Ahogy azt ígértem, s bár nehéz szívvel, de könnyû kézzel veszem a marsallbotot és kiteszem az ablakba. Aki kapja, marja! Jó, csak vicc volt. Egy kopott nunchakun kívül nincs egy potom botom sem, azt meg nem adom. Jó kis csapat voltatok, vagytok, s tudom, hogy a döntésem nem befolyásolja a jövõtöket, ahogy a jelenben sincs tevõleges ráhatása. Nem búcsúzom, nem megyek sehová (talán Norvégiába még rövid idõszakra, ha Vera enged, vagy ipeg küld), lakcímem, telefonszámom és én is változatlan maradok.
Lica mondta, hogy küldjelek benneteket át az oldalára, õt nem zavarja a qvaanyázás, de rátok van bízva, illetve Gerryre, hogy megtartja-e a fecsegõt. Igazság szerint, le akarok akadni a hálóról és a horogról is. Mindegyikrõl. Méltósággal, tisztán és józanul, ha lehet még így fogalmazódni ebben a nekibõszült elmeroggyant világban. Ne higgyétek, hogy el vagyok kenõdve, vagy vesztesnek érzem magam. Szó se róla. Gyõztem, s nem gyõztük a sok gyõzést, de így 50 felé és visszapillantva a múlt 10 évre be kell lássam, ennek így már semmi, de semmi értelme, vagy haszna. Változtatni kell! Ahhoz pedig változni kell. No nem a "nemzet" miatt. Az halott ügy. Sokkal fontosabb dolgok is vannak ám, túl "istenen" és "nemzeten", melyek mára kiüresedett kicsavart és ártalmas lózungokká váltak. Sõt már tegnap is azok voltak, de meg kellett élni, hogy lássam, lufi az egész, kár ezen szépíteni. Már értem a bölcsek mér hallgatnak bölcsen. Gladiátor, a lövészetrõl nem feledkeztem meg! HER a számítógépedrõl sem, csak van némi fennforgás. Gerry, gondolj nyugodtan rám is, ha ízléses fotósorozat kerül a horgodra...és Rozsola, osszad továbbra is a népet és Szalonnát is megértéssel fogadd....! Gyerekek, úgy vélem, mára nem vagyunk már gyerekek. Felnõttünk! Járjátok az utatokat, s bármit is hallotok felõlem, ne higgyétek el! Nem szoktam tévedni. A java még mindig nincs letudva.