Szerecsenmosdatás, de így közelítenek a zsidó-cigány összeesküvéshez elég nyíltan. Akinek szeme van a látásra, látja, mekkora zsidó-mocsok van mára és mit is ért az a holokoszt valójában.
A magyarországi zsidók körében erõs volt az állam iránti lojalitás, a többség "Mózes vallású magyarként" határozta meg magát. Értetlenül álltak az ellenük hozott törvények láttán.
Korábban a témában:

A magyarok csaknem egynegyede erõsen antiszemita és idegengyûlölõ
"Azt mondták, nézzek oda, ott ég az anyám"
Zsidó volt az antiszemita miniszterelnök

Érdekes dokumentumot adott közre az ArchívNet.hu-n a Magyar nemzeti Levéltár. Egy kis füzetrõl van szó, amelyet a Magyar Cionista Szövetség adott ki 1938-ban A magyar zsidóság útja címmel az elsõ zsidótörvényre reagálva.

Magyarországon a cionizmus nem ért el áttörést annak ellenére sem, hogy a politikai cionizmus atyjának tekintett Herzl Tivadar Budapesten született. A magyar zsidóság egyenjogúsítása beteljesedett a kiegyezés után, maguk a zsidók három csoportra oszlottak – írja a forrásközlés elé írt tanulmányban Pécsi Tibor.
Az állam felmondta az együttélést

A neológok teljes mértékben támogatták a beolvadást, önmagukat Mózes vallású magyarokként határozták meg. Az ortodox közösség félt a teljes feloldódástól, míg egy harmadik csoport a két nézõpont között foglalt helyet. Ami viszont közös volt, az a magyar államhoz való viszony, amit patriotizmus, hazafiság és hazaszeretet jellemzett, különösen a neológoknál.

A történelmi Magyarország utolsó népszámlálása során a mintegy 935 ezer fõs zsidóság 77 százaléka magyar anyanyelvûnek vallotta magát, ami egyben azt is jelentette: izraelita vallásúnak, de magyar nemzetiségûnek.

Cionizmus

A cionizmus egy zsidó nemzeti és ideológiai mozgalom, definíciója nem lehet végleges, mert a nemzeti mozgalmakhoz hasonlóan folyamatosan fejlõdik, változik. Alapvetõ célja a történelmi Izrael területén egy zsidó állam megalakítása, helyreállítása, valamint a zsidó érdekek védelme a világ más országaiban.

A vesztes háború után azonban az állam hozzáállása zsidó vallású állampolgáraihoz alapvetõen változott meg. Nem részletezzük, mi miért és hogyan történt, de a korszak elsõ jelentõs miniszterelnöke, Teleki Pál már úgy látta, a magyar zsidóság asszimilációja nem valósult meg, érdekei nem azonosak a magyarsággal. Ahogy Pécsi Tibor fogalmaz, “az állam 1920 után egyoldalúan felmondta a magyar-zsidó együttélést”. Megszületett a numerus clausus, ahol az izraelitákra nemzetiségként tekintettek.
Nemzetközi vásár a Városligetben 1941-ben (Forrás: Fortepen/Album002)
Zsidó vallású magyarok

A magyarországi cionista mozgalom viszonylag gyenge volt a 20. század elsõ három évtizedében, amely az ekkor 800 ezres zsidóságon belül legfeljebb 10-20 ezer fõt számlált. A cionisták azon az állásponton voltak, hogy az asszimiláció nem fogja megoldani az antiszemitizmus kérdését, és – megint nem részletezzük miért és hogyan – csak idõ kérdése, hogy a maga brutalitásában megmutatkozzon.

A cionista mozgalom erõtlenségét a leginkább az okozta, hogy a magyarországi zsidóság nem kívánta magát nemzeti alapon meghatározni, hanem ragaszkodott a dualizmus kori „magyar nemzetiségû, zsidó vallású” önmeghatározáshoz. A neológiához tartozók nemzeti, míg az ortodoxiát követõk vallási alapon határozták meg az identitásukat. A cionisták a kivándorlást szorgalmazták, de a magyar zsidóság lojális volt Magyarországhoz, bízott az állam vezetõiben.

Az elsõ zsidótörvény

A magyar parlament 1938. májusában elfogadott XV. törvénycikka “A társadalmi és gazdasági élet egyensúlyának hatályosabb biztosításáról”. A köznyelvben ez az elsõ zsidótörvény, amely kimondta: a szellemi szabadfoglalkozású pályák – orvos, ügyvéd például – állásainak legfeljebb 20 százalékát foglalhatják el zsidók, és szintén 20 százalékban maximálta a tíz értelmiséginél többet foglalkoztató kereskedelmi, pénzügyi és ipari vállalatoknál a zsidók létszámát.

Amikor 1938-ban megszületett az elsõ zsidóellenes törvény, a Magyar Cionista Szövetség kiadta a fent már említett programfüzetet, amelyben radikális változást irányzott elõ a magyarországi zsidóságnak. Alább ennek bevezetõjébõl idézünk néhány részletet a teljesség igénye nélkül, a teljes dokumentumot itt olvashatja az ArchívNet.hu-n.
Miért gyûlölik a zsidókat?

Most, hogy immár a képviselõház is megszavazta az ún. zsidótörvényjavaslatot, egy világ omlott össze lelkünkben. A zsidótörvény radikális fordulatot jelent a magyar nemzet történetében. […] Évezredek óta él a nemzetek tudatában, hogy a zsidó népközösség nem szûnt meg a második templom elestével, hanem a zsidóság szétszórtsága ellenére is élõ valóság. Minden nemzet, hosszabb-rövidebb ideig tartó nyugalmi stádium elteltével végzetes törvényszerûséggel megszólaltatja ezt a tudatot törvényei, intézkedései által.

Ez a kézenfekvõ magyarázata annak, hogy fakadjon bár ezernyi áldás, kincs és nemzeti dicsõség abból a munkából, amelyet a zsidóság a befogadó nemzetek kebelében teljesít, abban a percben, amint valahol felüti fejét a baj valamiféle gazdasági, politikai, szociális, vagy bármilyen más vonatkozás síkján, az elsõ megrohanás a zsidóságot éri, mint „idegen” elemet.

Mert bár a zsidóság mindenütt meghálálja a befogadó nemzet jóságát, mégis idegen népként tekintenek rá. Egy német, román származású ember odaadását a többségi nemzet elismeri, de a zsidóét nem. Miért? – teszik fel a kérdés.

Mert a lelkek mélyébe ágyazott közfelfogás szerint az idegen népiségû román, vagy német polgárnak van saját nemzete, saját országa s ezeket a legsúlyosabb ideális értékeit a beolvadás által feladja, ám az ugyancsak „idegen” népiségû zsidónak se nemzete, se országa nem lévén, a beolvadási szándék kinyilvánításával semmit sem ad fel, sõt nyer a befogadás által. Ezért nem értékelik a zsidóság hazafiságát, ha csak nem idõlegesen és akkor is csak nemzeti prosperitások korában.

“Önmagunkon segítsünk”

A cionisták ebben látták az örök zsidó kérdés hátterét, amíg mindvégig így is marad, “valameddig az emberiség nemzetekre tagozott közületekben fog élni a földön”. Függetlenül attól, hogy – fõként a kis nemzetek számára – a tevékeny zsidóság nyereséget jelent. A megoldás a cionisták szerint a kivándorlás, amit a magyar társadalom meg fog érteni. Sokkal inkább, minthogy kioktassák alkotmányjogról, hazafiságról.

Ne tukmáljuk rá tanácsaikat azokra, akik tõlünk tanácsot nem kérnek, adjunk tanácsot önmagunknak […]Szinte azt mondhatnánk, hogy erre egyenesen utalva vagyunk a kormány által, amikor a zsidó törvény minden sora azt hangsúlyozza, hogy a magyar keresztény társadalom egyensúlya hatályosan csak a jelenlegi zsidó társadalom hallatlan áldozatai fejében állítható helyre! Ehhez alkalmazkodni kell, akár tetszik nekünk, akár nem. Tehát alkalmazkodjunk, és bármily óriási feladat végrehajtásáról van szó, nem lehet olyan súlyos, hogy vele meg ne birkózhatnánk.

Ha volt tehetségünk ahhoz, hogy tudósok, mûvészek, írók, gondolkodók legnagyobbjait adjuk a nemzeteknek, meg lesz a tehetségünk ahhoz is, hogy válságos idõkben önmagunkon is segítsünk. […]

Link