Bejelentkezés
Hõs születik: az orosz Rambo
A világ zsidajaiért hozott áldozat. Ha tudta volna szegény ifjú titán, a környékre se ment volna, bár elismerem, van annyi pénz. Korábban naponta tucatjával lettek "hõsök" és elkaparták õket, mint a kutyákat és most próbálják helyrepofozni a legendát. Azért én javaslom, egyikõtök se kérjen magára tüzet. A víz jobb! Díszõrség Alekszandr Prohorenko búcsúztatásán május 6-án Gorodkijban
Örök nyugalomra helyezték pénteken szülõfalujában azt az orosz katonát, aki a szíriai csatatéren bombázást kért saját magára, miután bekerítették az Iszlám Állam harcosai Palmüránál. Alekszandr Prohorenkót ma már nemcsak az oroszok ünneplik nemzeti hõsként: más országok polgárait is lenyûgözte a férfi bátorsága.
2016. március 17. – már egy hete megkezdõdött a csata az ókori városért, melyet még az Iszlám Állam (IÁ) tart ellenõrzése alatt. A szíriai kormányerõk, a Tigris alakulatok és a Sivatagi Sólymok azonban már visszaszerezték a város melletti magaslatokat, lassan Palmüra külvárosát ostromolják, miközben a szír és orosz légierõ tisztítja az útjukat az elõrenyomulásban.
Ezen a napon Alekszandr Prohorenko fõhadnagy az orosz légicsapások földi koordinátoraként segítette a légierõ munkáját Palmüránál. Rövidesen azonban arra lett figyelmes, hogy bekerítették a terrorszervezet fegyveresei. Nem volt menekvés: utolsó üzeneteként még önmagára irányíttatta az orosz légierõ tüzét, hogy elkerülje a fogságba esést.
Hõs születik
Alekszandr Prohorenko 1990-ben látta meg a napvilágot a valamikori Szovjetunióban, a dél-oroszországi Gorodkij faluban. A katonai pályát választotta, ezért a légierõ akadémiáját elvégezte, ami után az orosz hadsereg speciális erõihez került. Miután 2015. szeptember 30-tól az orosz légierõ megkezdte a szíriai célpontok bombázását, adott volt elõtte a feladat, hogy a tudását immáron a szíriai csatamezõn hasznosítsa. Ez év januárjában már részt is vett az elsõ bevetéseken Szíriában.
Március 17-én azt a feladatot kapta, hogy a földrõl segítse az orosz bombázókat oly módon, hogy megadja a bombázásra kijelölt területek koordinátáit. A híradások szerint aznap különösen erõs támadást indítottak az oroszok: a dzsihadistáknak azonban mégis sikerült bekeríteniük Prohorenkót, aki a késõbb nyilvánosságra hozott hangfelvételek alapján ekkor így reagált:
„Körülvettek, kinn vannak, nem akarom, hogy elfogjanak és mutogassanak engem, hajtsa végre a légicsapást, mert meggyaláznak engem, ahogy az egyenruhámat is. Méltósággal akarok meghalni, és ezeket a gazembereket is magammal akarom vinni! Kérem, ez az utolsó kívánságom: hajtsa végre a légicsapást, úgyis meghalok.”
Majd késõbb így köszönt el:
„Itt a vég, parancsnok, köszönöm. Mondja meg a családomnak és a hazámnak, hogy szeretem õket. Mondja el, hogy bátor voltam és harcoltam, amíg csak tudtam. Kérem, vigyázzon a családomra, bosszulja meg a halálom. Viszlát, parancsnok, mondja meg a családomnak, hogy szeretem õket!”
Ezek voltak Prohorenko fõhadnagy utolsó szavai. A híradások szerint végsõ célja sikerült: a bombázással több terroristát is magával sikerült vinnie. Tíz nap múlva felszabadult Palmüra.
Út az örökkévalóságba
Prohorenko halálhírét csak egy héttel késõbb, március 24-én jelentette be az orosz védelmi minisztérium, azonban ezt hamarosan a világ vezetõ lapjai is közölték. A brit Daily Mirror „az orosz Rambónak” nevezte a férfit, utalva John Rambo filmhõsre, aki többnyire a front túloldalán segíti a fõerõk munkáját.
A férfi holttestét azonban csak késõbb, a kurd erõk segítségével sikerült hazaszállítani, ami – a védelmi minisztérium közlése szerint – akkorra már becsületbeli üggyé vált. Vlagyimir Putyin orosz elnök pedig az Oroszország Hõse címet adományozta a hõsi halált halt fõhadnagynak.
De mások is adóztak a férfi hõsiessége elõtt: a Russia Today szerint a francia Jean-Claude Magué elküldte a férfi családjának azt a kitüntetést, amit a családtagjai kaptak a második világháborúban tanúsított hõsiességükért. Így tett egy honfitársa, Daniel Couture is, aki az édesapjának ítélt Francia Köztársaság Becsületrendjét küldte el a családnak. A férfit egy kétnapos ceremónia keretében pénteken örök nyugalomra helyezték.
Link
Örök nyugalomra helyezték pénteken szülõfalujában azt az orosz katonát, aki a szíriai csatatéren bombázást kért saját magára, miután bekerítették az Iszlám Állam harcosai Palmüránál. Alekszandr Prohorenkót ma már nemcsak az oroszok ünneplik nemzeti hõsként: más országok polgárait is lenyûgözte a férfi bátorsága.
2016. március 17. – már egy hete megkezdõdött a csata az ókori városért, melyet még az Iszlám Állam (IÁ) tart ellenõrzése alatt. A szíriai kormányerõk, a Tigris alakulatok és a Sivatagi Sólymok azonban már visszaszerezték a város melletti magaslatokat, lassan Palmüra külvárosát ostromolják, miközben a szír és orosz légierõ tisztítja az útjukat az elõrenyomulásban.
Ezen a napon Alekszandr Prohorenko fõhadnagy az orosz légicsapások földi koordinátoraként segítette a légierõ munkáját Palmüránál. Rövidesen azonban arra lett figyelmes, hogy bekerítették a terrorszervezet fegyveresei. Nem volt menekvés: utolsó üzeneteként még önmagára irányíttatta az orosz légierõ tüzét, hogy elkerülje a fogságba esést.
Hõs születik
Alekszandr Prohorenko 1990-ben látta meg a napvilágot a valamikori Szovjetunióban, a dél-oroszországi Gorodkij faluban. A katonai pályát választotta, ezért a légierõ akadémiáját elvégezte, ami után az orosz hadsereg speciális erõihez került. Miután 2015. szeptember 30-tól az orosz légierõ megkezdte a szíriai célpontok bombázását, adott volt elõtte a feladat, hogy a tudását immáron a szíriai csatamezõn hasznosítsa. Ez év januárjában már részt is vett az elsõ bevetéseken Szíriában.
Március 17-én azt a feladatot kapta, hogy a földrõl segítse az orosz bombázókat oly módon, hogy megadja a bombázásra kijelölt területek koordinátáit. A híradások szerint aznap különösen erõs támadást indítottak az oroszok: a dzsihadistáknak azonban mégis sikerült bekeríteniük Prohorenkót, aki a késõbb nyilvánosságra hozott hangfelvételek alapján ekkor így reagált:
„Körülvettek, kinn vannak, nem akarom, hogy elfogjanak és mutogassanak engem, hajtsa végre a légicsapást, mert meggyaláznak engem, ahogy az egyenruhámat is. Méltósággal akarok meghalni, és ezeket a gazembereket is magammal akarom vinni! Kérem, ez az utolsó kívánságom: hajtsa végre a légicsapást, úgyis meghalok.”
Majd késõbb így köszönt el:
„Itt a vég, parancsnok, köszönöm. Mondja meg a családomnak és a hazámnak, hogy szeretem õket. Mondja el, hogy bátor voltam és harcoltam, amíg csak tudtam. Kérem, vigyázzon a családomra, bosszulja meg a halálom. Viszlát, parancsnok, mondja meg a családomnak, hogy szeretem õket!”
Ezek voltak Prohorenko fõhadnagy utolsó szavai. A híradások szerint végsõ célja sikerült: a bombázással több terroristát is magával sikerült vinnie. Tíz nap múlva felszabadult Palmüra.
Út az örökkévalóságba
Prohorenko halálhírét csak egy héttel késõbb, március 24-én jelentette be az orosz védelmi minisztérium, azonban ezt hamarosan a világ vezetõ lapjai is közölték. A brit Daily Mirror „az orosz Rambónak” nevezte a férfit, utalva John Rambo filmhõsre, aki többnyire a front túloldalán segíti a fõerõk munkáját.
A férfi holttestét azonban csak késõbb, a kurd erõk segítségével sikerült hazaszállítani, ami – a védelmi minisztérium közlése szerint – akkorra már becsületbeli üggyé vált. Vlagyimir Putyin orosz elnök pedig az Oroszország Hõse címet adományozta a hõsi halált halt fõhadnagynak.
De mások is adóztak a férfi hõsiessége elõtt: a Russia Today szerint a francia Jean-Claude Magué elküldte a férfi családjának azt a kitüntetést, amit a családtagjai kaptak a második világháborúban tanúsított hõsiességükért. Így tett egy honfitársa, Daniel Couture is, aki az édesapjának ítélt Francia Köztársaság Becsületrendjét küldte el a családnak. A férfit egy kétnapos ceremónia keretében pénteken örök nyugalomra helyezték.
Link
Hozzaszolasok
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.
- 2016. May 09. 19:12:03
- 2016. June 12. 13:24:44
- 2016. June 12. 14:03:05