Ó, ez zene füleimnek! Figyelmesen olvasni és a "netet" lassan el lehet feledni, vagy legalábbis nem kötõdni hozzá. De izgi! Alig várom a folytatást. Most forgatják Galivúdban. Világégést megalapozó konfliktusra figyelmeztetnek
Hetvenegy évvel ezelõtt ezen a napon állapodott meg Dwight D. Eisenhower hadseregtábornok, a nyugati szövetséges erõk fõparancsnoka a szovjet fõhadiszállással, hogy a Jaltában elfogadott, politikai jellegû kapitulációs okmány helyett aláírják a német haderõ feltétel nélküli fegyverletételét. A szakemberek ma arra figyelmeztetnek: nemcsak az üvegházhatást okozó gázok koncentráció­ja növekszik a bolygó légkörében, hanem a puskaporé is.

A szakértõk figyelmeztetését már csak azért is érdemes komolyan venni, mert az orosz kormányzathoz talán legközelebb álló agytröszt, a Valdaj klub vezetõ szakértõi tették közzé a napokban. Szerintük a világ az utóbbi két évben igen veszélyes pályára állt át. Beindult egy folyamat, amely igencsak emlékeztet az I. világháború elõtti idõszakra, amikor a nagy világégést megalapozó konfliktusok kialakultak a nagyhatalmak között. Ezeket a konfliktusokat idézi Európában a NATO és Oroszország szembenállása Ukrajna jövõjét illetõen.

De Moszkvának farkasszemet kell néznie Ankarával is, miután a törökök lelõtték egy vadászgépét a szíriai határ közelében. Ezzel már át is tértünk a szíriai háborúra, amely nemcsak Szaúd-Arábia és Irán rivalizálásának színtere, de kimenetele befolyásolja az európai menekültek és az olajellátás kérdésének a megoldását is. Az ázsiai nagyhatalmakról sem feledkezhetünk meg, nemcsak azért, mert olajigényeik biztonságos kielégítése szintén a közel-keleti szállítóktól függ, hanem azért is, mert maguk is konfliktusok forrásaivá válhatnak. A dél-kínai-tengeri térség szigetei feletti vita Kína és a szomszédai között nemcsak a régió, hanem az egész világ biztonságát veszélyezteti; a tengeri áruforgalom felét blokkolhatja, és háromszor annyi olajmennyiség célba juttatását fenyegeti, mint amennyi a Szuezi-csatornán áthalad.

Mindezen viszályok közül egynek az elmérgesedése is elégséges a nagyhatalmak közötti háború kirobbantásához. A szakemberek szerint azonban ez a mai háború alapvetõen különbözni fog a XX. század egész világot lángba borító és országokat leromboló összecsapásaitól. Európa, Oroszország vagy Kína területének elfoglalását ma egyetlen épeszû hadvezér vagy politikus sem tûzné ki célul. A nagyhatalmak ugyanis rendelkeznek olyan nukleáris fegyverzettel, amely elrettenti a potenciális ellenséget ezektõl a nagyszabású szárazföldi hadmûveletektõl. A nagy pontosságú irányított fegyverek, valamint a rakétaelhárító rendszerek azonban a szakértõk szerint tompítják a nukleáris fegyverzet visszatartó erejét.

Könnyen elmérgesedhet a nagyhatalmak közötti kapcsolat

A háború kitörésérõl tehát az érintett ország lakói valószínûleg nem úgy értesülnének, hogy egy ellenséges rakéta megjelenne a fõváros felett, vagy egy tankhadosztály feltûnne a közeli dombok lejtõin – hanem az internet megszakadásából. Az új háború elsõ lépése ugyanis az ellenség parancsnoki központja kommunikációs csatornáinak ellehetetlenítése lenne, megbénítva fegyveres erõinek irányítását. A végcél pedig nem a másik ország területének elfoglalása, hanem fejlõdésének visszavetése lesz egy olyan, egy-két évszázaddal ezelõtti szintre, ahonnan már sohasem térhet vissza a XXI. századba.

Nem véletlen, hogy éppen Oroszország egyik legjelentõsebb agytrösztjében született meg ez a jelentés. A legnagyobb kihívás ugyanis, amely Moszkva elõtt áll, éppen az: fel kell zárkóznia a világ vezetõ gazdasági nagyhatalmaihoz. Nemcsak katonailag, hanem gazdaságilag is meg kell teremtenie azt potenciált, amely biztosítja a helyét a világ sorsát meghatározó országok között. A Kreml most hatalmas válaszút elõtt áll: vagy megpróbál kiegyezni a Nyugattal, vagy kizárólag a saját eszköztárára támaszkodva próbálkozik a felzárkózással. Európának pedig létérdeke, hogy az orosz vezetés ne az elszigetelõdés, hanem az együttmûködés irányába mozduljon el.Link