Látom megy szépen!

Gladiátor, ne szídd melyre! Tûrjed a combo-sokat!

Mindenkinek okulátásául, hogy ne feledje mennyi az élet, míg itt fo(nto)ssa a szót. Ennyi!

Egy túlélõ története a veronai tragédiánál……


Nagyon sokat vívódtam mielõtt neki álltam ennek a levélnek, de mindig kaptam egy biztatást vagy egy fájdalmas döfést, amik végül is elindítottak ezen az úton.

Nagyon szépen köszönöm mindenkinek aki ebben a tragédiában együtt érez azokkal akik érintettek és osztoznak a fájdalmunkban.

Õszinte részvétemet szeretném kifejezni azoknak akik elvesztették családtagjaikat, és nagyon- nagyon kívánom a túlélõ gyerekeknek, hogy fel tudják dolgozni ezt a tragédiát.

Csak hálával tudok gondolni a csodálatos olasz emberekre, hogy minden tõlük telhetõt megtettek értünk akár a helyszínen, a kórházakban vagy a rendõrségen. Külön köszönet a kint élõ magyaroknak, kik a hír hallatán tolmácsolással siettek a segítségünkre.

Remélem, ha kiírok magamból mindent, talán segítek magamon, másokon vagy bárkin….


Úgy gondolom, joga van egy országnak megtudni mi történt azon a borzalmas éjszakán.

Két magyar sofõrrel indultunk Franciaországba síelni.

Odaérkezésünk után a sofõröknek csak annyi dolguk volt, hogy az elsõ két nap reggelén levitték a kezdõket a sípálya aljára és kész.

A busz egész héten a parkolóban állt, a két sofõr nem is a csoporttal egy házban lakott, hanem velünk szemben, többször is láttam egyiküket dohányozni az erkélyen.

Induláskor nem volt semmi furcsa sem a busszal, sem a sofõrökkel kapcsolatosan. 17 órakor indultunk el, körülbelül másfél óra múlva álltunk egy órát egy bevásárlóközpontnál, majd megint egy 2 óra múlva volt pihenõ. Ennél a pihenõnél felszállás elõtt mondtam a busz elõtt tartózkodó két sofõrnek és a tanároknak, hogy borzasztóan meleg van még aludni se lehet, mire õk azt felelték levették már a fûtést mert más is szólt, de akkor még lejjebb veszik.

Nem tudom megmondani melyik sofõr ült a volánnál, mert addigra mi már leültünk. Egész utazás alatt az volt a szabály, hogy nem lehetett felállni, mászkálni a buszon menet közben. 23 óra 40 percre tették a rendõrök a baleset idõpontját.

Már a sokadik film ment, vagy aludtunk, vagy a filmet néztük. A csattanásra ébredtem fel, éreztem, hogy a testem felemelkedik és átfutott az agyamon, hogy nagyon nagy baj van.

A padlón tértem magamhoz és hallottam a testnevelõ tanár Gyuri hangját, ahogy kiabál a gyerekeknek, hogy mindenki hagyja el a buszt. Biztos hogy késõbb tértem magamhoz mint mások, érzékeltem ahogy mennek ki mellettem a buszból.

Ahogy elkezdtem felemelni a fejem, az elsõ akit megpillantottam egy kislány teste volt, amint mozdulatlanul, magzatpózban feküdt kicsit lejjebb tõlem. Én a baloldalon az ötödik sorban ültem az ablak mellett a feleségem a másik ülésen. Ahol magamhoz tértem nem volt a busznak oldala sem, ülések sem, még a csomagokat is lehetett látni. Tovább emeltem a fejem és megláttam a nevelt fiamat, a busz mellett avval párhuzamosan feküdt mozdulatlanul.


Rögtön elkezdtem mászni hozzá, nem néztem se jobbra se balra, semmit nem láttam belül a buszból, a feleségemet se láttam, de azt tudtam hogy az elsõ kérdése az lenne mit tettem a gyerekért. Odaértem hozzá, odatérdeltem a fejéhez és néztem mi van vele. A kis feje jobbról volt sérült, de nem tudtam hogy még él.e vagy sem. Abban a pillanatban robbant a busz, repkedett minden, fröcsögött az égõ gázolaj. Akkor vettem észre hogy a Gyuri tõlem jobbra áll és meggyulladt a kabátja, kiabált, a felesége Erika ott ált mellette és próbálták levenni a kabátot.


Iszonyú forróság lett egy pillanat alatt égette a bõrömet és csak arra tudtam gondolni, hogy elhúzzam Balukámat a tûztõl, nehogy megégjen a kis teste. Borzalmasan nehéz volt, állandóan elestem, mindig kicsúszott a kezembõl, nem mertem nagyon megszorítani sem. Közben felpillantva láttam egy égõ alakot, ahogy próbál menni a buszban, az egész teste égett, nem ismertem fel, de azonnal el is kaptam a tekintetem.


Kinlódásom közben körbe néztem próbáltam segítséget kérni, de a gyerekek elfutottak, a Gyuri és a felesége sokkos állapotban voltak kiabálták a gyerekeik nevét és fel alá mászkáltak. Egyedül a Gyuri fiának a barátnõje Timi volt még ott, és próbált nekem segíteni. Lehetetlen volt közel menni a buszhoz, a buszon kívül a fiam testén kívül nem láttam senkit, nem voltak segélykiáltások, csak a forróság és szagok.

Körülbelül 20 méterre húztam el, és utána rohantam az autópályára hogy várjam az elsõ mentõt. Látható vagyok a felvételeken, integetek, forgolódok, de nem voltam sokkos állapotban, végig tudtam, hogy mit csinálok és miért csinálom. Kértem az egyik kamionsofõrt hogy adjon valami cipõt, mert zokniban voltam.

Nem tudtam a busz elejénél volt-e valaki, mert mindenki hátra futott, de vártam a mentõt onnan is, mert gondoltam hogy a dugó miatt majd szembõl fog érkezni. A tûzoltók érkeztek elõször, aztán a rendõrök. Megláttam, hogy a busz eleje felõl a tûzoltó autóktól tolnak egy hordágyat valakivel és ott láttam egy hölgyet mentõs táskával.

Rohantam hozzá és mutattam, hogy nézze meg a gyereket, elvettem tõle a táskát és szinte áthúztam a korláton. Odaértünk Balázskámhoz, megvizsgálta és mutatta hogy vége, nem tud már segíteni.

Ott vége lett mindennek, valamiért tudtam hogy a feleségem az én drága Encikém már nem él, de örültem is neki, mert tudtam hogy a fia elvesztését nem tudta volna elviselni, és én se, ha láttam volna szenvedni Balu mellett.

Letérdeltem a fiam mellé, simogattam a kis testét és sírva könyörögtem, hogy ne haragudjon rám, amiért nem tudtam megvédeni. Láttam a gyerekeket, láttam a Gyuriékat, Erikát átöleltem, de nem lehetett már rendesen kommunikálni vele. Borzalmas volt, akkor ott már nem volt mit segíteni senkinek. Beültettek egy rendõrautóba és vittek a kórházba minket. Kisebb karcolásokkal, zúzódásokkal, össze vart sebbel megúsztam az egészet.

Ha engem kérdeznek, a sofõr elalvását teszem a baleset okának, ugyan is volt olyan, hogy ráhajtott az oldalvonalra és rázkódott a busz.


Nem értem, hogy miért kellett megmaradnom, amikor nekem mellettük lenne a helyem, sok mindent nem tudok, de azt igen, hogy milyen feladatom van még, amit véghez kell vinnem.


Papp András -- Siófok

Engem ez a baleset nagyon megrázott lelkileg, pedig edzett vagyok már, de lehet, hogy csak öregszem. Vissza gondolva életem nehezebb részeire, mindent kibírtam, pedig volt benne elég súly, de egy gyerek elvesztése, fõleg ilyen módon azt hiszem ép ésszel nekem sem ment volna simán. Most valamiért átéreztem azt, amihez közöm sincs, és még is néhány napon át megtaposta a lelkem a dolog.
Az eset kapcsán újfent meggyûlöltem a hiénákat, akik segítségadás címen azonnal lerohantáknták a hozzátartozókat, álságos részvéttel.

Arany !

A #73 bejegyzésed a tipikus kettõs mérce. A jó magyar gladiator07 írjon magyarul, és esetenként elnézik neki a helyesírási hibákat ! De az a nyelvrohasztó 1szer, meg 2szer, meg 6atalom, az bizony a hülyék írásmódja, értem alatta a trendi idiótákat. Nem elméletileg kell magyarul gondolkodni, és írni, hanem gyakorlatilag. Nyugodtan mentegesd amit nem lehet, békítgessél ! Te is leírod, hogy mi a nem jó, de lazán átlépsz azon, hogy hogyan ír gladiator07, mert ugye õ a mi kutyánk kölyke, tehát neki szabad. Gratulálok ! Ez az a magatartás, ami a semmibe vezetõ út. És leírom újfent, ha ezen az oldalon (is), ez az írásmód megfelel, akkor ez az oldal(is) sem ér semmivel többet, mint amit ellen létezik. Mert minden összefügg mindennel ! Ez legalább már ismerõs ?

Még mindig?

Gladiátor, kérlek, írjál már rovással, ha már magyarul kell írnod és ha valamely "arab" számjegyhez hasonlítana, azt hagyd ki, sõt a magánhangzókat is hagyd ki, azt régen se használták, ahogy a hibridben (ha jól tudom) és az arabban sem használják és majd visszafelé olvasva kitaláljuk mit is akartál közölni!

Megjelent a nõi princípium végre sok -sok kivárás után és ez csak nekem akaródzik feltûnni. Pfuj, "nyelvrontók", kontárok és kifogáskeresõk! A sok bába közt megveszik a gyerök! Szálasi felrí a túlvilágon is!

gladiátor07
Én voltam "alpári", igen, drága lelkem? Akkor Te milyen vagy a 70.-es hsz.-ben? Mikor veszed már észre magad?

Még agy apróság; az ember ne tegyen könnyelmü igéreteket, amiket nem tud valóra váltani. Különben pedig: amelyik kutya ugat, az nem harap.

"...amelyik kutya ugat, az nem harap."
Ugassak már én is egyet!

6 alomból választhatok egy kutya kölyköt, nem hatalomból. /6alom = hatalom???/
Volt még a 66ósan



Mikor mérges vagyok

Ha háborgok, ha dúlok, fúlok,
Mérgemben rád szitkot szórok,
Akkor ne hagyd magad!
Kérd, hogy álljon meg a pillanat,
Számoljak hármat, a haragnak gátat álljak!
S legjobb mit tehetsz, vigasztalod sajgó lelkemet,
Mert nem szól, nem neked szól haragom,
Az a magam tehetetlenségének kivetülése,
A rosszkor, rossz helyen lévõkre.

Ember; ez i_gaz...

Führer ruhás bajszos fickó jár -kel Ausztriában, Braunau am Inn városban. Szertenézett , de nem lelé házát a honjában . A rendõrság már keresi.

A fenének kell egy ilyen monarchia!

Nem kell megünnepelni Trianont

Elvetette a képviselõház kedden azt a törvényjavaslatot, amely „Trianon és a magyar elnyomás elleni harc napjává" nyilvánította volna június 4-ét, és börtönbüntetés terhe mellett megtiltotta volna a trianoni békeszerzõdés jogosságának nyilvános megkérdõjelezését.

A tervezetet Bogdan Diaconu volt független parlamenti képviselõ, a nacionalista Egységes Románia Párt (PRU) elnöke terjesztette a parlament elé még 2015-ben.

A törvényhozási tanács kedvezõ véleményezést adott a tervezetre, azzal a megjegyzéssel, hogy törölni kellene belõle „az erdélyi románok Trianon elõtti és a második világháború alatti, a magyar elnyomás által okozott szenvedéseire” utaló részt. A szakmai testület nem emelt kifogást az ellen, hogy egytõl öt évig terjedõ börtönnel sújtsák Romániában a békeszerzõdés jogosságának megkérdõjelezését vagy gyászjelvények használatát a történelmi eseménnyel összefüggésben.
http://www.hirado.hu/2017/02/15/nem-k...-trianont/