tudas hatalom
az ido menetele az a nagy ur,
a tobbi csak kellek a napi felvonashoz meg
a le hez is,
kor valakinek bolcseseget hoz
van kinek tobb faszsagot,
apam szerint ki keveset beszel
az mellyebb gondolatokkal elhet,
egy kedves oreg bolcs holgy mondta
minden veges,
eljen tovabb az orokke valosagban,
minden napban talat orom a legcsodasabb
orok orom,
remelem a kohot egyszerre inditjuk,

Enid, csak úgy ez jutott eszembe, biztosan véletlenül. Egyébként, ahogy észlelem, vizsgáról szó sincs, s ha mégis, úgy az alacsonyabb fokozat ebben a "játékban" többet ér, a magasabb pedig azt eredményezi, hogy nem mászik már fel a tataminra az, aki magát vizsgáztatva önmaga mestere.

En vagyok a vizsgazo, a vizsgabiztos, az ellenfel, a kozonseg... sot meg a tatami is. A buktat buktara eszem. Szoval gyozelemre allok.

Képfaragóval egyet értek, és igaz, hogy senki se lehet próféta a saját országában, de, Imre! Itthon a helyed. Valahol úgy érzem, hogy nekünk példát kell mutatnunk. Nem elmenni, maradni kéne. Most halt meg egy ember az utcában, nagy szélt hozott. A gyerekeimmel közel egykorú volt, évekig kint dolgozott németországban családostul, mert már három gyermeke született, azt nem tudom hol, de az asszony magyar, és a gyerekek is azok. A lényeg, hogy nyár óta itthon ragadt, azt mondta betegállományban, de visszagondolva, furcsán viselkedett. No, mikuláskor felakasztotta magát. Máig sír a lelkem, mert pár percnél többet nem áldoztam rá, és nem éreztem, hogy igényelte. Tudom, nem nekem kellett volna, de ha visszagondolok, megpróbált közeledni, például megkérte, hogy hagyjunk a szilvafán neki néhány szemet. Aztán jött, hogy ne haragudjunk, csak hat szemet vett le. Idegesítõ, mert boldog, boldogtalan simán szedte kérdés nélkül, a kutyát érdekelte ugyan, de jutott is, maradt is. Három árvát hagyott hátra. Kint élni magyarként olyan, mint akit számûztek.