" Lehet követni, vagy akár megelõzni, sõt!"
A mérce magas, minõséget takar, felülmúlása lehetetlen, elérésére a tömeg embere tehetetlen.

Igazember, remélem nem rám gondoltál! Naponta, óránként, perceken belül szembe-sülök olyan "hibákkal", melyek tényleg azok és egyre többet vélek felfedezni "gondolkodásomban", cselekedeteimben és azok következményeit illetõen. Ha ez már "magas" szint, akkor tényleg nagy a baj. És tényleg.

Imre, ha beleszólhatok (és remélem, igen ), akkor arra biztatnálak, hogy ne svéd otthont keress a családnak, mert ott ti is csak a világ végén, a saját világotoknak a perifériáján lesztek majd. (Ahogy a többi kivándorló többsége, kivéve azokat, akik "mindenhol otthon vannak" mert a pénz az otthonteremtö erejük )

Ma reggel átértelmeztem Tamási Áron klasszikus megfogalmazását (nem mintha az nem lett volna igaz, vagy elég, de ki-ki meg kell fogalmazza a saját igazságait; enélkül nem megy semmi), tehát: "Azért születtünk a világra, hogy valahol otthonra leljünk benne." Ez volt a nagy erdélyi magyar író meghatározása.

Nos én, ma , így fogalmazok: Azért születtünk a világra, hogy megtaláljuk annak középpontját. Ez pedig minden ember, önnön maga, az Ös Ten. Ha megvan, el lehet kezdeni ÖsTen-ként éli, gondolkodni, dolgozni, viselkedni. (Ezt a középpontot ott a legkönnyebb megtalálni, ahova az Ember leszületett, ahol az egyedüllét ugyanolyan értékkel bír, mint a közösségben-feloldódás.)

Te akárhova mennél is, nem lehetsz úgy a világ közepe, ahogy az megilletne. Itthon, nekünk, egy hös vagy, mára mókamester is, inspiráló erö mindenképpen. Odakint egy egzotikus állatfaj, akit megszoknak; de nem több. Itthon mindíg lesz valaki, aki lelkesedik érted, vagy az elveidért - odakint ilyen nincs.

Tapasztalatból beszélek. 38 évet húztam le a svédeknél. Ma már hetedik éve tartózkodom huzamosabb idöket ( akár fél évet is, vagy többet ) Vietnámban. A svédek korrektek (de elvakultak), a vietcong-ok barátságosak,(de hamisak) és egyik sem mi vagyunk. Egyiknél sem érzem magamat fontosnak. Itthon igen, itt meghallgat az is , aki késöbb megbánja, s az is, aki nem.

B.keresztúron csak három nyarat voltam, de már otthon érzem magam, úgy, ahogy sehol máshol nem lehet, csak az ÖsTen születésem által adott színhelyén.
Azzal az anyanyelvvel, amiben a Minden kódolva van számomra, s ami felülmúlja az általam megtapasztalt nyelveket kivétel nélkül (angolt, németet, oroszt, flamandot, vietnámit, szingalézt, svédet, norvégot, dánt, finnt, söt az olaszt is)

A #23-as hozzászólásodra. Olyan kötekedésfélét érzek ki belõle. Most mit mondjak? Visszakötekedjek? Azt írod: "ha ez a magas szint, akkor tényleg nagy a baj". Magadra gondoltál, és magasabb szintet tartanál kívánatosnak? Az emberi történelemben a mitológiákat leszámolva, ember még nem lett isten.

Az utánam szóló keepfargo próbálja menteni a helyzetet: "itthon nekünk egy hõs vagy". Tetszik vagy sem, én is így tekintek Rád. Azt is tudom, hogy ez sovány vigasz, gondolom én, mert a kijelentés önmagában megélhetést nem ad. Távol áll tõlem bármilyen szerep, amiben a magam megmutatása van. Még itt sem, ebben a virtuális világban (internet), ahol el lehet bújni nick nevek mögé, még itt is nehezen szánom rá magamat gondolataim közzétételére. Az viszont tény, hogy oldaladon mégis jelen vagyok. Belátom, hogy a magasztalásodon kívül, semmilyen gyakorlati haszna nincs jelenlétemnek. Sõt, még az is lehet, hogy egy kártékony, magamat embernek gondoló állat vagyok csak. Ám mégis van egy kicsike tudatom, ami bár álmodozó, de a valóságot mégis elfogadó, ebbõl következõen valamilyen kapaszkodót keresõ lény, aki vagyok. Ebben az országban, itt Magyarországon van egy ember, Posta Imre. Olyan elõadásai vannak (a youtube-on elérhetõ), hogy az nem mindennapi. Nézd meg, hallgasd meg õt! Nem rejti véka alá az igazságait. Szidja a kiválasztottat, mintha az kötelezõ lenne. Ezt az apróságot leszámítva, mindenben egyetértek vele. Na, de nekem is vannak korlátozottságaim, és másra fogni az élet adta pofonok miértjét, az már csak féligazságos dolog. Gondolj bele, ha az élet, benne az emberek, a birka tömeg megfelelne az elvárásainknak, akkor minden olyan egyhangú unalmas lenne, és nem lenne kihívás sem benne. Mára, ha nem is teljesen, de lecsillapodnak bennem a dolgok. Amit eddig megéltem, az pusztán tapasztalás, amibõl mint ha nekem több jutott volna, mint az engem körülvevõ, ugyan úgy földi halandónak. Az életet nem harcnak fogom fel többé, hanem küzdelemnek, amitõl megfosztva magamat, a hiábavalóság, a szélkergetés érzése kerít hatalmába. Képes vagyok-e önzõ énemet, ösztönömet leküzdeni? Célszerû-e az erre irányuló törekvés. Szerintem nem. A jujdejó kereszténység mégis valami hasonlót kíván velem elfogadtatni, csak hát én b. rá vevõ lenni. A fent nevezett ember, összes hibáival együtt, képes észhez téríteni, bár sosem voltam eszemen kívül, csak máshogy éltem meg a dolgokat. Vagy a dolgok fejtették ki hatásukat és maradtam eszemen belül? De az is lehet, hogy esztelen vagyok, mert megint rád zúdítok egy csomó szóhalmazt, lehet, hogy feleslegesen.

No, de mindegy is. Kívánom minél elõbb légy szeretteid körében, és az ezen pillanat adta öröm tartson sokáig. Mit kívánjak még? Mi legyen, mi legyen? Válassz, és úgy legyen!

Laci_gazember (gerry tehet róla)

Fiuk - jányok nem kell melre szívni, csak a gondolatok kieresztése folyik.

Igazember, reflexíjam csak rám célozgatott, de midõn igazolódott a régi parasztgyalázat: senki nem lehet portréja saját hazájának, így köll értelmezni a közteslét állapotát, amit "távolbanmaradó" is pedzegetett.

Õszintén nem tudom mit kívánhatnék. Azt a vergõdést, ami már rég megyen, nem kívánom sokáig szemlélni, sem élni, pedig még egy darabka kijut belõle. Az át már értékeltem, most lassan a bétértékelés is letudva.

[color=#660000]"Laci_gazember (gerry tehet róla)" #25 - hozzászólás[/color]

MiVanMiVanMiVan??? ... én semmirõl se tehetek! Az ki van csukva! Ártatlan vagyok és újszülött. Még az almába se haraptam bele!

Minden Imre hibája... Akár eskü alatt is tanúsítom és az MNA-hoz sem én vittem el a tejgumis csúzlikat... bizony. Az viszont igaz, hogy én írtam azt Trampliról, hogy busafejü szöszike. ... Miért, miért? - hát mer az. A lánya az nem, az dögös ... ahogy Mr Bean lánya is ....

Persze ti is hibásak vagytok - mi több ellen-székek is vagytok. Meg rasszisták is... én nem - így kérlek ne célozgass rám mert úgyis letagadok mindent.

Imre te pedig nõjj fel magadhoz! A kishitetlenség nem vezet jóra. Tudod jól mi vagy, csak a hordót nem találod amire rá kell álnod! Szerintem a "kinemonddanevétmertrasszistaleszel"-ék lopták el és most kosár-mustot készítenek benne - vagy kóser? De meglesz a hidd el! Számít rád a világ - szükség van mártírokra.
Hol a zászlóm, meglengetni? ... Nem a kék, nem is a piros, fehér kereszttel a közepén hanem a zIgazi

Ja az értékelés majd a "zs" kezdõbetüs alanyoknál válik érdekessé!!!

Gerry, egyik kollégám mondotta a hiteles történetet, mely szerint egy karate mester imígyen szólott társaságban: Tudjátok, mikor megszerzi az elsõ mesterfokozatot a karatéka, majd kiugrik a bõrébõl, ünnepel, mindenkinek elújságolja, boldog, majd a másodiknál még nagyobb ünnepséget szervez, fényezi magát, majd a harmadiknál, már csendben, minden feltûnés nélkül megy haza és ugyan nem titkolja, de nincs ünnep, a negyediknél már lábújjhegyen közlekedve, nehogy észrevegyék megyen haza és inkább tagadja, mint állítja, hogy megvan....és így tovább és így tovább.

Akár igaz is lehetne, s talán a valódi mesterekre igaz is.

No, csak-csak kikerekedik ma'n a zigassag...
Figyelem ki nyer