alakult meg.

Érdemes megjegyezni, hogy a tavaly februárban, Putyin budapesti látogatása ellen az „Együtt” által szervezett, „fütyülõs” tüntetésen – a nagy számban látható volt kék-sárga ukrán zászlók mellett föltûnt két, vörös-fekete lobogó is. Az egyiket egy, az említett ukrán náci félkatonai alakulat egyenruhájába öltözött hadastyán lobogtatta.

A fasiszta eredetû vörös-fekete lobogó egyébként Ukrajna afféle második zászlaja. Nagyon sok helyen a két zászló egymás mellett van kitûzve: a kék-sárga állami, illetve a vörös-fekete fasiszta zászló. 2014. február 22-én, a kijevi törvénytelen hatalomátvétel napján a parlament elõtt, az ukrán zászló mellé
fölvonták a Jobb Szektor zászlaját is.

https://www.attac.hu/2018/06/т&...mp;#1091;/

ELVESZÍTI-E UKRAJNA OGYESSZÁT?
Az ukrán politikusok szerint Alekszandr Turcsinovnak, a Nemzetbiztonsági és Honvédelmi Tanács titkárának sürgõsen lépnie kell annak érdekében, hogy Ogyessza fölött meg ne szûnjön az „ukránbarát erõk ellenõrzése”. A Legfelsõbb Rada (parlament) képviselõi, az egyes frakcióktól ilyen értelmû kérést terjesztettek elõ.
A petíciót Igor Lucenkó, az „Azov” nacionalista zászlóalj egykori harcosa, a „Batykivscsina” (1) párt képviselõje tette közzé Facebook-oldalán. Szerinte „e tengerparti gyöngyszemben” az oroszellenes aktivistákkal szembeni „terror” honol, amely mindinkább kezd „soha nem látott méreteket” ölteni. A képviselõ azt állítja, hogy az ogyesszai hatóságok támogatják az oroszbarát akciókat, és segítik a helyi ukránellenes erõket. „Ogyessza ugyanolyan forgatókönyv szerint csúszik ki a kezünkbõl, mint a Donbassz is” – süvölti Lucenkó a világhálón.
Egyes orosz politológusoknak örömére szolgál egy ilyesfajta nyilatkozat. A különbözõ oroszországi kiadványokban már rengeteg ilyen kommentár látott napvilágot az ilyen semmirekellõ „politológusoktól”. Dörzsölik is a kezüket: „Kijev elveszíti Ogyesszát”. Maguk az ogyesszaiak azonban nem osztják optimizmusukat.
Momentán Ogyesszában a szervezett ellenállás lehetõségét kiküszöbölték. Bármilyen, az akciók összehangolására tett kísérlet – még olyan egyszerû esetekben is, mint virágok elhelyezése valahol – letartóztatásokkal, a „hazaárulás” vádjának megfelelõ börtönbüntetésekkel végzõdik. Az oroszbarát aktivisták hónapokat, sõt éveket töltenek elõzetesben. Azok a kínzások, amelyeket az Ukrán Biztonsági Szolgálat vet be az ellenzékiekkel szemben, semmiben sem maradnak el a fasiszta Gestapóban alkalmazott kínvallatásoktól. A szólás legkisebb szabadsága is azzal fenyeget, hogy az illetõnek arra rámegy az egészsége, a vagyona – sõt, esetenként, még az élete is.
Igen, az ogyesszaiaknak ma már lehetõvé teszik, hogy virágokat helyezzenek el az Örökmécsesnél, vagy a Szakszervezetek Házánál. (2) Ám az erre való nyilvános felhívásokat a terrorcselekményekkel egy sorba állítják, és szabadságvesztés a következményük. Az ellenzékiek otthonait, egyszersmind, fölkeresik a szélsõjobboldali szervezetek – akik kifosztják, megölik az aktivistákat, gyilkossággal fenyegetik meg hozzátartozóikat, közeli rokonaikat. Az ukrán fasiszta rezsim nem tûri a másként gondolkodást. A legaktívabbakat a nácik börtönbe csukják és megölik.
Ily módon Ogyessza mostanra a Kijev iránt meglehetõsen lojális város képét mutatja. Porosenkó, az úgynevezett „elnök”(3) büszkén és fennen hirdeti: „Odessza – ce banderivszke miszto” („Ogyessza: banderista város&#8221
Oroszország ilyesfajta elfuserált „elemzõi” beszélnek továbbá rejtett ellenállásról, valamiféle partizánokról. Mostanra azonban ilyenek nincsenek. Valamikor csakugyan sokan voltak. Ám a partizánok, az ellenállás, mindenekelõtt valamiféle szervezet létét feltételezik. A megszállás körülményei közepette ilyen szervezeteket létrehozni rendkívül nehéz. A különleges szolgálatok által gyakorolt nyomás közepette nagy nehézségekben ütközik minden olyan kísérlet, hogy egymást kevéssé ismerõ embereket összeszervezzenek. Ugyanezért nehéz új résztvevõket is toborozni az ellenállás számára.
Ellenállás azonban volt. Az ogyesszai ellenállás utolsó, nagy port fölvert akciója az SZBU épületének felrobbantása volt 2015 õszén. Az atomtámadás esetére tervezett épület a robbanásba beleremegett, belsõ födémei beszakadtak. A szomszédos négy tömbben kitörtek az ablakok. A szakértõk 10 kilónyi trotilról beszéltek. Ám még az ilyen nagy, szervezetlen, egyedi akciók sem képesek komoly kárt tenni a fasiszta ukrán rezsimben. Voltak támadások vasútvonalak, illetve náci szervezetek irodái ellen. Az ilyesfajta akciók azonban megmaradnak a népi tiltakozás egyedi fellángolásainak, ha az ellenállásnak nincs egy egységes magja, nincs egy országos földalatti szervezet – és, legfõképpen, nincs egy egységes, egyesítõ eszme.
Az ellenállás sok vezetõje elutazott a Donbasszba, hogy ott harcoljon a fasiszta junta csapatai ellen. Egyesek elhagyták Ogyesszát, és Oroszországban telepedtek le. Semmiféle partizán mozgalom nem lehetséges, ha nincs egy egységes központ, mely gondoskodik az ellátásról, illetve koordinál. Egy ilyen mozgalomnak nincsenek tartalékai – és értelme sincs.
Ogyessza lakosai gyûlölik a fasiszta rezsimet. Antifasiszták letartóztatásaira Ogyesszában állandóan sor kerül. Az Ukrán Biztonsági Szolgálat beépíti ügynökeit és provokátorait a néptömegek közé. Provokációkkal levadásszák a fasiszta rezsimmel szembenálló, legeltökéltebb embereket. Bárkit letartóztathatnak egy, az internetre föltett posztért, „nem helyénvaló” öltözetéért, a kezében tartott virágokért. Az újnáci szervezetek radikálisai összeverik az utcákon a rendszerrel szembenállókat. Az aktivistáknál házkutatásokat tartanak – aminek során – „szakértõi vizsgálat céljából”, ám valójában örökre – számítógépeket, egyéb technikai eszközöket foglalnak le örökre. Az aktivisták lakásait pedig kifosztják.
Honnan keletkezett az a tézis, hogy „Kijev elveszíti Ogyesszát”? Ez a tézis lehetõvé teszi, hogy Kijev afféle antiterrorista mûveletbe kezdjen és teljes ellenõrzése alá vonja a várost. Közelednek a választások. Az pedig mindenki számára világos, hogy miként szavaznak majd az ogyesszaiak. De az Ogyesszában sorra került minden korábbi választás is egyértelmû eredményeket hozott – mely eredmények csak a Donbasszhoz mérhetõk. A bûnös kijevi hatalom célja, hogy – helyi hadiállapot bevezetésével – megfossza választójoguktól az ogyesszaiakat.
Gennagyij Truhanov, az ottani polgármester rohamosan veszít befolyásából. Jó néhány bûnügyben került a vádlottak padjára. Az, hogy szabadlábon maradhasson és folytathassa funkciói ellátását, csak kompromisszumok kötésével volt lehetséges. Ezekbe kénytelen volt belemenni: osztoznia kellett hatalmában és jövedelmeiben,
Ám Gennagyij Leonyidovics akárhányszor is fölvegye a hímzett inget (4), akárhogy pénzelje is a nácikat, és térjen át az ukrán nyelv használatára, Ogyesszát akkor is el fogják venni tõle. Túlságosan nagy tétek forognak fenn. Már jóvá lett hagyva a privatizálandó létesítmények listája. Ezek között stratégiai fontosságúak is vannak. A nyugati gazdák számára fillérekért árverezik majd el azokat a kikötõket, melyekbõl három van a térségben. Elkel majd a Kikötõi Üzem is, ahol átfejtik az egyenesen Togliatti városból érkezõ ammóniát.
Megbeszélések folynak már NATO-katonák elhelyezésérõl Ogyesszában. A Krím híján az ogyesszai kikötõ a legalkalmasabb arra, hogy ott haditengerészeti támaszpontot létesítsenek. A kikötõ egyben pótolhatatlan azon NATO hadtestek ellátásában, amelyeket Ukrajna északi és keleti részén helyezhetnek majd el.
Így az olyasfajta eszmefuttatások, hogy „Kijev elveszíti Ogyesszát”: részei az egyebek mellett az amerikai titkosszolgálatok által kidolgozott különleges mûveletnek. A NATO erõk ottani elhelyezéséhez el kell foglalni a várost, és azt teljes ellenõrzés alá kell vonni.
Mindezzel Ogyessza lakói nagyon is tisztában vannak. 2014-ben õk fellázadtak. De senki sem nyújtott nekik segítõkezet. Májusban égették õket. (5) Õsszel pedig, miután végképp leültek az Oroszország felõl érkezõ segítség iránti várakozások, egész egyszerûen elkezdték immár tömegével küldeni az embereket a rácsok mögé.
Mindezek a tényezõk – az Oroszországtól várt segítség elmaradása, Európa képmutató hallgatása az ukrajnai kínzásokról, politikai üldözésekrõl, és gyilkosságokról; a politikai játszmák és az, hogy a Nyugat nyíltan támogatta a kijevi fasiszta rendszert – már rengeteg szörnyû és szomorú következményekkel járt. Ilyenek voltak az ungvári magyar képviselet (sic! – [6]) felgyújtása, a magyar aktivisták otthonaiban tartott házkutatások és pogromok, a krími tatárok házaiban megrendezett pogromok, és vezetõjük, Szejtumer Nimetullajev herszoni otthonának nyílt kifosztása. Kínzások, emberek bántalmazásának esetei Ogyesszában. Mindez azonban csak a kezdet. A képmutató politikusok egy szörnyeteget nevelnek ki Európa közepén. És a felelõsség csakis õket terheli azokért a bûntettekért, amelyeket a fasiszta ukrán rezsim követ el.
Mikor lázadnak hát fel az ogyesszaiak? Az ogyesszaiak – mint minden józanul gondolkodó és tettrekész ember – akkor tudnak majd fölkelni a fasiszta junta rezsimje ellen, amikor megjelenik majd egy egyesítõ eszme. Amikor majd értelmét látják a harcnak, tudni fogják majd, hogy miért harcolnak. Ha erre vonatkozóan lesz egy elgondolás. Ehhez pedig meg kell teremteni egy szilárd antifasiszta szervezetet. Mindenekelõtt egyesíteni kell az azonos módon gondolkodók erõfeszítéseit Európából és Oroszországból. Kétség sem fér hozzá: Ogyessza fel fog kelni, ha igazi, tényleges segítséget lát majd antifasiszta harcostársai részérõl. Az ogyesszaiak – ha majd visszagondolnak a gyötrelmek, a pokol véget nem érõ esztendeinek minden egyes másodpercére – puszta kezükkel lesznek készek darabokra tépni a megszállókat.
Ezért, ahhoz, hogy Ogyessza, Ukrajna más térségei fölkeljenek, elengedhetetlen az akcióegység, az ellenállás egységes magvának megteremtése, valamennyi nemzeti kisebbség egyesülése, illetve a vezetõik közötti egyetértés. Azt a rendkívül bonyolult feladatot, hogy Ukrajnán belül egységbe tömörítsék az antifasisztákat, az ellenzékieket, a kegyetlen üldöztetések közepette kell majd megvalósítani. Nem elegendõ az, hogy a néptömegek önmagukban készen álljanak. Szükség van még egy koordináló szervezetre, az ellenállás egy kemény magvára is. A jelen körülmények között ez csak egy új, antifasiszta internacionálé létrehozásával lehetséges. Ukrajna: a kapitalizmus fejlõdésének logikus eredménye. Nem lehet úgy szembeszállni ezzel a rendszerrel a nélkül, hogy ne hozzuk létre a magunk rendszerét, és ne kezdjünk agitációba.
Most azonban a népharagnak ezek az egyedi fellángolásai Ogyesszában, Ukrajna más térségeiben csak újabb letartóztatásokhoz, üldöztetésekhez, kínzásokhoz és gyilkosságokhoz vezetnek. Európa pedig éppen úgy képmutató módon szemet huny majd mind e fölött.
Tanaj Csolhanov

MEGJEGYZÉSEK:

(1) „Batykivscsina” („Haza&#8221 párt – Julia Timosenkó pártja. Korábban e párt tagja volt Arszenyij Jacenyuk volt miniszterelnök is. Julia Timosenkó is beszállt a legfelsõbb vezetésen belül dúló hatalmi harcba.
(2) A 2014. május 2-i vérengzés színhelye. Mintegy 300 békés tüntetõ a székház elõtti (Kulikovo pólje nevû) téren sátorozott. (Mozgalmuk akkortájt már egyre inkább lehanyatlott.)

Azon a napon (ami egybeesett a Donbassz elleni ukrán hadmûveletek megindításának napjával – a vérfürdõt a Donbassz lakosságának szóló figyelmeztetésnek is szánták) mintegy HÁROMEZER, FÖLFEGYVERZETT FASISZTA SUHANC ROHANTA MEG A SÁTORTÁBORT, szétverve azt. A vad rohamtól megriadt emberek a székházban próbáltak menedéket találni. Nem tudhatták, hogy AZ ELÕRE BETERVEZETT TÖMEGGYILKOSSÁG PONTOS FORGATÓKÖNYV SZERINT TÖRTÉNIK, és gyilkosaik az épületben megbújva vártak rájuk. Amikor bezárultak a kapuk, a gyilkosok elõrontottak rejtekhelyeikrõl, és borzalmas öldöklésbe kezdtek. Az áldozatokról a 48-as szám van forgalomban – a túlélõk azonban 116 áldozatról tudnak. (Az elõbbi számok a fõlépcsõházban megtalált emberekrõl szólnak – a gyilkolás azonban az oldalfolyosókon, a dolgozószobákban és a pincében is folyt.) Az áldozatok hozzátartozói minden hónap 2-án megemlékeznek szeretteikrõl.
(3) Miként a 2014. február 22-én hatalomra került junta is törvénytelen – úgy az általuk 2014. május 25-én megtartott „elnökválasztás” kiírása, megtartása is illegitim. És bár a szavazatok összeszámlálása még be sem fejezõdött, Nyugatról hozsannázó nyilatkozatok áradata indult meg „az ukrajnai demokrácia” gyõzelmérõl. „Az ukrajnai demokrácia” valójában féktelen terror közepette gyõzött, amikor lehetetlenné tették minden, valóban alternatív jelölt indulását. (Így Oleg Carjovét, a náci puccs merész kritikusáét is, akit már korábban is, de a „választási” kampány idején is, többször is megtámadtak, súlyosan bántalmaztak. Amikor viszont már a családtagjait is életveszélyesen megfenyegették, a bátor politikus kénytelen volt „bedobni a törölközõt” és elhagyni Ukrajnát. Jelenleg Donyeckben él.)
A „választások” elõtt már mindenki tudta, hogy Porosenkó – az amerikaiak akkori embere – fogja megnyerni azt. „Az ukrajnai demokrácia nagyszerû gyõzelmét” fémjelzõ választási komédián a választópolgárok mintegy 35 százaléka vett részt csupán. Szinte teljesen bojkottálta azt a Donbassz, idõközben az ukrán hadsereg által már megszállt, részének lakossága. A két héttel elõbbi népszavazás eredményeként kikiáltott népköztársaságok pedig eleve kizárták részvételüket, mondván: Ukrajna immár egy másik állam, amelynek választásához a Donyecki és Luganszki Népköztársaságnak immár semmi köze.
Ma már mind több orosz politológus tartja hibának, hogy Putyin is (még azon az estén) sietett elismerni az új „államfõt”. Az orosz elnök márciusban még törvénytelen juntának nevezte az új kijevi rezsimet, amellyel maximum halaszthatatlan napi ügyekben lesz hajlandó érintkezésbe lépni. A jelek szerint Lavrov külügyminiszternek sikerült õt eredeti álláspontjától eltéríteni: az õ fáradozásainak is „köszönhetõen”, egy hónappal késõbb, egy, Genfben, az ukrán helyzetrõl megtartott sokoldalú találkozón Putyint összehozták Porosenkóval. Akit attól kezdve (családias hangnemben) Pjotr Alekszejevicsnek kezdett nevezni.
(4) Ukrán népi motívumokkal hímzett férfiing. Állandó viselése – fõleg közalkalmazottak számára – ma már kötelezõ. A „Hímzett Ing Napja” – ukrán nacionalista szenvedélyektõl fûtött emléknap.
(5) A 2014. május 2-i ogyesszai tömegmészárlásról van szó. A szakszervezeti székházba szorult emberek egy része megégett. Más, meggyilkolt áldozatokat leöntötték egy gyúló folyadékkal (az áldozatok egy része akkor még élt), hogy megnehezítsék, lehetetlenné tegyék. Hogy nem tûz végzett az áldozatokkal, tanúsította, hogy csak az arcuk, a karjaik perzselõdtek meg a rájuk locsolt maró folyadéktól – a ruhájuk ép maradt.
(6) Valójában a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség székházáról van szó.

Buzifelvonulás volt Kievben. Szerencsétlen " kaprok " nagyon igyekeznek " Alj-Rópába " csakhát .....
http://napimigrans.info/video-balhe-k...a-paraden/
Ez ugye nem " hír " . Bezzeg a Katari Al-Jazeera foglalkozott a " témával " persze más kóhn-textusban.
Katarba kivégzik a buzikat de a média mégis Oroszországot ostorozza amiért a " szörnyûséges Putyin-i diktatúra üldözi a homokosokat "
Sokan nyafognak Magyarországért. Pedig Szeretett Viktorunk valamint " pártunk és kormányunk nyíltan szembeszáll az ukrajnai zsidó-fasizmussal !
Ukrajna legnagyobb támogatója nem más mint az SzSÁ !
Értitek már ? Szeretett Viktorunk és kétharmados " nemzety kormányunk " még ámerikával is packázik !
Jut eszembe : http://www.kormany.hu/hu/kulgazdasagi...eve-valhat
Van e kérdés ?
A " Stop Soros törvénycsomag " biza sokmindenre alkalmazható , az hogy mire és ki ellen az már " más paraméter a kártyaasztalnál "
Ne feledjétek feripápá szavait : " az ( ukrajnai ) menekülteket be kell fogadni " !
Emellett Európa jövöje nagyon siralmas képet mutat. Az SzSÁ 3 részre , az RF pedig 2 részre osztaná fel. Személy szerint az RF tervét látom kivitelezhetõnek.
Európa már most 2 részre van szakadva , igaz földrajzilag nem behatárolható módon.
Európában 2 féle ember él :
1. Aki " szereti Izraelt "
2. Aki " gyülöli Izraelt "
Aki " szereti izraelt " az egy érdekes humanoid fajta . gyüjtõnevén " liberáisnak " meg " polkorektnek " szokás nevezni. Ezen humanoidok testesítik meg " Alj-rópát "
Aki " gyülöli izraelt " az nem más mint a " normális gondolkodású , fehér , keresztény , családos ember " akinek fontos a " nemzet ". Õk képviselik " Felj-Rópát "
Manapság már nem titok , Európa élén elmebeteg , alkoholista , drogos , pedofil stb zsidók állnak. A " demokráciát jellemzõ ellenzéket " ugyanõk adják , a változás csupán némi " gondolatokban " érzékelhetõ.
Ez legjobban a " migránskérdésben " nyilvánul meg

Megszületik A NEMZETI PÁRT
https://www.youtube.com/watch?v=CeBI8...eBI8lbIvZ0

Ne már.... Megint van egy vezérüres akinek el lehet hinni a szavát. Hát nem?

Megnéztem: "... Minden párt (ezt csak mostanában tudta meg) hazudik, csak , lop, háttéremberek irányítják és az õ vezetésével majd lapátra teszik mindent. HIGGGYÉTEK EL! Én nem hazudok, én csak a nép nevében ... a népért ... az itt lévõ barátokért ... a hazáért (és itT a CéeNeN is .... de nem mi hívtuk õket, csak éppenpont errejártak-keltek!)
Van még valaki aki valamit még nem ért?

Bennem megbízhattok, nem a pénzért csinálom, hanem a hazáért annak túléléséért..."

....Nem tudom, így a szenilításom hajnalán úgy rémlik mintha már hallottam volna ilyeneket. Mintha a mikrofon mögötti, becsületes, tisztaszemü erõteljes - vezetõnek született - jelenség ismerõs lenne... persze ebben a korban akár tévedhetek is...
Az biztos, hogy a megalakuló sátorban lévõk százai ismerhetik a mondást "...hatmillió légy nem tévedhet!"

Tapsot neki! Ritmusban: Él-jen Toroc-kai, éljen Toroc-kai!

Csak ezek a rémálmok ne gyötörnének... Antal, Grósz, Göncz, Horn, Gyurcsány,... stb (nem akarok napirendesen személyeskedni, még a végén vissza zavarnak a magyar határról... különben is csak úgy összevissza jelennek meg és mindig akkor amikor a barikák számolgatása után épp' csendes álomra hajtanám a fejemet.... Él-jen Toroc-kai .... jaj, majdnem elaludtam itt a billentyü elõtt...

Pedig a mai nap nem volt semmi; Ezen a pártalakítási jó híren kívül, reggel a rádióban bemondták, hogy (félfüllel figyeltem oda, a másikat éppen pucoltam, mert a tegnapi hírek miatt még mindig be volt dugulva), szóval bemondták, hogy a palackozott eladó automatákba /gondolom lónyálat és energiaitalokat köpköd ki a rászorulóknak/ júliustol fel kell szerelni a NAV aranyos kis új programjával, ami számolja az eladott mennyiséget és a tartalmat... mer'hogy rögtön online-ban láthassák az isteni magasságokban figyelõk, mennyi a forgalom - és mi után fog adózni a tulaj... ja még azt is mondták, a tulaj is jól jár a programmal, mert jelzi neki, hogy mikor kell feltölteni a részlet-készletet. Ezek mindenre gondolnak és cselekednek. Szóval csupa jó hír... "Él-jen - a-NAV, Él-jen Toroc-kai. Szerintem jövõre kezdhetnek az iskolai fúvós zenekarok gyakorolni A Felvonulásra is .... ahogy régen: "- Jobbraaaaaaaaaaaaa nézz! Tiszteeeeeee-legj!

"Egy a jelszónk a Béke..." aztán megszólalnak a hangszórók... Fent a tribünön meg egymást lökdösik a tiszta szemü, egyenes jellemüek, .... vagy talán akkor már csak Egy ember lesz széles-e határon meg a páston???? Ki tudja.
...de addig is; Egy szívdobbanásra (lehet, hogy az utolsó,mer'ugye a dokik a harangok után mentek Rómába ... persze, ha beengedik õket oda), 3... 2... 1.: Él-Jen Toroc-Kai! (Trá-rá, rata-trá... Bal, jobb jobbjobb bal... )

Miért van az, hogy pont a magyarság színe-java került az új határokon kívülre Trianon miatt? Hát! Bárhol, Ukrajnában, Erdélyben, bármelyik elszakított magyar lakta területen elõbb fog megmozdulni az ott élõ magyarság, mint itt az anyaországban. Ott még úgy néz ki létezik az összetartozás érzése, vagy csak sokkal jobban érzik a magyarság végzetét, hogy nagyon rossz irányba haladunk.

Bivaly! Csak egy újabb izraeli lakópark épül. Egyébként meg én is mindig ezt írom. Olyan, hogy Magyarország, magyar kormány, magyar politikus "NINCS!" Az ideg kerülget, mikor ezeket hallom a tévében, vagy olvasom bárhol. Egykor volt Magyarország a helyes megnevezés. És hogy valaha is újra az legyen, arra rohadtul kevés az esély és eleve borítékolható, hogy sok jó ember vérének kellene ahhoz elhullania, hogy ez az ország újra a magyaroké lehessen. Pártokkal, pártoskodással csak a zsidók hatalmát erõsítik és folyamatosan fenntartják ezt az áldatlan és egyre elviselhetetlenebb állapotot, amiben élnünk, vagy inkább vergõdnünk kell! A SZABADSÁG KIVÍVÁSA VÉRÁLDOZATOK NÉLKÜL SOHASEM MENT MÉG, SOHA AZ EMBERISÉG TÖRTÉNELME SORÁN! Már csak a hazafiak hiányoznak hozzá, meg az egyre sürgetõbb ébredés, de mindkettõbõl erõsen hiány van. Elég belehallgatnom fél füllel a sokak által kedvelt "ATV-s" kibeszélõbe, (bár én nem nézem, de más igen) hogy tudjam, mennyire sötétek még mindig az emberek szellemileg ebben az országban. A hóhéraiknak panaszkodnak, hogy milyen szar az életük, vagy épp dicsérik, nyalják Orbánt és alfelét. Aki ezeknek betelefonál, beszélget velük, vagy csak issza minden szavukat, azokra már eleve nem lehet számítani semmiben. Szemmel láthatóan rohadtul nincsenek képben! Azért nagyon szeretném látni az arcukat, mikor valaki felvilágosítaná õket a megfelelõ módon, a megfelelõ anyagokból dolgozva, hogy milyen pofát vágnának, mikor rájönnének (ami sajnos sokuknál nem valószínû) hogy kiknek is panaszkodnak nap-nap után, kikben is bíznak, mint valami gyóntató papban. Sajnos, az "Igazság" olyasmi, ami sohasem fog vetekedni a "hazugsággal" mert azt könnyebb megemészteni, bevenni, (mint egy agypusztító mérget) mint felfogni, megérteni, hogy a világ egészen másképp mûködik és egészen mások mûködtetik, mint ahogy azt õk tudták, hitték.

mormota
nagyon jól megfogtad:jobban érzik a magyarság végzetét
miért? mert ott az ellenség: a külsö, jól látható idegen többség, míg a csonkahazában belül van, álnevek és álmagyar viselkedés által rejtve, mint egy galandféreg belülröl pusztítva a gazdaállatot

Annyit ragoztuk már. A feleség is "csángó", meg már második, meg életében rengeteget dolgozott és még a neve se az, ami...a karrier meg adja magát. Tisztára morvai zsidó krisztina....

Toroczkai László (született Tóth László,[1] Szeged, 1978. március 10. &#8211 magyar nemzeti radikális politikus, újságíró, lapszerkesztõ, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (2001), a Mi Hazánk Mozgalom[2] (2018) és a Hunnia (2007) mozgalmak alapítója, a Magyar Jelen címû lap fõszerkesztõje. Személye akkor került a figyelem középpontjába, amikor 2006 szeptemberében az MTV-székház ostromakor a tüntetõket a budapesti Kossuth térrõl a Szabadság térre vezette. 2013 óta Ásotthalom polgármestere. 2015 elején az õ ötleteként merült fel elõször a Magyarország déli határain felépítendõ kerítés gondolata.[3][4] 2016-tól a Jobbik alelnöke. 2018. június 8-án kizárták a pártból.[5]

Családja

Anyai ágon felmenõit a románok az erdélyi Torockóról és Kolozsvárról, apai nagyapja családját a szerbek a vajdasági (bácskai) Zomborból és Hódságból telepítették ki. Egyik dédapja, Tutsek Gusztáv Vazul volt az 1956 utáni perek hírhedt bírája, aki többek között Wittner Máriát is elítélte. Tutsek még a 30-as években elvált Toroczkai dédanyjától és megtagadta gyermekeit. „Tutsek Gusztáv Vazul emiatt tabutéma volt a családomban, még a nagyanyám sem ismerte, hiszen az édesanyja egyedül nevelte fel. Tutsek Gusztáv a születésem elõtt jó néhány évvel korábban Budapesten az általa vállalt család körében, az én õseimtõl távol halt meg. Már felnõtt fejjel, 18 évesen, miután beléptem a MIÉP-be, tudtam meg, hogy ki volt valójában az egyik dédnagyapám.” – vallja Toroczkai.[6] Ugyancsak rokona volt Tutsek Anna kolozsvári születésû konzervatív, jobboldali írónõ. Bácskai származású nagyapja, Tóth László a harmincas években csendõr és labdarúgó volt, a második világháború alatt tüzérzászlósként részt vett a Délvidék és Észak-Erdély visszafoglalásában, késõbb a 2. magyar hadsereg Don-kanyarban vívott harcaiban.

Nõs, három gyermeke van. Második felesége moldvai román származású.[6]
https://hu.wikipedia.org/wiki/Toroczk...1szl%C3%B3

TUTSEK GUSZTÁV, DR.
1902. augusztus 24. Kolozsvár – 1971. november 23. Budapest
1927. október 15-én a szegedi tudományegyetemen államtudományi doktorrá, 1928. áp-
rilis 21-én jogtudományi doktorrá avatták. Az egységes bírói és ügyvédi vizsgát 1933.
május 29-én és 1934. július 5-én tette le. 1928. január 23-tól kisegítõ díjnok a Makói Kirá-
lyi Járásbíróságon, 1929. január 25-tõl díjas joggyakornok a Hódmezõvásárhelyi Királyi
Járásbíróságon. 1929. május 18-án ugyanitt ügyészségi megbízottnak, az év június 30-
ától bírósági jegyzõnek nevezték ki, 1937. július 9-én önálló mûködési körrel ruházták
fel. 1941. június 4-tõl a Kolozsvári Királyi Törvényszéken lett bírósági titkár, 1942. márci-
us 21-én a Hídalmási Királyi Járásbíróságra nevezték ki járásbírónak, a bírói esküt április
18-án tette le. 1941. április 4. és 1944. november 20. között több alkalommal is behívták
katonai szolgálatra.
1945. július 3-án Budapesten igazolták, és beosztották a Budapesti Népbírósághoz,
ahol 1945. augusztus 21-tõl ítélkezhetett. 1947. május 30-án a Budapesti Büntetõtör-
vényszékhez helyezték át, augusztus 30-tól tanácselnök. Népbírósági kijelölt tanács-
elnöki tevékenysége – miután megszûnt a Budapesti Népbíróság – 1949. november
1-jével lezárult, másnap elfoglalta állását a büntetõtörvényszéken. Az ’50-es évektõl a
Budapesti Büntetõtörvényszék és jogutódai tanácsvezetõje, majd tanácselnöke volt.
1963. május 20-án, majd november 20-án egy-egy büntetõügy tárgyalására és elin-
tézésére kirendelték a Fõvárosi XVIII-XIX., illetve a Fõvárosi II-XI-XII. Kerületi Bíróság-
hoz. Munkaviszonya, nyugállományba vonulásával, 1967. február 21-ével szûnt meg.
Az igazságügyi tárca 1967. február 2-án „a jogszolgáltatás terén végzett eredményes
munkája elismeréséül 4000 Ft jutalomban” részesítette. 1971. december 1-jei temetését
követõen családja a
Népszabadság
ban nyilvánított köszönetet, utalva arra, hogy „a bú-
csúbeszédekben [...] egykori munkásságát, politikai és emberi magatartását” méltatták
munkahelye és az igazságügyi tárca részérõl.
Az 1956-os forradalmat követõ kádári megtorlás során az elsõ fokon eljáró bün-
tetõtanácsok közül az õ tanácsa hirdette ki a legtöbb olyan halálos ítéletet Magyar-
országon, amelyet másodfokon (jórészt a dr. Borbély János által vezetett tanács) is
helybenhagytak, és az elítélteket kivégezték. A negyvenhat kivégzett neve az elsõfokú
ítélet kihirdetésének idõbeli sorrendjében (lásd a zárójelben szereplõ pontos dátumot):
1957: Balázs Géza, Komjáti Ferenc, Lengyel László, Nagy Zoltán, Sikó Dezsõ, Szász
Zoltán és G. Tóth László (1957. május 16.); Erdész József és Sipos Zsigmond (1957. júni-
us 21.); Spamberger György (1957. július 20.); Balogh László (1957. október 4.); Franyó
Ferenc (1957. október 24.).
2
1958: Angyal István és Szirmai Ottó (1958. április 17.); Bárány János, Ivicz György,
Nagy József (1936) és Szabó Lajos (1958. május 22.); Havrilla Béláné Sticker Katalin,
Kóté Sörös József és Tóth József (1958. július 23.); Bakos Gyuláné Salabert Erzsébet,
Burgermeiszter József, Galgóczi Zoltán, Lachky Albert, Nagy József (1929), Simon Gá-
bor és Vass Lajos (1958. szeptember 4.).
1959: Babér István (1959. január 6.); Fejes József Tibor (1959. január 22.); Barabás
Tibor, Csányi Sándor, Csermák János, Futó János, Grosszmann Frigyes, Keller Károly,
Kondorosi Imre, Krausz Gyula, Magori Mária, Németh József és Szivák István (1959.
május 26.); Dobi Károly, Fáncsik György, Huzián István és Tóth Tibor (1959. augusztus
7.); Szabó János (1959. november 5.).
További tizennégy vádlottat ítélt még halálra. 1957. május 16-án Földi Imrét, Kincses
Józsefet, Lamberth Károlyt, Lapsánszky Istvánt, Martoncsik Józsefet, Suba Györgyöt
és Tóth Lajost, 1958. április 17-én Széll Sándort, 1958. május 22-én Forgács Ferencet és
Mécs Imrét, 1958. július 23-án Wittner Máriát, 1958. augusztus 18-án Deák Gábort, Deb-
rei Istvánt és Novák Károlyt. Földi, Kincses, Lamberth, Lapsánszky, Martoncsik, Suba és
Tóth ítéletét azonban 1957. július 17-én dr. Vida Ferenc tanácsa, Széllét 1958. november
27-én dr. Cieslár Viktor tanácsa, Forgácsét és Mécsét 1959. február 10-én, Wittnerét
1959. február 24-én, Deákét, Debreiét és Novákét 1959. december 18-án – mind a hat
személy esetében – dr. Borbély János tanácsa különbözõ mértékû börtönbüntetésre
enyhítette.
Somlay Istvánt 1957. március 26-án hatévi börtönbüntetésre marasztalta el, akire
azonban másodfokon dr. Molnár László tanácsa halálbüntetést szabott ki 1957. április
25-én, s az ítéletet két nap múlva végrehajtották. Békési Bélát, Gerlei Józsefet és Péch
Gézát 1957. október 4-én életfogytig tartó börtönbüntetéssel sújtotta, a dr. Borbély
vezette tanács 1958. április 15-én az ítéletet mind a három vádlott esetében halálbün-
tetésre súlyosbította, s 1958. április 22-én kivégezték õket.
KITÜNTETÉSEI
Tûzkereszt I. fokozata (1944)
Szocialista Munkáért Érdemérem (1955. május 1.)
Magyar Szabadság Érdemrend ezüst fokozata (1958)
FORRÁSOK, IRODALOM
Országos Bírósági Hivatal – Az igazságügyi szervezetbõl kivált dolgozók nyilvántartókönyvében rögzített
iktatószáma: T/62 (irat nincs).
Fõvárosi Törvényszék Irattára VIII. 1456.
1956 kézikönyve. III. Megtorlás és emlékezés.
A kézikönyv fõszerkesztõje Hegedûs B. András, a kötetet szer-
kesztette Kende Péter. 1956-os Intézet, Budapest, 1996. 37., 46–54., 66., 85., 96–99., 135–141., 148–154.,
172–185., 194., 196–198., 211–212., 218., 221., 227., 239.
Eörsi László:
1956 mártírjai. 225 kivégzett felkelõ. Budapest a forradalom napjaiban.
Szentpétery Tibor fotó-
ival. Rubicon-Ház, Budapest, 2006. 8., 10., 12., 14., 16., 18–19., 24., 35., 41., 44., 47., 51., 54., 58., 62–63., 66.,
71., 75., 81., 86., 88., 94., 104–105., 110., 117–118., 123., 126., 143., 146., 149–150., 160., 174., 176–177., 179., 182.,
186., 188., 191., 200–201., 212–214., 222.
Zinner Tibor: Utak és tévutak a XX. századi magyar felsõbíráskodás káderpolitikájában ’56 után. In
A Kúria
és elnökei III.
A kötetet szerkesztette Bódiné dr. Beliznai Kinga. HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó
https://www.neb.hu/asset/phpiQCrWw.pdf

Rozsola, pár éve, mikor az MNA-sok megkértek egy "ukrán" csoportot kísérgettem judapesten egy napot. Talán a Becsület napja elõtt volt ez vagy 7 éve. Naivan úgy véltem, hogy ezek is "oroszok", merthogy oroszul beszélgettünk kedélyesen, bár furcsának tartottam, mikor kiselõadtam az itthoni zsidó-cigány helyzetet és a mossad-cia attrakcióit, olyan disszonáns reakcióik voltak. Nem értettem, nem is tulajdonítottam nagyobb jelentõséget enne. Minden áron kevláros kesztyût akartak itt soppolni, de hát nem volt ismeretségem a rendõrboltokban, így pult alól nem kaphattak. Szerintem abból a közel 8-10 fõbõl már sokan nem élnek.