Bejelentkezés
Kérem, ne szavazzanak - úton a rendeleti kormányzás felé
Mi a szösz! Ez már majdnem "harci helyzet".... Tévesnek bizonyultak azok a prognózisok, hogy az Orbán-érára jellemzõ kezdeti, „forradalmi” jogalkotást idõvel felváltja valamifajta konszolidációs idõszak. Öt éve - a második Orbán-kormány elsõ teljes évében - átlagosan 2 óra 12 percet bíbelõdött egy-egy javaslat tárgyalásával a parlament. Ez az idõ tavaly egy órával csökkent.
A kormánypárti honatyák lemondtak a választóktól kapott felhatalmazásukról, és áldásukat adták arra, hogy a kabinet a jövõben a parlament kihagyásával döntsön a költségvetés módosításáról. Ezzel a múlt heti döntésükkel a Fidesz–KDNP képviselõi nemcsak a Schmitt Pál-i filozófiát emelték minõségileg új szintre (õ mint államfõ a végrehajtó hatalomnak nem fékje, hanem motorja kívánt lenni), de egyszersmind Kövér László elvárásának is eleget tettek.
A házelnök még 2013-ban beszélt arról, hogy a kormány túlságosan függ az Országgyûléstõl, nem tud a mindennapi helyzetekre gyorsan reagálni, ezért bõvíteni kellene azt a kört, amelyben a saját hatáskörében is dönthet. Mindez – ahogy Kövér akkoriban fogalmazott – „valamiféle rendeleti kormányzás lenne, a rendeleti kormányzás rossz íze nélkül”.
Túl sok macerát korábban sem jelentett egy-egy kormányzati javaslat szentesítése. A Fidesz–KDNP a házszabály megváltoztatásával már 2011-ben lehetõséget teremtett arra, hogy kivételesen sürgõs eljárásban lezavarhassa egyes törvények parlamenti vitáját. A „statáriális” törvényalkotást segítette az is, hogy az elõterjesztéseket – a szokásos tárcaköröztetések megelõzésére – kormánypárti képviselõk vették a nevükre. Így még az is megtörtént, hogy egy törvénymódosítás a vezérszónoki expozétól a végszavazásig kevesebb mint tíz perc alatt átment a Házon (HVG, 2013. szeptember 21.).
Az Oszággyûlés alalkuló ölésén 2014 májusában. Fújtak a képviseleti demokráciának?
Fotó: Fazekas István
Tévesnek bizonyultak azok a prognózisok, hogy a „forradalmi” jogalkotást idõvel felváltja valamifajta konszolidációs idõszak. A második és a harmadik Orbán-kormány elsõ teljes éveit összehasonlítva kiderül: tavaly még annál is több jogszabályt fogadott el a parlament, mint öt évvel korábban (2011-ben 215-öt, 2015-ben 230-at). Igaz, míg korábban fõként új törvényeket alkottak a honatyák (szám szerint 109-et), tavaly már csak 67 újszülöttrõl adott hírt a Magyar Közlöny.
Gyakran nyúltak a gyorsítóhoz
Közben a törvénymódosítások száma 106-ról 163-ra nõtt. Ezek gyakran már nem a 2010 elõtti idõkbõl örökölt jogszabály megváltoztatásáról szóltak; a Fidesz–KDNP által az elõzõ ciklusban elfogadott paragrafusokat írták át a megalkotóik. Ha olykor valami régi bútordarab kerül elõ, akkor pedig gyakran politikai érdek szól a változtatás mellett. Az 1996-os szerencsejáték-törvényt például tavaly novemberben 52 perc alatt sikerült átfazonírozni; s bár a címét nem változtatták lex Andy Vajnára, a tartalmát igen.
A parlament 2011-ben még átlagosan 2 óra 12 percet bíbelõdött egy-egy javaslat tárgyalásával, ez az idõ 2015-ben három perc híján egy órával csökkent (ismét csak összefüggésben azzal, hogy újabban a kisebb terjedelmû módosítások dominálnak). Az extra sürgõsséggel elfogadott törvények száma mérséklõdött, de a kormányoldal tavaly is gyakran nyúlt a gyorsítóhoz.
Öt éve 25 indítvány tárgyalását zavarták le a benyújtástól az elfogadásig mindössze három nap alatt. 2015-ben tíz törvénymódosítás tartott ugyanennyi ideig. A fõszabálytól eltérve tárgyalták például a migrációs helyzettel kapcsolatos módosításokat. A határzár (kerítés) felállítását, illetve a honvédség bevetésérõl szóló felhatalmazást például alig több mint két óra alatt sikerült elfogadtatni. A kötelezõ kvótákkal kapcsolatban Magyarország által indított uniós bírósági eljárásról is hasonló gyorsasággal (2 óra 45 perc) döntöttek. Azt, hogy a trend nem tört meg, mutatja, hogy percre pontosan ennyi idõt (2 óra 45 percet) vett igénybe idén márciusban a nemzeti otthonteremtésrõl szóló – utóbb Áder János államfõ által visszadobott – törvény megalkotása.
Szembetûnõ változás, hogy amíg 2011-ben a benyújtott és elfogadott törvények több mint negyedét kormánypárti képviselõk terjesztették elõ, ez az arány 2015-ben 10 százalék alá csökkent. Ez a kormányzati aktivitás növekedésével is összefügg: a tárcák elõterjesztése alapján elfogadott jogszabályok száma 147-rõl 181-re emelkedett.
Kérem, ne szavazzanak
Leginkább a szavazások számában mutatkozik meg a parlamenti – pontosabban a plenáris ülésen folyó – munka leértékelõdése. Míg a Gyurcsány-kormány és a második Orbán-kormány elsõ teljes évében nagyjából hasonló számban hangzott el a „kérem, szavazzanak” elnöki felszólítás (2007-ben 3307-szer, 2011-ben 3528-szor), 2015-ben mindössze 1150-szer. Mindez elsõsorban a tárgyalástechnikai módosításokkal magyarázható: a szakbizottságok módosító javaslatai például összegezve kerülnek a plénum elé, és egyebekben is szigorodtak a módosító javaslatok benyújtásának szabályai.
Fotó: Országgyûlés, HVG-gyûjtés
A parlament kormányzati ellenõrzõ funkciója sok tekintetben már korábban is csak látszat volt. Ezt tovább növelte, hogy míg 2011-ben 69 kormánypárti (ön)interpellációt nyújtottak be a képviselõk, tavaly már kétszer ennyit. Mindez persze csak statisztika, tartalmi szempontból ugyanis ezek a megnyilvánulások általában nem szóltak másról, mint hogy lehetõséget adjanak a kormányzati álláspont kifejtésére, az ellenzék ostorozására. Az ellenzék beletörõdését jelzi ugyanakkor, hogy képviselõi kevesebb interpellációt adtak be (korábban 530-at, tavaly 383-at). Igaz, az írásbeli kérések esetében aktívabbak voltak, mint valaha. Tavaly közel négyezer esetben követeltek írásbeli választ a kormánytól, ami két és félszer több, mint öt éve.
Az ellenzék nyilvános parlamenti megszólalási lehetõségeinek további szûkülésére utal a napirenden kívüli felszólalásokról készült statisztika. Bár ezek száma összességében nõtt (445-rõl 635-re), a súlypont a napirend elõttirõl áthelyezõdött a „fõmûsor” utáni sávba. 2011-ben még 332 napirend elõtti és 113 napirend utáni felszólalás hangzott el. Tavalyra az arány megfordult: 337-en már csak este, illetve késõ éjjel kaptak lehetõséget véleményük kifejtésére.
Link
A kormánypárti honatyák lemondtak a választóktól kapott felhatalmazásukról, és áldásukat adták arra, hogy a kabinet a jövõben a parlament kihagyásával döntsön a költségvetés módosításáról. Ezzel a múlt heti döntésükkel a Fidesz–KDNP képviselõi nemcsak a Schmitt Pál-i filozófiát emelték minõségileg új szintre (õ mint államfõ a végrehajtó hatalomnak nem fékje, hanem motorja kívánt lenni), de egyszersmind Kövér László elvárásának is eleget tettek.
A házelnök még 2013-ban beszélt arról, hogy a kormány túlságosan függ az Országgyûléstõl, nem tud a mindennapi helyzetekre gyorsan reagálni, ezért bõvíteni kellene azt a kört, amelyben a saját hatáskörében is dönthet. Mindez – ahogy Kövér akkoriban fogalmazott – „valamiféle rendeleti kormányzás lenne, a rendeleti kormányzás rossz íze nélkül”.
Túl sok macerát korábban sem jelentett egy-egy kormányzati javaslat szentesítése. A Fidesz–KDNP a házszabály megváltoztatásával már 2011-ben lehetõséget teremtett arra, hogy kivételesen sürgõs eljárásban lezavarhassa egyes törvények parlamenti vitáját. A „statáriális” törvényalkotást segítette az is, hogy az elõterjesztéseket – a szokásos tárcaköröztetések megelõzésére – kormánypárti képviselõk vették a nevükre. Így még az is megtörtént, hogy egy törvénymódosítás a vezérszónoki expozétól a végszavazásig kevesebb mint tíz perc alatt átment a Házon (HVG, 2013. szeptember 21.).
Az Oszággyûlés alalkuló ölésén 2014 májusában. Fújtak a képviseleti demokráciának?
Fotó: Fazekas István
Tévesnek bizonyultak azok a prognózisok, hogy a „forradalmi” jogalkotást idõvel felváltja valamifajta konszolidációs idõszak. A második és a harmadik Orbán-kormány elsõ teljes éveit összehasonlítva kiderül: tavaly még annál is több jogszabályt fogadott el a parlament, mint öt évvel korábban (2011-ben 215-öt, 2015-ben 230-at). Igaz, míg korábban fõként új törvényeket alkottak a honatyák (szám szerint 109-et), tavaly már csak 67 újszülöttrõl adott hírt a Magyar Közlöny.
Gyakran nyúltak a gyorsítóhoz
Közben a törvénymódosítások száma 106-ról 163-ra nõtt. Ezek gyakran már nem a 2010 elõtti idõkbõl örökölt jogszabály megváltoztatásáról szóltak; a Fidesz–KDNP által az elõzõ ciklusban elfogadott paragrafusokat írták át a megalkotóik. Ha olykor valami régi bútordarab kerül elõ, akkor pedig gyakran politikai érdek szól a változtatás mellett. Az 1996-os szerencsejáték-törvényt például tavaly novemberben 52 perc alatt sikerült átfazonírozni; s bár a címét nem változtatták lex Andy Vajnára, a tartalmát igen.
A parlament 2011-ben még átlagosan 2 óra 12 percet bíbelõdött egy-egy javaslat tárgyalásával, ez az idõ 2015-ben három perc híján egy órával csökkent (ismét csak összefüggésben azzal, hogy újabban a kisebb terjedelmû módosítások dominálnak). Az extra sürgõsséggel elfogadott törvények száma mérséklõdött, de a kormányoldal tavaly is gyakran nyúlt a gyorsítóhoz.
Öt éve 25 indítvány tárgyalását zavarták le a benyújtástól az elfogadásig mindössze három nap alatt. 2015-ben tíz törvénymódosítás tartott ugyanennyi ideig. A fõszabálytól eltérve tárgyalták például a migrációs helyzettel kapcsolatos módosításokat. A határzár (kerítés) felállítását, illetve a honvédség bevetésérõl szóló felhatalmazást például alig több mint két óra alatt sikerült elfogadtatni. A kötelezõ kvótákkal kapcsolatban Magyarország által indított uniós bírósági eljárásról is hasonló gyorsasággal (2 óra 45 perc) döntöttek. Azt, hogy a trend nem tört meg, mutatja, hogy percre pontosan ennyi idõt (2 óra 45 percet) vett igénybe idén márciusban a nemzeti otthonteremtésrõl szóló – utóbb Áder János államfõ által visszadobott – törvény megalkotása.
Szembetûnõ változás, hogy amíg 2011-ben a benyújtott és elfogadott törvények több mint negyedét kormánypárti képviselõk terjesztették elõ, ez az arány 2015-ben 10 százalék alá csökkent. Ez a kormányzati aktivitás növekedésével is összefügg: a tárcák elõterjesztése alapján elfogadott jogszabályok száma 147-rõl 181-re emelkedett.
Kérem, ne szavazzanak
Leginkább a szavazások számában mutatkozik meg a parlamenti – pontosabban a plenáris ülésen folyó – munka leértékelõdése. Míg a Gyurcsány-kormány és a második Orbán-kormány elsõ teljes évében nagyjából hasonló számban hangzott el a „kérem, szavazzanak” elnöki felszólítás (2007-ben 3307-szer, 2011-ben 3528-szor), 2015-ben mindössze 1150-szer. Mindez elsõsorban a tárgyalástechnikai módosításokkal magyarázható: a szakbizottságok módosító javaslatai például összegezve kerülnek a plénum elé, és egyebekben is szigorodtak a módosító javaslatok benyújtásának szabályai.
Fotó: Országgyûlés, HVG-gyûjtés
A parlament kormányzati ellenõrzõ funkciója sok tekintetben már korábban is csak látszat volt. Ezt tovább növelte, hogy míg 2011-ben 69 kormánypárti (ön)interpellációt nyújtottak be a képviselõk, tavaly már kétszer ennyit. Mindez persze csak statisztika, tartalmi szempontból ugyanis ezek a megnyilvánulások általában nem szóltak másról, mint hogy lehetõséget adjanak a kormányzati álláspont kifejtésére, az ellenzék ostorozására. Az ellenzék beletörõdését jelzi ugyanakkor, hogy képviselõi kevesebb interpellációt adtak be (korábban 530-at, tavaly 383-at). Igaz, az írásbeli kérések esetében aktívabbak voltak, mint valaha. Tavaly közel négyezer esetben követeltek írásbeli választ a kormánytól, ami két és félszer több, mint öt éve.
Az ellenzék nyilvános parlamenti megszólalási lehetõségeinek további szûkülésére utal a napirenden kívüli felszólalásokról készült statisztika. Bár ezek száma összességében nõtt (445-rõl 635-re), a súlypont a napirend elõttirõl áthelyezõdött a „fõmûsor” utáni sávba. 2011-ben még 332 napirend elõtti és 113 napirend utáni felszólalás hangzott el. Tavalyra az arány megfordult: 337-en már csak este, illetve késõ éjjel kaptak lehetõséget véleményük kifejtésére.
Link
Hozzaszolasok
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.
- 2016. April 10. 18:46:00
- 2016. April 10. 19:45:25
- 2016. April 11. 19:31:28